FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0324/2004)
3.Kf.27.140/2003/4.
A Fővárosi Ítélőtábla dr. Frecskó Zsuzsanna ügyvéd (8200 Veszprém, Megyeház tér 2.) által képviselt PROBIO Rt. (8320 Balatonfüred, Fürdő u. 20.) felperesnek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. november 7. napján kelt 12.K.32.209/2001/6. számú ítélete ellen a felperes által 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 (harmincezer) forint másodfokú perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 24 000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A Balatonfüredi Önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló egyszemélyes részvénytársaság felperes, mint ajánlatkérő 2001. június 11. napján hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárást indított a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (továbbiakban: Kbt.) 70. § (1) bekezdés c) és d) pontja alapján egy darab hulladékgyűjtő felépítmény kommunális célra kifejlesztett kéttengelyes járógépes alvázon elnevezésű beszerzés tárgyában. A felperes a Döntőbizottság elnöke részére megküldött tájékoztató levelében az eljárás típusának választását azzal indokolta, hogy a piaci ajánlatok feltételei most álltak rendelkezésre. A felperes négy céget hívott meg ajánlat megtételére, amelynek határideje 2001. június 20. napja volt. Az eljárás további rendje a következők szerint alakult: 2001. június 21. az ajánlatok bontása; a tárgyalás, eredményhirdetés időpontja 2001. június 22.; míg a szerződéskötés határideje - amelyet az ajánlatkérő később a nyertes Unitrade-Autó Kft.-vel meg is kötött - 2001. június 25. volt.
A Döntőbizottság Elnöke jogorvoslati eljárást kezdeményezett, amelyet az alperes megalapozottnak talált és megállapította a Kbt. 70. § (1) bekezdése c) és d) pontjának, valamint a 71/B. § (1) bekezdésének sérelmét és a felperest 2 M Ft pénzbírsággal sújtotta. Hivatkozott a Kbt. 26. § (1) bekezdésére és a 70. § c) és d) pontjaira. E szakaszokat összevetve, megállapította, hogy a 70. § (1) bekezdés c) pontja akkor alkalmazható, ha az ajánlatkérő nem látja előre a sürgős eljárást indokoló helyzet bekövetkeztét, amely okból a nyílt vagy meghívásos eljárásban előírt határidők, nem betarthatóak. A rendkívüli sürgősséget indokoló körülmények azonban nem eredhetnek az ajánlatkérő mulasztásából. Ezzel szemben a nyári szezonban a köztisztasági feladatok megnövekedése előrelátható oknak nem minősíthető, a Balaton környékével, mint kiemelkedő turisztikai övezettel kapcsolatosan előre látható és tudható, hogy többlet köztisztasági feladatokkal kell ez időszak alatt számolni. A kieső hulladékgyűjtő gép még a téli hónapokban meghibásodott, tehát már akkor tudomással bírt a felperes arról, hogy annak pótlása szükségessé válik. A felperesnek, a perbeli gép beszerzését is tartalmazó üzleti tervét a tulajdonosi önkormányzat 2001. április 26-án elfogadta, ezen időponthoz képest a közbeszerzési eljárás megindítására, több hónappal később, 2001. június 11-én került sor. Mindezek alapján a rendkívüli sürgősség bekövetkezése a felperes mulasztására vezethető vissza. A Kbt. 70. § (1) bekezdése d) pontjának sérelmét azzal indokolta, hogy az alkalmazás egyik feltétele, hogy a beszerzés nyilvánosan közzétételre kerüljön és a nyilvános közzététel alapján a kedvező feltételek bárki által igénybe vehetőek. A felperes e körben végzett cselekménye - amely szerint a közbeszerzési eljárás megindítását megelőzően ajánlatot kért a későbbiekben ajánlattételre fel hívott cégektől - nem minősül nyilvános közzétételnek, hiszen kizárólag az ajánlattevők részére szólt és csak számukra voltak a kedvezmények igénybe vehetőek. Megjegyezte, hogy felperes ajá
nlati felhívása nem tartalmazta a részvételre jelentkezők alkalmatlanná minősítésének szempontjait sem. Továbbá az ajánlatok benyújtása és bontása határidejének eltérő időpontban való meghatározása ellentétes a Kbt. 51. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Tekintettel arra, hogy az alperes az egész eljárást jogsértőnek mondta ki, mellőzte ez utóbbi jogsértés külön megállapítását. A bírság összegének meghatározásakor a beszerzés értékére és az elkövetett jogsértés súlyára volt figyelemmel.
