FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0432/2004)
3.Kf.27.044/2003/3.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Krausz Pál jogtanácsos által képviselt (3527 Miskolc, József A. út 70.) Borsod Volán Személyszállító Rt. (3527 Miskolc, József A. út 70.) felperesnek a dr. Csanádi Péter jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. április 11. napján kelt 13.K.33.448/2001/2. számú ítélete ellen az alperes által 3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezéssel támadott részét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20 000 (húszezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS:
A felperes 2001. augusztus 8-án a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 32. § (1) bekezdése szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított haszongépjárművek, szóló és csuklós autóbuszok, valamint tehergépkocsik festés-előkészítésére alkalmas műhely kialakítására, ugyanezen járművek festésére alkalmas kabin telepítésére. Ajánlati felhívásában a pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasság igazolására kért adatok körében - többek között - előírta a minőségbiztosítási rendszert tanúsító igazolás csatolását, és azt, ha az ajánlattevő a közbeszerzés tárgyát képező munka során 10%-ot meghaladó mértékben kíván igénybe venni alvállalkozót, szükséges azok bemutatása és csatolnia kell mindazon igazolásokat és nyilatkozatokat, amelyek benyújtására az ajánlattevő is köteles.
A felperes a beérkezett ajánlatok alapján az eljárás nyertesévé - a DEWA Kft. alvállalkozó bevonásával eljáró - NORDAN 2000 Kft.-t hirdette ki, akivel a szerződést 2001. október 12-én megkötötte. A második helyezett K-Elektroszinter Kft. 2001. október 10-én jogorvoslati kérelmet terjesztett elő, kérve az eljárást lezáró döntés megsemmisítését és ideiglenes intézkedésként a szerződéskötés megtiltását azzal, hogy a nyertes társaság ajánlata nem felelt meg az ajánlati felhívásban foglaltaknak, mert alvállalkozója a minőségtanúsítványt nem csatolta.
Az alperes határozatával a jogorvoslati kérelemnek helyt adva megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 52. § (2) bekezdésének d) pontját azzal, hogy a minőségbiztosítási tanúsítvány csatolásának elmaradása miatti érvénytelen ajánlatot nem nyilvánította érvénytelennek. Ezért megállapította a Kbt. 55. § (6) és 59. § (1) bekezdés sérelmét is. Az ajánlatkérővel szemben 7 M Ft bírságot szabott ki, amelynek összegszerűségét a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontjával indokolta akként, hogy a bírság mértékének megállapításánál figyelembe vette az eset összes körülményeit, és értékelte a közbeszerzés értékét (138 965 000 Ft + áfa), az elkövetett jogsértések súlyát. Az alperes ideiglenes intézkedést törvényi feltételek hiányában nem alkalmazott.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának megváltoztatása és a bírság mérséklése iránt. Az érvénytelenség megállapításának jogalapját is vitatva sérelmezte a bírság összegét azzal, hogy a teljes közbeszerzési értékből közel 24 M Ft vissza nem térítendő, ugyanennyi visszatérítendő támogatás, a többit saját forrásból finanszírozta, és egy ilyen nagy beruházás - közszolgáltató lévén - nem termel nagy nyereséget.
