FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0639/2004)
3.Kf.27.055/2003/4. szám.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Iszer Tamás tanácsos (6000 Kecskemét, Kossuth tér 1.) által képviselt Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata I. r. (6000 Kecskemét, Kossuth tér 1.) és a személyesen eljárt dr. Szécsi Gábor II. r. (6000 Kecskemét, Kőhíd u. 20. II/3.) felpereseknek a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. szeptember 27. napján kelt 13.K.31.401/2002/3. számú ítélete ellen az alperes által 4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét a per főtárgya tekintetében nem érinti, fellebbezett részét megváltoztatja, és az I. r. felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi az I. r. felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20 000 (húszezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.
Kötelezi a II. r. felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 10 000 (tízezer) forint kereseti illetéket.
Az I. r. felperest terhelő kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
Az I. r. felperes mint ajánlatkérő hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást indított a kialakítás alatt álló Egészségügyi Centrumban 14 db fogorvosi kezelőszék beszerzése tárgyában, a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 70. § (1) bekezdés c) pontja alapján. Az ajánlati felhívást és az ajánlati dokumentációt 2002. február 6-án küldte meg az I. r. felperes a Dent-East Orvosi Műszerkereskedelmi Kft., a Sanitaria Kft., és a Chira-Med Kft. részére. Ebben az ajánlattételi határidőt úgy határozta meg, hogy az a felhívás megküldését követő naptól számított 15. napot követő első munkanap 10.00 órája. Az ajánlatok elbírálására az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálási szempont alapján került sor. Az ajánlatok bontása 2002. február 21-én 10.00 órakor volt, a bontási jegyzőkönyvben rögzítésre került, hogy a Chira-Med Kft.-nek 10.19 perckor benyújtott ajánlatát is befogadták, figyelemmel arra, hogy az ajánlati felhívás szerint számított bontási határidő nem február 21-e, hanem 22-e lett volna. A I. r. felperes - több tárgyalást követően - a Chira-Med Kft. ajánlatát érvénytelennek minősítette a VPOP igazolás hiányában, és a Sanitaria Kft.-t hirdette ki nyertesnek, akivel a szerződést március 8-án megkötötte.
A Dent-East Orvosi Műszerkereskedelmi Kft. terjesztett elő jogorvoslati kérelmet sérelmezve a szerződéskötés időpontját, melyet a felperes az eredményhirdetés napjában jelölt meg, a Chira-Med Kft. ajánlatának jogsértő módon történő befogadását és érvénytelenné nyilvánítását a Kbt. 71/B. § (3) bekezdése alapján, az ajánlati kötöttségre vonatkozó rendelkezések megsértését, és a harmadik részszempont elbírálását. Mindezekre tekintettel kérte a jogsértés megállapítását, az eljárást lezáró döntés megsemmisítését, és ideiglenes intézkedésként a szerződéskötés megtiltását.
Az alperes a jogorvoslati kérelemnek részben helyt adott. Elutasította elkésettség miatt a Chira-Med Kft. ajánlatának befogadására, valamint a szerződéskötés időpontjára vonatkozó jogorvoslati kérelmet. Ez utóbbi ajánlat érvénytelenségével kapcsolatosan a 71/B. § (3) bekezdésének megsértését nem találta alaposnak. Elutasította továbbá az ajánlati dokumentáció módosítása és ezáltal a módosított műszaki tartalom alapján való bírálat folytán elkövetett felperesi jogsértés megállapítására irányuló kérelmet. A harmadik részszempont értékelésével kapcsolatban az alperes, a Kbt. 34. § (3); (4) bekezdés e) pontja alapján megállapította az 55. § (6) bekezdésének sérelmét. Kifejtette, hogy a harmadik részszempont értékelése során elkövetett jogsértés az eljárás eredményére nem hatott ki, mert a kapott pontszámok helyesen tükrözték az ajánlati elemek közötti arányokat, és jogszerű értékelés esetén is a nyertes ajánlat lett volna a legmagasabb pontszámú.
Az alperes a jogsértés miatt az I. r. felperes terhére 2 M Ft, míg a jogsértésért felelős személy, a II. r. felperes terhére 100 000 Ft bírságot szabott ki. Ennek megállapításánál a Kbt. 88. § (4) bekezdésére hivatkozott azzal, hogy a közbeszerzés értéke 73,900 000 Ft volt, s ennek 2,7%-át teszi ki az I. r. felperesre kiszabott bírság összege. Figyelembe vette, hogy a felperes a jogsértést a közbeszerzési eljárás döntő fázisában, az ajánlatok értékelése során követte el, másrésztől azt, hogy az eljárást lezáró döntése végül is helyt álló volt.
