FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (9516)
2.Kf.27.103/2003/4.
A Fővárosi Ítélőtábla a Bita Petrik és Társai Ügyvédi Iroda - ügyintéző: ifj. dr. Petrik Ferenc - (1012 Budapest, Mikó u. 14.) ügyvéd által képviselt Pest Megyei Víz- és Csatornamű Építő Kft. (1107 Budapest, Balkán u. 4.) felperesnek a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85., hivatkozási szám: D.106/16/1998.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében - amely perbe Üllő Nagyközség Önkormányzata (2225 Üllő, Templom tér 3.) I. r. és Vecsés Nagyközség Önkormányzata (2220 Vecsés, Szent István tér 1.) II. r. beavatkozó az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2002. évi október hó 9. napján kelt 2.K.31.584/2002/2. számú ítélete ellen a felperes által 3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10 000 (azaz tízezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13 500 (azaz tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint az alperesi beavatkozók szennyvízcsatorna kiépítésére irányuló részvételi felhívást tettek közzé, melyre többek között a felperesi vállalkozás minősült alkalmasnak. Az alperes D.238/22/1997. számú határozatában megállapította, hogy az ajánlatkérők megsértették a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 26. §-ának (2) bekezdését és 42. §-ának (2) és (7) bekezdését, továbbá kötelezte az ajánlatkérőket, hogy - három ajánlatot kizárva - döntésüket a Kbt. szabályai szerint hozzák meg. Az alperesi beavatkozók a nyílt közbeszerzési eljárást érvénytelennek nyilvánították. Az alperes a felperes újabb jogorvoslati kérelme nyomán lefolytatott eljárásában az eredménytelenség megállapítását jogsértőnek nyilvánította. A II. r. alperesi beavatkozó újabb felhívást tett közzé, ezúttal Vecsés és Üllő szennyvízcsatorna-hálózata tárgyában. Az alperesi beavatkozók az 1998. január hó 28-án megjelent előminősítéses eljárás eredményét 1998. április 1-jén tették közzé. A dokumentáció szerint a felhívásban megjelölt 2001. december 31-i dátummal szemben a teljesítés határidejeként 2002. június 30. napja került megjelölésre.
Az alperes 1998. évi május hó 18. napján kelt D.82/16/1998. számú határozatával a 2002. június 30-i teljesítési határidőt rögzítő döntést megsemmisítette és felhívta az alperesi beavatkozókat, hogy a Kbt. 56. §-ának (1) bekezdése és 59. §-ának (1) bekezdése szerint válasszák ki a legelőnyösebb ajánlatot.
Az alperesi beavatkozók bírósági eljárást kezdeményeztek ugyan, a per azonban szünetelés folytán megszűnt.
1998. május 26-án az I. r. alperesi beavatkozó a Hídépítő Rt.-t, míg a II. r. alperesi beavatkozó az M + A Kft.-t hirdette ki győztesnek.
A felperes - ezen döntésekre tekintettel - ismét jogorvoslati eljárást kezdeményezett, az alperes azonban 1998. évi július hó 27. napján kelt D.106/16/1998. számú határozatával kérelmét elutasította.
A felperes keresetében az alperes D.106/16/1998. számú határozatának megváltoztatását arra hivatkozással kérte, hogy az alperesi beavatkozók megsértették a Kbt. 52. §-ának (2) bekezdés d) pontját. Álláspontja szerint mivel az 1998. január 28-án közzétett részvételi felhívásban a 2001. december 31-i határidő szerepelt és az alperes az 1998. április 1. napján közzétett felhívást - amelyben a 2002. június 30-a került meghatározásra - megsemmisítette, a korábbi felhívásban megjelölt időpont a hatályos. Tekintettel arra, hogy az ajánlattevők közül ezen határidőt csak ő vállalta, a többi ajánlattevőt az eljárásból ki kellett volna zárni, ahelyett, hogy az alperes D.82/16/1998. számú határozatában úgy foglalt állást, hogy a 2001. december 31-i határidő értékelési szempontként vehető figyelembe.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az ajánlatkérők jogsértő magatartása miatt az ajánlattevők bizonytalan helyzetbe kerültek, az eltérő határidők miatt joghátrány őket nem érheti, ezért az eltérő teljesítési határidő miatt ajánlatuk nem tekinthető érvénytelennek. Az alperesi beavatkozók a kereset elutasítását kérték.
