FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (10060)
3.Kf.27.036/2003/5.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Bihari Tibor ügyvéd (1026 Budapest, Pasaréti út 59.) által képviselt Magyar Gépjárműimportőrök Egyesülete (1134 Budapest, Dózsa György út 53.) felperesnek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. július 9. napján kelt 12.K.30.666/2002/5. számú ítélete ellen az alperes által 6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50 000 (ötvenezer) forint együttes első, és másodfokú perköltséget.
A kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 2001. november 13-án tájékoztatta az alperes elnökét, hogy hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárást indít a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (továbbiakban Kbt.) 70. § (1) bekezdés c) pontja alapján. A felhívás tárgyát 5 db felső középkategóriába tartozó személygépkocsi képezte.
Az ajánlattételre a Volvo Autó Hungária Kft.-t hívta fel, a közbeszerzés, a 2001. november 22-i tárgyalás alapján eredményes volt.
A felperes - amelynek alapszabályban rögzített célja a felek által nem vitatottan - "a Magyarországon működő gyári, kizárólagos gépjárműimportőrök érdekeinek feltárása és képviselete az állami szervek és hatóságok előtt" az ajánlatkérő által indított közbeszerzési eljárást jogsértőnek tartva jogorvoslati eljárást kezdeményezett. A kérelmet a Jaguár Kft. - mint a felperesi egyesület tagja - támogatta, míg a szintén tag, nyertes Volvo Autó Hungária Kft. akként nyilatkozott, hogy a kérelmező az ő érdekét jelen ügyben csak közvetve képviseli.
Az alperes határozatában a felperes jogorvoslati kérelmét ügyféli minőségének hiányára alapítottan elutasította. Döntését a Kbt. 79. § (3) bekezdésére alapította azzal, hogy a felperes esetlegesen egyéb érdekelti minőségében kezdeményezhet jogorvoslati eljárást. Alapszabályából azonban az következik, hogy az egyesület nem egyik vagy másik tagszervezetének a képviselőjeként, meghatalmazottjaként jár el, hanem saját nevében indíthat jogorvoslati eljárást, amennyiben igazolja, hogy tagszervezetei mindegyikének ugyanazon okból sérti a közbeszerzési eljárás az érdekét.
Az alperes határozatának felülvizsgálata iránt a felperes által előterjesztett keresetet az elsőfokú bíróság alaposnak találta és azt hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra kötelezte. Az elsőfokú bíróság felhívta a Kbt. 79. § (1) bekezdését, valamint (3) bekezdését és ezt részletesen elemezve összevetette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 3. §-ában foglalt, az államigazgatási ügyre és az ügyféli minőségre vonatkozó rendelkezéseivel. Kifejtette, hogy a Kbt. ügyfélfogalmának az Áe. fogalmánál szűkebb értelmezése nem elfogadható, mivel a Kbt. jogszabályszövege lényegében megegyezik az Áe. szövegével azzal az eltéréssel, hogy a magánszemély, jogi személy és egyéb szervezet megnevezés helyett az ajánlatkérőt és ajánlattevőt nevesíti. Az egyéb érdekelti státusz fennállásához azt kell bizonyítani, hogy a sérelmezett határozat a felperes jogos, tör vényes érdekét sértette vagy veszélyeztette-e. Kifejtette, hogy egy egyesület érdeke - amennyiben alapszabályban konkrétan körülírt, jól meghatározható szűkebb és jog által védett egyedileg s meghatározható csoportérdeket érint - a közbeszerzési ügyben hozott jogorvoslati rendben érdemben orvosolható.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves jogi következtetést vont le. Továbbra is fenntartotta azon álláspontját, hogy a jogorvoslati eljárás megindítására jogosítottak körét a Kbt. 79. § (3) bekezdése alapján kell értelmezni, és ennek alapján meghatározott ügyfél fogalmába a felperes nem fér bele, hiszen a közbeszerzési eljárásban ajánlatkérőként vagy ajánlattevőként nem vett részt, így ügyfélképessége kizárólag egyéb érdekeltként állhat fenn, azonban az ehhez szükséges jog-, vagy jogos érdeksérelem felperes esetében nem állapítható meg.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Jogi álláspontja az volt, hogy az elsőfokú bíróság a Kbt. 79. § (3) bekezdése alapján ítélte meg a felperes ügyfélképességét, azt az Áe. ügyfélfogalma kapcsán kialakult jogértelmezési és bírósági gyakorlattal azonos módon értelmezve.
