FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (9739)
25.K.30.499/2003/4.
A bíróság a dr. Machács Barna ügyvéd (1064 Budapest, Podmanicky út 61.) által képviselt Budapest Főváros XXIII. Kerület, Soroksár Önkormányzata (1239 Budapest, Grassalkovich út 162.) felperesnek a dr. Nagy László Gábor jogtanácsos és Székelyné Bihari Mária közbeszerzési biztos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit körút 85.) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott (hivatkozási szám: D.779/12/2002) - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20 000 forint, azaz húszezer forint perköltséget.
A kereseti illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell a Fővárosi Ítélőtáblához előterjeszteni.
INDOKOLÁS
Felperes ajánlatkérőként előminősítési eljárás megindítására részvételi felhívást tett közzé, a Közbeszerzési Értesítő 2002. december 4-én megjelent számában a Budapest XXIII. kerület, Soroksár 2003-2004. évi szennyvíz-közcsatornázási programjának megvalósítása tárgyában.
A részvételi felhívás 3. a) pontja szerint a szennyvíz-közcsatornázási program megvalósítására a kerület közigazgatási területén belül, öt utcacsoportban (részproject, önálló vállalkozási szerződéskötésre kijelölt kivitelezési egység) kerül sor.
A felhívás 3. d) pontja alapján az egyes kivitelezési egységekre külön-külön részajánlat adható, az ajánlatok értékelése kivitelezési egységenként történik, szerződéskötésre a részprojectek nyertesével (nyertesekkel) részprojectenként kerül sor.
A részvételi felhívás 4. pontjában meghatározták a teljesítés határidejét. E szerint a I-IV-V. kivitelezési egységek vonatkozásában ez 2003. október 15-e, míg a II-III. kivitelezési egységekre vonatkozó részprojectek esetén 2004. június 30.
A részvételi felhívás 10. b) pontjában felperes meghatározta a részvételre jelentkezőknek a szerződés teljesítésére alkalmatlanná minősítésének szempontjait. Ezek szerint - többek között - a szerződés teljesítésére alkalmatlan az a részvételre jelentkező, akinek pénzügyi és gazdasági helyzete nem megfelelő, mert az utolsó három év (1999-2000-2001.) beszámolója szerint, a likviditási mutatója bármelyik évben nem éri el az 1,3 értéket (a készletekkel csökkentett forgóeszközök értékének a rövid lejáratú kötelezettségek értékéhez viszonyított aránya).
Az alperes jogorvoslati kérelemre eljárva a 2003. január 28. napján kelt D.779/12/2002. számú határozatában megállapította, hogy felperes megsértette a Kbt. 44. § (7) bekezdését, ezért a részvételi felhívást megsemmisítette, és felperessel szemben egymillió forint bírságot szabott ki. Egyben kötelezte az igazgatási szolgáltatási díj viselésére.
Az indokolás szerint a Kbt. 44. § (7) bekezdésében kógensen meghatározza azt, hogy az ajánlatkérőnek a szerződés teljesítéséhez szükséges pénzügyi és gazdasági, valamint műszaki alkalmassága igazolására meghatározott adatok és tények kérését a közbeszerzés tárgyára kell korlátoznia, a szerződésteljesítésre alkalmatlanná minősítési okokként meghatározott feltételek pedig - a beszerzés becsült értékére is tekintettel - legfeljebb a szerződés teljesítéséhez ténylegesen szükséges feltételek mértékéig írhatók elő.
Az alperes megállapította, hogy a felperes valamennyi tétel tekintetében azonos alkalmassági feltételeket követelt meg a részvéteke jelentkezőktől, holott az egyes tételek mind volumenüket, mind teljesítési időtartamukat, és ezen keresztül az ezekkel kapcsolatos ajánlattevői előzetes finanszírozás időtartamát és költségeit érintően eltérnek. Ennek alapján azon pénzmennyiség is jelentősen eltér, amely ténylegesen szükséges a felhívás beszerzési tárgyának egyes tételei megvalósításához.
A beszerzés felperes által kalkulált értéke mintegy 438 000 000 forint.
