FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (0570/2004)
25. K. 30.013/2003/11.
A bíróság a dr. Szentmártony Kristóf ügyvéd (1051 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 22. II. emelet 12.) által képviselt INNOTERV Ipari Fővállalkozó Részvénytársaság (1106 Budapest, Jászberényi út 24-36.) felperesnek a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit körút 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott (hivatkozási szám: D.644/18/2002) - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében, amely perbe a dr. Sz. Szabó Sándor ügyvéd (1065 Budapest, Bajcsy-Zs. út 55. III. emelet 1.) által képviselt Contur Bau Építőipari és Kereskedelmi Rt. (1149 Budapest, Mogyoródi út 32.) mint I. rendű beavatkozó, a dr. Török Ferenc ügyvéd (1015 Budapest, Batthyány út 1.) által képviselt Földgép Építőipari Szolgáltató Kft. (1142 Budapest, Rákos tér 33.) mint II. rendű beavatkozó és az ifjabb dr. Petrik Ferenc ügyvéd (1012 Budapest, Mikó u. 14.) által képviselt Pest Megyei Víz- és Csatornamű Építő Kft. (1107 Budapest, Balkán út 4. II. emelet 6.) mint III. rendű beavatkozó, a perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkoztak, meghozta a következő
ÍTÉLETET
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a Fővárosi Illetékhivatal felhívására fizessen meg az államnak 15 000 Ft, azaz tizenötezer forint kereseti illetéket.
Kötelezi továbbá a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 60 000 Ft, azaz hatvanezer forint, a II. rendű beavatkozónak 50 000 Ft, azaz ötvenezer forint, míg az I. és III. rendű beavatkozóknak külön-külön 30 000-30 000 Ft, azaz harmincezer-harmincezer forint perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell a Fővárosi Ítélőtáblához előterjeszteni.
INDOKOLÁS
Mogyoród Község Önkormányzata mint ajánlatkérő közbeszerzési eljárást folytatott le Mogyoród község szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése tárgyban. Az ajánlatkérő az érvényesnek tekintett ajánlatok közül felperes ajánlatát hirdette ki az eljárás nyertesének.
Mogyoród Község Képviselő-testülete 216/2002. (X. 17.) Kt. sz. határozatának b) pontja szerint a képviselő-testület az összességében legkedvezőbb ajánlatként felperes ajánlatát elfogadja, amely alapján felhatalmazza a polgármestert, hogy a Kbt. 59. § (1) bekezdése szerint a szerződést a nyertes ajánlattevővel megkösse. A feladat végrehajtásáért azonnalos határidővel felelősként Tóth Sándor polgármestert jelölték meg.
A 2002. október 20. napján tartott választás alapján Mogyoród község polgármestere Hegedűs József lett.
A polgármesteri munkakör átadás-átvételére 2002. október 22-én került sor. Az átadás-átvételről jegyzőkönyvet vettek fel, az átadott iratok között az ajánlatkérő és felperes között megkötött, a felek által aláírt fővállalkozói szerződés nem volt.
Az alperes többek - köztük a beavatkozók - jogorvoslati kérelmére jogorvoslati eljárást folytatott le. A 2002. október 24. napján kelt D. 644/3/2002. számú határozata ideiglenes intézkedéssel a közbeszerzési eljárást lezáró szerződés megkötését megtiltotta. A határozatot az alperes valamennyi érdekeltnek megküldte. Az ajánlatkérő részére a határozatot fax útján 2002. október 25-én 9 óra 6 perckor kézbesítette, egyben tértivevényes küldeményként is megküldte, amelyet az ajánlatkérő részére 2002. október 28. napján kézbesítettek. Felperesnek 2002. október 29-én kézbesítették az iratot.
Hegedűs József polgármester 2002. október 25. napján küldte meg az alperesnek a közbeszerzéssel kapcsolatban keletkezett iratokat. Ezek között az ajánlatkérő és a felperes között létrejött, a felek aláírt szerződése nem szerepelt, a kísérőlevél mellékleteként megküldött iratjegyzékben nem tüntették fel.
Az ajánlati felhívás szerint a szerződés megkötésének határ ideje 2002. október 28-a.
