FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0529/2004)
3.Kf.27.109/2003/8.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kovács Kázmér ügyvéd (1065 Budapest, Nagymező u. 28.) által képviselt Junior Vendéglátó Rt. (1095 Budapest, Mester u. 29-31.) felperesnek a dr. Nagy Gizella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, amely perben az alperes pernyertessége érdekében a dr. Bálint Tibor ügyvéd (1052 Budapest, Régiposta u. 12. I/3.) által képviselt Budapest Főváros X. Ker. Önkormányzata (1102 Budapest, Szent László tér 29.) beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2002. július 17. napján kelt 13.K.32.478/2001/14. számú ítélete ellen az alperes által 15. sor szám alatt előterjesztett fellebbezésére, melyhez a felperes Kf.3. s. sz. csatlakozó fellebbezést nyújtott be, meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50 000 (ötvenezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget és az alperesi beavatkozónak 30 000 (harmincezer) forint elsőfokú perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 12 000 (tizenkettőezer) forint fellebbezési illetéket.
Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS:
Az alperesi beavatkozó a Közbeszerzési Értesítő 2001. május 30-i számában nyílt eljárásra vonatkozó ajánlati felhívást tett közzé az önkormányzat fenntartásában lévő óvodák, általános és középiskolák, nyári napközis táborok, gondozási központok közétkeztetési feladatainak ellátására. Az ajánlati felhívás a közétkeztetés körébe tatozó intézményeket két területi részre osztotta és a két területi résznek megfelelően lehetővé tette részajánlat megtételét is. Az ajánlattételi határidőben öt cég nyújtotta be ajánlatát, köztük a felperes. Az ajánlatkérő három ajánlatot, köztük a felperesét érvénytelenné nyilvánította. Ez utóbbi a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja alapján három okból volt érvénytelen: az ételadagok nagyságát nem az ajánlati dokumentációnak megfelelően határozták meg; a teljesítésbe bevonni kívánt szakemberek vonatkozásában a műszaki alkalmasságot nem az ajánlati felhívásnak megfelelően igazolták; nem határozták meg az 1. évi bruttó szolgáltatási ellenértéket. Az ajánlatkérő eljárást lezáró döntésében a Pension 17. Kft.-t hirdette ki nyertesnek.
A felperes harmadmagával terjesztett elő jogorvoslati kérelmet, amelyet az alperes határozatával elutasított. A felperes jogorvoslati kérelmének elutasítását azzal indokolta, hogy a csatolt tálalási útmutató alapján nem határozható meg a mintaétlapon szereplő ételek adagnagysága, nem csatolta a teljesítésért és minőség-ellenőrzésért felelős szakemberek szakmai önéletrajzát és a végzettségét igazoló okiratot. Mivel e két szempont alapján is megállapítható az érvénytelenség, ezért további érvénytelenségi okot nem vizsgált. Egyebekben megállapította, hogy a nyertes ajánlattevő által megadott referencia megfelelt a követelményeknek.
A határozat ellen a felperes terjesztett elő keresetet, fenntartva az ajánlatával kapcsolatos álláspontját, a jogsértés tényének megállapítása érdekében. Sérelmezte, hogy az ajánlatkérő három okból állapította meg ajánlata érvénytelenségét, és a jogorvoslati kérelem mindhárom ok megalapozottságát vitatta, az alperes ennek ellenére csak két jogorvoslati okot vizsgált. Kifogásolta az alperesnek a Pensió 17. Kft. megfelelő referenciájával kapcsolatban elfoglalt jogi álláspontját.