A közgazdasági szakirodalom alapján a likviditási mutató 1 körüli értéke az a pont, amely pontban a vállalkozás rövid lejáratú kötelezettségeinek kifizetéséhez megfelelő mennyiségű és értékű forgóeszközzel mint fedezettel rendelkezik, míg adott esetben a gazdálkodás szempontjából a saját tőkéjét a vállalkozás eredményessége és a tőke hasznosulási megtérülési sebessége szempontjából optimális szinten igyekszik tartani. Az 1 fölötti tartományban a vállalkozás a rövid lejáratú kötelezettségek tekintetében nagyobb fizetési biztosítékot tartalékol a rövid lejáratú kötelezettségeinek kielégítésére, azonban ez számára gazdálkodási eredményességet csökkentő következménnyel jár.
Álláspontja szerint az 1,3 nagyságú likviditási mutató egységes megkövetelése nem veszi figyelembe az egyes tételek eltérő nagyságát és eltérő mértékű költségigényét, ezért az előírt likviditási mutató szükségességét és arányosságát sem a beszerzés értéke, sem a beszerzés tárgya, illetőleg egyéb körülmény nem támasztja alá. Önmagában az a körülmény, hogy felperesi ajánlatkérő milyen paraméterekkel rendelkező céget látna szívesen a beszerzés tárgyának megvalósításánál, nem ad jogszerű alapot a pénzügyi, gazdasági alkalmassági szempontok között 1,3-as likviditási mutató előírására.
A felperes egységesen állapította meg az alkalmassági, alkalmatlansági feltételeket valamennyi tétel tekintetében, és ezzel az egyes kis nagyságrendű, korábban befejeződő tételek tekintetében a beszerzés ezen tételeinek megvalósításához ténylegesen nem szükséges, illetve a szükséges mértékét meghaladó alkalmassági, alkalmatlansági követelményt határozott meg az 1,3 likviditási mutató megkövetelésével. Mindezek alapján nem találta a részvételi felhívás 10. b) pontjában meghatározott 1,3 nagyságú likviditási mutatót a Kbt. 44. § (7) bekezdése szerint a közbeszerzés tárgyára vonatkozóan korlátozottnak, illetve a beszerzés értékére tekintettel legfeljebb a szerződés teljesítéséhez ténylegesen szükséges mértékűnek, ezért az jogsértő.
Felperes jogszabálysértésre hivatkozással kérte a közigazgatási határozat felülvizsgálatát. Álláspontja szerint a határozat indokolása egyoldalú, a felperes azon lényeges érvelését nem is említi, hogy a jogorvoslati kérelmet előterjesztők annak ellenére támadták a részvételi felhívást, hogy a kért vállalkozási szerződés csupán majd az ajánlati szakaszban kerül előírásra, tehát nem is tudhatták, hogy mihez képest túlzó a hivatkozott mutató. Azzal is érvelt, hogy időközben elkészült a részletes ajánlatkérési dokumentáció, amely szerint a kivitelezőknek a tényleges kivitelezési munka befejezését követően több mint hatvan napig kell a pénzükre várni. Hivatkozott még arra, hogy a mutatószámok az éves beszámolóról (Saldó Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Rt., 1993.) arról tájékoztat, hogy a különböző likviditási fokozatú eszközök összege hány százalékát fedezi a rövid távú kötelezettségnek. A vállalat pénzügyi helyzetének megítéléséhez a forgóeszközök struktúráját a likviditás mértéke szempontjából is értékelni kell. A mutatószám a nemzetközi gyakorlatban általában kettőszáz százalék körül elfogadható. Álláspontja szerint ebből is látható, hogy az előírt 1,3 mértékű mutató előírása nem irreális.
Ugyancsak kifogásolta, hogy az alperes nem foglalkozott azzal a felperesi bejelentéssel sem, mely szerint a részvételi felhívásra öt cég is jelentkezett, négy cég pedig beadta a jelentkezését. Felperes tehát gond nélkül tudott felkérni ajánlattételre alkalmasnak minősülő részvételre jelentkezőket, akiknek pénzügyi likviditási helyzete a közbeszerzés biztonságos megvalósulását vetítette előre.
