FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0321/2004)
2.Kf.27.049/2003/8.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Pethes Margit (1056 Budapest, Bástya u. 8-10. fszt. 3.) ügyvéd által képviselt Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézmény (1052 Budapest, Szervita tér 8.) felperesnek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85. hivatkozási szám: D.79/2001.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. évi május hó 28. napján kelt 12.K.31.142/2001/18. számú ítélete ellen a felperes által 19. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán az alulírott helyen 2003. évi november hó 12. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, az alperes D/79/9/2001. számú határozatát megváltoztatja és a Villám Kft. jogorvoslati kérelmét elutasítja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25 000 (azaz huszonötezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.
A kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézmény, a felperes, mint ajánlatkérő 2000. október 25-én a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 32. §-ának (1) bekezdése alapján nyílt közbeszerzési eljárást indított az Oktatási Minisztérium és más épületeinek 3 évre szóló rendszeres takarítása és évi kétszeri nagytakarítása tárgyában. Az ajánlati felhívás dokumentációjának 11.3.3 pontja érvénytelenségi okként jelölte meg, ha az ajánlattevő a feladatok elvégzésére vonatkozó műszaki technológiai leírás előterjesztését elmulasztja.
A felperes az ajánlatok beérkezése után négy ajánlatot, köztük a Villám Kft. ajánlatát érvénytelennek nyilvánította, mivel abban az elvégezni kívánt munkák vonatkozásában nem adott részletes technológiai leírást, továbbá a Kbt. 46. §-ának (4) bekezdésében előírt nyilatkozatokat nem az előírásoknak megfelelően tette meg.
A Villám Kft. mint kérelmező az alpereshez benyújtott jogorvoslati kérelmében sérelmezte, hogy a felperes az általa a Munkaerő-piaci Alaptól beszerzett nemleges igazolást nem fogadta el, továbbá kifogásolta, hogy a felperes nem értékelte, hogy - bár nem teljes részletességgel -, de ajánlata tartalmazott technológiai leírást.
Az alperes 2001. március 23-án kelt D/79/9/2001. számú határozatában megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 52. §-ának (2) bekezdés d) pontját, ezért az ajánlatkérőt 1 000 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint a kérelmező által csatolt nemleges hatósági igazolás éppen azt bizonyítja, hogy az ajánlattevőnek van fizetési kötelezettsége, azonban nincs tartozása. Ezen túlmenően a kérelmező keretjellegű technológiai leírást adott, így annak teljes elmaradása nem állapítható meg, ezért nem is szolgálhatott alapul az érvénytelenség megállapításának, legfeljebb az értékelés során kevesebb pontot kaphatott volna.
A felperes keresetében elsődlegesen a határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan megváltoztatását, és annak megállapítása alapján kérte, hogy jogsértést nem követett el, továbbá kérte a bírságösszeg mérsékelését is. Arra hivatkozott, hogy az alperes tévesen állapította meg, hogy az ajánlattevő nem sértette meg a Kbt. 46. §-ának (4) bekezdését, mivel egyfelől e kérdésben a törvény egyértelműen fogalmaz, másfelől ennek a rendelkezésnek megsértése az alperes korábbi D.225/10/2000. és D.274/12/2000. számú határozatai szerint is érvénytelenségi ok. Emellett az ajánlati dokumentáció meghatározza a műszaki ajánlatnak azt a négy elemét, amelyek közül bármelyik hiánya érvénytelenséget von maga után. Az ajánlat továbbá a függönytisztítás árát úgy határozta meg, hogy az ellentmond a nagytakarítás teljes bekerülési összegének, mely tény önmagában is az ajánlat érvénytelenségét eredményezte volna.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a Kbt. 46. §-ának (4) bekezdése alapján hozott korábbi határozatai más tényállás alapján születtek, azokban az esetekben az előírt igazolások csatolására sor sem került. A műszaki tartalom körében megállapított érvénytelenségi ok ezzel szemben azért alaptalan, mert a felperes által összeállított ajánlati dokumentáció egyértelmű előírások közlése nélkül követelt túl részletes technológiai leírást. A függönytisztítás összege pedig - miután nem tartozott az érvénytelenségi okok közé -, a döntés szempontjából irreleváns.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítéletének indoklásában - az alperessel teljesen egyetértve - kifejtette, hogy ajánlattevő nem sértette meg a Kbt. 46. §-át, miután a jogalkotó csakis azon pénzalapok vonatkozásában írja elő az igazolás benyújtását, amelyekkel szemben fizetési kötelezettsége áll fenn.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kérelmező ajánlatához készült táblázatok technológiai leírásként értékelhetők, annál is inkább, mert a leírás táblázatos formában való megjelenítése nem zárja ki, hogy a kérelmező az előírásoknak megfelelő ajánlatot tett. A bíróság álláspontja szerint a takarítószerek puszta felsorolása előrevetíti a takarítási folyamat mikéntjét. Abból kifolyólag pedig, hogy a különböző ajánlattevők más-más tisztítószereket kívántak alkalmazni az ajánlatok összehasonlításának sem volt akadálya. A bíróság a függönytisztítás összegének kérdésében - tekintve, hogy azzal az alperesi határozat nem foglalkozott - nem foglalt állást.