Az elsőfokú bíróság - bár a felperes keresetét részben találta alaposnak - az alperes határozatát teljes egészében hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Arra hivatkozott, hogy a felperes a nyertesnek nyilvánított ajánlattevő ajánlatának elbírálásakor megsértette a Kbt. 43. § (1) és az 52. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit, így e tekintetben megalapozott volt a határozat. A bírság vonatkozásában a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontjára, valamint a (4) bekezdésre történő hivatkozással kifejtette, hogy a bírság összegéről mérlegelési jogkörében eljárva dönt az alperes és határozata akkor minősült volna megalapozottnak, hogy ha az a mérlegelésre okot adó szempontok helyes értékelésén alapulna. Az alperes azzal, hogy a jelentős mértékű bírság összegét csak általános szempontokra való hivatkozással indokolta, megalapozatlan döntést hozott.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és perköltségben marasztalását kérte. Előadta, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján a felperessel szemben kiszabható minimumbírság 1 M Ft, míg a maximális mértékű bírság több mint 46 M Ft lett volna. Ehhez képest az általa megállapított bírság magasnak nem tekinthető, az a közbeszerzési érték közel 5%-át teszi ki. Utalt arra, hogy határozatában az elkövetett jogsértések, a megsértett jogszabályi rendelkezések megjelölésével részletesen ismertetésre kerültek azzal, hogy a felperes által elkövetett jogsértés a közbeszerzési eljárást lezáró döntés érdemére kiható és súlyos volt.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az elkövetett jogsértést elismerve, a bírság összegét arra figyelemmel tartotta mérsékelhetőnek, hogy ez volt az első közbeszerzése és a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében élt a bírság mérséklésének lehetőségével.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A perbeli jogkérdéssel összefüggésben a Fővárosi Ítélőtábla elsődlegesen utal arra, hogy a Kbt. a bírság alkalmazásának körében az összegszerűség megállapítását mérlegelési jogkörben hozott döntésnek tekinti. Ennek lehetőségét ún. keretrendelkezés módszerével biztosítja, megadva annak alsó-felső és viszonyítási határait. A mérlegelési jogkörben hozott döntés jogszerűségét, a mérlegelés helyessége - és nem maga a döntés - biztosítja. Tehát az e jogkörben hozott döntés csak akkor minősül jogszabálysértőnek, ha a hatóság helytelenül mérlegelt.
A fellebbezéssel nem támadott tényállás szerint a felperes megsértette a Kbt. 52. § (1) bekezdését, az 55. § (6) bekezdését, és az 59. § (1) bekezdését. A jogsértés esetén a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja alapján alkalmazandó jogkövetkezmény a bírság kiszabása. A Kbt. 88. § (4) bekezdése a bírság összegének alsó és felső határát határozza meg. Ezen összeghatárokon belül az alperes mérlegelve állapítja meg a kiszabandó bírság összegét. Az előadottak értelmében, ha az elsőfokú bíróság a jogsértésre vonatkozó alperesi megállapításokat jogszerűnek találja, a bírság összegszerűségének körében a Kbt. keretei között azt vizsgálhatja, hogy az alperes megtartotta-e az összeghatárra vonatkozó rendelkezéseket, okszerűen mérlegelt-e, és mérlegelésének szempontjai a határozatból megállapíthatóak-e.
Tévesen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a fenti feltételeket az alperes határozata nem teljesíti. Az összeghatárok betartása kétségtelenül megállapítható, továbbá kitűnik az is, hogy milyen szempontokat mérlegelt. A bírság kiszabására vonatkozó döntés jogszerűségének értékelése során az alperesi határozat egésze vizsgálandó, hiszen a jogsértéssel összefüggésben került sor a bírság szankciójának alkalmazására. Nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy a felperes súlyos jogsértést követett el az ajánlat érvénytelenné nyilvánításának elmulasztásával. Bár az alperesi döntés a bírság mértékének megállapítását illetően általános kifejezéseket tartalmaz, azonban azok visszautalás jellegűek, és a határozat megállapításainak, adattartalmának megfelelnek, abból okszerűen következnek. Ekként értelmezve pedig a határozat - e részében - a mérlegelésen alapuló határozatok jogszerűségével szemben állított jogszabályi követelményeket teljesíti.
A felperes által hivatkozott eseti döntéssel kapcsolatosan a másodfokú bíróság arra kíván rámutatni, hogy a bírság összegének jogszerűsége csak az adott határozat alapján ítélhető meg, nem lehet más határozatban kiszabott bírságra vonatkozó összehasonlító módszerrel eljutni annak megállapításához, hogy adott ügyben alkalmazott bírság jogsértő-e vagy sem. Ennélfogva a másodfokú bíróság nem vehette figyelembe a felperes által e körben előadottakat azzal, hogy méltányosság gyakorlására nincs lehetősége, ezért erre alapítottan a bírság mérséklésére nincs lehetőség.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1), (2) és 79. § (1) bekezdése értelmében, Pp. 83. § (1) bekezdésének figyelembevételével, kötelezte a sikeresen fellebbező alperes javára első- és másodfokú együttes perköltség megfizetésére.
Mivel a felperes a 10 000 Ft kereseti illetéket lerótta, a tárgyi illeték feljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezés eljárási illeték viseléséről rendelkezett a másodfokú bíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (3) bekezdés c) pontja, a 46. § (1) bekezdése, valamint a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. § (2) bekezdése alapján.
Budapest, 2003. november 19. napján
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Szőke Mária s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
bíró