FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0323/2004)
2.Kf.27.199/2003/3.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Simon Zsuzsanna ügyvéd (4028 Debrecen, Simonyi u. 14.) által képviselt FVM AMC KM. I. r. (1132 Budapest, Váci út 18.) és Gönczi Tibor II. r. (1132 Budapest, Váci út 18.) felpereseknek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2003. február 11. napján kelt 12.K.31.211/2002/5. számú ítélete ellen az alperes által 6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperesek keresetét elutasítja.
Kötelezi a felpereseket, hogy külön-külön 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek 30 000-30 000 (harmincezer-harmincezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.
Kötelezi a II. r. felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 10 000 (tízezer) forint kereseti és 24 000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.
Az I. r. felperes feljegyzett kereseti és fellebbezési illetékét a magyar állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
Az I. r. felperes a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által alapított és kizárólagos tulajdonában lévő közhasznú társaság, a II. r. felperes a társaság ügyvezetője. Az alapító 102/2001. (XII. 16.) FVM rendeletével az éves agrármarketing megvalósítására legfeljebb 2000 millió forint keret összegben meghatározott támogatást biztosított az I. r. felperes részére.
Az I. r. felperes 2001. december 28-án alapítója részére megküldte a 2002. évre tervezett belföldi és nemzetközi kiállításainak listáját, és kérte az első negyedévre eső kiállításokra nézve hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárások indításának engedélyezését az illetékes államtitkártól, aki azt 2002. január 2-án "támogatom" megjegyzéssel látta el, majd az engedélyt 2002. január 16-án megadta. Ennek birtokában az I. r. felperes 2002. február 13-án hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást indított a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 70. § (1) bekezdésének c) pontja alapján a 2002. március 5., március 12. és március 24. napokon kezdődő Salima Brno, Foodex Tokio és a Pro Wein Düsseldorf kiállítások kiállítási felületeinek kivitelezése és üzemeltetése tárgyban.
Az alperes hivatalból indított eljárása során a 2002. március 28-án kelt D. 91/7/2002. számú határozatával megállapította, hogy az I. r. felperes megsértette - a Kbt. 26. § (1) bekezdés második fordulatára tekintettel - a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontját, ezért az I. r. felperessel szemben egymillió forint, a II. r. felperessel szemben 100 000 Ft pénzbírságot szabott ki. Indokolása szerint a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontjának feltételei nem álltak fenn.
A felperesek keresetükben az alperes határozatának felülvizsgálata körében a határozat hatályon kívül helyezését kérték, mert jogsértést nem követtek el. Érvelésük szerint az alapító a mindenkori központi költségvetésben megállapított összegből biztosít keretet a programok pénzügyi fedezetére rendelet formájában, ezért csak a rendelet ismeretében folytathatták le a közbeszerzési eljárásokat.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta, a jogsértés megállapítását mellőzte és a kiszabott bírságot törölte. Indokolásában kifejtette, hogy az I. r. felperes részére pénzügyi keretet biztosító FVM rendelet kihirdetése előtt pénzügyi fedezet hiányában az eljárás megindításáról intézkedni nem lehetett, figyelemmel a Kbt. 32. § (2) bekezdésében foglaltakra. A Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazhatóságát önmagában az nem zárja ki, hogy a felperesek a kiállítások megrendezésének dátumait ismerték, mert azt nem láthatták előre, hogy a pénzügyi fedezetet biztosító jogszabály ilyen későn jelenik meg. Utalt arra, hogy az I. r. felperes 11 cég meghívásával széles nyilvánosságot biztosított, amely ellensúlyozta a nyílt közbeszerzési eljárás hiányát, a verseny lehetősége a körülményekhez képest fennállt.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása, perköltségének megállapítása érdekében. Arra hivatkozott, hogy az évente megrendezett kiállításokon az I. r. felperes rendszeresen részt vesz, így ismerte a kiállítások várható időpontját is. Részéről előre volt látható a rendkívüli sürgősség bekövetkezése, a pénzügyi forrás megteremtése, az engedélyeztetési eljárás menetének nyilvánvaló ismerete miatt, de az engedély kiadását követően is késve intézkedett a közbeszerzési eljárás megindításáról. Hivatkozott még arra, hogy kis összegű beszerzésekről lévén szó, a kiállításokon való részvétel nem volt az FVM rendelet megjelenésének függvénye.
