FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0583/2004)
3.Kf.27.037/2003/4.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Győry András ügyvéd (6720 Szeged, Széchenyi tér 5.) által képviselt DÉLÉPÍTŐ Építő és Szerelő Rt. (6721 Szeged, Bocskai u. 10-12.) felperesnek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében - amely perbe az alperes oldalán a Dr. Mancsiczky Ügyvédi Iroda (4042 Debrecen, Pallagi u. 13., ügyintéző: dr. Mancsiczky László ügyvéd) által képviselt Nyírtass Község Önkormányzata (4522 Nyírtass, Tass vezér út 1.) beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2002. március 7. napján kelt 13.K.36.479/2000/18. sorszámú ítélete ellen a felperes által 19. sorszám, az alperes által 20. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 Ft (harmincezer forint) együttes első-, másodfokú perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesi beavatkozónak 15 000 Ft (tizenötezer forint) együttes első-, másodfokú perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 27 000 Ft (huszonhétezer forint) fellebbezési illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az alperesi beavatkozó mint ajánlatkérő a 2000. március 16-án közzétett részvételi felhívásával nyílt előminősítési eljárást indított Nyírtass-Berkesz települések közös szennyvíz csatornázása tárgyában. Az előminősítési eljárás eredményét kifogásoló jogorvoslati eljárást követően, a módosított ajánlattételi határidőben öt ajánlattevő nyújtotta be ajánlatát, köztük a felperes.
Az ajánlati felhívás részét képező útmutató 16. pontja rögzítette, hogy az elbírálás az összességében legelőnyösebb ajánlat bírálati szempontja szerint történik az alábbi pont- és súlyszámok szerint:
- műszaki, szakmai alkalmasság, megbízhatóság, referencia 6
- kedvezőbb pénzügyi konstrukció ajánlása és az abban való közreműködés 5
- ajánlati ár 4
- előnyösebb fizetési feltételek mellett, műszaki elő teljesítéssel való vállalkozás 3
- garanciális, szavatossági idő alatti fellelhetőség 2
- megajánlott késedelmi pótlék, kötbér mértékének kiírástól való eltérése 1
Valamennyi részszempont 1-10-ig volt pontozható.
Az ajánlatkérő 2000. augusztus 24-én hozta meg eljárást lezáró döntését, ennek során a felperes ajánlatát, annak kirívóan alacsony árára tekintettel érvénytelennek nyilvánította. A felperes jogorvoslati kérelmet nyújtott be kifogásolva ajánlata érvénytelenségének megállapítását és a nyertes ajánlat érvénytelenségére hivatkozott. Az alperes ez utóbbi részében a kérelmet elutasította, egyben megállapította, hogy az alperesi beavatkozó a felperes ajánlatát jogsértő módon nyilvánította érvénytelennek. Az alperesi határozat értelmében az alperesi beavatkozó elvégezte az ajánlatok ismételt kiértékelését, és 2000. október 10-én a megismételt eredményhirdetés során ismét a Depona Kft.-t hirdette ki nyertesnek és vele a szerződést 2000. október 18-án megkötötte, a második legkedvezőbb ajánlatot az Alterra Építőipari Kft. tette.
A felperes által előterjesztett jogorvoslati kérelem az ajánlatkérő döntésének megsemmisítésére és a jogsértés megállapítására, valamint ideiglenes intézkedéssel a szerződés megkötésének megtiltására vonatkozott. Jogsértő magatartásként jelölte meg az ajánlatkérő helytelen, az ajánlati felhíváshoz képest téves pontozását, az értékelés eredményének nem megfelelő indokolását, valamennyi benyújtott ajánlat újrapontozásának elmaradását. Sérelmezte, hogy az egyes résszempontok vonatkozásában, különös tekintettel az ajánlati árra, a jobb vagy a legjobb ajánlatot tevő társaságok közé tartozott, de ezt a kapott pontszámok nem tükrözték vissza.
Az alperes D.497/12/2000. számú határozatával a jogorvoslati kérelmet elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy az ajánlatkérő a második, harmadik és ötödik elbírálási szempontnál végzett értékelése valóban helytelen volt, de a jogorvoslati eljárásban az alperes által elvégzett korrekciók sem eredményezték a felperes ajánlatának első helyre kerülését, mert az alperesi beavatkozó az alperesi felülvizsgálat szerint az összességében legelőnyösebb ajánlatot hirdette ki nyertesnek, ezért döntése helyes volt.
