FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (10135)
3.Kf.27.138/2003/3.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Sebők Cecília ügyvéd (1211 Budapest, Táncsics M. u. 62.) által képviselt FVM Gazdasági Hivatala I. r. (1055 Budapest, Kossuth L. tér 11.) és OKFON Közbeszerzési és Szolgáltatási Rt. II.r. (1106 Budapest, Fehér u. 10.) felpereseknek a dr. Nagy László Gábor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. október 3. napján kelt 13.K.31.656/2002/2. számú ítélete ellen az alperes által 4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
Az I. r. felperes mint ajánlatkérő a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. (a továbbiakban: Kbt.) 32. § (1) bekezdése alapján, a II. r. felperes bonyolítói közreműködésével nyílt közbeszerzési eljárást indított a kezelésében lévő épületek takarítási, őrzés-védelmi feladatainak ellátására. Az ajánlati felhívás 16.5. pontja értelmében az ajánlattevőnek csatolnia kellett ajánlatához a Kbt. 46. § (4)-(6) bekezdésében előírt nyilatkozatokat és hatósági igazolásokat. Az ajánlati felhívás 16.11. pontja pedig biztosította a Kbt. 43. § (4) bekezdése szerinti hiánypótlás lehetőségét. Az ajánlati dokumentáció 3. számú melléklete tartalmazta a hatósági igazolások listáját, amelynek 3. pontja szerint, ha az ajánlattevőnek a Munkaerő-piaci Alappal szemben jogszabály alapján fizetési kötelezettsége áll fenn, csatolnia kell a területileg illetékes munkaügyi központ igazolását a Munkaerő-piaci Alaptól felvett támogatás visszafizetése és a szakképzési hozzájárulás tekintetében. Az 5-ös számú mellékletben a nyilatkozat megfelelő részének aláhúzásával arról kellett nyilatkoznia az ajánlattevőnek, hogy a Munkaerő-piaci Alappal szemben jogszabály alapján fizetési kötelezettsége fennáll-e vagy sem. E tekintetben mindhárom, a későbbiekben érvénytelennek nyilvánított ajánlat ajánlattevője úgy nyilatkozott, hogy a Munkaerőpiaci Alappal szemben jogszabály alapján nem áll fenn fizetési kötelezettsége. A 2000. évi mérleg és eredménykimutatás alapján mindhármuknak az adott évben jelentős személyi jellegű ráfordításaik voltak, és erre vonatkozó mérlegadatok alapján az érintett ajánlattevőknek legalább egy alkalmazottjuk volt.
Az ajánlattételi határidőben 11 társaság, köztük az Inkal Security 2000 Kft. és a Villám Holding Rt. nyújtottak be ajánlatot. Az I. r. felperes az eljárás nyertesének mind a takarítás, mind az őrzés-védelem tekintetében a Villám Holding Rt.-t hirdette ki, az Inkal Security 2000 Kft. és másik két ajánlattevő ajánlatát érvénytelennek minősítette arra alapítottan, hogy a Munkaerő-piaci Alapra vonatkozó nyilatkozatuk a valóságnak nem felel meg.
E döntés őrzés-védelmi része ellen az Inkal Security 2000 Kft. nyújtott be jogorvoslati kérelmet, melyet az alperes alaposnak talált, megállapítva, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 43. § (5) bekezdését. Ezért - figyelemmel arra, hogy a szerződéskötés megtiltásáról ideiglenes intézkedést hozott - a hiánypótlásra vonatkozó és az azt követő ajánlatkérői döntéseket megsemmisítette, és az I. r. és a II. r. felperesekkel szemben 1-l M Ft-os bírságot szabott ki. Álláspontja az volt, hogy a nyilatkozat és igazolás a Kbt. 44. § (1) bekezdés d) pontjába tartozó és így a 43. § (4) bekezdése szerint pótolható dokumentumok közé tartozott.
