FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (10351)
Kf.VI.37/748/2001/6. szám
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az Orosz V. Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró dr. Orosz V. Sándor ügyvéd (Budapest, I. Hattyú u. 16.) által képviselt Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (Budapest, II. Csalogány u. 9-11.) felperesnek a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Dőntőbizottság (Budapest, II. Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési határozat felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon indított perben a 2001. május 17. napján meghozott 3.K.34.957/2000/4. számú ítélet ellen a felperes által 5. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10 000 (tízezer) forint másodfokú eljárási költséget.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A felperes egyes pénzügyi intézmények és befektetési szolgáltatók átfogó helyszíni vizsgálata tárgyában a Közbeszerzési Értesítő 2000. február 2-án megjelent számában tárgyalásos eljárás lefolytatására ajánlati felhívást tett közzé, melyben a meghívni kívánt ajánlattevők keretszámát 10-ben határozta meg, egyúttal közölte az általa már kiválasztott 8 ajánlattevő nevét.
A felhívásban megjelölt határidőig 17 jelentkező jelezte részvételi szándékát. Az ajánlatkérő felperes mindegyik jelentkezőt alkalmasnak tartotta, 15 jelentkezőt az eredményhirdetésen felhívott ajánlattételre, kettőt azonban - a keretszámra hivatkozva - nem.
A hivatalból indult döntőbizottsági eljárásban a felperes a keretszám-túllépést a feladatok megnövekedésével indokolta, a 2 ajánlattételre fel nem hívott jelentkező mellőzését pedig azok kapacitásának kisebb mértékével magyarázta.
Az alperes D.260/17/2000. számon hozott határozatával megállapította a felperes által elkövetett jogsértést, mely abban jelentkezett, hogy az előírt keretszámot meghaladó számú ajánlattevőt hívott meg a tárgyalására; továbbá az esélyegyenlőség elvét megsértve két alkalmasnak minősített jelentkezőt nem hívott fel ajánlattételre. Mindezekre figyelemmel a felperest 5 millió Ft bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását, a pénzbírságban marasztalás mellőzését kérte. Álláspontja szerint nem volt olyan súlyú a részéről elkövetett jogsértés, ami indokolná vele szemben bírság kiszabását.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint mindkét, a határozatban felrótt jogsértés megvalósult, így az alperes a bírságot is jogszerűen szabta ki, ugyanakkor a bírság összegének meghatározásánál - a kétszeres jogsértésre tekintettel - nem alkalmazott kétszeres értékelést.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérve annak megváltoztatását, és a döntőbizottsági határozat bírságot tartalmazó részének hatályon kívül helyezését. Másodlagos fellebbezési kérelme a határozatnak az esélyegyenlőség sérelmével kapcsolatos része hatályon kívül helyezésére, és a bírság 1 millió Ft-ra való leszállítására irányult. Fellebbezésében előadta, hogy nem sértett törvény által védett érdeket akkor, amikor a keretszámot meghaladó jelentkezőt hívott fel ajánlattételre. Jogosult volt egyúttal két pályázó meghívásának mellőzésére is, mert azok kapacitásának mértéke nem volt megfelelő. Indokolatlannak tekintette a bírság kiszabásának tényét és mértékét, végül a fellebbezésben hivatkozott jelen ügy általánostól eltérő sajátosságaira is.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a felperes - eljárása során - két jogsértést is elkövetett, ezért a mindezekre figyelemmel kiszabott bírság összegszerűsége is megfelelő volt.
A felperes fellebbezése nem alapos.
Helyes döntést hozott az elsőfokú bíróság, amikor ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az alperes és az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást illetően a felek között nem merült fel vita, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett döntést hoznia, hogy a felperes megsértette-e a tárgyalásos eljárás szabályait, melyen túlmenően az esélyegyenlőség alapelve is sérelmet szenvedett, továbbá, hogy megfelelő módon történt-e az alperes részéről a bírság kiszabása.
A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 25. §-a értelmében a közbeszerzési eljárás a törvényben meghatározott szabályaitól csak annyiban lehet eltérni, amennyiben azt e törvény kifejezetten megengedi. Nem vitás, hogy a felperes eltért attól a Kbt. 71/A. §-a (2) bekezdésében foglalt elő írástól, hogy a tárgyalásra az előírt keretszámnak megfelelő számú ajánlattevőt kell meghívni.
A hirdetményben meghatározott meghívotti létszám helyett - bár méltányolható indokból - annál nagyobb számú ajánlattevőt hívott meg.
Ezen túlmenően a két alkalmasnak minősített jelentkező meghívásának elmaradása miatt a felperes sértette meg a Kbt. 24. § (2) bekezdésében foglalt szabályt is - mely szerint az ajánlatkérőnek biztosítania kell az esélyegyenlőséget az ajánlattevők számára -, mert maga állította, hogy az ezen eljárásra jelentkezők ajánlata - a részvételi felhívásban foglaltakat figyelembe véve - érvénytelennek a Kbt. 52. § (2) bekezdésének d) pontjában említett okból nem volt tekinthető.
Mindezen jogsértések megállapítása esetében a Kbt. 88. §-ának (1) bekezdés f) pontja írja elő, hogy a Bizottság határozatában bírságot köteles kiszabni az e törvény szabályait megszegő, illetőleg a nyilvánvaló jogsértés ismeretében szerződést kötő szervezettel, és a jogsértésért, illetve a szerződéskötésért felelős személlyel, illetőleg a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel és szervezettel szemben. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy a bírság összegének megállapítása során az alperes jogszerűen alkalmazta a Kbt. 88. § (5) bekezdésében foglalt előírást is, így a felperesnek az a fellebbezési kérelme, melyben a bírságot tartalmazó határozatrész hatályon kívül helyezését kérte ez okból, míg a bírság összegének leszállítása iránti kérelme az alperes által megállapított jogsértésekre figyelemmel, alaptalan.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az illetékmentes felperes fellebbezése eredményre nem vezetett, ezért a Legfelsőbb Bíróság őt kötelezte a Pp. 8. §-a alapján az alperes részére másodfokú eljárási költség megfizetésére.
Budapest, 2003. szeptember 10.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Kovács Ákos s. k.,,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Fekete Ildikó s. k.,
bíró