FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0434/2004)
3.Kf.27.143/2003/4.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Tasnádi Zoltán ügyvéd (1111 Budapest, Kende u. 18.) által képviselt Kipszer Rt. (1106 Budapest, Jászberényi út 24-35.) felperesnek a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében dr. Lovász Éva ügyvéd (6721 Szeged, Szilágyi Erzsébet u. 2.) által képviselt Könnyűszerkezet Építő és Szolgáltató Kft. (6721 Szeged, Szilágyi Erzsébet u. 2.) beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2002. október 18. napján kelt 2.K.38.245/1999/30. számú ítélete ellen az alperes által 31. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20 000 (húszezer) forint másodfokú perköltséget.
A fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS:
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 1998. december 23-án előminősítési eljárás lefolytatása tárgyában részvételi felhívást tett közzé a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság új irodaépületének megvalósítása tárgyában.
A felhívásra jelentkező tizenhárom ajánlattevő közül tíz részére 1999. március 23-án ajánlati felhívást küldött. Az ajánlatra kilenc ajánlattevő nyújtott be ajánlatot, ebből kettőt érvénytelennek nyilvánított, hét ajánlatot elbírált, és a felperes ajánlatát hirdette ki nyertesnek.
A Könnyűszerkezet Építő és Szolgáltató Kft. (alperesi beavatkozó) jogorvoslati kérelmet terjesztett elő, amelyben az eljárást lezáró döntés megsemmisítését és a szerződéskötés megtiltását kérte. Az alperes elvégezte a kérelmező és a nyertes ajánlattevő alapajánlatának összehasonlítását, és arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező ajánlata összességében kedvezőbb volt a nyertesnek hirdetett ajánlattevőénél. Megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 59. § (1) bekezdését, ezért az eljárást lezáró döntést megsemmisítette és kötelezte az ajánlatkérőt 30 000 Ft igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére.
Az alperes határozata ellen a felperes terjesztett elő keresetet, kérve az alperes határozatának megváltoztatását, a kérelmező jogorvoslati kérelmének elutasítását.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes 1999. június 16-án kelt D.102/9/1999. számú határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Indokolásában megállapította, hogy az alperesi határozat nem felelt meg a Kbt. 79. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Áe. 43. § (1) bekezdés c) pontjában előírt követelménynek, nevezetesen az indokolási kötelezettségnek. Álláspontja szerint az indokolási kötelezettség teljesítése akkor valósul meg, ha abból nemcsak a döntés jogi érvei, hanem annak ténybeli megalapozottsága is kitűnik. Nem fogadta el az alperes azon érvelését, hogy döntése indokolásában kizárólag az ajánlatkérő érvelésére tért ki, mert a teljes körű átvizsgálási jogosultsága, valamint az ajánlatkérő döntésének el nem fogadása miatt eltérő álláspontját az alperesnek részletesen és okszerűen levezetve kellett volna alátámasztania. A megismételt eljárásban az alperesnek valamennyi értékelési szempont esetében álláspontját részletesen megindokolva kell új döntést hoznia.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést annak megváltoztatása, a felperes keresetének elutasítása iránt. Álláspontja szerint határozatában mind a tényállás tisztázási, mind az indokolási kötelezettségének eleget tett, részletesen kifejtette, miért találta jogszerűtlennek az ajánlatkérő értékelését. Álláspontja szerint a perben kirendelt szakértő is megerősítette, hogy az alperes által végzett értékelés az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálási szempont alapján történt.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Az alperesi beavatkozó ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a közigazgatási eljárásban az alperes a tényállást nem teljeskörűen tárta fel, és helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperesi határozattal szemben követelmény annak részletes indokolása, amely kötelezettségének az alperes nem tett eleget, mert az ajánlatkérő döntését ugyan jogszerűtlennek minősítette, de ellentétes álláspontja ténybeli alapját kellő részletességgel nem támasztotta alá. Indokait a Fővárosi Ítélőtábla osztja, azokat megismételni nem kívánja.
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel kiemeli a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a szakértői véleményre alapítottan nem azt kifogásolta, hogy az értékelés nem az összességében legelőnyösebb ajánlat elve alapján történt, hanem azt, hogy a műszaki tartalom, az ár és a minőség összhangjának vizsgálata elmaradt. Nem elfogadható, hogy a műszaki tartalom tekintetében az alperes az ajánlatkérőnek a jogorvoslati eljárás során tett, e szempont vizsgálata körébe tartozó példálózó felsorolását (tetőfedő cserép, gránitburkolat és tartószerkezet minősége) vette alapul, holott a műszaki tartalom egészét értékelnie kellett volna. Ugyanez a megállapítás vonatkozik az ajánlati árra is, mert a költségvetésből kiragadott egyes tételek alapján nem lehet következtetni az alperes által irreálisan magasnak tartott árra. A harmadik elbírálási szempont, a garanciális, jóteljesítési feltételek vizsgálata során az alperes a két ajánlatot közel azonosnak értékelte, nem adva választ az általa kiemelt szempontok (késedelmes teljesítésre felajánlott kötbér-jóteljesítési garancia) mellett e részszempontnál vizsgálandó további ajánlati elemekre (hibás teljesítés, meghiúsulási kötbér). Ezért helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság az alperesi határozat teljeskörűségének hiányára. Kiemeli a Fővárosi Ítélőtábla, hogy amikor az eljárást lezáró döntés alapjául szolgáló értékelésnek a jogszerűsége a jogvita tárgya, nem mellőzhető az összevetendő ajánlatoknak az elbírálási szempontok szerinti teljes átvilágítása, amelynek megtörténte az alperes határozatából nem nyomon követhető.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság megalapozott és törvényes döntését a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A pervesztes alperes a Pp. 78. § (1), (2) és 79. § (1) bekezdése alapján köteles a pernyertes felperes másodfokú perköltségének megfizetésére.
Az alperes személyes költségmentessége folytán a feljegyzett fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM. rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2003. november 5. napján.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Szőke Mária s. k.,
bíró