A felperes fellebbezésében kérte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával, a felperes keresetének adjon helyt. Hangsúlyozta, hogy az általa kiadott dokumentáció egyértelműen fogalmaz a tekintetben, hogy az ajánlatnak mit, milyen részletességgel kell tartalmaznia, és azt is, hogy ezek közül melyek kötelezőek, és ezért elmulasztásuk az ajánlat érvénytelenségét vonja maga után. Így például utalt arra, hogy nemcsak a takarításnál használni kívánt eszközöket, gépeket és szereket kellett bemutatni, hanem minden egyes felülethez technológiai leírást kellett adni beleértve az eszközt és a szert is. Technológiai leírás alatt pedig nem mást, mint a szolgáltatási tevékenységre értelmezett eljárást, technikát, módszert értett. Arra is hivatkozott, hogy a műszaki dokumentációt összességében kellett értelmezni. Az elsőfokú bíróság ítéletének megállapításával vitatkozva leszögezte, hogy a kérelmező ajánlatában ilyen leírás nem található. A fellebbezés kiegészítéseként előterjesztett beadványában a felperes bizonyítási indítványt tett, kérte a közbeszerzési eljárása során szakértőként közreműködő cég munkatársának meghallgatását.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében a fellebbezés elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a kérelmező az ajánlati felhívásnak és a dokumentációnak megfelelően készítette el ajánlatát, így annak érvénytelenné nyilvánítása nem volt jogszerű. Az alperes az elsőfokú bíróságnak a kérelmezői ajánlat értékelésével egyetértett. Nyomatékosan utalt arra, hogy eljárásában csak azzal a két kérdéssel foglalkozott, amelyek alapján az ajánlat érvénytelenségét megállapították. További érvénytelenségi okra a felperes sem hivatkozhat. A bírság kiszabásának jogszerűsége tekintetében is fenntartotta korábbi álláspontját.
A felperes fellebbezése alapos.
A Kbt. 46. §-ának (1) bekezdés b) pontja kimondja, hogy nem lehet ajánlattevő az, aki egy évnél régebbi lejárt vám- vagy adó-, társadalombiztosítási, továbbá az elkülönített állami pénzalappal szemben fennálló fizetési kötelezettségének nem tett eleget. A (4) bekezdés előírja, hogy az ajánlattevőnek az ajánlattételi határidő lejártáig írásbeli nyilatkozatot kell csatolnia arról, hogy a b) pontban említett elkülönített állami pénzalapok közül melyik irányában áll fenn jogszabály alapján fizetési kötelezettsége.
Az 500/2001. számú BH szerint a közbeszerzési eljárásban az ajánlattevőnek akkor is kell nyilatkozatot csatolnia, ha az elkülönített állami pénzalapokkal szemben nem áll fenn tartozása. A Kbt. 53. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ajánlatkérőnek ki kell zárnia azt az ajánlattevőt, aki a 46. §-ban foglaltak ellenére nyújtotta be ajánlatát.