Az alperes 2002. november 22. napjára jogorvoslati tárgyalást tűzött ki, amelyről valamennyi érdekeltet, köztük felperest is, értesített. A jogorvoslati tárgyaláson felperes nem vett részt, az ajánlatkérőt Hegedűs József polgármester képviselte. A tárgyalásról készült jegyzőkönyv 2. oldalának utolsó bekezdése szerint az ajánlatkérő akként nyilatkozott, hogy a szerződést még nem kötötték meg.
Az alperes a 2002. december 2. napján kelt D. 644/18/2002. számú határozatával megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 52. § (2) bekezdésének d) pontjára tekintettel, az 52. § (1) bekezdését, valamint az 59. § (1) bekezdését, ezért megsemmisítette az ajánlatkérőnek a kérelmező ajánlatának érvénytelenné nyilvánítására vonatkozó, valamint az azt követő valamennyi döntését. A jogsértésekre tekintettel, az ajánlatkérővel szemben 2 000 000 Ft bírságot szabott ki, egyben kötelezte az igazgatási szolgáltatási díj viselésére.
Felperes jogszabálysértésre hivatkozással, kérte a határozat felülvizsgálatát, ennek körében a határozat hatályon kívül helyezését. Perköltségre igényt tartott, kérte, hogy ennek összegét a bíróság hivatalból állapítsa meg.
Felperes nem vitatta a határozatnak a jogszabálysértések megállapítására, a bírság kiszabására, valamint az igazgatási szolgáltatási díj viselésére vonatkozó részét. Álláspontja szerint, a határozat ajánlatkérői döntést megsemmisítő része jogszabálysértő. A Kbt. 88. § (1) bekezdésének c) pontja szerint, ugyanis a Bizottság csak akkor semmisítheti meg az ajánlatkérőnek a közbeszerzési eljárás során hozott határozatát, ha e döntés alapján a szerződés még nem jött létre. A közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződésekre nem terjed ki az alperes hatásköre, a Kbt. 88. § (1) bekezdésének b) pontja alapján, a bíróság hatásköre ugyancsak nem terjed ki a már megkötött szerződés megsemmisítésére.
A per során becsatolta Mogyoród Község Önkormányzata mint megrendelő és felperes mint fővállalkozó között létrejött fővállalkozó szerződés fénymásolati példányát. A szerződés 10. oldalán találhatók a szerződő felek aláírásai. Jobb oldalon 2002. október 10-i dátummal, a felperesi cég képviselőjének aláírása szerepel, míg bal oldalon 2002. október 18-i keltezéssel, Tóth Sándor megrendelő aláírása szerepel.
Felperes előadta, hogy fel sem merült benne, hogy a felek által aláírt szerződés, amelyet ő az ajánlatkérőtől kapott, a közbeszerzési eljárással kapcsolatos iratok között nem szerepel, azt az ajánlatkérő az alperesnek nem küldte meg, és így a bíróságnak megküldött közigazgatási iratok között sem lelhető fel. Ezzel kapcsolatban még hangsúlyozta, hogy abban a meggyőződésben nem ment el a jogorvoslati tárgyalásra, illetve azért nem terjesztett elő ott érdemi nyilatkozatot, hogy a rendelkezésre álló iratokból a jogi helyzet, és az abból fakadó jogkövetkezmény egyértelműen megállapítható. Felhívta a Ptk. 213. § (1) bekezdését, amely szerint a szerződés a távollevők között akkor jön létre, amikor az elfogadó nyilatkozat az ajánlattevőhöz megérkezik. A szerződés létrejöttének időpontja így nem a Tóth Sándor polgármester által, 2002. október 18-án történt aláírás, hanem a nyertes ajánlattevő részére történő megküldés folytán, annak felpereshez való, 2002. október 28-i megérkezése.
Előadta, hogy Tóth Sándor október 25-én, pénteken intézkedett a szerződés október 28-i, hétfői kézbesítése érdekében, amikor még az alperes szerződés megkötését megtiltó ideiglenes intézkedéséről nem volt tudomása. E határozatot ugyanis csak aznap délután kézbesítették, és Tóth Sándorral másnap már senki nem közölte. Mivel pedig az ideiglenes intézkedést felperes részére csak október 29-én kézbesítették, ezért a szerződés létrejöttekor egyik fél sem járt el rosszhiszeműen, vagy jogszabályba ütközően. A szerződés, álláspontja szerint nemcsak létrejött, hanem érvényesen jött létre, az nem ütközik jogszabályba.