Az alperes és az alperesi beavatkozó a felperes keresetének elutasítását kérte. Az alperes határozatában foglaltakat erősítette meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes D.448/13/2001. számú határozatát a felperes jogorvoslati kérelmét elutasító részében hatályon kívül helyezte és az alperest a szükséges körben új eljárásra kötelezte. Indokolásában hivatkozott a Kbt. 79. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló - 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseire és megállapította, hogy az alperes nem bírálta el teljeskörűen a jogorvoslati kérelmet, mivel nem vizsgálta meg a megjelölt érvénytelenségi ok mind egyikét, és ebben a körben nem tett eleget sem az Áe. 26. § (1) be kezdés írt tényállás tisztázási, sem a 43. § (1) bekezdés c) pontjában írt indokolási kötelezettségének. Ugyanakkor megállapította - az alperessel egyezően -, hogy a vizsgált két szempont vonatkozásában a jogorvoslati kérelem megalapozatlan. A Pensió 17. Kft. ajánlatának érvénytelenségével kapcsolatban az volt az álláspontja, hogy az alperes itt sem tett eleget a tényállás felderítési és indokolási kötelezettségének, álláspontját csak a perben közölte, de ez nem pótolta a határozat indokolásbeli hiányosságát.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság annak megállapításakor, hogy a jogorvoslati kérelmet nem teljeskörűen bírálta el. A jogorvoslati kérelem az ajánlat érvénytelenségének megállapítását kifogásolta, ezért egy érvénytelenségi ok megállapítása a további érvénytelenségi okok vizsgálatát sem jogi, sem tényállási szempontból nem teszi szükségessé. Sérelmezte az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyező döntését, utalt a megváltoztatási jog gyakorlására lehetőséget adó Kbt. rendelkezésre. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 31. számú Közigazgatási Kollégiumi Állásfoglalására, amely szerint a bírósági felülvizsgálat során azt kell vizsgálni, hogy a határozat érdemben megfelel-e a jogszabályoknak. Eljárási szabálysértés esetén csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés jelentős és kihat a döntés érdemére. Az elsőfokú bíróság maga is az ajánlat érvénytelenségét állapította meg, ezért az esetlegesen megvalósult eljárási szabálysértés nem hat ki a döntés érdemére. A Pension 17. Kft. alkalmatlansága jogi megítélés alá eső kérdés. Az alperes részletesen megindokolta, hogy miért fogadta el az ajánlat erre vonatkozó részét az ajánlattevő alkalmasságának megfelelő igazolására. Amennyiben az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontra helyezkedett, módja lett volna a határozat megváltoztatására.
Alperesi beavatkozó észrevételében a fellebbezésben foglaltakkal egyetértett.
A felperes csatlakozó fellebbezése az elsőfokú ítélet indokolására vonatkozott, melyet annyiban tartott megalapozottnak, amennyiben az alperes sérelmes határozata megsértette az Áe. 26. § (1) és 43. § (1) bekezdését, egyebekben nem. Ajánlatának érvénytelenség megállapítására okot adó részeire korábbi nyilatkozatait tartotta fenn. A Pension 17. Kft. ajánlata érvénytelenségével kapcsolatban sérelmezte az elsőfokú bíróság ítéleti megállapításait, mert a felhívás 11. b) pontjából nem következik az egyes területi részekhez igazodás lehetősége. A legalább hasonló nagyságrendű referencia álláspontja szerint nem a két területi részhez egyenként, hanem a meghirdetett egészhez kapcsolható.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte a már kifejtett indokok alapján, a fellebbezés fenntartása mellett.
Az alperes fellebbezése alapos, a csatlakozó fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de abból téves jogi következtetésre jutott, amikor az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és őt új eljárásra kötelezte. A Kbt. 91. § (5) bekezdése a bíróság részére biztosítja a reformatórius jogkör gyakorlását és a Kbt. 88. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogkövetkezmények közül az a-h) pontokban írtak alkalmazását. Erre tekintettel nem jelenti a hatáskör elvonás tilalmát, ha a bíróság az érintett körben a tényállást eltérően állapítja meg és hozza meg ennek megfelelő döntését. Helyesen hivatkozott arra az alperes, hogy szükségtelen volt a tényállás tisztázása érdekében a határozat hatályon kívül helyezése, különösen akkor, amikor az elsőfokú bíróság megállapítása szerint is a három érvénytelenségi ok közül kettő alapos. Tény, hogy a harmadik érvénytelenségi ok vonatkozásában az alperes nem folytatott le bizonyítást és határozatát nem is indokolta, amely megvalósította a Kbt. 79. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Áe. 26. § (1) bekezdésének sérelmét. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint azonban ez a mulasztás nem járhat az eljárás megismétlésének következményével, mert csak az ügy érdemi eldöntésére is kiható, a bírósági eljárásban nem orvosolható, lényeges eljárási szabálysértés adhat alapot a határozat hatályon kívül helyezésére. Helyesen hivatkozott arra az alperes, hogy a jogorvoslati kérelem az ajánlatkérő érvénytelenné nyilvánító döntését és ezzel összefüggésben a Kbt. szabályinak megsértését kifogásolta. Tény, hogy egy érvénytelenségre okot adó ajánlati elem következményeként megalapozottá válik az alperesi beavatkozó felperesre vonatkozó döntése. Helyesen hivatkozott tehát az elsőfokú bíróság az alperesi eljárási szabálysértésre, amely azonban az ügy érdemére nem hatott ki, figyelemmel arra is, hogy az elsőfokú bíróság két érvénytelenségi okot alaposnak talált. Az alperes határozatának hatályon kívül helyezését csak az indokolta volna, ha az elsőfokú bíróság a megvizsgált érvénytelenségei okok tekintetében nem osztja az alperes