A Fővárosi Bíróság a felperes keresetét elutasító ítéletében kifejtette, hogy az újabb és újabb jogorvoslati kérelmekre született alperesi döntések következtében elhúzódó közbeszerzési eljárás utolsó szakaszában keletkezett D.82/16/1998. számú alperesi határozat rögzítette, hogy a korábbi időre vonatkozó ajánlatot előnyként kell figyelembe venni. A felperes ezen határozatot nem támadta meg, ellene keresetet nem nyújtott be. Ennek következtében a jogerős alperesi határozatba foglalt döntés jogellenességére jelen eljárásban nem lehet hivatkozni, mivel az feltételezhető, hogy a döntéssel az érintettek egyetértettek, utóbb a bíróság sem jogosult arra, hogy ezen egyetértést felülvizsgálja. A felperes vonatkozásában végleges döntést hozó II. r. alperesi beavatkozó e korábbi iránymutatásnak megfelelően foglalt állást, az ezzel egyetértő alperesi határozat pedig nem tekinthető jogsértőnek.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes határozatának megváltoztatását, annak megállapítását kérte, hogy az 1998. január 28. napján közzétett ajánlati felhívásban meghatározott teljesítési határidőtől (2001. december 3l.) eltérő teljesítési határidőt vállaló ajánlatok a Kbt. 52. §-ának (2) bekezdés d) pontja alapján érvénytelenek. Álláspontja szerint a bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy jogalkalmazási gyakorlat, miszerint a jogorvoslattal nem kifogásolt döntések esetén feltételezni lehet az abban foglaltakkal való egyetértést. Kifejtette, hogy a közigazgatási határozat tekintetében a jog nem ismeri az "ítélt dolog" intézményét, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 229. §-ának (1) bekezdése egyértelműen fogalmaz úgy, hogy csak a keresettel érvényesített jog tárgyában kizárt az ugyanabból a tényalapból származó jog iránti új kereset indítása.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte a korábbiakban kifejtett érveire hivatkozással.
A felperes fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékoknak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti helyes mérlegelésével állapította meg a tényállást, a rendelkezésre álló peradatokból, azoknak a maguk összességében való értékelésével és meggyőződése szerinti elbírálásával okszerű következtetésre jutott, jogi okfejtésével a másodfokú bíróság mindenben egyetért. A felperes fellebbezésében olyan új tényt, vagy körülményt nem jelölt meg, amely fellebbezése kedvező elbírálását eredményezhetné.
Ezért a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A fellebbezésben foglaltakra utalással a következőkre mutat rá a másodfokú bíróság.
A közigazgatási eljárásban született érdemi határozat támadható meg bíróság előtt, ezért azonban a jogalkotó keresetindítási határidőhöz kötette tekintettel arra, hogy a közigazgatási határozatban foglaltak stabil voltához köz- és magánérdek egyaránt fűződik. Ennek megfelelően alakult és vált egységessé a Legfelsőbb Bíróság által is alkalmazott bírói gyakorlat. Ebből következően a korábban hozott, és felperes által keresettel korábban nem támadott alperesi határozat a jelen perben vitatható nem volt. Függetlenül attól, hogy a felperes a felhozott határozatot miért nem támadta keresettel, a perindítási határidő letelt, az igazolási kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő is elmúlt, így a kifogásolt határozatban foglaltakat tényként kell kezelni.
A sikertelenül fellebbező felperest az alperes másodfokú eljárásban felmerült költségének megfizetésére a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésben foglaltak alapján, míg a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték viselésére 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján kötelezte a Fővárosi Ítélőtábla.
Budapest, 2003. október 8.
Borsainé dr. Tóth Erzsébet s. k., dr. Rothermel Erika s. k.,
tanácselnök előadó bíró
dr. Kurucz Krisztina s. k.,
bíró