Hangsúlyozta azonban, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása nem is lehet jelen per tárgya, a semmisség és az ehhez kapcsolódó jogkérdések elbírálása az e körben perlési jogosultsággal bíró fél által, a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerinti polgári perben történhet csak. Az alperes hatáskörének hiánya, a szerződés megkötésének tényén, és nem annak észlelésén alapul.
Becsatolta Tóth Sándor, volt polgármester, 2003. március 18. napján, közjegyző előtt tett nyilatkozatát. E szerint a képviselő-testület döntését követően, az ajánlati dokumentációból kivette az ajánlattevő által már aláírt vállalkozási szerződést, hiszen minden ajánlattevő köteles volt aláírt szerződést benyújtani, és még hivatalban lévő polgármesterként, a képviseleti jogát szabályozó elő írásoknak megfelelően, 2002. október 18-án aláírta azt. Emlékei szerint, az aláírt okiratot magánál, illetve az iratok között tartotta, mivel problémát okozott számára az, hogy az új képviselő-testület alakuló ülésére csak a szerződés megkötésének az ajánlati felhívásban rögzített időpontját követően, 2002. október 29-én került sor. A testületi döntésnek a jogszabályban és a kiírásban rögzített határidőben történő végrehajtásáról neki kellett gondoskodnia, ezért azt a megoldást tartotta jogszerűnek, hogy a felhívásban rögzített időpontban, azaz 2002. október 28-án reggel jutatta el az általa korábban már aláírt okiratot a felpereshez.
Az alperes nyilatkozatában kérte a kereset elutasítását, és felperes perköltségben való marasztalását. Álláspontja szerint, a határozat nem jogszabálysértő, az ajánlatkérő ugyanis sem a jogorvoslati eljárás során, sem azt követően nem csatolta be az aláírt szerződést. A jogorvoslati tárgyaláson az ajánlatkérő jegyzőkönyvben azt nyilatkozta, hogy a szerződést még nem kötötték meg a nyertesnek hirdetett ajánlattevővel. Hangsúlyozta, hogy 2002. október 25-én, ideiglenes intézkedéssel, a szerződéskötést megtiltotta. E határozatot az érdekelteknek kézbesítette, 2002. október 29-én pedig az intézkedésről már felperes is tudomást szerzett.
Az Áe.-ben előírt tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének teljes egészében eleget tett. Megítélése szerint a bíróságnak csak abban az esetben van lehetősége a határozat hatályon kívül helyezésére, hogyha a tényállás felderítése nem volt teljes körű, azt pedig a felperes sem vitatta, hogy a közigazgatási szerv a rendelkezésére álló adatok alapján döntött. Bizonyítási indítványára a bíróság tanúként meghallgatta az önkormányzat jegyzőjét, valamint Tóth Sándor korábbi és Hegedűs József jelenlegi polgármestert.
Pervainé Hangodi Ágnes jegyző vallomásában előadta, hogy a polgármesteri munkakör átadás-átvételekor az átadott iratok között, a felperes által hivatkozott szerződés nem volt. A képviselő-testület döntése értelmében a polgármester 100 000 Ft-ot meghaladó kötelezettségvállalása esetén a jegyző ellenjegyzése szükséges. A felperes által hivatkozott szerződést ellenjegyzéssel nem látta el. A szerződéseket egyébként legalább négy példányban készítik, amelynek egy példányát a szerződések nyilvántartásában, sorszámozva kezelnek. Hegedűs József polgármester közléséig nem volt tudomása arról, hogy Tóth Sándor, korábbi polgármester, a szerződést aláírta. A szerződéskötés körülményei, és az ellenjegyzésének hiánya miatt, véleménye szerint a szerződés érvénytelen.
