FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (9992)
25.K.30.014/2003/10.
A bíróság a dr. Farkas Gyöngyi ügyvéd (1068 Budapest, Felsőerdősor út 8.) által képviselt Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézet (3300 Eger, Széchenyi út 27-29.) felperesnek a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit körút 85.) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott (hivatkozási szám: D.646/15/2002.) - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30 000 forint, azaz harmincezer forint perköltséget. A kereseti illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell a Fővárosi Ítélőtáblához előterjeszteni.
INDOKOLÁS
Felperes 6878/2002. szám alatt ajánlati felhívást tett közzé nyílt közbeszerzési eljárás megindítására a Közbeszerzési Értesítő 2002. augusztus 28-án megjelent 35. számában kettő darab kardiológiai ultrahangkészülék beszerzése tárgyban.
Az ajánlati felhívás 13. a) pontja szerint az ajánlatok elbírálásának szempontja az összességében legelőnyösebb ajánlat.
A 13. b) pont szerint a bírálati részszempontok és alszempontok, valamint az azokhoz rendelt súlyszámok a következők:
részszempontok súlyszámok
- ajánlott ár nagysága 10
- az ajánlati dokumentációban részletezett, kötelező paramétereknél kedvezőbb műszaki feltételek 10
- csatornaszám 3
- dinamikatartomány 3
- mérő- és kalkulációs programválaszték 2
- ajánlott transducerválaszték (frekvencia, sávszélesség) 2
- kedvezőbb jótállási idő 6
- kedvezőbb fizetési határidő 4
- kedvezőbb szervizszolgáltatás 6
- kiszállási idő 3
- szervizszolgáltatás díja 3
- egyéb kedvezmények (kardiológiai diagnosztikát segítő eszközök felajánlása, értékmegjelöléssel) 2
- dönthető vizsgálóágy echokardiográfiás vizsgálathoz 1
- fecskendős infúziópumpa 1
Felperes ugyanitt előírta még azt is, hogy az egyes részszempontokra adható pontszám: 1-10-ig. Mind a hat részszemponton belül az értékelési pontszám arányosítással kerül kiszámításra. Ennek során az egyes ajánlatok részszempontkénti tartalmi eleme az adott részszemponton belül a megajánlott legjobb tartalmi elemhez kerül arányosításra.
Felperes ajánlati dokumentációt is készített, amelyben meghatározta - többek között - a beszerezni kívánt készülékekre vonatkozó minimumkövetelményeket is.
Felperes az eredményhirdetésen a Hun-Med Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. "B" változatú ajánlatát hirdette ki második legkedvezőbb ajánlatnak.
Felperes az eljárás eredményéről készült összegzésben a mérő- és kalkulációs programválaszték részszempontnál a következő indokolást adta: "a pályázati leírás, az intézet tapasztalatai, archiválási lehetőségek, tudományos igényű feldolgozásokra alkalmasság alapján pontozta a szakma".
A Hun-Med Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. jogorvoslati kérelmére eljárva az alperes a 2002. december 2. napján D.646/15/2002. számú határozatával megállapította, hogy felperes megsértette a Kbt. 55. § (6) bekezdését, és a 61. § (1) bekezdését. Az 55. § (6) bekezdése megsértésére tekintettel megsemmisítette az eljárást lezáró döntést, továbbá a jogsértések miatt 1 000 000 forint bírságot szabott ki.
A határozat indokolása szerint felperes csak a kedvezőbb jótállási idő, és a kedvezőbb fizetési feltételek részszempontnál végezte helyesen az ajánlatok pontozását. A többi részszempontból/alszempontból való értékelés nem volt helytálló a következők szerint. Az ajánlati ár részszempont, a csatornaszám és dinamikatartomány alszempontok, valamint a kedvezőbb szervizszolgáltatás részszempont értékelésénél a felperes által az értékelés folyamán választott pontozási módszerrel (képlettel) az ajánlati elemek közötti tartalmi különbségeket nem arányosan tükröző pontszámok keletkeztek. A mérő- és kalkulációs programválaszték, valamint az ajánlott transducerválaszték alszempontoknál nem az ajánlatok tartalmi elemei alapján történt az értékelés. Az egyéb kedvezmények részszempontnál pedig felperes a pontozás azon szabályát nem tartotta be, hogy a pontszámtartomány minimuma alatti pontszámot nem adhat.