A felperesek ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a kiállítások programterveinek jóváhagyása mindig az év elején történik meg, az ezeken való részvétel engedélyezése korábban eseti jelleggel megoldható volt, ebben az időszakban azonban bizonytalan volt az alapító szándéka a közhasznú társaság létét illetően, ezért az eseti engedélyeztetés nem volt alkalmazható.
A fellebbezés alapos.
A Fővárosi Ítélőtábla a fentiekben írt kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság jogi álláspontjától eltérő jogi következtetésre jutott az alábbiak szerint:
A Kbt. 70. § (1) bekezdése értelmében a tárgyalásos eljárás alkalmazásának árubeszerzés, építési beruházás, illetve szolgáltatás megrendelése esetén akkor van helye, ha az ajánlatkérő által előre nem látható okból előállt, rendkívüli sürgősség miatt e törvényben előírt határidők nem lennének betarthatók, a rendkívüli sürgősséget indokló körülmények azonban nem eredhetnek az ajánlatkérő mulasztásából [Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pont]. A fenti rendelkezésből következően a jogvita elbírálásánál két feltételt kellett vizsgálni, a rendkívüli sürgősség előre nem látható volt-e és visszavezethető-e az ajánlatkérő mulasztására. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a 2001. december 16-i dátummal megjelenő jogszabály biztosította a pénzügyi fedezetet, ezt megelőzően az eljárás megindításáról intézkedni nem lehetett, azt pedig nem láthatták előre, hogy a pénzügyi fedezetet biztosító jogszabály ennyire későn jelenik meg. A Fővárosi Ítélőtábla ezzel ellentétes álláspontot foglalt el, mivel a felperesek előtt az elmúlt évek tapasztalatából fakadóan ismert volt a pénzügyi tervezés, a költségvetés, az engedélyeztetési eljárás menete, és az, hogy a pénzügyi keretet biztosító jogszabály - minthogy az elfogadott éves költségvetési törvény függvényében határozza meg a támogatás mértékét - szükségszerűen az év végén jelenik meg. Ezért előre látható volt a rendkívüli sürgősség bekövetkezése. Ugyanakkor a beszerzések nagyságrendjére tekintettel - a három kiállításon való részvétel tervezett pénzügyi kerete 70 millió forint volt - nem lehetett azt a következtetést levonni, mint erre az alperes helyesen utalt, hogy a részvétel az FVM rendelet megjelenésének függvénye lett volna. Megalapozott az ajánlatkérő mulasztására vonatkozó hivatkozás is, mert a 2001. december 16-i pénzügyi fedezetet biztosító FVM rendelet megjelenéshez, és a 2002. január 2-i első támogató államtitkári engedélyezéshez képest csak 2002. február 13-án intézkedett a közbeszerzési eljárás megindításáról. Azt a felperesi érvelést nem fogadta el a Fővárosi Ítélőt
ábla, hogy az intézmény fennmaradásának bizonytalanságára tekintettel nem alkalmazhatták a korábbi évek eseti engedélyeztetésének módszerét, mert jogi álláspontja szerint a Kbt. általános indokolásában kifejtett célját, a törvény megalkotásának indokát, nevezetesen az államháztartás alrendszerei vagyongazdálkodásának hatékonyságát és átláthatóságát, a közpénzek felhasználásának ellenőrzését, a verseny megvalósulásának biztosítását a közpénzekkel gazdálkodó alapítónak is biztosítania kell.
Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az alperes határozata jogszerű és megalapozott, ezért a felperesek keresetét, az elsőfokú bíróság ítéletének Pp. 253. § (2) bekezdése alapján történő megváltoztatásával, elutasította.
A pervesztes felpereseket a Pp. 78. § (1), (2) és 79. § (1) bekezdése alapján kötelezte az együttes első- és másodfokú perköltség viselésére.
A II. r. felperes pervesztesége következtében az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (3) bekezdésének c) pontja, a 43. § (3) bekezdése, a 46. § (1) bekezdése, és a 64. § folytán alkalmazandó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles az tárgyi illetékfeljegyzési jog miatt le nem rótt kereseti és fellebbezési illeték megfizetésére.
Az I. r. felperes vonatkozásában a feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket - az Itv. 5. § (1) bekezdés d) pontja alapján fennálló személyes illetékmentességre figyelemmel - a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2003. november 12. napján.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Szőke Mária s. k.,
bíró