Tóth Sándor, korábbi polgármester vallomása szerint, a közbeszerzési eljárásban benyújtott ajánlatok egy-egy példányát a munkaszobájában lévő páncélszekrényben őrizte. A képviselő-testület döntését követően másnap, 2002. október 18-án, vagyis az utolsó hivatali munkanapján, páncélszekrényéből kiemelte felperes ajánlatát, abból a szerződés két példányát, és mind a két példányt aláírta. Az egyik aláírt példányt visszatette a páncélszekrénybe, a másik aláírt példányt pedig átadta a felperes jelenlévő képviselőjének. Azt pontosan nem tudta megmondani, hogy kinek adta át, az illető férfit csak látásból ismerte, a közbeszerzési eljárás során már többször látta, de a nevét nem tudta, és arra se tudott válaszolni, hogy felperes képviselője honnan tudta meg, hogy októberi 8-án alá fogja írni a szerződést, és ezért menjen be hozzá. Előadta még azt is, hogy ismeri az ügyiratkezelési rendet, így tudja azt is, hogy a szerződéseket külön tartják nyilván. A szerződés aláírásáról nem tájékoztatott senkit, és nem tudta azt sem, hogy az alperes időközben a szerződés megkötését megtiltotta. A település számára nagyon fontos a beruházás megvalósítása, továbbá attól tartott, hogy az állami támogatást elveszítik, ha időben nem írják alá a szerződést, ezért írta alá a képviselő-testület döntése alapján a szerződést. A 2003. március 18-án, közjegyző előtt tett nyilatkozatával kapcsolatban közölte, hogy abban elírás van, a szerződést nem október 28-án, hanem október 18-án jutatta el a felperes képviselőjének, méghozzá személyesen.
Hegedűs József jelenlegi polgármester vallomásában előadta, hogy a korábbi polgármester nem tájékoztatta őt arról, hogy a szerződést aláírta. Az előző polgármestertől átvett páncélszekrényben mindkét fél által aláírt szerződéspéldány nem volt. Az új képviselő-testület alakuló ülése előtt megkapta az alperes ideiglenes intézkedését, ezért a képviselőt-testület ülésén a közbeszerzési eljárással kapcsolatos kérdést nem vizsgálták. Elő adta még, hogy 2002. október 31-én megjelent nála felperes képviselője, és megmutatta a korábbi polgármester által aláírt szerződés fénymásolati példányát. Akkor jelezte, hogy ezt a szerződést nem tudja elfogadni. Állítása szerint, a felperes képviselője ugyancsak mondta, hogy a szerződést ne vegyék komolyan, és jelezte, hogy a szerződés eredeti példányát vissza is fogja juttatni. Az alperes előtt folyó jogorvoslati tárgyaláson azért tette azt a nyilatkozatot, hogy a szerződést még nem kötötték meg, mert sem ő, sem pedig a felperes, nem vette komolyan a korábbi polgármester által aláírt példányt.
Az I. rendű beavatkozó csatlakozott az alperes által előadottakhoz. Kérte a kereset elutasítását, és felperes perköltségben való marasztalását. Kérte, hogy ennek összegét a bíróság hivatalból állapítsa meg. Kiemelte, hogy a Kbt. éppen a visszaélések elkerülése érdekében, pontosan meghatározza a szerződéskötés lehetséges legkorábbi időpontját. Ebből is következik, hogy a korábbi polgármester jogszerűen nem írhatta alá október 18-án a szerződést.
A II. rendű beavatkozó hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK. 31. számú állásfoglalására, továbbá a közigazgatási szerv Áe. 26. §-án alapuló tényállás tisztázási kötelezettségére és a Kbt. 83. § (1) bekezdésére, amely szerint a felek és az egyéb érdekeltek a bizottság előtti tárgyalás befejezéséig terjeszthetik elő bizonyítékaikat (irataikat). Ezek szerint az eljárás során, az alperes a rendelkezésére álló iratok alapján semmisítette meg az eljárást lezáró döntést tekintettel arra, hogy az iratok között a felek által aláírt szerződés nem volt fellelhető A bíróság előtti eljárásban pedig iratok pótlásának már nincsen helye, a bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján, a bizottság a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott-e. A Kbt. 62. §-ának (2) bekezdése alapján még azzal is érvelt, hogy a törvény nem a szerződés létrejöttének időpontjára tartalmaz kógens rendelkezést, hanem a szerződés megkötésére. Ennek megfelelően, az ajánlattevő által már aláírt szerződést az ajánlatkérő képviselője, a jogszabály által meghatározott határidőt megelőzően, az eredményhirdetést követő napon, nem írhatta volna alá. Álláspontja szerint, az alperes az anyagi és az eljárási jogszabályokat betartva, hozta meg a határozatot, ezért kérte a kereset elutasítását. Perköltségre igényt tartott, kérte ennek összegét a per során becsatolt ügyvédi megbízási szerződés kivonata alapján, 250 000 Ft ügyvédi munkadíj figyelembevételével megállapítani.
