FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0577/2004)
2.Kf. 27.056/2003/8.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kun István (1075 Budapest, Madách I. u. 5.) ügyvéd által képviselt Számít Kft. (1025 Budapest, Törökvész út 95.) felperesnek a dr. Sárkány Izolda jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85., hivatkozási szám: D.690/2000.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében, amely perbe a felperes pernyertessége érdekében a dr. Farkas Gyöngyi (1067 Budapest, Csengery u. 53.) ügyvéd által képviselt Csongrád Megyei Önkormányzat (6741 Szeged, Rákóczi tér 1.), valamint alperes pernyertessége érdekében a dr. Miklós Pál ügyvezető által képviselt TESZT Tervező és Fővállalkozó Kft. (5700 Gyula, Hét vezér u. 8.) beavatkozott, a Fő városi Bíróság 2002. évi július hó 11. napján kelt 13.K.30.624/2001/21. számú ítélete ellen az alperes által 22. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen, 2003. évi november hó 19. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján, meghozta a következő
ÍTÉLETET
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érinti, fellebbezéssel támadott rendelkezését megváltoztatja, és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja.
Kötelezi a felperest és a felperesi beavatkozót, hogy egyetemlegesen 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek 15 000 Ft (azaz tizenötezer forint) együttes első- és másodfokú perköltséget, valamint a felperest arra, hogy - az illetékhivatal külön felhívására - fizessen meg az államnak 10 000 Ft (azaz tízezer forint) fellebbezési illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát a Közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 24. § (2) bekezdésének megsértésére és a bírság kiszabására vonatkozó részében hatályon kívül helyezte, és e körben az alperest új eljárásra kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint a felperesi beavatkozó mint ajánlatkérő a Közbeszerzési Értesítő 2000. december 6-ai számában 7424 számon nyílt közbeszerzési eljárást indított, "műszaki ellenőrzés végzése a Csongrád Megyei Önkormányzat Szentesi Kerületi Kórházának új diagnosztikai és sürgősségi tömb címzett támogatásból történő megvalósítása során" tárgyában. A közbeszerzési eljárás lebonyolítása a felperesi beavatkozó és a felperesi jogelőd között 2000. május 29-én megkötött megbízási szerződés alapján a felperesi jogelőd: a Számít Szövetkezet feladatát képezte, a megbízási szerződés 31. pontja értelmében a megbízott biztosítja a jelentkező ajánlattevők részére a részletes dokumentáció hozzáférését, illetve saját költségén az azzal kapcsolatos postai és pénzügyi adminisztrációs feladatokat ellátja.
Az ajánlati felhívás 1.5. a) pontja rögzítette, hogy a dokumentációt rendelkezésre bocsátó szervezet a Számít Szövetkezet, a b) pont szerint a dokumentáció megkérésének határideje 2001. január 11. csütörtök 12 óra, a c) pont értelmében a dokumentáció megvásárlásának feltételei: megrendelhető levélben, telefaxon és személyesen, átvehető személyesen munkanapokon vagy postai úton, a dokumentáció ára 30 000 Ft + áfa = 37 500 Ft. Ellenérték kifizethető készpénzzel vagy átutalással a Számít Szövetkezet bankszámlájára.
Az alperesi beavatkozó a részletes ajánlatot, dokumentációt 2000. december 19. napján, fax útján rendelte meg a felperestől akként, hogy a dokumentáció díjának átutalását igazoló banki bizonylatot mellékelten megküldte, amellyel igazolta az összeg átutalásának bank általi teljesítését. A felperes a dokumentációt 2001. január 3. napján küldte meg az alperesi beavatkozónak.
Az alperesi beavatkozó 2000. december 27. napján jogorvoslati kérelmet nyújtott be az alpereshez, amelyben sérelmezte többek között az ajánlati felhívás 11. a) és b) pontjaiban előírt feltételeket. Álláspontja szerint a felhívás ezen pontjai sértik a Kbt. 44. §-ának (5) bekezdését, mivel azok a beszerzés tényleges teljesítésével nem álltak arányban. Sérelmezte továbbá, hogy a dokumentációt késedelmesen, a megrendelés és a díjfizetés igazolásának átvételét két héttel követően küldte csak meg részére a felperes. Kérte annak megállapítását, hogy ezzel az ajánlatkérő megsértette a Kbt. által szabályozott esélyegyenlőség alapelvét.
Az alperes a 2001. február 5-én kelt D.690/17/2000. számú határozatával az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelmének részben helyt adott, megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 44. §-ának (5) bekezdését, továbbá a felperes megsértette a Kbt. 24. §-ának (2) bekezdését is, ezért jogkövetkezményként az ajánlatkérő közbeszerzési eljárásban hozott valamennyi döntését, az ajánlati felhívásig visszamenőleg megsemmisítette, a felperest pedig 1 000 000 Ft bírsággal sújtotta, ezt meghaladóan az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelmét elutasította.