Felperes hivatkozott arra is, hogy az alperes határozatával indokolatlanul nagy kárt okozott, amikor kötelezte a bírság és az igazgatási szolgáltatási díj viselésére, ezen kívül üzleti titkot is sértett, amikor a felperes által kalkulált beszerzési értéket is a határozatban nyilvánosságra hozta. Hivatkozott arra is, hogy a céltámogatások felhasználása időben korlátozott, így a megismételt eljárással a megvalósításra fordítható idő lényegesen lerövidül, ez pedig a beszerzés árának emelkedését eredményezi, a támogatás elvesztésének kockázata megnő.
Kifogásolta azt is, hogy a határozat egyetlen konkrét szakirodalmat sem jelölt meg.
Végül hivatkozott még arra is, hogy a likviditási mutató 1,3 mértékű megadásának indokolatlanságát semmi előzmény nem sugallta, ismeretei szerint ilyen vonatkozású alperesi állásfoglalás, illetve határozat ez ideig nem volt. Hangsúlyozta, hogy a Közbeszerzési Értesítő jogi lektora a mutató jogszerűségét jelen esetben és máskor sem, korábban nem kifogásolta.
Annak bizonyítására, hogy a legkisebb nagyságrendű részfeladathoz képest sem eltúlzott az 1,3-as mutató előírása, szakirodalmi bizonyítást ajánlott fel.
Felperes a tárgyaláson becsatolta a módosított közbeszerzési törvény gyakorlati alkalmazása című kézikönyv 125. oldalának másolati példányát, ahol többek között szerepel "ha a mutató kisebb, mint 1,5". A mondat eleje a rossz minőségű fénymásolás miatt olvashatatlan. Felperes a bíróság felhívására sem csatolta a keresetlevelében hivatkozott szakirodalmi kivonatot, a bíróság végzésében foglalt előkészítő irat elkészítése helyett a tárgyalás berekesztése előtt indítványozta esetlegesen közgazdász igazságügyi szakértő kirendelését.
Mindezen indokai alapján kérte a határozat hatályon kívül helyezését, perköltségre igényt tartott.
Az alperes nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy felperes öt tétel tekintetében tette lehetővé a részajánlat tételét, mely tételek egymástól jelentősen eltérő méretűek (a kalkulált értéket tekintve legkisebb tétel nem egész egyharmada a legnagyobb tételnek), azonban a felperes ennek ellenére egységesen 1,3 likviditási mutatót határozott meg alkalmassági feltételként. Álláspontja szerint a félmilliárd alatti összesített beruházási költség nem olyan nagyságrendű, amely egy átlagos méretű ipari cég gazdálkodását befolyásolhatná tekintettel arra, hogy ez az összeg még öt részre is oszlik.
A felperes által felvetett üzleti titok megsértésével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a beszerzés kalkulált értéke a céltámogatás megítélése során meghatározásra került, az nyilvános adat. Alperes a határozatában a teljes beszerzés kalkulált értékét tüntette fel, az egyes tételeket nem határozta meg külön-külön összegszerűen, ezáltal üzleti titkot sem sértett.
Az ellenérték megfizetésével kapcsolatos felperesi hivatkozásra kifejtette, hogy felperes figyelmen kívül hagyta, hogy a három kisebb terjedelmű szakasz befejezési határideje 2003. október 15., míg két nagyobb méretű project kivitelezési határideje 2004. június 30. Ennek alapján a három kis terjedelmű beruházás esetében csak mintegy félévre, míg a két nagyobb terjedelmű beruházás esetén másfél évet kell megelőlegezni a nyertes ajánlattevőnek beruházási költségként az adott részre, projectre vonatkozóan.
Kifejtett indokai szerint a határozat nem jogszabálysértő, ezért kérte a kereset elutasítását és felperes perköltségben való marasztalását.
Felperes keresete nem alapos.
A bíróság az alperes határozatának felülvizsgálata során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. § (1) bekezdése alapján, a polgári perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 324. § (1) bekezdése szerint lefolytatott eljárásban a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a határozat megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és az eljárási szabályoknak.
A bíróságnak a perben azt kellett megítélnie, hogy a perrel érintett részvételi felhívás 10. b) pontjában meghatározott 1,3 nagyságú likviditási mutató előírása a Kbt. 44. § (7) bekezdésébe ütközik-e, és erre tekintettel jogszabálysértő-e az alperes határozata.