A határozat bírósági felülvizsgálata iránt a felperes terjesztett elő keresetet, amelyet az elsőfokú bíróság alaptalannak talált és elutasított. A Kbt. 71. § (1) bekezdés c) pontjára vonatkozóan megállapította, hogy a tárgyalásos eljárás jogszerű alkalmazására a felperesnek lehetősége nem volt. Tényként rögzítette, hogy a balatoni főszezon automatikusan vonja maga után a megnövekedett köztisztasági teendőket. A felperes a januári meghibásodástól számítottan öt-hat, míg a 2001. április 26-ai önkormányzati döntéstől számítottan, másfél hónap után indította meg az eljárást. Az időmúlásra vonatkozóan sem nyilatkozni, sem bizonyítékot előadni nem tudott. A Kbt. 70. § (1) bekezdés d) pontjával kapcsolatosan a felperes elismerte, hogy ez tévedésből került az eljárás megindítására vonatkozó tájékoztatóba. Az elsőfokú bíróság a Kbt. 51. § (1) bekezdését helyesen értelmezhetőnek úgy tartotta, ha az ajánlattételi határidő napra, órára, percre pontosan meghatározott, mert csak ez esetben teljesülhet az ajánlatok felbontására vonatkozó előírás. A bíróság nem találta eltúlzott mértékűnek, figyelemmel a többszörös jogszabálysértésre, nézete szerint annak összegét az alperes helyes mérlegelés alapján határozta meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a bírság törlését, másodlagosan a bírság csökkentését kérte. Jogorvoslati kérelmében sérelmezte az elsőfokú bíróságnak a Kbt. 51. § (1) bekezdésére vonatkozó jogi álláspontját előadva, hogy a hivatkozott szakasz nem írja elő az ajánlatoknak a percre pontosan történő bontását. Vitatta a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontjával kapcsolatban kifejtetteket azzal, hogy a sürgősségi helyzet a nem felperes mulasztásának tudható be. Ezen álláspontját azzal indokolta, hogy a beszerzés szükségessége 2001. március 5. napján állt elő és az önkormányzat 2001. április 26-án hozott testületi döntéséről 2001. május 16-án értesült írásban. Ehhez képest indíthatta meg - 2001. június 14-én - a közbeszerzési eljárást. Végül a Kbt. 70. § (1) bekezdés d) pontjára és az alkalmatlanná minősítés szempontjainak hiányára előadta, hogy ezen két körülmény értékelésénél kéri annak figyelembevételét, hogy a felperessel szemben előzőleg közbeszerzési eljárási szabálysértés miatt eljárás nem volt folyamatban, közszolgáltatási feladatait maradéktalanul teljesítette, és ez a beszerzés is ezen tevékenységével volt összefüggésben. Kérte értékelni, hogy egyszemélyes részvénytársaság, eljárása során mind az alapszabályi, mind az önkormányzati törvény, mind a tulajdonos SzMSz szerinti szabályait maradéktalanul betartotta.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, azzal, hogy az mind ténybelileg, mind jogilag megalapozott.
A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 256/A. § (1) bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helytálló jogi következtetést vont le, jogi indokait a másodfokú bíróság teljeskörűen osztja.
A fellebbezésben foglaltak kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla következőkre kíván rámutatni:
A Kbt. 51. § (1) bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz a tekintetben, hogy az ajánlatokat tartalmazó zárt iratokat az ajánlattételi határidő lejárta időpontjában kell felbontani. A hivatkozott szabály helyes értelmezése szerint az ajánlattételi határidő lejártának időpontja napra, órára, percre pontosan meghatározott időpontot kell, hogy jelentsen - bár a Kbt. következetlenül alkalmazza a határidő és időpont terminológiáját -, mert annak hiányában nem érvényesülnének a Kbt. azon további rendelkezései, hogy az ajánlattételi határidő lejártának és a bontás megtörténtének egybe kell esnie, a megjelenés lehetőségét az ajánlattevők részére biztosítani kell. E feltételek egyidejű teljesítésére csak percre pontosan meghatározott határidő esetén van lehetőség.
A Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja a tárgyalásos eljárás alkalmazhatóságához három feltételt kíván meg. Egyrészt, hogy a rendkívüli sürgősség olyan legyen, amely az ajánlatkérő által előre nem látható okból állt elő, másrészt a törvényben előírt határidők (nyílt eljárásra irányadó határidők) nem lennének betarthatóak, harmadrészt a rendkívüli sürgősséget indokló körülmények nem eredhetnek az ajánlatkérő mulasztásából. Ezen együttes feltételek teljesülése esetén lehet e típusú közbeszerzési eljárást megindítani. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a köztisztasági feladatok ellátásához nem vitatottan szükséges gép beszerzése rendkívüli sürgősséget igényelt, azonban az azt indokló körülmények a felperes mulasztásából eredtek, hiszen a felperes által is elismerten a gépbeszerzés szükségessége már tavasszal ismert volt. A felperes mulasztását az sem menti, hogy üzleti tervének elfogadására csak a 2001. április 26-i képviselő testületi ülésen került sor, hiszen a jegyzőkönyvből kiderül, hogy az abban foglaltak határideje azonnali, a felelős pedig Somogyi László, a felperes vezérigazgatója.
A bírság mérséklésére nem volt lehetőség. A bírság kiszabására a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja szerint került sor. Annak összegét a Kbt. 88. § (4) bekezdésben meghatározott keretek között, az alperes mérlegelési jogkörében állapítja meg. E mérlegelési jogkörben hozott döntés az esetben vitatható - ha a bírság kiszabását megalapozó jogsérelem fennáll - ha az alperes mérlegelése jogszabályt sért. Vizsgálni kell, hogy e körben való döntése helyes mérlegelésen alapult-e, a mérlegelés szempontjait feltárta-e és abból okszerűen következett-e az általa megállapított bírság mértéke. Osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtetteket. Az alperes meghatározta a mérlegelése alapjául szolgáló körülményeket, amelyek között súlyozottan vette figyelembe a többszörös jogsértést. A bíróság méltányosság gyakorlására jogszabályi felhatalmazás hiányában nem jogosult, így a másodfokú bíróság nem látott indokot az okszerűen mérlegelt bírság összegének megváltoztatására.
Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A pervesztes felperest, a Pp. 78. § (1), (2) és 79. § (1) bekezdései alapján kötelezte az alperes másodfokú perköltségének viselésére.
A felperest terhelő tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezés eljárási illeték viseléséről a másodfokú bíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. § (3) bekezdés c) pontja, a 46. § (1) bekezdése, valamint a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján rendelkezett.
Budapest, 2003. november 26.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Szőke Mária s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
bíró