Az alperes fellebbezése - az alábbiak szerint - alapos.
Az alperes fellebbezése folytán a Fővárosi Ítélőtábla elsődlegesen abban a jogkérdésben foglal állást, hogy a közbeszerzési eljárásban az ügyféli minőséget mely jogszabály alapján kell megítélni.
Mind a Kbt. mind az Áe. szabályozza azt, hogy az adott törvény szempontjából ki tekinthető ügyfélnek. Az Áe. ügyfél fogalmát a 3. § (4) bekezdése nevesíti akként, hogy ügyfélnek azt a magánszemélyt, jogi személyt vagy jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezetet tekinti, amelynek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti. A Kbt. 79. § (3) bekezdése szerint az terjeszthet elő jogorvoslati kérelmet, vagyis lehet ügyfél, aki az eljárásban mint ajánlatkérő, ajánlattevő vagy egyéb olyan érdekelt, akinek jogát vagy jogos érdekét a Kbt.-be ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti vagy veszélyezteti. A két törvény egymáshoz való viszonyát a Kbt. 79. § (1) bekezdése rendezi akként, hogy ha a Kbt. másképp nem rendelkezik, az Áe. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ebből következően az Áe. és a Kbt. egymással a lex generale és a lex speciale viszonyában van vannak, melyből következően, annak megítélésénél, hogy a felperes jogosult volt-e a jogorvoslati kérelem elő terjesztésére, kizárólag a Kbt. 79. § (3) bekezdését kell figyelembe venni. Ennek körében pedig azt kell vizsgálni - a perbeli jogesetre szűkítve - hogy a felperes jogát vagy jogos érdekét a Kbt.-be ütköző tevékenység vagy mulasztás sértette vagy veszélyez tette-e.
Egyéb érdekeltként csak azon személyek (jogi személyek) nyújthatnak be jogorvoslati kérelmet, akiknek jog- vagy érdeksérelme közvetlenül kimutatható a vitatott beszerzéssel összefüggésben. Nem nevezhető közvetlen érdeknek az a körülmény, hogy egy társadalmi szervezet olyan tagokat tömörít - és mint ilyen általános és minden tagot érintő érdekeket véd - amelyek adott közbeszerzési eljárásban ajánlattevőként potenciálisan megjelenhetnek.
A felperes az egyesülési jogról szóló 1989. II. törvény (a továbbiakban: Etv.) alapján létrehozott társadalmi szervezet, amelynek alapszabályban rögzített célja a Magyarországon működő gyári, kizárólagos gépjárműimportőrök érdekeinek feltárása és képviselete. Az Etv. 2. § (4) bekezdéséből eredően a társadalmi szervezet jogi személy, mégpedig a 3. § (1) bekezdése alapján olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályban meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét.
Az egyesület esetében a Kbt. 79. § (3) bekezdésében foglalt feltételek érvényesülését csak akként lehet vizsgálni, hogy az egyesület jogát vagy jogos érdekét - vagyis azon jogát és jogos érdekét, hogy az általa alapszabályban rögzített célt gyakorolja - sérti-e vagy veszélyezteti-e a Kbt.-be ütköző tevékenység vagy mulasztás. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alapszabályi célt nem lehet akként értelmezni, hogy az kiterjed a tagok jogait vagy jogos érdekeit esetlegesen érintő konkrét közbeszerzési ügyre. Megítélése szerint a Kbt.-be ütköző tevékenység vagy mulasztás csak olyan egyéb érdekelt jogát vagy jogos érdekét érintheti, akivel szemben megállapítható, hogy az adott ügy közvetlenül rá kihat, és ez a kihatás jog vagy jogos érdek sérelmével járhat. Ilyen összefüggés az alapszabályi rögzített cél, és a konkrét közbeszerzési eljárás között nem volt megállapítható. Ugyanis az egyesületi cél megvalósítása az egyesületi tagokra egyenlően kiható tevékenység lehet, ami nem eredményezheti egyes tagok érdekeinek képviseletét más tag érdekeivel szemben.
Mindezek alapján a felperes esetében nincs olyan feltétel, amely a jogorvoslati kérelem benyújtására feljogosítaná.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1); (2) és 79. § (1) bekezdése alapján kötelezte a sikeresen fellebbező alperes javára az első és másodfokú együttes perköltség megfizetésére.
Az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés d) pontja, értelmében az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM.r. 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2003. október 29. napján
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Szőke Mária s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
bíró