A 46. §-ban foglaltak töretlen értelmezése szerint az ajánlattevőnek nem arról kell nyilatkoznia, hogy fennáll-e tartozása vagy sem, hanem arról, hogy mely pénzalappal kapcsolatosan áll fenn (merülhet fel) jogszabályi előírás alapján fizetési kötelezettsége. A Villám Kft. minden kétséget kizáróan nem a fent idézett kógens jogszabályi előírásoknak megfelelően tette meg nyilatkozatát, így helyesen járt el a felperes akkor, amikor ebből kifolyólag érvénytelennek nyilvánította az ajánlatot. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor - többek között az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. (a továbbiakban: Áe.) 16. §-ának (3) bekezdésének alkalmazását az ajánlatkérőn kérte számon - és azt állapította meg, hogy a téves tartalommal megtett nyilatkozat kellő irányú értelmezéssel a jogszabályi előírás teljesítéseként elfogadható. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az Áe. szabályai, mint szubszidiárius szabályok az alperes eljárása során alkalmazandóak kisegítő jelleggel, azaz akkor, ha a Kbt. rendelkezést nem tartalmaz. A megteendő nyilatkozat tartalma tekintetében azonban a Kbt. egyértelműen rendelkezik, nem hagyva teret az ajánlatkérő értelmezésének.
A Kbt. 52. §-ának (2) bekezdés d) pontja szerint érvénytelen az ajánlat, ha az nem felel meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek. Az ajánlatkérő az ajánlati felhívás dokumentációjának 11.3.3. pontjában egyértelműen írja elő feltételként azt, hogy az ajánlattevő ajánlatának kötelezően tartalmaznia kell a feladatok ismertetését, a felhasznált gépek, eszközök, szerek bemutatását, "technológiai leírást kell adni felületenként, amelynek tartalmaznia kell, hogy az egyes felületeket milyen technológiával, eszközzel tisztítja". A dokumentáció nem hagy kétséget afelől, hogy a kötelező ajánlati elem, leírás elmaradása az ajánlat érvénytelenségét vonja maga után. A Villám Kft. ajánlata nem vitásan nem tartalmazott technológiai leírást, amely ez esetben kétségkívül a munkafolyamatoknál alkalmazni kívánt módszer részletes bemutatását jelentette volna és nem valamiféle termék-előállítási módozatot. A másodfokú bíróság az ajánlatkérő felhívásában foglaltak, a Villám Kft., illetőleg a többi ajánlattevő ajánlatában leírtak egyidejű összevetésével és elemzése útján megállapította, hogy a Villám Kft. ajánlatában fellelhető táblázat nem felel meg az ajánlatkérő fentiekben részletezett kívánalmainak, nem fedi a dokumentációban leírtakat. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a szöveges leírást nélkülöző táblázat vízszintes és függőleges oszlopainak egymáshoz való viszonyából vezette le a technológiai leírást, azt várva el az ajánlatkérőtől, hogy az ajánlattevő várható munkamódszerére vonatkozóan puszta képzeletére hagyatkozzon. A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla azt állapította meg, hogy a Villám Kft. két vonatkozásban is kimerítette az érvénytelen ajánlat fogalmát, így a felperes - az alperesi és az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben - nem követett el jogsértést, amikor a Villám Kft. ajánlatát érvénytelennek nyilvánította. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy már az egyik körülmény bekövetkezte is elegendő lett volna az érvénytelenség megállapításához.
Ezért a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes határozatát megváltoztatva a Villám Kft. jogorvoslati kérelmét elutasította.
A fentiekre figyelemmel rámutat a másodfokú bíróság arra, hogy a Kbt. 91. §-ának (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás szerint a bíróság a Bizottság határozatát megváltoztathatja és megteheti a 88. § (1) bekezdés b)-g) pontja szerinti intézkedéseket. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a jogalkotó intézkedésre való felhatalmazása a bíróságot megillető többletjogosítványként értelmezendő, mely a bíróságot azon túlmenően illeti meg, hogy a Bizottság határozatának megváltoztatásával maga döntsön a jogorvoslati kérelem kérdésében, azaz a Kbt. 88. §-ának (1) bekezdés a) pontját alkalmazva az alaptalan jogorvoslati kérelmet elutasítsa.
Az alperest a felperes első- és másodfokú eljárásban felmerült költségének megfizetésére a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésben foglaltak alapján kötelezte a Fővárosi Ítélőtábla, míg a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-ában foglaltak alapján az állam viseli.
Budapest, 2003. november 12.
Borsainé dr. Tóth Erzsébet s. k., Dr. Rothermel Erika s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Kurucz Krisztina s. k.,
bíró