LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (7079)
Kf.VI.37.710/2001/7.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Torda Csabáné ügyvéd (Tata, József A. u. 1.) által képviselt Kardirex Rendelőintézet és Egészségügyi Központ Betéti Társaság (Győr, Táncsics M. u. 43.) felperesnek a dr. Deli Betty jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (Budapest II., Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési határozat felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróság előtt indított perében a 2001. május 8. napján meghozott 3.K.35.831/2000/3. számú ítélet ellen a felperes részéről 4. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán az alulírott napon megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20 000 (húszezer) forint másodfokú eljárási költséget, és az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata - mint ajánlatkérő - az önkormányzat és a polgármesteri hivatal köztisztviselőinek és közalkalmazottainak foglalkozás-egészségügyi ellátására nyílt közbeszerzési eljárás megindítására szóló ajánlati felhívást tett közzé a Közbeszerzési Értesítő 2000. július 26-i számában. Az ajánlattételi határidőben három ajánlat érkezett, közte a felperesé. A másik két ajánlattevő ajánlatát eljárási okból az ajánlatkérő érvénytelennek nyilvánította, míg a felperes ajánlata alapján az eljárást az erre feljogosított polgármester azért nyilvánította eredménytelennek, mert az ajánlatban szereplő vállalási ár magas volt az ajánlatkérő rendelkezésére álló pénzösszeghez képest; jóllehet az ajánlatkérő erre a célra rendelkezésre álló pénzkeretének felemelése esetében a döntést előkészítő "javaslattevő bizottság" a felperes ajánlatát tartotta alkalmasnak a nyertesként való kihirdetésre. A döntés ellen a felperes nyújtott be jogorvoslati kérelmet, melyben annak megsemmisítését, továbbá az ajánlatkérőnek a költségek viselésére való kötelezését kérte. Előadta, hogy ajánlata a kiírásnak mindenben megfelelő volt, árai a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatások áráról kiadott 89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet 1. számú mellékletében megállapított díjtételeknek megfeleltek, ezért az ármegkötés nélküli kiírásra tett ajánlat eredménytelenségét megállapító döntés törvénysértő.
Az alperes D.456/9/2000. számú határozatával a jogorvoslati kérelmet elutasította. Határozatát arra alapította, hogy a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) nem tartalmaz olyan előírást, mely kötelezővé tenné a fedezet nagyságának az ajánlati felhívásban való közzétételét, a Kbt. 60. § (1) bekezdése d) pontja szerint viszont eredménytelen az eljárás, ha egyik ajánlattevő sem tett az ajánlati felhívásban foglaltaknak az ajánlatkérő részére megfelelő ajánlatot. A szerződéskötést eredményező közbeszerzési eljárásnál ugyanis nem közömbös a szerződéses szolgáltatás ellenértéke, és az ellenérték fedezetéül szolgáló összeg mértéke sem. Ha anyagi okok miatt a szerződés nem köthető meg, a szerződéskötést megelőző közbeszerzési eljárás érvénytelen.
Az alperes határozatának felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be keresetet, kérve annak megváltoztatását, a jogsértés megállapítását és bírság kiszabását. Előadta, hogy ajánlata megfelelt a kiírás feltételeinek. Állította, hogy a verseny tisztasága, az ajánlattevők esélyegyenlősége elvét tartalmazó Kbt. 24. §-a a határozat meghozatala folytán megsérült. Előadta továbbá, hogy ajánlatát a jogszabályban meghatározott árnál alacsonyabb összegben nem tehette meg. Végül hivatkozott arra, hogy az új eljárásban a korábban eljárási okból érvénytelen ajánlatot tevő megyei kórház lett a nyertes. Ez a tény - álláspontja szerint - arra utal, hogy az ajánlatkérő célja az volt, hogy a szükséges feladatra minél kisebb költségvetési pénzt biztosíthasson. Végül keresetében arra utalt, hogy az anyagi fedezetnek a kiíráskor az ajánlatkérő rendelkezésére kellett volna állnia.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a felhívás követelményeinek megfelelő ajánlatok kevésbé előnyösek is lehetnek az ajánlatkérő számára. Jelen esetben az ajánlatkérőnek évi 25 millió Ft állt rendelkezésére a foglalkozás-egészségügyi ellátás teljesítésére, ezért az ennél mintegy 10 millió Ft-tal drágább ajánlat nem volt számára megfelelő, függetlenül az ajánlat érvényességétől. A közbeszerzési eljárás - mint ahogy az alperesi határozat is rámutatott - szerződéskötésre irányul. A megkötendő szerződés egyik lényeges eleme a szolgáltatás ellenértéke. Amennyiben az ajánlatkérő ennek megfizetésére nem képes, a szerződés nem megköthető, tehát az ezt megelőzően lefolytatott közbeszerzési eljárás eredménytelen. Mindezekből az is következik, hogy a felperes keresetében említett további kifogások is alaptalanok.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérve az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a közbeszerzési eljárást lezáró döntés, valamint a Közbeszerzési Döntőbizottság döntésének hatályon kívül helyezését, valamint az alperes perköltségben való marasztalását. Fellebbezésében megismételte azt az álláspontját, hogy a jogszabályban előírt ellenértékű díjtételeknek megfelelően meghatározott szolgáltatásaira tekintettel a közbeszerzési eljárás eredménytelenségét megállapítani nem lehetett volna.
