FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0352/2004)
3.Kf.27.152/2003/5.
A Fővárosi Ítélőtábla a Szerencsés és Társa Ügyvédi Iroda (1016 Budapest, Gellérthegy u. 29. ügyintéző: dr. Szerencsés Angéla ügyvéd) által képviselt Pest Megye Önkormányzata (1052 Budapest, Városház u. 7.) felperesnek, a dr. Nagy Gizella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen, amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a dr. Koppány Tamás ügyvéd (1143 Budapest, Ida u. 2.) által képviselt BAU-TRADE Kft. (2100 Gödöllő, Gábor Áron u. 2-10.)beavatkozott, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. november 19. napján kelt 12.K.32.206/2001/8. számú ítélete ellen a felperes által 9. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 (harmincezer) és az alperesi beavatkozónak 10 000 (tízezer) forint másodfokú perköltséget.
A feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS:
A felperes, mint ajánlatkérő 2001. április 15. napján nyílt közbeszerzési eljárást indított Aszód 80 fős kollégium építésére, kiviteli terv elkészítésére és generálkivitelezésére. Az ajánlati felhívás 13. a), b) pontjaiban elbírálás szempontjaként az összességében legelőnyösebb ajánlat [ajánlati ár (40), szerződéses feltételek (30), az intézmény működése zavartalanságát biztosító szervezési megoldás (20), részszámlázás igénybevételének minimálisra csökkentése (10)] szempontját jelölte meg, az értékelés során adható részpontszámot 1-100-ig meghatározva. A felperes az ajánlati dokumentációban részben pontosította, részben kiegészítette további ajánlatkérői elvárásokkal és előírásokkal ajánlatát. Így az ajánlati dokumentáció 3.2.13. pontjában az üzemelő épület körülményeihez való alkalmazkodás érdekében az ajánlattevők részére megjelölte a munkaterületnek belső ideiglenes kerítéssel való lekerítését. Ehhez kapcsolódóan az ajánlati dokumentáció 6. pontjában kiegészítette és pontosította az értékelés során az egyes ajánlatokra részszempontonként adható pontszámok számítását akként, hogy minden egyes részszempontnál a legjobb ajánlat kap 100 pontot, míg a legrosszabb ajánlat 1 pontot. A szerződéses feltételek részszempontnál mindezt kiegészítette azzal, hogy a részszempontra adható pontszámot minősítési segédpontok alkalmazásával állapítja meg. Sem az ajánlati felhívás, sem az ajánlati dokumentáció nem rögzítette azt, hogy milyen alszempontok értékelése történik meg, milyen segédpontozási módszerrel.
A nyertes pályázó a Bayer-Center Kft. lett. Az egyik pályázó - az alperesi beavatkozó - jogorvoslati kérelemmel fordult az alpereshez. Kérelmében többek között kifogásolta az értékelés során alszempontként figyelembe vett nyertes ajánlattevő részéről tett többletszolgáltatást, az intézmény működésének zavartalanságát biztosító szervezési megoldás részszempontjának értékelését, és a felperes összegzését azzal, hogy abból nem volt megállapítható, hogy az értékelést milyen tartalmi elemek alapján végezte el.
Az alperes határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 55. § (6) bekezdésére figyelemmel a Kbt. 61. § (1) bekezdését, és a felperessel szemben 2 M Ft-os bírságot szabott ki. Az alperes a nyertes ajánlattevő által megajánlott többletszolgáltatás értékelését jogsértőnek találta, tekintve, hogy az a szerződéses feltételek részszempont keretén belül nem lett volna értékelhető. Az intézmény működésének zavartalanságát biztosító szervezési megoldás részszempontja szerint az ajánlati felhívás valós tartalmát a munkaterület lekerítése jelentette, így az ideiglenes palánkkerítés, a porvédő háló alkalmazása nem jelent olyan többletet, amely 2000 pontot indokolt volna a többi ajánlattevő 20 pontjához képest. A felperes által készített összegzés nem felelt meg a Kbt. szabályainak, mivel abban nem közölte sem az ajánlatok részszempontonkénti tartalmi elemeit, sem az értékelési pontszámok indokolását.