FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0322/2004)
2.Kf.27.098/2003/4.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Asbóth, dr. Biczi & Társa Ügyvédi és Szabadalmi Iroda, ügyintéző: dr. Asbóth Domokos (1012 Budapest, Pálya utca 9. - 1535 Bp. Pf. 901.) ügyvéd által képviselt Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Gazdasági Hivatala (1055 Budapest, Kossuth tér 11.) felperesnek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85., hivatkozási szám: D.68412000.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. évi október hó 8. napján kelt 12.K.30.77412001/15. számú ítélete ellen az alperes által 16. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 20 000 (azaz húszezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.
A kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatta és mellőzte a felperesi jogsértés megállapítását, valamint a bírságot. Az irányadó tényállás szerint az FVM Gazdasági Hivatala, a felperes, mint ajánlatkérő 2000. július 5-én a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 32. §-á nak (1) bekezdése alapján nyílt közbeszerzési eljárást indított a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Gazdasági Hivatala a FAO Közép- és Kelet-Európai Regionális Iroda Budapest VI., Benczúr u. 34. szám alatti székház I. emelet felújítása és átalakítása tárgyában. A kivitelezés során további pót- és kiegészítő munkákat rendelt meg a létesítmény üzemszerű működtetése érdekében. A felperes hirdetmény közzététele nélküli közbeszerzési eljárást indított, melynek jogalapjaként a Kbt. 70. §-ának (2) bekezdés a) és b) pontját jelölte meg. Az elvégzendő munkákat 9 pontban összesítették, majd a tárgyalásos eljárásra az addigi kivitelezőt, a Fővárosi 2. Építőipari és Beruházó Rt.-t hívták meg, amely az elvégzendő munkákra - a korábbi 36 414 370 Ft-hoz képest - 18 058 005 Ft-s ajánlatot meg tett. A Döntőbizottság elnöke hivatalból döntőbizottsági eljárást indított, melynek eredményeképpen D.6841812000. számú határozatában a Kbt. 26. § (1) bekezdésében adott felhatalmazás alapján tartható meghívásos eljárásra vonatkozó, a Kbt. 70. §-ának (2) a) és d) pontjának megsértésére tekintettel 1 millió forint bírságot szabott ki. Határozatának indokolása szerint a 9 pontban rögzített munkálatok közül az 1., 3., 4. pontban jelzett munkák indokoltak voltak, ezért ezeket érdemben nem vizsgálta, a többi pontnál azonban megvalósulni látta a jogsértést. Álláspontja szerint ezeknél a tárgyalásos eljárásra lehetőséget adó jogszabályi rendelkezések alkalmazásának feltételei nem álltak fenn. Így az
- elektromos pótmunkák (plusz védőcső kiépítése) (2. pont)
- az irodavilágítás pluszigényei (5. pont)
- a külső világítás bővítése (6. pont)
- a külső homlokzat szükség szerinti javítása az első párkány magasságáig (7. pont)
- a meglévővel azonos udvari burkolat kiegészítése (8. pont)
- a helyéről kimozdult utcai kerítés átépítése (9. pont)
A felperes pontosított keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, a jogsértés kimondásának és a bírság mellőzését arra hivatkozással kérte, hogy a pótmunkák felmerülése előre nem látható okok következménye volt. Egyfelől a klímaberendezés nem a tervezettnek megfelelő szinten került elhelyezésre, másfelől az épület valós állapota nem volt ismert. Hivatkozott arra, hogy álláspontját a KAMARÁS o.k. Mérnöki Adótanácsadó és Kulturális Szolgáltató Bt. szakvéleménye statikai szempontból is alátámasztotta.
Az alperes kérte a kereset elutasítását, a határozatban is kifejtett álláspontja szerint a vitatott pontokba szedett munkákat a felperesnek vagy az eredeti szerződés maradéktalan teljesítése körében kell érvényesítenie a kivitelezővel szemben, vagy olyan új igényről van szó, amely nem szerepelt az eredeti szerződésben. Ezért nem elfogadható az a nézet, hogy az eredeti szerződés teljesítése ezek elvégzése nélkül nem lehetséges. Ezek olyan új igények, melyre új, nyílt közbeszerzési eljárást kellett volna kiírni.
Az elsőfokú bíróság az alperes döntését megváltoztató ítéletének indokolása szerint a felperes esetében a Kbt. 70. §-ának (2) bekezdés a) pontjának sérelme azért nem állapítható meg, mert a kiegészítő beruházás értéke nem haladja meg az eredeti összeg 50%-át.
A bíróság álláspontja szerint továbbá a felújítási munkák végzése során derült fény azokra az előre nem látható körülményekre, amelyek szükségessé tették a többletmunka elvégzését. Az épület kora, állaga az eredeti és a tervezett funkciója a különleges rendeltetésből adódó többletkövetelmények, gazdaságosság, időtényező együttesen megalapozták a tárgyalásos eljárás alkalmazását. Külön kiemelte, hogy a felperes a szakértő cég bevonásával kellő körültekintéséről tett tanúságot.
A fentiekben felsorolt munkákat - ez alatt mind a 6 pontban megjelölteket értve - be lehetett sorolni a törvényi szabályok alá, azokra nézve az elsőfokú bíróság, mint kivételes helyzetre elfogadta a felperesi érveket, ezért a tárgyalásos eljárás nem tekinthető jogsértőnek.