A felperes keresetében a közigazgatási határozat felülvizsgálatát, annak megváltoztatását, illetve hatályon kívül helyezését kérte. Megismételte a jogorvoslati kérelmében foglaltakat kifogásolva, hogy az alperes annak ellenére, hogy több részszempontnál is megállapíthatónak tartotta a jogsértő értékelést, kérelmét elutasította. Jogsértő a határozat azért is - nézete szerint - mert az alperes nem pontozta újra az összes ajánlatot és nem alkalmazta - minden ajánlat pontozása nélkül nem is alkalmazhatta - a más perben képviselt legjobb ajánlat - maximális pontszám, legrosszabb ajánlat - minimális pontszám elvét. Kitért az egyes részszempontok értékelésével kapcsolatos kifogásaira, ennek körében a kedvezőbb pénzügyi konstrukció részszempontnál sérelmezte, hogy a nyilvánvaló jogellenesség ellenére az Állami Számvevőszékhez történő szignalizáció elmaradt. Arra hivatkozott, hogy a nyertes ajánlat jogellenessége az ajánlat semmisségét vonja maga után, a semmis ajánlat pedig érvénytelen.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Megállapította, hogy a megismételt értékelés során az alperesi beavatkozó valamennyi ajánlat ismételt értékelését nem végezte el és ezt a mulasztást az alperes sem orvosolta, ezért az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása nem a Kbt. 55. § (6) bekezdésének megfelelően történt. Ezért az alperesi határozat a döntés meghozatalához szükséges ténymegállapításokat nem tartalmazta, ezzel sérült az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 43. § (1) bekezdésének c) pontja. A felperes és a nyertes ajánlatának értékelésével kapcsolatban a felperes által kifogásolt, az egyes részszempontok szerinti alperesi megállapításokat helytállónak értékelte. A második részszemponthoz kapcsolódó, a pénzügyi konstrukciót érintő felperesi érvelést sem fogadta el. Rámutatott, hogy a nyertes pályázó által vázolt pénzügyi konstrukció jogszerűségének vizsgálata nem a közbeszerzési eljárásban vizsgálandó kérdés, kitért arra is, hogy a felperes részéről olyan jogszabálysértés igazolására nem került sor, amely az alperes Kbt. 88. § (3) bekezdésében foglalt eljárását indokolttá tette volna.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és az alperes terjesztett elő fellebbezést. A felperes elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan az ítélet indokolási részének megváltoztatását és perköltségének megállapítását kérte. Fellebbezésében az értékelési szempontok közül már csak a pénzügyi konstrukció értékelési szempontra hivatkozott és sérelmezte az elsőfokú bíróság e vonatkozásban tett megállapításait. Konkrét jogszabályra alapította azon állítását, amely a nyertes által ajánlott konstrukció jogszabály-ellenességét alátámasztja. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem adta magyarázatát, miért nem adott helyt a szakértő bevonására vonatkozó bizonyítási indítványának. A megismételt eljárásban szükségesnek tartotta szakértő kirendelését a nyertes által kidolgozott pénzügyi konstrukció jogellenességének megállapítására. Arra az esetre, ha ennek a kérdésnek a vizsgálatát a másodfokú bíróság az alperes hatáskörébe tatozónak ítélné, kérte, hogy az indokolás megváltoztatásával a másodfokú bíróság az alperest hívja fel e kérdés tisztázására.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes jogsérelme az volt, hogy bár az egyes résszempontok esetében ajánlata a nyertesénél kedvezőbb volt, mégsem ő lett az eljárás nyertese. Erre tekintettel elegendő volt csak a kérelmező és a nyertes ajánlatának összehasonlítása, a kérelem elbírálásához nem volt szükség valamennyi ajánlat értékelésére. Iratellenesnek minősítette az elsőfokú bíróság arra vonatkozó megállapítását, hogy az újraértékelés során az alperesi beavatkozó csak a korábban nem pontozott két ajánlat értékelését végezte el, mert ennek ellentmond a kiértékelés tárgyában készült és az iratoknál elfekvő műszaki szakértői vélemény. Hangsúlyozta, hogy a tényállás feltárása megtörtént, döntését az elsőfokú bíróság is az általa feltárt tényekre alapította, amikor megállapította, hogy az ajánlatok helyes értékelése alapján a felperes a közbeszerzési eljárás nyertese nem lehetett. Egyebekben kifejtette, hogy a határozat megváltoztatásának és nem hatályon kívül helyezésének lenne helye.
Az alperesi beavatkozó nyilatkozatában csatlakozott az alperes fellebbezésében kifejtettekhez és utalt a perben korábban részletesen kifejtett indokaira.
A felperes fellebbezése nem alapos, az alperes fellebbezése megalapozott.