Az eljárás eredményéről készült összegzéssel kapcsolatban az alperes megállapította., hogy a mérő- és a kalkulációs programválaszték pontszámait a felperes nem az ajánlatok tartalmi elemeiből kiindulva indokolta. Utalt még arra is, hogy a szerzett tapasztalat sem a felhívásban, sem a dokumentációban nem szerepel bírálati részszempontként vagy alszempontként.
A határozat indokolása tartalmazza azt is, hogy a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja alapján jogsértés megállapítása esetén kötelező a bírság kiszabása. Jelen esetben a bírság mértéke a törvényes minimumösszeg, amelynek meghatározása során az alperes figyelembe vette, hogy a megismételt értékelés által a jogsértések kiküszöbölhetők.
Felperes jogszabálysértésre hivatkozással kérte a közigazgatási határozat felülvizsgálatát.
Előadta, hogy az alperesi határozatban foglalt alapelveket alapul véve felperes újraértékelte az ajánlatokat. Valamennyi részszempont/alszempont tekintetében ugyanazon pontozási módszert (képletet) használta, és az ajánlati felhívásban meghatározott lehetséges pontszámtartományok közötti pontokat (1-10-ig) alkalmazta. Az újraértékelés során a pontozás egyszerű, arányos számítással történt. Az így elvégzett bírálat a nyertes tekintetében ugyanazon eredményt hozta, míg a Hun-Med Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. "B" ajánlata ugyanúgy a második helyre került. Ebből kiindulva felhívta a Kbt. 79. § (3) bekezdését, amely szerint jogorvoslati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a kérelmező jogát vagy jogos érdekét a Kbt.-be ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti, vagy veszélyezteti. A törvény szerint egyértelműen két együttes feltételnek kell fennállnia a jogorvoslati eljárás lefolytatásának alapjául, így a törvénybe ütköző tevékenység vagy mulasztás, továbbá az, hogy a törvénybe ütköző tevékenység sértse a kérelmező valamely jogát. Tekintettel arra, hogy az alperesi szempontok szerint lefolytatott újraértékelés alapján az eredmény nem változott, a jogorvoslati kérelmet előterjesztő jogi helyzete ugyanaz maradt, ezért a kérelmező joga, jogos érdeke nem sérült. Erre tekintettel a kérelmezőnek nincs ügyfélképessége, kérelmére az alperes nem is járhatott volna el.
A jogszabálysértő értékelésre vonatkozó alperesi megállapításokat érdemben nem vitatta. Ezeket kisebb hibának, pontatlanságnak minősítette, és hangsúlyozta, hogy a pontszámok korrigálása az eredményt nem változtatta. Álláspontja szerint az alperesnek az értékelés felülbírálata körében lefolytatott vizsgálatának ki kellett volna terjednie arra is, hogy az alperes által tévesnek minősített pontszámok korrigálása az eredményt befolyásolták-e, avagy sem. Az alperesnek ugyanis az eredmény helyességéről kell döntenie. Amennyiben pedig a pontszámok korrigálása után az eredmény nem változik és továbbra is a kihirdetett eredménynek megfelelő nyertesé lesz a legtöbb pontszám, az eredményt jogsértőnek minősíteni nem lehet.
Az összegzéssel kapcsolatos alperesi megállapításra előadta, hogy az véleménye szerint a Kbt. szabályainak megfelel. A Kbt. nem írja elő pontosan, hogy az ajánlatkérőnek az indokolási kötelezettségén belül mikre kell konkrétan kitérnie, a mérő- és kalkulációs programválaszték értékelésénél adott indokolás pedig tényleges döntésük tartalmára terjed ki. Ezen nem változtat az sem, hogy más szempont esetében részletesebb indokolást adtak az összegzésben.