álláspontját. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja önmagában szükségtelenné teszi a harmadik érvénytelenségi ok vizsgálatát a megismételt eljárásban, mert az ajánlat érvénytelenségét az nem befolyásolja.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság az alperessel egyezően, hogy a felperes ajánlata a szakmai önéletrajz csatolásának hiánya és a mintaétlapokon szereplő egyes ételek adag nagyságának hiánya miatt érvénytelen. A másodfokú bíróság e tekintetben az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakat osztja, azt megismételni nem kívánja. A csatlakozó fellebbezéssel kapcsolatban kiemeli, hogy a Kbt. 44. § (2) bekezdés c) pontja rendelkezéseinek sérelme miatt az ajánlati felhívás elleni jogorvoslati kérelem benyújtása útján lett volna a felperesnek lehetősége a jogérvényesítésre. Tekintve, hogy az ajánlati felhívás szerint követelmény volt a szakmai önéletrajz csatolása, annak hiánya érvénytelenséget vont maga után. Az elsőfokú bíróság ítélete és az alperes határozata is tételesen tartalmazza azokat az élelmiszereket, amelyek a tálalási útmutatóból hiányoztak, de a mintaétlapon szerepeltek. Ezt a felperes cáfolni nem tudta, így sikerrel nem hivatkozhat arra, hogy ajánlata e részében teljes volt.
A nyertes ajánlattevő műszaki alkalmatlanság körébe eső referenciával kapcsolatban elfoglalt alperesi jogi állásponttal a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett, megállapította, hogy az alperes határozatának 14. oldalán megindokolta döntését, ezt a bírósági eljárás folyamán csupán részletesebben kifejtette, de új körülményre és indokra nem hivatkozott. A tényállás: az ajánlat, annak értékelése, az alperes alkalmatlanságra vonatkozó álláspontja teljeskörűen rendelkezésre állt, az alapján az elsőfokú bíróságnak jogkérdésben kellett volna állást foglalnia. Ennek az elsőfokú bíróság némiképp ellentétbe kerülve saját álláspontjával részben eleget tett, amikor kifejtette, hogy az ajánlati felhívás szerint a szolgáltatás két területi részre osztottan is teljesíthető, ezért a referenciák nagyságrendjének is ehhez kell igazodnia. Az elsőfokú bíróság által hiányolt referenciatartalom, nevezetesen hogy közbeszerzési eljárás eredményeként köttetett-e meg a hivatkozott szerződés, azért nem megalapozott, mert az ajánlati felhívásnak ilyen követelménye nem volt. A Fővárosi Ítélőtábla osztotta az alperes és az elsőfokú bíróság álláspontját, hogy a viszonyításnál a két rész a megosztott teljesítés lehetősége miatt külön-külön vizsgálható. A nyertes ajánlata megfelelő referenciákat igazolt, mivel az ajánlati felhívás erre vonatkozó pontjának nem lehet a felperes által tulajdonított értelmezését elfogadni, amely egy adott intézményhez kapcsoltan kívánta volna meg a feltételeknek megfelelést. A helyes értelmezés a beszerzés tárgyából következik, az ajánlatkérő adott kerület több intézményének közétkeztetését kívánja megoldani adott adagszámra vetítetten. Ehhez képest a csatolt referenciák eleget tesznek ennek a követelménynek.
Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az alperesi határozat megfelelt a jogszabályoknak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján a Fővárosi Ítélőtábla megváltoztatta, és a felperes keresetét mint megalapozatlant elutasította.
A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1), (2), valamint a Pp. 79. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes részére az első- és másodfokú együttes perköltség, míg az alperesi beavatkozó részére - mivel a fellebbezési eljárásban igazolt költsége nem merült fel - az elsőfokú perköltség megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán feljegyzett kereseti, fellebbezési és csatlakozó fellebbezési illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (3) bekezdésének c) pontja, a 47. § (1) bekezdése alapján a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése szerint a felperes köteles viselni. A pervesztes felperes az illetékfeljegyzési jog ellenére a kereseti illetéket és csatlakozó fellebbezésén 24 000 forint illetéket lerótt, azt a másodfokú bíróság figyelembe vette.
Budapest, 2003. november 5. napján.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Szőke Mária s. k.,
bíró