Fellebbezése kiegészítésében a felperes egy későbbi közbeszerzési eljárás eredményével foglalkozott.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A felperes fellebbezése nem alapos.
A Kbt. 60. § (1) bekezdésének d) pontja szerint akkor eredménytelen az eljárás, ha egyik ajánlattevő sem tett az ajánlati felhívásban foglaltaknak - az ajánlatkérő részére - megfelelő ajánlatot. Helyesen mutat rá az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása arra, hogy "a Kbt. 60. § (1) bekezdés d) pontja lehetőséget biztosít az ajánlatkérő számára, hogy az amúgy ajánlati feltételeknek megfelelő érvényes ajánlat esetében is vizsgálhassa, hogy számára megfelelő ajánlatot jelent-e az egyébként érvényes ajánlat. Ez a jogszabályi rendelkezés következik abból, hogy a Ptk. szerződéses szabadság elvén alapuló kötelmi viszonyokat szabályozó rendszeréből a Kbt. rendelkezései kiemelik a Kbt. személyi és tárgyi hatálya alá tartozó, amúgy szerződéses jogviszonnyal teljesíthető igények körét. Ez azonban csak annyit jelenthet, hogy a szerződéses szabadság az ajánlatkérőnek annyiban korlátozódik, amennyiben azt a Kbt. szabályai előírják, illetve, ha egyéb törvény őt szerződés kötésére kötelezi. Jogszerűen állapította meg az alperes azt, hogy az ajánlatkérő jogszabályt nem sértett."
Helyes az a megállapítása is az elsőfokú bíróságnak, hogy az ajánlatkérő nem vállalt kötelezettséget az ajánlati felhívásban és dokumentációban arra, hogy - a felperes fellebbezésében is említett - kormányrendeletben meghatározott, egyébként nem kötelező díjtételek alkalmazását várja el az ajánlattevőktől, és ugyancsak nem vállalt kötelezettséget a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexének betartására sem. Megítélésén múlott tehát, hogy számára a felperes által megajánlott ár megfelel-e, vagy nem. Mindezen indokok alapján a támadott közigazgatási határozat jogszabálysértő voltát megállapítani nem lehetett.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak azzal egészíti ki, hogy a Döntőbizottság által felülvizsgált határozat akkor esne jelen ügytől eltérő megítélés alá, ha az ajánlatkérő az ajánlat érvénytelenné nyilvánítására vonatkozó jogát visszaélésszerűen gyakorolná, illetőleg, ha az ajánlati felhívás közzétételekor nem a kellő gondosságot, körültekintést tanúsította volna. Mindezeket azonban jelen ügyben megállapítani az ajánlatkérő terhére nem lehetett.
A fellebbezés kiegészítésében foglaltak kapcsán mutat rá végül a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a jelen ügy tárgya a keresettel érintett közigazgatási határozat törvényességének felülvizsgálata volt, mely vizsgálat lefolytatása szempontjából az időközben megtörtént eseményeknek nincsen jelentőségük.
A fenti indokokra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a felperest kötelezte az alperes javára perköltség megfizetésére.
A felperes az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megtérítésére az 1990. évi XCIII. törvény 50. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértékben köteles.
Budapest, 2003. június 12.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Kovács Ákos s. k.,
tanácselnök előadó bíró,
Dr. Fekete Ildikó s. k.,
bíró