A bírságolással kapcsolatban arra hivatkozott, hogy annak mértéke a jogsérelem súlyával nem arányos. Arra is hivatkozott, hogy az alperes gyakorlata szerint, amennyiben az értékelés nem teljesen felel meg a felhívásban foglaltaknak, de a végeredmény nem változik, akkor az alperes eltekint a jogkövetkezmények alkalmazásától.
Mindezen indokai alapján, elsődlegesen kérte a határozat megváltoztatását, a terhére megállapított jogsértések törlését, és a kiszabott bírság mellőzését, másodlagosan pedig kérte a határozat hatályon kívül helyezését. Perköltségre igényt tartott, amelynek összegét kérte, hogy a bíróság hivatalból állapítsa meg.
Az alperes nyilatkozatában fenntartotta a határozatban foglalt indokait, álláspontja szerint a határozat nem jogszabálysértő a felperes által kifogásolt körben, erre tekintettel kérte a kereset elutasítását és felperes perköltségben való marasztalását.
A jogorvoslati kérelmet előterjesztő ügyfélképességével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az ajánlattevőt a Kbt. konkrétan nevesíti mint olyat, aki jogorvoslati kérelem előterjesztésére feltétlenül jogosult. Álláspontja szerint csak az egyéb érdekeltek esetében követeli meg a Kbt. a jog vagy jogos érdek sérelmét a jogorvoslati kérelem előterjesztésének feltételéül.
Hangsúlyozta, hogy felperes nem vitatta a határozatban megállapított jogsértés fennállását. Ez a jogsértés pedig fennáll függetlenül attól, hogy a helyes értékelés alapján sem változik a végeredmény. A Kbt. 55. § (6) bekezdésének megsértése önálló jogsértés, amely független attól, hogy a nyertesre vonatkozó döntés helyes.
Az összegzéssel kapcsolatban kifejtette, hogy az adott indokolás nincs összefüggésben az értékeléssel, továbbá olyan szempontot is tartalmaz, amely a bírálati rész, illetve alszempontok között nem is szerepelt.
Mindezeken túl előadta, hogy az alperes nem folytat olyan gyakorlatot, amely szerint, ha jogsértő az értékelés, de az eredmény mégis helytálló, úgy eltekintett volna a jogkövetkezmények alkalmazásától. Jogsértés esetén a bírság kiszabása a Kbt. szerint kötelező, így a minimummértékű bírság alkalmazása is jogszerű volt.
Felperes keresete nem alapos.
A bíróság az alperes határozatának felülvizsgálata során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. tv. (Áe.) 72. § (1) bekezdése alapján, a polgári perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. tv. (Pp.) 324. § (1) bekezdése szerint lefolytatott eljárásban a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a határozat megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és az eljárási szabályoknak.
A bíróságnak a perben azt kellett megítélnie, hogy a jogorvoslati kérelem alapján az alperesnek a jogorvoslati eljárást le kellett-e folytatnia, a felperes megsértette-e a Kbt. 55. § (6) bekezdését és a 61. § (1) bekezdését, valamint a jogszabálysértések fennállása esetén kötelező-e a bírság kiszabása, és mindezekre tekintettel jogszabálysértő-e az alperes közigazgatási határozata.
A bíróság a keresetlevél, az alperes nyilatkozata, a felek előadásai, továbbá a közigazgatási iratok alapján megállapított tényállásból kiindulva a következőkre alapozta döntését.
A közbeszerzésekről szóló, többször módosított 1995. évi XL. tv. (Kbt.) 79. § (3) bekezdése szerint, a jogorvoslati eljárás megindítása iránti kérelmet az ajánlatkérő, az ajánlattevő vagy az olyan egyéb érdekelt nyújthatja be, akinek jogát vagy jogos érdekét a Kbt.-be ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti vagy veszélyezteti.
