FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (9054)
3.Kf.27.081/2003/3.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Simon Zsuzsanna ügyvéd (4025 Debrecen, Péterfia u. 2.) által képviselt Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Magyar Közösségi Agrármarketing Centrum Kht. I. r. (1132 Budapest, Váci út 18.) és Gönczi Tibor II. r. (1038 Budapest, Zsirai M. u. 8.) felpereseknek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. szeptember 10. napján kelt 13.K.31.210/2002/2. számú ítélete ellen a felperes által 3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya és a perköltség tekintetében helybenhagyja, az illetékre vonatkozóan részben és akként változtatja meg, hogy kötelezi a II. r. felperest az államnak - külön felhívásra - 10 000 (tízezer) forint kereseti illetéket fizessen meg.
Kötelezi a felpereseket, hogy külön-külön az alperesnek 15 nap alatt 10 000-10 000 (tízezer-tízezer) forint másodfokú perköltséget, valamint a II. r. felperest, hogy az államnak - külön felhívásra - 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési illetéket fizessenek meg.
Az I. r. felperes feljegyzett fellebbezési illetékét az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
Az I. r. felperes a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által alapított és kizárólagos tulajdonában lévő közhasznú társaság, a II. r. felperes a társaság ügyvezetője. Az alapító 102/2001. (XII. 16.) FVM rendeletével az éves agrármarketing megvalósítására legfeljebb 2000 millió forint keretösszegben meghatározott támogatást biztosított az I. r. felperes részére.
2001. december 28-án az I. r. felperes alapítója részére megküldte a 2002. évre tervezett belföldi és nemzetközi kiállításainak listáját, és jelezte, hogy az első negyedévre tervezett kiállításokon - köztük a 2002. március 14-17-ig Szombathelyen megrendezendő Agra Savaria, és a március 22-24-ig Kecskeméten megrendezendő Aranyhomok kiállításon - az idő rövidsége miatt csak abban az esetben tud részt venni, ha a tulajdonosi jogokat gyakorló politikai államtitkár részére engedélyezi a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárást. A politikai államtitkár 2002. január 2-án a levélben foglalt kérést támogató megjegyzéssel aláírta. Az I. r. felperes 2002. január 16-án megkérte, és január 21-én megkapta alapítójától a kiállítások költségkeretének felhasználásához a 2002. évi agrármarketing keretprogram terhére vonatkozó jóváhagyását. Ennek birtokában 2002. február 13-án hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást indított a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 70. § (1) bekezdésének c) pontja alapján, melyről az alperest az ajánlati felhívás megküldésével értesítette. A tárgyalásos eljárást megalapozó körülményeket illetően utalt az FVM rendeletre és arra, hogy csak ennek ismeretében volt 2002 évre üzleti terve összeállítható, és az alapító által jóváhagyható.
Az alperes hivatalból indított eljárása során a 2002. március 28-án kelt D.90/6/2002. számú határozatával megállapította, hogy az I. r. felperes megsértette - a Kbt. 26. § (1) bekezdés második fordulatára tekintettel - a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontját, ezért az I. r. felperessel szemben egymillió forint, a II. r. felperessel szemben 100 000 Ft pénzbírságot szabott ki. Indokolása szerint a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontjának feltételei nem álltak fenn. A beszerzés tárgyát képező kiállítások évente kerülnek megrendezésre, azokon az I. r. felperes 2001. évben is részt vett, azok időpontja, és részvételi szándéka előtte ismert volt. Tudomással bírt arról, hogy költségvetése mikor, és milyen formában kerül elfogadásra, ennek ellenére nem intézkedett kellő időben a kiállításokon való részvétel, és a pénzügyi fedezet biztosításának engedélyezése iránt.