Az elsőfokú bíróság a jogvita elöntésénél irányadó tényállás megállapításánál az iratok tartalmával részben ellentétes megállapítást tett, amikor arra hivatkozott, hogy a megismételt ajánlatkérői eljárásban az újraértékelés csak a korábban nem pontozott két ajánlattevőre vonatkozott, figyelemmel a közigazgatási iratok között fellelhető, valamennyi ajánlatot, valamennyi részszempont szerint kiértékelő szakértői és bírálóbizottsági véleményre. Ennek alapján készült el az összegzés az eljárásról is. Az így megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság téves jogi következtetésre jutott. Tévedett ugyanis akkor, amikor valamennyi ajánlat alperesi értékelésének mellőzése miatt a nyertes ajánlattevő kiválasztásának jogszerűségét nem látta megállapíthatónak. Az alperes fellebbezésében helyesen utalt a jogorvoslati kérelem tárgyára, amelyre tekintettel elegendő volt az alperes által elvégzett értékelés, a nyertes és a felperesi ajánlat összevetése, mert annak alapján a jogorvoslati kérelem megnyugtató módon elbírálható volt.
A továbbiakban a Fővárosi Ítélőtáblának a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintettel a másodfokú eljárásban az értékelési szempontok közül csak a fellebbezéssel érintett második résszemponttal kapcsolatos felperesi kifogást illető ítéleti megállapítás felülvizsgálata volt a feladata. A felperes fellebbezésében jelölte meg első alkalommal azt a jogszabályt, amelyre a nyertes ajánlat jogszabály-ellenességét alapította. Az eljárás korábbi szakaszában konkrét jogszabálysértésre nem hivatkozott, csupán feltételezésekre hagyatkozott. Az alperesi beavatkozó által a pénzügyi konstrukció alátámasztására megjelölt jogszabályi háttér alkalmazásának lehetőségét elismerte, de az annak nyomán visszaáramló pénzösszeg nagyságrendjét elképzelhetetlennek tartotta. Hivatkozása nem rontja le az elsőfokú bíróság által is elfogadott alperesi megállapítást, amely leszögezte, hogy a pénzügyi konstrukcióra a felperes ajánlatot nem tett, a nyertes viszont nagyon kedvező ajánlatot adott. Ezt a tényt a felperes sem vitatta. A kedvezőbb pénzügyi konstrukció ajánlása és annak megvalósításában való közreműködés az ajánlati felhívásban értékelési részszempontként szerepelt, azt senki határidőben nem kifogásolta, jogorvoslati kérelemmel nem támadta. Az értékelés során akkor járt volna el jogszabálysértően az alperesi beavatkozó, ha az arra vonatkozó ajánlatokat figyelmen kívül hagyta volna. A felperes jogorvoslati kérelme ellentétben a keresetében írtakkal, azt sérelmezte, hogy az ő ajánlata is lehetett olyan tartalmas, mint a nyertes ajánlattevőé, bár azt részleteiben nem ismerte. A jogorvoslati kérelemből az volt megállapítható, hogy ezt a részszempontot azonosította a fizetési feltételek körében értékelendő rész- és végszámla-kibocsátással, átutalási határidővel és a számla összegéből bizonyos százalék visszatartásával. Erre irányuló jogorvoslati kérelem hiányában az alperes határozata sem tért, nem is térhetett ki a felperesnek utóbb, a keresetében megjelölt, de csak a fellebbezésben nevesített, a pénzügyi konstrukció jogsz
abály-ellenességének vizsgálatára. Ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperesi kifogások ebben az eljárásban nem vizsgálhatók, az alperes jogszerűen járt el a jogorvoslati eljárás során. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontjánál fogva - helyesen - mellőzte a felperes e körben előterjesztett bizonyítási indítványát, és ennek kellő indokát is adta.
A fentiek alapján tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a döntés meghozatalához szükséges tényállást az alperes határozatának indokolása nem tartalmazza, ezért a döntés hatályon kívül helyezésére van szükség. Az alperes a jogorvoslati kérelemmel érintett körben a tényállást a szükséges mértékben feltárta, abból okszerűen vonta le következtetését, a releváns tények vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes által megállapított tényállásra alapította.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján megváltoztatta és a felperes keresetét, mint megalapozatlant elutasította.
A sikertelenül fellebbező felperest a Pp. 78. § (1), (2) és 79. § (1) és 83. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes és az alperesi beavatkozó részére járó együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére.
A per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési illeték viseléséről szóló rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (3) bekezdésének c) pontján, a 46. § (1) bekezdésén és a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul.
Budapest, 2003. december 3.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Szőke Mária s. k.,
bíró