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, a bírság mellőzését és az alperes perköltségben való marasztalását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A többletszolgáltatás körében megállapította, hogy a nyertes pályázó által egyedüliként ajánlott többletszolgáltatást a felperes valóban külön alszempontként vette figyelembe. Az értékelő táblázatból megállapíthatóan arra plusz 77 segédpontot kapott a szerződési feltételek részszempontnál. Így a legjobbnak bizonyult, amit 100 ponttal értékelt a felperes. Kétséget kizáróan megállapította azt is, hogy a segédpontozás kritériumait utólag, már az ajánlattevők ajánlatainak ismeretében állapította meg a felperes. Ezen eljárást az elsőfokú bíróság a Kbt. szabályaival ellentétesnek minősítette azzal, hogy az ellentétes a jogszabály céljával, sérti az esélyegyenlőség elvét. Nem fogadta el a felperesi hivatkozást arra, hogy az ajánlati ár részszempontnál értékelte a többletszolgáltatást, mivel a közbeszerzési eljárás iratanyagából az volt megállapítható, hogy a szerződéses feltételek körében került a vitatott többletszolgáltatás értékelésre. Az értékelő táblázat tanúsága szerint az ajánlati ár vonatkozásában a nyertes pályázó a legalacsonyabb, 1 pontszámot kapta. A működés zavartalanságát biztosító feltételek körében az elsőfokú bíróság döntőnek értékelte, hogy a felperes a pontszámok aránytalan értékelésével lényegi eltérést teremtett az ajánlattevők ajánlatai között. Arra hivatkozott, hogy a közbeszerzési eljárás tárgyát képező szerződés lényegi elemei közé nem tartozott a munkálatok palánkkal, védőhálóval való körbevétele, és elkülönítése a környezetétől. A felperes ezt az ajánlati ár és a szerződéses feltételek szempontjai mögött jelölte meg, tehát a felperes sem tulajdonított e szempontnak olyan jelentőséget, amely önmagában a pályázat sorsát eldöntené. Az összegzésről az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az egyéniesített indokolás hiánya a Kbt. megsértéséhez vezetett. A Kbt. 5. számú melléklete, annak 2. c) pontja helyes értelmezés szerint ugyanis a konkrét ügyben hozott döntés indokainak rögzítését követelik meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatását, a kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát kérve. A többletszolgáltatás értékelésének jogszerűségét azzal indokolta, hogy az ajánlati felhívásában és a részletes ajánlati dokumentációban mind az ajánlati ár, mind a szerződési feltételek részszempont értékelési szempontjait és lehetséges tételeit rögzítette. Ehhez képest a szerződési feltételek tartalommal való megtöltése, így minél előnyösebb ajánlat megtétele az ajánlattevő feladata volt. Iratellenes az elsőfokú ítélet 5. oldalán a keresetlevélre tett hivatkozás. A felperes sérelmezte az intézmény működésének zavartalanságát biztosító szervezési megoldás részszempont vonatkozásában elfoglalt elsőfokú bírói álláspontot is. Az értékelés szempontjainak megválasztását a törvény kifejezetten az ajánlatkérő jogkörébe utalja, a Kbt. nem ír elő kötelező előnyben részesítési szempontokat. Állította, hogy annak értékelése, felülvizsgálata, felülbírálata, hogy a felperes által előírt szempontok megfelelőek-e, nem tartozik az alperes hatáskörébe, és az alperes túl is lépte a hatáskörét, amikor olyan szakkérdésben foglalt állást, és olyan megállapításokat tett, amelyek nem tartoznak felülvizsgálati hatáskörébe. Az összegzés tekintetében fenntartotta azt az álláspontját, hogy az megfelelt a Kbt. 61. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Kiemelte, hogy e körben esetlegesen is csak az lenne megállapítható, hogy nem teljeskörűen, de nagyobb mértékben eleget tett a törvényi kötelezettségének. Ezen körülménynek pedig azért van jelentősége, mert a jogszabály lehetővé teszi, hogy a kisebb mértékű jogszabálysértés ne vonjon maga után súlyosabb szankciót.
Az alperes ellenkérelmében fenntartva korábbi jogi álláspontját, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte.
Alperesi beavatkozó érdemi ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, és perköltség megítélését kérte.
A fellebbezés - az alábbiak szerint - alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen és helyesen állapította meg és abból helytálló jogi következtetést vont le, amellyel a másodfokú bíróság egyetért.
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a következőket kívánja kiemelni.