A bíróság a keresetlevél, az alperes nyilatkozata, a felek előadásai, a becsatolt irat és a közigazgatási iratok alapján megállapított tényállásból kiindulva a következőkre alapozta döntését.
A közbeszerzésekről szóló, többször módosított 1995. évi XL. törvény (Kbt. ) 44. § (1) bekezdése meghatározza, hogy milyen okiratokkal lehet az ajánlattevőnek a szerződés teljesítéséhez szükséges pénzügyi és gazdasági alkalmasságát igazolni. A 44. § (2) bekezdése felsorolja, hogy miként lehet a szerződés teljesítéséhez szükséges műszaki alkalmasságot igazolni.
A Kbt. 44. § (6) bekezdése alapján az ajánlati felhívásban meg kell határozni, hogy az (1), illetőleg (2) bekezdésben foglaltakkal összefüggő mely körülmények megléte, illetőleg hiánya, vagy azok milyen mértékű fogyatékossága miatt minősíti az ajánlatkérő az ajánlattevőt, illetőleg az alvállalkozót alkalmatlannak a szerződés teljesítésére.
A Kbt. 44. § (7) bekezdése szerint az ajánlatkérőnek az (1)-(2) bekezdésben adatok és tények kérését - figyelemmel az ajánlattevő üzleti titokhoz fűződő érdekére - a közbeszerzés tárgyára kell korlátoznia, a (4) bekezdés szerinti körülményeket pedig - a beszerzés becsült értékére is tekintettel - legfeljebb a szerződés teljesítéséhez ténylegesen szükséges feltételek mértékéig lehet előírni.
A Kbt. versenyeztetési rendszere a fentiek szerint abból indul ki, hogy elsősorban azt kell megállapítani, hogy az eljárásban résztvevők közül ki tekinthető alkalmasnak a feladat megvalósítására. A felhívásban fel kell tüntetni azokat a körülményeket, amelyek miatt az ajánlattevőt alkalmatlannak fogja az ajánlatkérő minősíteni. Ezek negatív tulajdonságokban, illetve pozitív sajátosságok hiányában vagy fogyatékosságában jelentkezhetnek. Az alkalmatlanság kritériumait azonban nem lehet úgy megállapítani, hogy ez az ajánlattevők esélyegyenlőségének indokolatlan sérelmével járjon. Ebből következően csak olyan körülmények meglétét vagy hiányát lehet alkalmatlansági oknak minősíteni, amelyek ténylegesen szükségesek a szerződés teljesítéséhez, és csak olyan mértékben, ami a beszerzés becsült értékével arányban áll. Az ajánlatkérőt tehát szabadság illeti meg annak meghatározása terén, hogy kit tart alkalmasnak a szerződés teljesítésére, ám ez a szabadsága csak a törvény fent hivatkozott rendelkezéseinek keretei között illeti meg, az ajánlatkérő csak az adott konkrét közbeszerzési eljárás tekintetében, a szerződés tényleges teljesítéséhez szükséges mértékben kérhet adatokat és tényeket.
A bíróság megállapította, hogy az alperes azért minősítette jogsértőnek a felperes által meghatározott likviditási mutatót, mert azt egységesen mind az öt tétel tekintetében írta elő annak ellenére, hogy az egyes tételek egymástól jelentős mértékben eltérnek, a korábban befejeződő kisebb nagyságrendű beszerzési részprojectek tekintetében a likviditási mutató ilyen mértékű előírása a megvalósításhoz ténylegesen nem szükséges.
A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A bíróság a (2) bekezdés szerint bizonyítást hivatalból csak akkor rendelhet el, ha azt a törvény megengedi. Ilyen megengedő szabályt a Pp. XX. fejezete nem tartalmaz. Ebből az következik, hogy a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben a felperesnek kell bizonyítania, hogy a felülvizsgálni kért határozat jogszabálysértő. Ha valamilyen, a per eldöntése szempontjából jelentős tényt a felperesnek nem sikerül bizonyítania, az a felperes hátrányára szolgál, a bizonyítatlanság következményei a felperes terhére esnek.
