FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (9446)
2.Kf.27.048/2003/4.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Köstner István (5700 Gyula, Béke sgt. 26.) ügyvéd által képviselt Békés Megyei Tüzeléstechnikai Kft. (5600 Békéscsaba, Árpád sor 52.) felperesnek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85., hivatkozási szám: D.324/8/2000.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. évi május hó 3. napján kelt 13.K.35.233/2000/11. számú ítélete ellen a felperes által 12. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13 500 (azaz tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata mint ajánlatkérő 2000. április hóban a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 32. §-ának (1) bekezdése alapján nyílt közbeszerzési eljárást indított Békéscsaba közigazgatási területén városüzemeltetési és egyes közszolgáltatói feladatok ellátása tárgyában, többek között a kéménytisztítással kapcsolatos közszolgáltatás ellátására.
Az önkormányzat 410/2000. (VII. 6.) számú képviselő-testületi határozatában megállapította, hogy az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvényben (a továbbiakban: Hkkt.) meghatározott közszolgáltatások pályáztatása nem tartozik a Kbt. hatálya alá. Egyúttal döntött arról, hogy a kéménytisztítással kapcsolatos pályázat eredményeképpen a felperessel szemben a KEVIEP Kft.-t nyilvánítja győztesnek.
A felperes az alpereshez benyújtott jogorvoslati kérelmében a nyertes kiválasztására vonatkozó önkormányzati döntés megsemmisítését kérte, ideiglenes intézkedésként a szerződéskötés megtiltását, az eljárás felfüggesztését arra hivatkozással, hogy az ajánlatkérő - figyelemmel a Kbt. 2. §-ának (5) bekezdésében foglaltakra - jogellenesen vonta ki ezt az eljárást a közbeszerzési eljárások alól.
Az önkormányzat a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte, mivel álláspontja szerint a Kbt. szabályainak mellőzése nem volt törvénysértő, hiszen a Kbt. 9. §-ának (2) bekezdés a) pontja szerint a pályáztatás nem tartozik a Kbt. tárgyi hatálya alá.
Az alperes - hatáskörének hiányát megállapítva - felperes jogorvoslati kérelmét elutasította. Határozatának indokolása szerint bár az ajánlatkérő önkormányzat a Kbt. személyi hatálya alá tartozik, azonban a kéménytisztítással kapcsolatos szolgáltatás nem tartozik a Kbt. tárgyi hatálya alá, mivel a szolgáltatás elvégzésére kizárólag - más jogszabályban - meghatározott személy vagy szervezet jogosult. Az ajánlatkérő csak nyílt pályázat kiírására volt köteles a jogvitával érintett beszerzés tárgyában, függetlenül attól, hogy a pályázat a Közbeszerzési Értesítőben jelent meg. Miután az alperes hatásköre csak a Kbt. hatálya alá tartozó közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárásra terjed ki, és a jelen beszerzés nem tartozik oda, hatáskörének hiányát kellett megállapítania.
A felperes keresetében a határozat megváltoztatását, a jogsértés megállapítását, a jogsértő magatartásokra tekintettel szankció kiszabását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes tévesen állapította meg hatáskörének hiányát, az önkormányzat ugyanis jogsértő módon a pályázat meghirdetése után tért át egyik eljárásról a másikra, és mellőzte a Kbt. szabályait.
