FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (9305)
3.Kf.27.150/2003/6.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Abonyi Katalin jogtanácsos által képviselt Karcag Város Önkormányzata (5000 Karcag, Kossuth tér 1.) felperesnek, a dr. Nagy Gizella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, amelybe a felperes oldalán a Pálinkás István ügyvezető által képviselt CASTRUM Kft. (5000 Szolnok, Jókai u. 12.) beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2003. február 13. napján kelt 13.K.33.450/2001/16. számú ítélete ellen az alperes által 17. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét megváltoztatja és a keresetet elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 (harmincezer) forint együttes első és másodfokú perköltséget.
A feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
Az ajánlatkérő felperes a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 32. § (1) bekezdése alapján előminősítési eljárást indított. A részvételi felhívása szerint a felperes a karcagi Kátai Gábor Kórház területén lévő konyhaüzem rekonstrukciós munkáinak generálkivitelezése tárgyában kérte a részvételi jelentkezések benyújtását. A felperes a részvételre jelentkezőket - köztük a NÉPSZER Kft.-t - a szerződés teljesítésére alkalmasnak minősítette és ajánlattételre felhívta. Az ajánlattételi felhívás 13. a) pontja szerint az ajánlatok elbírálására az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján került sor, 1-10-ig pontozható részszempontok és súlyszámok figyelembevételével.
A nyertes ajánlattevő a NÉPSZER Kft. lett, amellyel az ajánlatkérő a vállalkozási szerződést megkötötte.
A Sanamij Budapest Kft. és a Coninvest Kft. által kezdeményezett jogorvoslati kérelemre az alperes D.639/13/2001. számú határozatában a nyertes ajánlatot vizsgálat alá véve megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 52. § (1) bekezdését, valamint az 59. § (1) bekezdését, és a 61. § (1) bekezdés első fordulatát, mivel érvénytelen ajánlatot hirdetett ki nyertesnek, az ajánlatok értékeléséről készült összegzés pedig hiányos. Ennek okán az ajánlatkérővel szemben 10 M Ft bírságot szabott ki, a Kbt. 76. § (1) bekezdés c) valamint a 88. § (1) bekezdés d), f), h) pontjai alapján azzal, hogy a Kbt. szerint a bírság mértéke a közbeszerzési értéknek legfeljebb 30%-a, de legalább a jogsértő cselekmény elkövetésének időpontjában hatályos éves költségvetési törvényben meghatározott összeg. Utalt arra, hogy a bírság mértékének megállapításánál figyelemmel volt az eset összes körülményeire, azt értékelte, különösen a közbeszerzés értékét és az elkövetett jogsértések súlyát.
A felperes a határozat bírósági felülvizsgálata iránt keresetet terjesztett elő, amelyben - erre vonatkozó indokolás nélkül - a bírság mérséklését is kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát a bírságra vonatkozó része tekintetében hatályon kívül helyezte, és e körben az alperest új eljárásra kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Indokolásában a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontjára utalással kifejtette, hogy a bírság kiszabása kötelező, amelynek összegét az alperes mérlegelési jogkörében eljárva határozza meg. Bár a felperes a jogsértést elkövette, az alperes határozatában a bírság mértékét csak általánosságban indokolta, nem jelölte meg azokat a konkrét körülményeket, amelyek a bírságolási gyakorlatában kirívóan magas összegű bírság kiszabását indokolttá tették volna.
Az ítélet hatályon kívül helyező része ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Megítélése szerint az első fokú döntés megalapozatlan, mivel a bírság meghozatalakor a bírság mértékére és kiszabására, a Kbt. erre vonatkozó rendelkezésein és a Magyar Köztársaság költségvetésén kívül, más irányadó jogszabályi előírás nem volt. A határozat pedig mindezeket tartalmazta, annak mértékének megállapításánál értékelte az eset körülményeit, a közbeszerzés értékét és a jogsértés súlyát. Utalt arra is, hogy e rendelkezések alapján a felperessel szemben kiszabható minimumbírság 1 M Ft volt, míg a maximális több mint 87 M Ft bírság lett volna. Ezen összegeken belül kellett az alperesnek annak mértékét megállapítania. Az általa a közbeszerzés értékének 3,44%-ában megállapított bírság - véleménye szerint - nem túlzott mértékű, és alkalmazása nem példa nélküli a gyakorlatában.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását indítványozta, elfogadva az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását. Az általa ismert alperesi bírságolási gyakorlat a Közbeszerzési Értesítőben megjelent határozatok alapján 1-2 M Ft-os bírságot indokolt volna, amelyet tételesen felsorolt alperesi határozatokkal alátámasztva látott igazoltnak.
A beavatkozó fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A fellebbezésben nem vitatott tényállás szerint a felperes megsértette a Kbt. 52. § (1) bekezdését, 59. § (1) és a 61. § (1) bekezdés első fordulatát. A jogsértés esetén, annak megállapítása mellett a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja alapján alkalmazandó jogkövetkezmény a bírság kiszabása. A Kbt. 88. § (4) bekezdése a bírság összegének alsó és felső határát határozza meg. Ezen összeghatárokon belül az alperes mérlegelve állapítja meg a kiszabandó bírság összegét. Az előadottak értelmében; ha csak a bírság összege vitatott, az elsőfokú bíróság a Kbt. keretei között azt vizsgálhatja, hogy az alperes megtartotta-e az összeghatárra vonatkozó rendelkezéseket, okszerűen mérlegelt-e, és mérlegelésének szempontjai a határozatból megállapíthatóak-e.
Tévesen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a fenti feltételeket az alperes határozata nem teljesíti. Az összeghatárok betartása kétségtelenül megállapítható, továbbá kitűnik az is, hogy milyen körülményeket mérlegelt. Az alperesi határozat egésze vizsgálandó a bírság kiszabására vonatkozó döntés jogszerűségének értékelése során is, hiszen a jogsértéssel összefüggésben került sor a bírság szankciójának alkalmazására. Nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy a felperes a legsúlyosabb jogsértést követte el - érvénytelen ajánlatot fogadva el nyertes ajánlatként - melynek reperációjára már nem volt lehetőség. Bár az alperesi döntés a bírság mértékének megállapítását illetően általános kifejezéseket tartalmaz, azonban azok visszautalás jellegűek, és a határozat megállapításainak, adattartalmának megfelelnek. Ekként értelmezve pedig a határozat - e részében - a mérlegelésen alapuló határozatok jogszerűségével szemben állított jogszabályi követelményeket teljesíti.
A bírság összegének jogszerűsége csak az adott határozat alapján ítélhető meg, nem lehet más határozatban kiszabott bírságra vonatkozó összehasonlító módszerrel eljutni annak megállapításához, hogy adott ügyben alkalmazott bírság jogsértő. Ennél fogva a másodfokú bíróság nem vehette figyelembe a felperes által e körben előadottakat.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében, Pp. 83. § (1) bekezdésének figyelembevételével, kötelezte a sikeresen fellebbező alperes javára első és másodfokú együttes perköltség megfizetésére.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés b) pontja, a 39. § (3) bekezdés c) pontja, a 46. § (1) bekezdés, a 62. § (1) bekezdésének h) pontja értelmében az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2003. szeptember 24.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Szőke Mária s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
bíró