Felperesnek a sikeres perléshez azt kellett volna bizonyítania, hogy a részvételi felhívás 10. b) pontjában meghatározott 1,3 nagyságú likviditási mutató egységes előírása nem ütközik a Kbt. 44. § (7) bekezdésébe. Felperesnek kellett volna alátámasztania azt, hogy valamennyi részproject tekintetében szükséges és indokolt az 1,3-as mutató előírása, az mindegyik tétel, így a korábban befejeződő kisebb mértékű részek vonatkozásában is a közbeszerzés tárgyára korlátozott és a részprojectek megvalósítására kötendő szerződések teljesítéséhez ténylegesen szükséges mértékű.
A bíróság megállapította, hogy a felperes a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. A keresetlevelében hivatkozott szakirodalmi kivonatot nem tárta elő, a bíróság felhívásában foglaltaknak nem tett eleget, a szakértői bizonyítás felajánlásával indokolatlanul késlekedett, azt csak a tárgyalás berekesztése előtt adta elő. A becsatolt kézikönyvkivonat tényleges tartalma pedig nem állapítható meg. Ezzel kapcsolatban egyébként is rámutat a bíróság arra, hogy önmagában egy szakirodalomban rögzített elfogadhatónak minősített likviditási mutató még nem szolgál kellő bizonyítékul, hiszen felperesnek a konkrét ügyben a konkrét beszerzési tételek tekintetében kell állításait az alperesi indokolással szemben bizonyítani. Felperes a keresetlevelében felhozott egyéb körülményt sem támasztotta semmivel alá. Nem bizonyította, hogy a határozat bírság kiszabására, illetve az igazgatási szolgáltatás szolgáltatási díj viselésére vonatkozó része jogszabálysértő éppúgy, mint azt, hogy a beszerzés kalkulált értékének határozatban való rögzítése üzleti titkot sértene, illetve, hogy ennek elbírálására a bíróság rendelkezik hatáskörrel. Ugyancsak nem támasztotta alá, hogy a határozat egyoldalú érvelésen alapuló indokolása olyan súlyos eljárásjogi hiba, amely az ügy érdemére kihatással van, és amely a bírósági eljárásban nem orvosolható. Mindezeken túl a bíróság rámutat arra, hogy az a körülmény, hagy a Közbeszerzési Értesítő jogi lektora a kifogásolt mutató jogszerűségét nem vitatta, még nem jelenti azt, hogy annak előírása jogszerű lenne.
Felperesnek az esetlegesen felajánlott szakértő kirendelésre vonatkozó bizonyítási indítványát a bíróság elutasította. A bíróság rámutat arra, hogy a Pp. 339. § (1) és (2) bekezdései alapján a bíróság a közigazgatási határozatok törvényességét vizsgálja, ezt pedig a határozat meghozatalakor fennálló tényállás alapján kell megítélni. A közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésének és új eljárás elrendelésének csak akkor van helye, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy az alperes a tényállást nem tárta fel, nem tisztázta teljeskörűen, egyes tényeket, bizonyítékokat nem értékelt. Tekintettel arra, hogy a bíróság megítélése szerint a tényállás teljeskörűen tisztázott volt, szakértő kirendelését a közigazgatási eljárásban nem indítványozta, az esetleges szakvélemény a tényállás megváltoztatását nem eredményezhette volna, és nem tette volna a jogszabályszerű határozatot jogszabálysértővé.
A kifejtettek szerint a bíróság az alperes határozatát a felperes által vitatott részeiben felülvizsgálta. Ennek során megállapította, hogy az alperes helyesen tárta fel az ügyben irányadó tényállást. A vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján törvényes jogi következtetéseket vont le, határozata jogszerű rendelkezéseket tartalmaz. A határozat nem jogszabálysértő a felperes által kifogásolt körben, ezért a bíróság a felperes keresetét mint alaptalant, elutasította.
A bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes költségeinek megfizetésére.
A tárgyi illeték feljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illeték viseléséről a bíróság - figyelemmel a felperes személyes illetékmentességére - a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján határozott.
Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kbt. 92. §-a biztosítja.
Budapest, 2003. szeptember 11.
Dr. Vitál-Eigner Beáta s. k.,
bíró