Az alperes a határozatában kifejtett indokok alapján a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítéletének indoklásában kifejtette, hogy a Kbt. 7-9. §-aiban rögzített rendelkezések alapján a 2. §-ban szabályozott tárgyi hatály értelmezése szerint az önkormányzatnak nem állt fenn a Kbt. szabályai szerinti döntéshozatali kötelezettsége, így az alperesnek a hatáskörének hiányára való hivatkozása, ezáltal határozata jogszerű volt. Rámutatott, hogy a Hkki. 1-3. §-ainak rendelkezései - mint más jogszabály - egyértelműen lehetővé teszik a Kbt. 9. §-ának (1) bekezdés alpontja alkalmazását.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, keresetének való helytadást, valamint perköltséget kért, míg fellebbezése kiegészítésében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, új eljárásban érdemi határozat hozatalára kötelezését kérte. Álláspontja szerint az ónkormányzat azért nem vonhatta ki az eljárást a Kbt. hatálya alól, mert a pályázat kiírásakor nem volt a jogszabályban kijelölt olyan szolgáltató, aki a kéményseprő-ipari közszolgáltatás elvégzésre kizárólagosan jogosult lett volna, így a Kbt. 9. §-ának (2) bekezdés a) pontjában írt feltételek nem álltak fenn. Kifogásolta, hogy a bíróság elvonta az alperes hatáskörét akkor, amikor érdemben elbírálta a felperesi ajánlatot, megfosztva a felperest a jogorvoslati lehetősége érdemi gyakorlásától. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felperes fellebbezése nem alapos.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. §-ának (1) bekezdése a településtisztasággal, valamint az élet- és vagyonbiztonsággal kapcsolatos teendőket önkormányzati közfeladatként határozta meg. Az Ötv. a helyi közszolgáltatás ellátására saját vállalkozást alapíthat, illetőleg pályáztatás, versenyeztetés alapján vállalkozókat bízhat meg. Annak érdekében, hogy e közfeladatok ellátásához fűződő környezetvédelmi és egészségügyi célok megvalósuljanak nemcsak a szolgáltatás biztosítására, hanem annak kötelező igénybevételére is figyelemmel kell lennie. A szolgáltató és az igénybevevő közötti együttműködés gyakorta szerződéses jogviszonyban realizálódik.
A Hkkt. 3. §-a szerint a kötelező közszolgáltatások egyike a kéményseprő-ipari közszolgáltatás. A Hkkt. 1. §-ának (3) bekezdése kimondja., hogy a helyi önkormányzat a kötelező közszolgáltatás elvégzésére nyilvános pályázatot hirdet meg, míg a 2. §-ának b) pontja úgy rendelkezik, hogy a helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg a nyilvánosan meghirdetett pályázatot elnyerő közszolgáltatást végző megnevezését.
Az önkormányzat kötelezettsége tehát a közszolgáltatás biztosítása volt, amelyre pályázatot kellett kiírnia és nem közbeszerzési eljárást kezdeményeznie. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az önkormányzat a Kbt. személyi hatálya alá tartozik ugyan, a tárgyi hatály azonban csak az önkormányzatok 2. §-ban meghatározott beszerzéseire vonatkozik. Miután a Kbt. 9. §-ának (2) bekezdés a) pontja a jelen ügyben vizsgált szolgáltatást kivette a Kbt. tárgyi hatálya alól, az alperesnek a jogorvoslati eljárásra hatásköre nem volt.
Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel rámutat a másodfokú bíróság arra is, hogy a Hkkt. kifejezetten pályázat kiírását írja elő, illetőleg a szolgáltató önkormányzati rendeletben való megnevezését, ezért az önkormányzat szabadon dönthetett az ajánlatkérésre beérkezett ajánlatok pályázatként való elbírálása mellett. Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelme korlátai között vizsgálta a határozat jogszerűségét, amelynek eldöntéséhez, azaz hogy az alperes hatásköre hiányát jogszerűen állapította meg vagy sem, vizsgálnia kellett azt is, hogy az önkormányzatnak nem állt fenn a Kbt. szabályai szerinti közbeszerzési eljárási kötelezettsége. Így nem volt helytálló az a felperesi érvelés, miszerint az elsőfokú bíróság elvonta az alperes hatáskörét és helyette döntött. Megjegyzi a másodfokú bíróság azt is, hogy a Kbt. 91. §-ának (5) bekezdése szerint a bíróság a Döntőbizottság határozatát megváltoztathatja. Az elsőfokú bíróság tehát jogszerűen vizsgálta a hatáskör hiányát megállapító alperesi döntés alapjául szolgáló tényeket és alakította ki azzal kapcsolatos jogi álláspontját.
A felperest a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték viselésére a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján kötelezte a Fővárosi Ítélőtábla, míg a perköltségről való rendelkezést a Pp. 75. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján mellőzte.
Budapest, 2003. október 1.
Borsainé dr. Tóth Erzsébet s. k., dr. Rothermel Erika s. k.,
tanácselnök előadó bíró
dr. Kurucz Krisztina s. k.,
bíró