A Kbt. 34. § (3) bekezdés a) pontja alapján, ha az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, az ajánlati felhívásában köteles meghatározni az összességében legelőnyösebb ajánlat megítélésére szolgáló részszempontokat. A felperes e kötelezettségének eleget tett. Az ajánlati felhívásban és az ajánlati dokumentációban azonban nem található meg a részszempontok között a többletszolgáltatás szempontja. Olyan kiterjesztő értelmezését az értékelésnek, amely az első két megadott bírálati szempont elemei sorába e szempontot beemelhetné, a Kbt. rendelkezései nem teszik lehetővé. A Kbt. 55. § (6) bekezdése meghatározza az értékelés szabályait, amelyet az ajánlatkérőnek az ajánlatok elbírálása során be kell tartania. Az ajánlatoknak az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemeit a felhívásban meghatározott ponthatárok között kell értékelni. A nem vitatott tényállás szerint a nyertes pályázat a többletszolgáltatásra figyelemmel kapott plusz 77 segédpontot a szerződéses feltételek részszempont értékelése körében. Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság a felperesi érveléssel ellentétben arra, hogy a többletszolgáltatás nem az ajánlati ár szempontja szerint, árengedményként került értékelésre. Utalni kíván a másodfokú bíróság a felperesnek a jogorvoslati eljárás során, 2001. július 12. napjának 9.00 órájakor megtartott tárgyaláson tett nyilatkozatára. E szerint a felperes is elismerte, hogy a szerződéses feltételek részszempont vonatkozásában a segédpontozásos rendszert, illetőleg az alpontszámokat kifejezetten nem írta elő. "Egyedül a többletszolgáltatás volt az, ami miután a nyertes ajánlattevő tett erre vállalást, amit külön értékeltünk újként". A felperes alpereshez intézett 2001. június 25-i nyilatkozatának 4. oldala tartalmazza "a legjobb feltételeket vállaló ajánlat 10 segédpontot kapott, a legrosszabb feltételeket vállaló 0 segédpontot". Tehát a felperesi érveléssel ellentétben nem a szerződéses feltételek részszempontjának tartalommal való kitöltéséről van szó, hanem egy többl
etvállalás új alszempontkénti figyelembevételéről. Az elsőfokú ítélet nem tartalmazott iratellenes megállapításokat, a kifogásolt indokolási rész a felperes keresetlevelében foglaltak értékelését tartalmazza.
Az intézmény működésének zavartalanságát biztosító szervezési megoldás részszempont körében a felperes meghatározta, hogy mit vár el az üzemelő épület körülményeihez való alkalmazkodásnál. A Kbt. 34. § (3) bekezdés b) pontja szerint az értékelést a releváns tartalmi elemek valós súlyához kell igazítani. Az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztásakor adott részszempont súlyát úgy kell meghatározni, hogy a szerződés és az ajánlat lényegi elemei kerüljenek előtérbe. A perbeli esetben adott részszempont súlya mellett ilyen értékelhető elem a munkaterület ideiglenes kerítéssel való elkerítése volt, hiszen ez volt az ajánlati dokumentációban egyértelműen és kifejezetten meghatározott tartalmi elem. Nem vitatottan a nyertes ajánlat vállalta a munkálatok palánkkal, védőhálóval való körbevételét is. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy e vállalás felperes általi pontozása a többi, sorban előbbre álló részszempontot is befolyásoló torzulást eredményezett. Itt jegyzi meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes ennek elemzésekor hatáskörét nem lépte túl, mivel ezen körülmények vizsgálata azt a célt szolgálta, hogy a vállalás tartalma az ajánlattal összevethető legyen, mindez pedig annak vizsgálatához volt szükséges, hogy a Kbt. szabályai sérültek-e vagy sem.
Helytállóan foglalt állást az elsőfokú bíróság a felperes összegzésével kapcsolatos jogsértés tekintetében is. A Kbt. 61. § (1) bekezdése és 5. számú melléklete összevetéséből egyértelműen levonható volt az a jogi következtetés, hogy a jogszabály nemcsak a táblázatnak a minta szerinti kitöltését és ekként való összegzését kívánja meg, hanem ezen túl az abban szereplő összegek mögötti értékelést és indokolást. Ezzel a jogalkotó azt a célt kívánja elérni, hogy nemcsak a végeredmény, hanem a döntéshez vezető eljárás is megismerhető legyen. Hiszen csak a döntés végeredménye és annak indokolása egységes ismeretében dönthető el a végeredmény megalapozottsága, illetőleg a döntés is csak mindezek ismeretében vitatható. Az elsőfokú bíróság az alperesi határozatban rögzített jogsértéssel összefüggésben az 5. számú melléklet 2. c) pontját emelte ki, amely nem jelenti azt, hogy a közigazgatási határozatban hivatkozott 2. a) pontra vonatkozó indokolásbeli megállapításokat elvetette volna.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1), (2) és 79. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes és az alperesi beavatkozó másodfokú perköltségének megfizetésére.
A fellebbezési illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a felperes személyes illetékmentessége értelmében a 6/1986. (VI. 26.) IM. r. 14. §-a szerint az állam viseli.
Budapest, 2003. november 5. napján
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Szőke Mária s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
bíró