Keresetében a felperes az alperesi határozat megváltoztatását, a jogsértések hiányának megállapítását, ennek következtében a bírság kiszabásának mellőzését kérte. Vitatta a Kbt. 44. §-ának (5) bekezdésében foglaltak megsértését, álláspontja szerint eljárási jogszabálysértést követett el az alperes azzal, hogy a Kbt. 83. §-ának (1) bekezdésében foglaltak ellenére nem egy, hanem két tárgyalást tartott eljárása során, kifogásolta a jogorvoslati kérelem nem teljes körű elbírálását az ennek következtében fennmaradó jogbizonytalanság okán, végül vitatta, hogy a Kbt. 24. §-ának (2) bekezdésében foglalt esélyegyenlőség elvét megsértette volna. Álláspontja szerint a dokumentáció átvételére minden egyes ajánlattevőnek azonos feltételekkel azonos idő állt a rendelkezésére, így az az ajánlattevő, aki korábban kérte meg a dokumentációt, korábban is jutott hozzá. Mivel többször előfordult, hogy egy megindított banki átutalás nem érkezett meg a felperes bankszámlájára, ezért úgy döntött, hogy a dokumentáció ellenértékének átutalással történő fizetése esetén a dokumentációt akkor küldi meg az ajánlattevőnek, ha az átutalás a bankkivonatán megjelenik, és a felperes azt kézhez is veszi. Ez a gyakorlat az országban elfogadottan általános, és semmilyen jogszabályba nem ütközik az, hogy az alperesi beavatkozó esetében is így járt el. Az alperes határozatában az ajánlatkérőnek a közbeszerzési eljárásban hozott valamennyi döntését az ajánlati felhívásig visszamenőleg megsemmisítette, ezért a felperes álláspontja maga az eljárás lett megsemmisítve, így abban minden fél cselekedete semmis, ebből következően nem létező eljárásban nem lehet jogsértést elkövetni. Maga az alperesi beavatkozó egyébként 13 nap várakozás után kérte meg a dokumentációt, e késlekedésért pedig a felperes semmiképp sem hibáztatható.
Az alperes a határozatában foglaltak fenntartásával a kereset elutasítását indítványozta, arra hivatkozva, hogy a dokumentáció indokolatlan visszatartása eredményezte a Kbt. 24. §-ának (2) bekezdésében foglaltak sérelmét. Megjegyezte, hogy a bírság a legalacsonyabb mértékben került kiszabásra, figyelemmel a jogsértés súlyára.
A felperesi beavatkozó a kereset teljesítését, az alperesi beavatkozó a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság az alperes D.690/17/2000. számú határozatát a Kbt. 24. §-ának (2) bekezdése megsértésére és a bírság kiszabására vonatkozó részében hatályon kívül helyezte, és e körben az alperest új eljárásra kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a Kbt. 44. §-ának (5) bekezdésében foglaltak megsértését kizárólag az ajánlatkérő eljárásával kapcsolatban állapította meg, ezért a felperesnek a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 327. §-ának (1) bekezdésben előírt, saját személyét érintő törvényes érdekeltsége a Kbt. 44. §-ának (5) bekezdésében foglaltak megsértésére vonatkozó határozati rendelkezés tekintetében nincsen, a határozat e részére vonatkozóan bírói felülvizsgálat kérésére nem volt jogosult.
Az elsőfokú bíróság a közbeszerzési eljárás során tartott második tárgyalást nem minősítette eljárási jogszabályt sértő cselekménynek, így ezzel összefüggésben az ügy érdemi eldöntésére való kihatás álláspontja szerint fel sem merülhetett. Továbbá rámutatott arra, hogy a jogorvoslati kérelem azon részére, amelynél az elkésettséget az alperes a Kbt. 79. §-ának (7) bekezdése alapján állapította meg, az érdemi elbírálás nem terjed ki, mivel a jogvesztő határidő elmulasztása az elkésetten benyújtott kérelem érdemi elbírálhatóságát kizárja.
Az esélyegyenlőség alapelvének megsértése körében az elsőfokú bíróság leszögezte elsődlegesen, hogy a Kbt. nem szabályozza a dokumentáció megküldésének határidejét. Álláspontja szerint az alperes nem vizsgálta azt a kérdést, hogy a kézbesítési késedelem az alperesi beavatkozót hátráltatta-e ajánlatának az elkészítésében, és e miatt más ajánlattevőkhöz képest valóban rosszabb esélyekkel nyújthatott volna-e be pályázatot. Az elsőfokú bíróság véleménye szerint a dokumentációnak az ajánlati felhívás megjelenését követő 13. napján való megkérése az alperesi beavatkozó magatartására visszavezethető késedelem, az alperesi beavatkozó ugyanakkor 2000. december 19-én hitelt érdemlően bizonyította a dokumentáció árának banki átutalással történő kiegyenlítését. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes az esélyegyenlőség elvének megsértését eredményező körülmények tekintetében nem tett eleget az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 26. §-ának (1) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének, ezért határozata e részében megalapozatlan, e miatt pedig jogszabálysértő.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a Kbt. 24. §-ának (2) bekezdésére és a bírság kiszabására vonatkozó részének a megváltoztatását, és a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének eleget tett, tárgyalásokat tartott, meghallgatta az érdekelteket, a rendelkezésére álló okiratok és bizonyítékok ütköztetésével hozta meg határozatát. Azzal, hogy a felperes a felhívásban megadott feltételek teljesítése után indokolatlanul késedelmesen intézkedett a dokumentáció megküldéséről, sérti az esélyegyenlőség alapelvét, amely attól függetlenül megvalósult, hogy az alperesi beavatkozó mikor kérte meg a dokumentációt.