A III. rendű beavatkozó csatlakozott az alperes, valamint az I. és II. rendű beavatkozók által előadottakhoz. Kiemelte még, hogy amennyiben a közigazgatási eljárásban az alperes tudomására hozták volna a szerződés megkötését, az alperesnek lehetősége lett volna magasabb mértékű bírságot kiszabni, ha a szerződés megsemmisítésére már nem lett volna lehetősége. Kérte a kereset elutasítását, és felperes perköltségben való marasztalását. Ügyvédi megbízási szerződést nem csatolt be.
Felperes keresete nem alapos.
A bíróság az alperes határozatának felülvizsgálata során, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. §-ának (1) bekezdése alapján, a polgári perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 324. §-ának (1) bekezdése szerint lefolytatott eljárásban, a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a határozat megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és az eljárási szabályoknak.
A bíróságnak a perben azt kellett megítélnie, hogy a felperes által hivatkozott fővállalkozói szerződés ellenére van-e helye az ajánlatkérőnek a kérelmezők ajánlatának érvénytelenné nyilvánítására vonatkozó, valamint az azt követő valamennyi döntésének megsemmisítésének, és erre tekintettel, jogszabálysértő-e a közigazgatási határozat.
A bíróság a keresetlevél, az alperes nyilatkozata, a felek és a beavatkozók előadásai és iratai, valamint a tanúk vallomásai, továbbá a közigazgatási iratok alapján megállapított tényállásból kiindulva, a következőkre alapozta döntését.
A közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben a bíróság a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján, a közigazgatási határozat törvényességét vizsgálja. Eszerint, a bíróság a perben nem a közbeszerzési eljárás törvényessége vagy az eljárás nyomán kötött szerződés érvényessége kérdésében foglal állást. A közbeszerzési eljárás jogszerűségét annyiban vizsgálja, azt is csak a kereseti kérelem körében, amennyiben azt a közigazgatási határozat érinti. A közigazgatási perben csak a jogszabálysértő közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére, illetőleg megváltoztatására kerülhet sor. A határozat törvényességét a határozat meghozatalakor fennálló tényállás alapján kell megítélni. A határozat hatályon kívül helyezésének, és új eljárás elrendelésének csak akkor van helye, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy az alperes a tényállást nem tárta fel, nem tisztázta teljes körűen, egyes tényeket, bizonyítékokat a közigazgatási szerv nem értékelt. A bíróság megítélése szerint, az alperes eljárása során feltárta és tisztázta a tényállást, a jogszabályoknak megfelelő, megalapozott döntést hozott.
Az alperes, a felek által nem vitásan, ideiglenes intézkedéssel a szerződéskötést megtiltotta. Az erről szóló határozatot mind az ajánlatkérő, mind felperes, a jogorvoslati tárgyalást megelőzően, kézhez kapták. A jogorvoslati tárgyaláson az ajánlatkérő képviseletében eljáró Hegedűs József polgármester akként nyilatkozott, hogy a szerződést még nem kötötték meg. E nyilatkozatát lényegében Hegedűs József tanú a per során is fenntartotta. A szerződést a korábbi polgármester általi aláírás ismeretében is komolytalannak tartotta. A jogorvoslati eljáráson nem azt nyilatkozta, hogy a szerződést a korábbi polgármester nem írta alá, hanem azt adta elő, hogy a szerződést nem kötötték meg. A jogorvoslati eljárás idején, már az újonnan megválasztott polgármester képviselte jogszabály alapján az ajánlatkérő önkormányzatot. Ez alapján nem annak van jelentősége, hogy a korábbi polgármester aláírta-e a szerződést, hanem annak, hogy az ajánlatkérő törvényes képviselője az ajánlatkérő nevében, a szerződés megkötését elismeri-e, vagy sem. Helyesen hivatkozott arra a felperes, hogy a szerződés érvényességével kapcsolatban sem a közigazgatási szerv, sem pedig a közigazgatási határozatot felülvizsgáló bíróság nem foglalhat állást. Ebből következően, a jogvita szempontjából csak az a nyilatkozat lehet releváns, amelyet az ajánlatkérő törvényes képviselője tett. Már- pedig ez a képviselő a jogorvoslati eljárásban úgy nyilatkozott, hogy a szerződést nem kötötték meg, e nyilatkozatát a per során sem változtatta meg.