A felperesek keresetükben az alperes határozatának felülvizsgálata körében a határozat hatályon kívül helyezését kérték. Álláspontjuk szerint jogsértést nem követtek el. Arra hivatkoztak, hogy az I. r. felperesnek saját költségvetése nincs, számára az alapító a mindenkori központi költségvetésben megállapított összegből biztosít keretet a programok pénzügyi fedezetére rendelet formájában. Az I. r. felperes ezért csak a rendelet ismeretében folytathatta le a közbeszerzési eljárásokat, mert bármely fajtájú közbeszerzési eljárás esetén az ajánlati felhívás kötelező tartalmi eleme az ajánlatkérő pénzügyi ellenszolgáltatása feltételeinek meghatározása.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a tárgyalásos eljárás csak kivételesen választható eljárásfajta, a Kbt. 70. § (1) bekezdésé c) pontjában írt feltételek együttes fennállása esetén. Az I. r. felperesnek tudomása volt arról, hogy a beszerzés tárgyát képező kiállításokat évente megrendezik, a részvétel elhatározása saját döntésén alapult. Alapítójának és kizárólagos tulajdonosának engedélyezési és finanszírozási gyakorlata ugyancsak ismert volt előtte. Mindezek alapján a 2002. évi költségvetési támogatásról szóló rendelet megjelenése nem tekinthető előre nem látható, rendkívüli sürgősséget eredményező körülménynek, és az sem állapítható meg, hogy azok nem erednek az ajánlatkérő mulasztásából. Elvárható lett volna az I. r. felperestől, hogy a saját elhatározásán alapuló részvétel engedélyeztetésére és a pénzügyi fedezet - akár eseti engedélyezés útján történő - biztosítása érdekében olyan időpontban járjon el, amelyre figyelemmel a nyílt közbeszerzési eljárás lefolytatásához szükséges időtartam is rendelkezésére áll.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét felperes fellebbezett az elsőfokú ítélet megváltoztatása és az alperes határozatának hatályon kívül helyezése érdekében. Hangsúlyozták, hogy megfelelő pénzügyi fedezet hiányában nem volt módjuk közbeszerzési ajánlati felhívás kiadására, a pénzügyi fedezet biztosítását követően pedig határidőben intézkedtek a közbeszerzési eljárás lefolytatásáról.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság kellő részletességgel feltárta a tényállást és abból helytálló jogi következtetésre jutott. Indokait a Fővárosi Ítélőtábla maga is osztja, azokat megismételni nem kívánja. A fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban kiemeli, hogy a felperesek előtt az elmúlt év tapasztalatából fakadóan ismert volt a pénzügyi tervezés, és költségvetés, az engedélyeztetési eljárás menete, ezért előre látható volt a rendkívüli sürgősség bekövetkezése. Megalapozatlan az ajánlatkérő mulasztásának hiányára vonatkozó hivatkozás, mert a 2002. január 2-i engedélyezéshez képest csak 2002. február 13-án gondoskodott az eljárás kezdeményezéséről. A felperesi érvelés elfogadása azt eredményezné, hogy a kifejtett indokok alapján az év első negyedévében minden esetben mellőzhető lenne a nyílt közbeszerzési eljárás, amely veszélyeztetné a közbeszerzéses eljárásnak a Kbt. általános indokolásában kifejtett célját, a törvény megalkotásának indokát, nevezetesen az államháztartás alrendszerei vagyongazdálkodásának hatékonyságát, és átláthatóságát, a közpénzek felhasználásának ellenőrzését, a verseny megvalósulásának biztosítását. E közérdekű célok megvalósulását - a Fővárosi Itélőtábla álláspontja szerint - az I. r. felperes részére agrármarketing támogatást nyújtó, közpénzekkel gazdálkodó alapítónak is biztosítania kell.
Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I. r. felperes személyes illetékmentességét a II. r. felperesre is kiterjesztve úgy rendelkezett, hogy a kereseti illetéket az állam viseli. Bár mindkét felperes egy eljárásban érvényesítette igényét, de ez nem jelenti azt, hogy a tárgyánál fogva illetékfeljegyzési jogot élvező perben a pervesztes felet terhelő illetéket mindkét felperes vonatkozásában az állam viseli. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. § (1) bekezdésének d) pontja alapján, a személyes illetékmentesség az I. r. felperesre vonatkozóan, de a II. r. felperesre nem. A Fővárosi Ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság ítéletének az illeték viselésére vonatkozó rendelkezését akként változtatta meg, hogy a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte a II. r. felperest a le nem rótt kereseti illeték megfizetésére.
A pervesztes felpereseket a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a másodfokú eljárásban felmerült perköltség megfizetésére.
A fellebbezési eljárási illetékét az I. r. felperes vonatkozásában az IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli, a II. r. felperes a 13. § (2) bekezdése szerint köteles az illeték viselésére.
Budapest, 2003. szeptember 17.
Dr. Matheidesz Ilona s. k., Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Kurucz Krisztina s. k.,
bíró