A Kbt. felhívott rendelkezésének helyes értelmezéséből az következik, hogy a jogorvoslati eljárásban ügyfél lehet mindenekelőtt az ajánlatkérő és az ajánlattevő. Azáltal, hogy a törvény konkrétan nevesíti őket, egyben deklarálja is ügyfélképességüket. A szabályozás indoka logikus, hiszen a közbeszerzési eljárás alanyai számára a Kbt. jogot, kötelezettséget állapít meg, a közbeszerzési ügy jogos érdeküket kétségtelenül érinti. Alapvető érdekűk fűződik ahhoz, hogy az a közbeszerzési eljárás, amelynek akár ajánlatkérőként, akár ajánlattevőként alanyai voltak, jogszerű legyen. Mellettük azonban lehet olyan egyéb érdekelt is, akire nézve a közbeszerzési eljárásban közvetlenül jog vagy kötelezettség nem keletkezik, meghatározott döntés azonban az adott közbeszerzéssel kapcsolatban helyzetét érintheti, jog- vagy érdeksérelmet okozhat. Az ilyen egyéb érdekeltnek kell igazolnia azt, hogy az ügy alapját képező jogviszonyhoz jogos érdeke kapcsolódik, míg az ajánlatkérőnek és az ajánlattevőnek ilyen bizonyítási kötelezettsége nincs, ügyfélképességük a jogorvoslati eljárás során feltétlenül fennáll. Ez így van még akkor is, ha a lefolytatott jogorvoslati eljárás eredményeképpen a kérelem alaptalannak bizonyul vagy a kérelmező jogi helyzete a kérelem alapossága esetén sem változik.
Az ügyfélképesség tehát egy olyan eljárási jog, amely alapján az ügyfélnek lehetősége van a jogorvoslati kérelem előterjesztésére, az alperes pedig a kérelem alapján köteles a jogorvoslati eljárást lefolytatni. Ebből is következik, hogy az ügyfélképesség fennállása független a jogorvoslati eljárás végeredményétől. A felperesi érvelés elfogadása azt jelentené, hogy az ügyfélképesség fennállásáról csak az eljárás lefolytatása után, a jogorvoslati kérelem tárgyában való döntést követően lehetne határozni, hiszen ekkor derül ki, hogy a kifogásolt magatartás ténylegesen jogszabálysértő-e vagy sem, illetve a törvénybe ütköző tevékenység vagy mulasztás ténylegesen sérti vagy veszélyezteti a kérelmező valamely jogát, jogos érdekét. Ebből is látszik, hogy a felperesi álláspont következetlen, ezáltal nem helytálló. Az ügyfélképesség a jogorvoslati eljárás megindításának egyik feltétele, ha ez fennáll az eljárás során, utóbb a kérelmező nem válhat "ügyfélképtelenné" pusztán azért, mert az eljárás lefolytatásának eredményeként hozott döntés, megállapítás a kérelmet előterjesztő ügyfél jogi helyzetét nem változtatja meg. A kifejtettek szerint a bíróság megállapította, hogy az alperes helyesen járt el akkor, amikor a Hun-Med Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-t mint a perrel érintett közbeszerzési eljárásban ajánlatot tevőt ügyfélnek tekintette, jogorvoslati kérelmét befogadta, és az alapján a jogorvoslati eljárást lefolytatta.
A Kbt. 55. § (6) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálja el. Ez azt jelenti, hogy - a törvény keretei között - az ajánlatkérő szabadon dönthet arról, hogy milyen szempontrendszer alapján kívánja elvégezni az értékelést, és az egyes értékelési részszempontokat maga választhatja ki. A közzétett elbírálási szempontoktól az ajánlatkérő az ajánlatok elbírálása során azonban már nem térhet el, még abban az esetben sem, ha időközben változnak az egyes prioritások, vagy azt állapítja meg, hogy a beérkezett ajánlatokból az eredetileg meghatározott szempontrendszer szerinti kiválasztás alapján mégsem a számára a legkedvezőbb ajánlatot kell a nyertesnek kihirdetnie. A Kbt. 55. § (6) bekezdése egy olyan kötelező előírás az ajánlatkérő számára, amelytől semmilyen indoknál fogva nem térhet el. Ez így van még akkor is, ha a menet közben megváltoztatott értékelési módszer alkalmazásával ugyanaz a végeredmény, mint az ajánlati felhívásban meghatározott módszer alapján számított nyertes.