A jogorvoslati tárgyaláson felperes nem vett részt, holott akkor már, nem vitásan, ismerte az ideiglenes intézkedés tartalmát. Távolmaradásával magát fosztotta meg attól, hogy az ügyben nyilatkozatot tegyen, bizonyítási indítványt terjesszen elő.
Mindazonáltal a bíróság rámutat arra, hogy a felperes keresetlevelében a szerződés aláírásával, és annak továbbításával kapcsolatos előadását a perben lefolytatott bizonyítási eljárás nem támasztotta alá. Felperes szerint Tóth Sándor volt polgármester október 25-én intézkedett a szerződés október 28-i, reggeli kézbesítése érdekében. Tóth Sándor 2003. március 18-i nyilatkozata szerint, az aláírt szerződést azért tartotta magánál, illetve az iratok között, mivel problémát okozott számára, hogy az új testület alakuló ülésére csak az ajánlati felhívásban rögzített időpontot követően kerül sor. Ezért azt a megoldást tartotta jogszerűnek, hogy a felhívásban rögzített időpontban, azaz 2002. október 28-án reggel, juttassa el a korábban aláírt okiratot felpereshez. Ugyanakkor a tanú a per során úgy nyilatkozott, hogy a szerződés aláírásának napján maga személyesen adta át a szerződés egy példányát a felperesi cég általa ismeretlen képviselőjének. Október 18-án azonban a polgármester még nem tudhatta, hogy az új képviselő-testület alakuló ülése mely napon lesz, hiszen a választásokra csak október 20-án került sor. Amennyiben pedig a tanú 2003. március 18-án, közjegyző előtt tett nyilatkozatában elírás van, és a tanúvallomásnak megfelelően, az iratot október 18-án juttatta el felpereshez, akkor a nyilatkozatban részletesen kifejtett indokok is értelmetlenné válnak. Egyik nyilatkozatból sem következik azonban az a felperesi érvelés, miszerint Tóth Sándor október 25-én intézkedett a szerződés október 28-i kézbesítése érdekében. Ez annál is inkább aggályos lenne, mert Tóth Sándor október 25-én már nem volt polgármester.
A tanú vallomása, illetve nyilatkozata alapján ugyancsak nem helytálló az a felperesi érvelés, hogy a szerződés felpereshez 2002. október 28-án érkezett. Az ellentmondások sorát fokozza, hogy Tóth Sándor előadása szerint az aláírásról nem szólt senkinek, ám a szerződés egyik aláírt példányát a páncélszekrénybe tette, viszont a polgármesteri munkakör átadás-átvételekor az aláírt szerződéspéldányt az új polgármesternek nem adta át, annak hiányát nem jelezte.
Kiemelést érdemel még az a körülmény is, hogy a szerződést a jegyző ellenjegyzésével nem látta el, nem a hivatali ügykezelési szabályzat szerinti példányszámban készítették, és a szerződések nyilvántartásában sem helyezték el. A bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárásban, a szerződés aláírásának pontos időpontját, az aláírt szerződések útját megnyugtató módon, megállapítani nem lehetett, ám az egyértelmű, hogy az ajánlatkérő felelős tisztségviselői, így a polgármester és a jegyző a szerződést nem tartják érvényesnek. E meggyőződésből fakadó polgármesteri nyilatkozatot értékelte az alperes döntésének meghozatalánál.