A felpereseknek az alperes határozatának felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetét az elsőfokú bíróság alaposnak találta, és a határozatot megváltoztatta akként, hogy az Inkal Security 2000 Kft. jogorvoslati kérelmét elutasította. Döntését a Kbt. 43. § (1), (4) és (5) bekezdésére, valamint az 52. § (2) bekezdésének d) pontjára alapította azzal, hogy a kérelmező esetében nem valamely kötelezően becsatolandó nyilatkozat, illetőleg igazolás hiányáról volt szó, hanem az általa becsatolt nyilatkozat nem egyértelmű tartalmát kellett értékelni, amely kizárja a hiánypótlási felhívás alkalmazásának lehetőségét. Rámutatott arra, hogy egyértelmű nyilatkozat esetén az annak módosítására irányuló hiánypótlás fogalmilag kizárt, mivel az egyértelműen egyben az ajánlat módosítását is jelentené.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a felperesek kereseti kérelmének elutasítását, valamint perköltségben való marasztalását kérte. Előadta, hogy az I. r. felperes hiánypótlást mellőző és érvénytelenségre vonatkozó döntése megalapozatlan volt, mert az észlelt hiány pótolható lett volna a Kbt. rendelkezéseiből eredően, mivel a Munkaerő-piaci Alapra vonatkozó igazolás csatolása feloldotta volna az ajánlatban található ellentmondást. A hiánypótlás elrendelését és ezzel az ajánlat valódi tartalmának tisztázását az I. r. felperes elmulasztotta, ezért a hiánypótlás körébe tartozó és azt követő döntése jogsértő volt.
A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték, perköltség iránti igényt nem terjesztettek elő.
A fellebbezés - az alábbiak szerint - alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, és ebből helyes jogi következtetést vont le.
A Kbt. 43. § (4)-(6) bekezdései foglalkoznak a hiánypótlás szabályaival. Az ajánlatkérő - a jogszabály keretei között - szabadon dönt arról, hogy lehetőséget ad-e az ajánlattevőknek a hiánypótlásra. A Kbt. 43. § (4) bekezdése alapján az ajánlatkérő egy ízben az összes ajánlattevő számára azonos feltételekkel legfeljebb 10 napos póthatáridőt biztosíthat erre.
A hivatkozott szabályok meghatározzák a hiánypótlás körét is, amikor annak lehetőségét egyrészt a Kbt. 44. és 46. § szerinti igazolás vagy nyilatkozat utólagos csatolására, formai hiányosságának pótlására engedik meg. Másrészt lehetőséget biztosítanak arra, hogy - a 44. és 46. §-on túl - egyéb, az ajánlattal kapcsolatos, de kizárólag formai hiányosságok is pótolhatók legyenek. A Kbt. megkülönböztet "hiány" és a "hiányosság" között azzal, hogy csak a 44. és a 46. § körében van lehetőség mindkettő pótlására. Egyebekben a jogalkotó nem kívánt biztosítani jogot az ajánlattal kapcsolatos hiányok utólagos pótlására. Ez utóbbi, pótolható hiányosságok körét a Kbt. nem taxatíven, hanem különleges eseteket kiemelve határozza meg.
Az alperes nézete szerint az ajánlat "hibája" a Kbt. 46. § szerinti Munkaerő-piaci Alap igazolásának csatolásával korrigálható lett volna. A Kbt. 46. § szerinti igazoláshoz kapcsolódóan a hiánypótlás lehetőségének megítélésénél az vizsgálandó, hogy az ajánlat hiányként vagy hiányosságként megjelenő hibájának kiküszöbölése jelent-e érdemi változtatást az ajánlat tartalmában vagy sem, hiszen ebből a vizsgálatából vonható le az a következtetés, hogy a hiány vagy hiányosság formai jellegű-e vagy sem, melynek függvénye a hiánypótlási eljárás alkalmazása.
Az elsőfokú bíróság által feltárt tényállásból kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a perbeli esetben nem valamely nyilatkozat hiányáról, hiányosságáról, hanem a nyilatkozatnak az egyéb kötelezően csatolandó nyilatkozatokkal való tartalmi ellentmondásáról van szó. Következésképpen nem formai hiány vagy hiányosság állapítható meg, amely maga után vonhatná a Kbt. 43. § (4) bekezdésében biztosított hiánypótlást. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy az ellentmondás nem oldható fel hiánypótlási eljárás keretében, mert az - az elsőfokú bíróság helytálló és a másodfokú bíróság által is osztott jogi álláspontja szerint - a nyilatkozat tartalmának módosítását jelentené.
A perbeli jogkérdéssel kapcsolatosan utal a másodfokú bíróság arra, hogy a közbeszerzési eljárásnak a hiánypótlásra lehetőséget adó rendelkezése kizárólag a hiánypótlás alkalmazása szükségességének és nem az ajánlat érdemének vizsgálatát jelenti.
Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
A felperesek perköltséget nem igényeltek, így e vonatkozásban a Fővárosi Ítélőtáblának döntenie nem kellett.
A feljegyzett fellebbezési illetéket a 6/1986.(VI. 26.) IM.r. 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2003. október 8. napján
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Szőke Mária s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
bíró