Tekintettel arra, hogy a felperes érdemben nem vitatta az alperes azon megállapításait, amelyek arra vonatkoztak, hogy az értékelés több rész, illetve alszempontnál is jogsértő volt, és hogy a felperes olyan jogszabályi rendelkezésre nem tudott hivatkozni, amely szerint a Kbt. 55. § (6) bekezdésének megsértését csak abban az esetben lehetne megállapítani, ha a felhívásban meghatározott módszertől eltérő értékelés alapján a nyertes személyében is változás áll be, ezért a bíróság az alperes határozatát a Kbt. 55. § (6) bekezdésének megsértésének megállapítására vonatkozó részeiben sem találta jogszabálysértőnek.
A Kbt. 61. § (1) bekezdése alapján az ajánlatkérő köteles az ajánlatok elbírálásának befejezésekor az 5. számú mellékletben meghatározott minta szerint írásbeli összegzést készíteni az ajánlatokról. Az 5. számú melléklet 2. c) pontja szerint az összegzésnek tartalmaznia kell a táblázatban szereplő értékelési pontszámok indokolását. A bíróság az alperessel egyezően állapította meg azt, hogy a mérő- és kalkulációs programválaszték alszempontnál adott indokolás nem meríti ki a törvény által előírt kötelezettséget. Az indokolás összevont magyarázatot ad ahelyett, hogy az egyes ajánlatok értékelési pontszámát, azok tartalmi elemeiből kiindulva külön-külön megokolta volna. Kétségtelen, hogy a Kbt. felhívott rendelkezése pontos előírást nem ad arra nézve, hogy az indokolásnak milyen körülményekre kell kiterjednie, ám az nyilvánvaló, hogy az egyes ajánlatok az adott rész-, illetve alszempont tekintetében nem teljesen azonosak, amely tükröződik is az eltérő értékelési pontszámokban. Ebből is következik, hogy egységes indokolást a táblázatban szereplő különböző értékelési pontszámok alátámasztására nem lehet adni. Mindezeken túl a bíróság rámutat arra, hogy az előzőekben kifejtettek alapján a Kbt. S5. § (6) bekezdésére figyelemmel az ajánlatkérő az ajánlatokat csak a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálhatja el, ezért az értékelési pontszámok indokolását sem lehet olyan szempontra alapozni, amely szempont az ajánlati felhívásban nem szerepelt. Márpedig a felperes által sem vitásan "az intézet tapasztalatai" bírálati rész, illetve alszempontként nem szerepel. Mindezekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy a mérő- és kalkulációs programválaszték alszempontra adott indokolás a Kbt. 61. § (1) bekezdésébe ütközik.
A Kbt. 88. § (1) bekezdésének f.) pontja szerint az alperes bírságot köteles kiszabnia Kbt. szabályait megszegőivel szemben. Tekintettel arra, hogy az alperes határozatában helyesen állapította, meg, hogy a felperes a perrel érintett közbeszerzési eljárás során a Kbt. szabályait megszegte, köteles volt bírságot kiszabni. E kötelezettségétől az alperes - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - semmilyen oknál fogva, így a jogsértés súlyára tekintettel sem térhet el. Amennyiben a felperes által hivatkozott alperesi gyakorlat még valósnak is bizonyulna, az nem adna alapot a konkrét jogvitában a Kbt. szabályainak alkalmazása alóli felmentésre.
A kifejtettek szerint a bíróság az alperes határozatát a felperes által vitatott valamennyi részében felülvizsgálta. Ennek során megállapította, hogy az alperes helyesen tárta fel az ügyben irányadó tényállást, a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján törvényes jogi következtetéseket vont le, határozatában jogszerű rendelkezéseket tartalmaz. A közigazgatási határozat nem jogszabálysértő a felperes által kifogásolt körben, ezért a bíróság a kereset mint alaptalant elutasította.
A bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes költségeinek megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illeték viseléséről a bíróság - figyelemmel a felperes személyes illetékmentességére - a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján határozott.
Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kbt. 92. §-a biztosítja.
Budapest, 2003. szeptember 9.
Dr. Vitál-Eigner Beáta s. k.,
bíró