Mindezeken túl a bíróság még hangsúlyozza, hogy amennyiben a fővállalkozói szerződést Tóth Sándor 2002. október 18-án ténylegesen alá is írta, önmagában még nem jelenti a szerződéskötés valamennyi feltételének teljesülését, pusztán a felek általi aláírásból nem következik a szerződés létrejötte. A közigazgatási szerv pedig a szerződés érvényességét a felperes helyes érvelése szerint nem vizsgálhatja.
A bíróság kiemeli még, hogy a jogorvoslati tárgyalást, a közigazgatási szerv az ajánlati felhívás szerinti szerződéskötés időpontját (2002. október 28.) követő időben (2002. november 22.) tartották. A közigazgatási szerv az ajánlatkérő törvényes képviselőjét így egy korábbi időpontra eső cselekménnyel kapcsolatban kérdezte.
A bíróság osztja a II. rendű beavatkozó által előadottakat, amely szerint a közbeszerzésekről szóló, többször módosított 1995. évi XL. törvény, a Kbt. 83. § (1) bekezdése alapján, a közigazgatási szerv által tartott tárgyaláson a felek és az érdekeltek jelen lehetnek, észrevételt tehetnek, a tárgyalás befejezéséig bizonyítékaikat előterjeszthetik. Felperes a tárgyaláson nem volt jelen, bizonyítékot a tárgyalás befejezéséig nem terjesztett elő.
A Kbt. 88. § (1) bekezdésének c) pontja alapján, a Bizottság határozatában megsemmisítheti az ajánlatkérőnek a közbeszerzési eljárás folyamán hozott, vagy azt lezáró döntését, kivéve, ha e döntés alapján a szerződés már létrejött.
A bíróság kiemeli, hogy az alperes nem a szerződést semmisítette meg, erre nincs is jogköre a Kbt. 88. § (1) bekezdése alapján, amint arra a felperes helyesen hivatkozott is, hanem ideiglenes intézkedéssel a szerződéskötést megtiltotta, és az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését megsemmisítette. A szerződés érvényessége körében a közigazgatási szerv állást nem foglalt, határozatával szerződést nem semmisített meg.
A bíróság megítélése szerint, az alperes a tényállás tisztázása körében, az ajánlati felhívásban meghatározott szerződéskötési időpontra figyelemmel, a közbeszerzési eljárásban alkalmazott ideiglenes intézkedése, az ajánlatkérő törvényes képviselőjének nyilatkozata, valamint a közbeszerzési eljárásban keletkezett, alperes részére megküldött íratok alapján, szem előtt tartva a Kbt. 83. § (1) bekezdésében foglaltakat is, nem állapíthatta meg, hogy az ajánlatkérő eljárást lezáró döntése alapján a szerződés már létrejött, ezért a Kbt. 88. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt jogkövetkezmény alkalmazásának helye van. A felperes által utóbb, a per során csatolt szerződés alapján, nem volt törvényes lehetőség a megalapozott közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére. A per során előkerült egyébként is aggályos fővállalkozói szerződés nem eredményezte a tényállás megváltoztatását, és nem tette a jogszerű határozatot jogszabálysértővé. A határozat a felperes által kifogásolt rendelkezése nem jogszabálysértő, ezért a bíróság a felperes keresetét, mint alaptalant elutasította.
Felperes pervesztes lett, ezért a bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése és a 83. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes és a beavatkozók költségeinek megfizetésére. A perköltség összegének meghatározásakor a bíróság figyelemmel volt arra, hogy az alperes és a beavatkozók készkiadásokat nem kívántak érvényesíteni, a munkadíjak összegét pedig mérlegelés alapján állapította meg. Ennek során figyelembe vette a képviselők írásbeli nyilatkozata elkészítésének színvonalát és terjedelmét, a tárgyalásra való felkészülésre fordított idejüket, a tárgyalások számát, valamint az ügy bonyolultságát. Mindezek alapján a bíróság a II. rendű beavatkozó által érvényesíteni kívánt ügyvédi munkadíj összegét eltúlzottnak találta, ezért azt a rendelkező részben foglaltak szerint leszállította.
A kereseti illeték viseléséről a bíróság a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján határozott.
Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kbt. 92. §-a biztosítja.
Budapest, 2003. október 30.
Dr. Vitál-Eigner Beáta s. k. ,
bíró