A felperes csatlakozó fellebbezésében kérte egyrészről annak kimondását, hogy nem sértette meg a Kbt. 24. §-ának (2) bekezdését, másrészről az 1 000 000 Ft bírság kiszabásáról rendelkező határozati rész hatályon kívül helyezését, azaz a fellebbezés elutasítását kérte. Csatlakozó fellebbezésében a felperes lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat azzal, hogy álláspontja szerint nem indokolt az alperest új eljárásra kötelezni, mivel 2,5 év távlatából semmilyen további érdemi információ nem kerülhet elő.
A felperesi beavatkozó a fellebbezés elutasítását indítványozta azzal, hogy a másodfokú bíróság mellőzze az alperes új eljárásra való kötelezését.
Az alperes fellebbezése alapos.
A Pp. 252. §-ának (3) bekezdése, illetve a Pp 253. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési kérelem keretei között helyezheti hatályon kívül, illetve változtathatja meg. A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a felek előadásait, az eljárás során felmerült bizonyítékokat és valamennyi körülményt egybevetve, a maguk összességében való értékelésével, meggyőződése szerint bírálta el a fellebbezést.
A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a közbeszerzési eljárási alapelvek magukban hordozzák azt az - egész eljárási szabályrendszeren végigható - megközelítést, miszerint három érdekcsoport, így az ajánlatkérők, az ajánlattevők és a köz érdekeinek összhangját kell megteremteni. A közbeszerzési eljárásban érvényesülnie kell az esélyegyenlőség alapelvének, amelyet a Kbt. 24. §-ának (2) bekezdésében akként ír elő, hogy az ajánlatkérőnek biztosítania kell az esélyegyenlőséget az ajánlattevők számára.
A felek és a beavatkozók által nem vitatottan a felperes az ajánlat megkérését, 2000. december 19. napját követő tizenötödik napon, 2001. január 3-án teljesítette a dokumentáció - postai úton való - rendelkezésre bocsátásának kötelezettségét.
Az egyik ajánlattevő, a Thermál-BER Kft. jogorvoslati eljárásban benyújtott észrevétele szerint 2000. december 8-án telefax útján rendelte meg a dokumentációt a felperestől, megküldve egyben a vételára megfizetését igazoló banki bizonylatot is, és a felperes még aznap postázta a kért okiratokat, ami 2002. december 11-én meg is érkezett a címzettnek. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A felperes nem bizonyított a Thermál-BER Kft. észrevételében foglaltakkal ellenkező tényeket. Az észrevétel ugyanakkor azt igazolja, hogy a felperes nem egyformán járt el a dokumentáció rendelkezésre bocsátása során az egyes ajánlattevőkkel kapcsolatosan, a nem egyenlő elbánással pedig sérült az ajánlattevők esélyegyenlősége.
Egy másik ajánlattevő, a MAKETT Kft. 2000. december 15-én - a felperes előtt 4 nappal - rendelte meg a dokumentációt, és 2001. január 3-án - már további tájékoztatást kért a felperestől. Az alatt az időszak alatt tehát, amíg a felperes kötelezettsége teljesítésével az alperesi beavatkozó felé késedelmeskedett, azaz ameddig a dokumentációt nem küldte meg, a MAKETT Kft. a saját maga érdekében, és javára már további információkat kért az eljárás tárgyával kapcsolatosan. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint e tények azt igazolják, hogy nem volt biztosított az esélyegyenlőség az ajánlattevők számára, a felperes megsértette a Kbt. 24. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, amelyet megfelelően állapított meg az alperes, és helytállóan szankcionált. A másodfokú bíróság egyetért az alperessel abban is, hogy az esélyegyenlőség alapelvének sérelme attól függetlenül megvalósult, hogy az alperesi beavatkozó mikor kérte meg a dokumentációt.
Mindezek folytán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - a fellebbezés keretei között - megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
Alperes pernyertessége folytán a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a másodfokú bíróság a felperest, és a felperesi beavatkozót a felmerült első- és másodfokú alperesi perköltség megfizetésére, továbbá a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illeték viselésére.
Budapest, 2003. november 19.
Borsainé dr. Tóth Erzsébet s. k ., Dr. Kurucz Krisztina s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Rothermel Erika s. k.,
bíró