FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0415/2004)
2.Kf.27.063/2003/3. szám
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Katona Miklós (1054 Budapest, Alkotmány u. 27.) ügyvéd által képviselt Országos Egészségbiztosítási Pénztár (1139 Budapest, Váci út 73/A) felperesnek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85., hivatkozási szám: D.423/2000.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. évi május hó 16. napján kelt 12.K.36.165/2000/13. számú ítélete ellen a felperes által 14. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
A fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint a felperes a Közbeszerzési Értesítő 2000. május 31-i számában nyílt eljárás lefolytatására ajánlati felhívást tett közzé ,,őrzés-védelem, portai szolgálat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár épületeiben és pénzkísérés" tárgyában. Az ajánlatok elbírálására az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálási szempontot választotta, bírálati részszempont a szakmai követelmények és az ár volt.
A szakmai részszempontból az ajánlatokat a felperes úgy bírálta el, hogy táblázatot készített, amelyben hét rovatban sorolta fel értékelési szempontjait. A szakmai értékelési táblázat 4. rovatában rögzített szempont a térítésmentes többletszolgáltatások bemutatása, az érte kapható legmagasabb pontszám 40 pont, e szolgáltatással kapcsolatosan értékelendő adatokat, tényeket a dokumentáció nem tartalmazott. A felperes nem közölt olyan igényt, hogy többletszolgáltatások vállalására ajánlatot kér amellett, hogy azt a pontozási metodikát, amely tartalmazta a térítésmentes többletszolgáltatások bemutatását, a hét részszempontot, így a 4. szempont pontozási módszerét az ajánlattevőkkel sem a felhívásban, sem a dokumentációban nem ismertette. A felperes a 2000. augusztus 23-án történt eredményhirdetésen az Escort Kft. ajánlatát hirdette ki nyertesnek. A Colonel Vagyonvédelmi és Műszaki Üzemeltető Kft. (a továbbiakban: Colonel Kft.) 2000. szeptember 9-én jogorvoslati kérelmet terjesztett elő az alpereshez, sérelmezve a felperes pontozását, álláspontja szerint helytálló pontozás szerint az eljárás nyertese lehetett volna. A felperes ugyanis a szakmai részszempontok közül a 4. és 5. részszempontnál nem értékelte a kft. által benyújtott ajánlat vonatkozó részeit és 0 pontot adott.
Az alperes a 2000. október 17-én kelt D.423/1/2000. számú határozatával a Colonel Kft. kérelmének helyt adott és megállapította, hogy a felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 59. §-ának (1) bekezdését, ezért 3 millió forint bírság megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint az alperes megvizsgálta a felhívást, a dokumentációt és megállapította, hogy egyikben sem szerepelt ajánlatkérői igény az ajánlattevők felé térítésmentes többletszolgáltatások felajánlására. Az alperes álláspontja szerint a felperesnek nem volt joga a 4. rovatban közölt részszempont, a többletszolgáltatások értékelésére, mert csak olyan ajánlati elemek meglétét kérheti számon az ajánlattevőktől, amelyekre nézve az ajánlati felhívásban, illetve dokumentációban igényét meghatározta, és csak olyan bírálati részszempontok alapján végezheti az ajánlatok értékelését, amelyet előre közölt az ajánlattevőkkel.
Az alperes elvégezte a pontozás korrekcióját akként, hogy a nyertes ajánlattevőnél mellőzte a térítésmentes többletszolgáltatásra adott 40 pontot, és azt állapította meg, hogy minden területi egységre vonatkozóan a Colonel Kft. tette az összességében legkedvezőbb ajánlatot, csak Baranya megye területi egységre nézve volt egyenértékű a nyertes és a Colonel Kft. ajánlata. Mindezek alapján az alperes megállapította, hogy a Colonel Kft. ajánlata volt a legkedvezőbb, és ennek ellenére a felperes az Escort Kft. ajánlatát hirdette ki nyertesnek. E jogsértés jogkövetkezménye a felperes terhére kiszabott bírság.
A felperes keresetében elsődlegesen a határozat megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy jogsértést nem követett el, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését kérte. Hivatkozott arra, hogy a szakmai követelmények és az ár részszempont az ajánlattevők előtt ismert volt, és a Kbt. nem tartalmaz olyan elő írást, amely szerint a részszempont elemeit is előre közölni kell, így ennek az alperes által követelményként való meghatározása ellentétes a Kbt. 25. §-a által megfogalmazottakkal. A felperes álláspontja szerint mivel utalt a Kbt. szabályaira, a törvény pedig megfogalmazza, hogy az ajánlatok elbírálása során az ajánlattevőnek valamennyi ráfordítást figyelembe kell vennie, ezért a térítésmentes többletszolgáltatásokat az ajánlattevők előtt ismertnek kell tekinteni. A felperes nem értett egyet az alperes által elvégzett pontozási korrekcióval sem.
Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. Indokolása szerint a felperes a Kbt. 55. §-ának (6) bekezdésében foglaltak megsértésével a szakmai követelmények részszempont értékelése során olyan tartalmi elemet (4. alszempont) is értékelt, amely a felhívásban, dokumentációban nem szerepelt. Annak megállapítására, hogy a felperes nem a legelőnyösebb ajánlatot hirdette ki nyertesnek, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint elegendő volt egy másik pályázóval való összehasonlítás is, ugyanis a korrekciószámítás a felperes jogszabálysértő eljárásának igazolására szolgált, a számítás helyességét pedig a felperes saját kimutatásával nem cáfolta. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint mivel a felperes nem a megadott elbírálási szempontok szerint értékelte az ajánlatokat, így végeredményben nem az összességében legelőnyösebb ajánlatot választotta ki, ezzel megsértette a Kbt. 59. §-ának (1) bekezdését, ezért az alperes jogszerűen szabott ki terhére bírságot.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását kérte annak megállapításával, hogy jogsértést nem követett el. Fenntartotta azon álláspontját, hogy a Kbt. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely alapján a részszempont egyes tartalmi elemeit az ajánlati felhívásban, vagy a dokumentációban meg kellene nevezni. Hivatkozott arra, hogy tévesen vezette le az elsőfokú bíróság a részszempont tartalmi elemeit a Kbt. 55. §-ának (6) bekezdéséből, ugyanis a jogszabályhely a bírálat technikáját rendezi, és nem az ajánlati felhívás tartalmára vonatkozik. A térítésmentes többletszolgáltatás a Kbt. alapelveiből, illetve a Kbt. 56. §-ának (2) bekezdéséből következően az ajánlattevők előtt ismert, a részéről pedig értékelendő szempont volt. Továbbra is vitatta az alperesi pontozásos korrekciót, számítási módozatot, melyből következően vitatta az erre vonatkozó ítéleti megállapítást is.
Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felperes fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatokból okszerű következtetésre jutott, jogi okfejtéseivel a másodfokú bíróság mindenben egyetért. A felperes fellebbezésében olyan új tényt, vagy körülményt nem jelölt meg, amely fellebbezése kedvező elbírálását eredményezhetné.
A fellebbezésben foglaltakra utalással mutat rá a másodfokú bíróság, hogy az alperesnek eljárása során a Kbt. 55. §-ának (6) bekezdésében foglaltakat kellett érvényesítenie. A Kbt. 55. §-ának (6) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálja el. Ha az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja választani, akkor az ajánlatoknak az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemeit a felhívásban meghatározott ponthatárok között értékeli, majd az így az egyes tartalmi elemekre adott értékelési pontszámot megszorozza a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként összeadja. Az az ajánlat az összességében legelőnyösebb, amelynek az összpontszáma a legnagyobb, vagy amelyet az egyenértékű (azonos összpontszámú) ajánlatok közül a 35. § (1) bekezdése vagy az 59. § (4)-(5) bekezdései alapján előnyben kell részesíteni.
Az elsőfokú bíróság e jogszabályhely pontos alkalmazásával minősítette felperesnek az ajánlatok értékelésével kapcsolatos eljárását, és állapította meg, hogy a felperes jogsértő volt az értékelés során.
A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a felperes tévedett akkor, amikor úgy ítélte meg, hogy olyan szempontok szerint értékelheti a pályázatokat, amelyeket a pályázókkal nem ismertetett, az ajánlati felhívásban (dokumentációban) nem közölt. Az értékelési szempontok részletei, tartalmi elemei, a részszempontok és alszempontok mind az értékelési szempont részei, amelyek a Kbt. 55. §-ának (6) bekezdése alapján a felhívásban meghatározottaknak kell lenniük. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében (Kf.III.37.917/2001/6., Kf.III.37.411/2001/4., Kf.III.37.005/2002/3.) megállapította, hogy jogszabálysértő az ajánlat értékelése, amely az ajánlati felhívásban (dokumentációban) nem szereplő alszempontokra is kiterjed.
A Kbt. 56. §-ának (2) bekezdésében meghatározott ,,közbe szerzéshez kapcsolódó valamennyi ráfordítás korrekcióként való figyelembevétele" törvényi elő írás, és nem a felperes által a felhívásban meghatározott értékelési szempont, így e jogszabályhelyben foglaltakra hivatkozással a felperes nem mentesült a Kbt. 55. §-ának (6) bekezdésében előírt kötelezettségei alól. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte az alperes pontozási korrekcióját is.
Mindezek folytán a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése értelmében lényegében helyes indokai alapján hagyta helyben az elsőfokú bíróság fellebbezéssel érintett ítéletét.
A másodfokú eljárásban az alperesnek költsége nem merült fel, ezért annak megfizetéséről a másodfokú bíróságnak rendelkeznie nem kellett.
A feljegyzett fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2003. évi november hó 19. napján
Borsainé dr. Tóth Erzsébet s. k. , Dr. Kurucz Krisztina s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Rothermel Erika s. k.,
bíró