Az alperes fellebbezésében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy
1. a bíróság tévesen értelmezte a Kbt. 70. §-ának rendelkezéseit, mivel a korábbi nyertes ajánlattevővel akkor lehetett volna újabb szerződést kötni, ha olyan munkák elvégzése válik szükségessé. amelyek nélkül a korábbi szerződésben foglaltakat nem lehetett volna teljesíteni. Ennek fennállása esetén kerülhetett volna sor annak vizsgálatára, hogy a Kbt. 70. §-ának (2) bekezdése a)+b) vagy a)+c) pontokban megfogalmazott konjuktív feltételek fennállnak-e vagy sem. Jelen esetben a korábbi szerződés az újabb munkák elvégzése nélkül is teljesíthető lett volna.
2. A bíróság egyes munkák tekintetében iratellenes megállapításokat tett, illetőleg az alperes 2001. november 26-án kelt beadványát (6. sorsz.) teljesen figyelmen kívül hagyta.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helyben hagyását, hangsúlyozta, hogy jogkérdés elbírálásáról van szó. Kifejtette, hogy minden egyes vitatott munka összefüggésben van az eredetileg kötött szerződésben leírt épületszint teljes körű felújításával, azok vagy nem voltak elválaszthatók, vagy feltétlenül szükségesek az eredeti szerződés teljesítéséhez. A 2., 5-9. pontokban megjelölt pótmunkákra közvetve vagy közvetlenül a klímaberendezés menet közben felismert, kényszerű áthelyezése miatt kellett sort keríteni.
Az alperes fellebbezése alapos.
A Fővárosi Ítélőtábla a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdése alapján a felek előadásait, az eljárás során felmerült bizonyítékokat és valamennyi körülményt egybevetve, a maguk összességében való értékelésével, meggyőződése szerint bírálta el. A másodfokú bíróság az iratok és a peranyag teljes körű áttanulmányozása után megállapította, hogy a felperes által sem vitatottan az eredeti szerződés teljesítését célzó munkálatokat 2000. szeptember 14-én kötött szerződés alapján megkezdte. Rámutat a másodfokú bíróság arra, hogy - amennyiben a felperes logikájának megfelelően értékeli a történteket - a munkálatok folyamatában (2000 októberében) és semmi esetre sem a végén derült ki, hogy a klímaberendezést nem lehet a padlástérben elhelyezni. Miután a felperes utólag minden pótmunkát, mely menet közben - az építési napló tanúsága szerint is - felmerült a klímaberendezés áthelyezésével indokolt, már menet közben is gondoskodhatott volna az általa elkerülhetetlennek tartott (nyílt) közbeszerzési eljárás kiírásáról. Maga az elsőfokú bíróság ítélete is céloz erre, amikor úgy fogalmaz, hogy a felperes érvelését a kivételes helyzetre tekintettel fogadta el, azaz valójában nyílt eljárást kellett volna tartani.
A másodfokú bíróság azonban az alperessel ért egyet a történtek értékelése tekintetében. A felperes ugyanis a kivitelezés során olyan munkálatokat kívánt elvégeztetni, amelyeket az eredeti szerződés nem tartalmazott, tehát a felperesnek újabb beszerzési szándéka állt fenn. A Kbt 70. §-ának (2) bekezdése értelmében az ajánlatkérő akkor alkalmazhatja a tárgyalásos eljárást, ha előre nem látható körülmények folytán és az eredeti szerződés teljesítéséhez vált szükségessé a kiegészítő munka elvégzése. A másodfokú bíróság hangsúlyozni kívánja, hogy a felperes azon állítása, hogy az eredeti szerződés - amelyben az elvégzendő munkák részletes leírásra, megjelölésre kerültek - teljesítéséhez volt szükség a pótmunkálatokra téves. A pótmunkákra nem az eredeti szerződés, hanem azon felperesi cél megvalósulásához volt szükség, hogy perbeli ingatlan elkészülte után a felperesi elképzelés és a használói igényeknek megfeleljen. A szerződés és a felperes által a 4. sorszámú jegyzőkönyvben is hivatkozott kormányközi megállapodás két különböző dolog. A felperesi cél leképezésre tehát a szerződésben nem került sor, így az eredeti szerződés minden további nélkül teljesíthető lett volna. Egyetért továbbá a másodfokú bíróság az alperes azon állításával is, hogy a felperes a közigazgatási eljárás, illetőleg a per folyamatában a vitatott munkákat - saját állításainak ellentmondva - különbözőképpen ítélte meg, egyszer az eredeti szerződés részeként, másszor új, de az eredeti szerződés tejesítéshez elengedhetetlenül szükséges új igénynek leírva. Ezen ellentmondásokat, illetve ezek korrekt értékelését az alperes 6. sorszám alatt előterjesztett beadványa részletesen kimunkálva tartalmazza.
Ezért a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
Az alperes első- és másodfokú eljárásban felmerült költségének viselésére a felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésben foglaltak alapján kötelezte a Fővárosi Ítélőtábla, míg a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-ában foglaltak alapján az állam viseli.
Budapest, 2003. évi november hó 19. napján
Borsainé dr. Tóth Erzsébet s. k., Dr. Rothermel Erika s. k.,
tanácselnök, előadó bíró
Dr. Kurucz Krisztina s. k.,
bíró