Az alperesi határozat felülvizsgálata iránt a felperesek keresetet terjesztettek elő, melyben elsődlegesen a bírság összegének 1 M Ft-ra való mérséklését, továbbá a 100 000 Ft bírság elengedését, másodlagosan az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérték. Hivatkoztak arra, hogy a Kbt. indokolása a kötelező bírság bevezetése előtt a bírság kiszabását csupán súlyos jogszabálysértés esetén tette indokolttá, a kisebb jelentőségű jogszabálysértés esetén elég büntetés az ajánlatkérő számára, ha a közbeszerzési eljárást meg kell ismételnie. Megítélésük szerint az alperes olyan eljárási hibáért szabott ki indokolatlanul magas bírságot, amely az eljárás eredményét nem befolyásolta.
A II. r. felperes ezt meghaladóan a keresetében arra hivatkozott, hogy a közbeszerzési eljárásban az önkormányzat megbízta az Épinber Kft.-t, mint megfelelő szakértelemmel rendelkező céget az eljárás lebonyolítására. A megbízó feladata volt az ajánlati felhívás és a dokumentáció megfelelő összeállítása. Így a megfelelő szakértelemmel rendelkező személyek által elkészített szakvélemény alapján hozta meg a közbeszerzési eljárást lezáró döntését, a lehető legkörültekintőbben és a jogszabályi rendelkezések betartásával jóhiszeműen eljárva.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes határozatát megváltoztatta, az I. r. felperessel szemben kiszabott bírságot 1 M Ft-ra mérsékelte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A II. r. felperes keresetét teljes körben alaptalannak találta és elutasította. Ítéletében rögzítette, hogy a felperesek nem vitatták a közbeszerzési eljárás során a Kbt. 55. § (6) bekezdésének sérelmét, az I. r. felperes kizárólag a bírság mértékét, míg a II. r. felperes a bírság jogkövetkezményének alkalmazását sérelmezte. Az elsőfokú bíróság idézve a Kbt. 88. § (1) (4) és (5) bekezdéseit, arra hivatkozott, hogy a bírság kiszabása nem egy lehetséges, hanem kötelező jogkövetkezménye valamely jogsértésnek, az alperes annak mértéke megállapításakor élhet a mérlegelési jogkörével. Rámutatva a Kbt. 55. § (6) bekezdése alapján arra, hogy a perbeli esetben a hivatkozott szakasz megsértése a közbeszerzési eljárás eredményét nem befolyásolta, és a jogsértés csekély súlyú volt, ellentétben az alperessel a minimális összegű bírság kiszabását látta a jogsértéssel arányban állónak. A közbeszerzési eljáráshoz készült felelősségi rend egyértelműen szabályozta a II. r. felperes közbeszerzési eljárással kapcsolatos feladatát, és azt, hogy felelős a közbeszerzési eljárást lezáró jogszerű döntéséért is. Ebből következően felelősségének megállapítása és vele szemben a bírság kiszabása nem volt mellőzhető.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak részbeni megváltoztatását, az I. r. felperes keresetének teljes körű elutasítását kérte. Jogorvoslati kérelmét azzal indokolta, hogy a bírság mértékét a Kbt. 88. § (4) bekezdése szabályozza, a közbeszerzés értékére figyelemmel volt, ennek 2,7%-ában állapította meg aa bírság összegét a törvényes keretek között. A bírság mértékének meghatározásánál már figyelembe vette az eljárást lezáró döntés helytállóságát, ezért azt a Fővárosi Bíróság ítéletében, a csökkentés indokául, ismételten nem vehette volna figyelembe. Vitatta azt az ítéleti megállapítást, hogy a jogsértés csekély súlyú volt, figyelemmel arra, hogy az ajánlatok értékelése a közbeszerzési eljárásnak meghatározó fázisa. Megjegyezte, hogy az alperes bírságolási gyakorlata szerint eleve alacsony bírság mértéket alkalmaz, így már ez az alacsony bírság sem tölti be e jogintézmény azon rendeltetését, hogy a jogsértésektől az eljárásban részt vevőket visszatartsa. Amennyiben a bíróság ítélkezési gyakorlata még ezen alacsonynak tekintett bírságot is tovább mérsékelné, akkor a közbeszerzési eljárásban résztvevőknek nem kellene tartaniuk attól, hogy a jogsértésük komoly következményekkel járhat.
A felperesek ellenkérelmükben a fellebbezés elutasítását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték.
A Fővárosi ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. § (1) bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A fellebbezés alapos.
A perbeli jogkérdéssel összefüggésben a Fővárosi Ítélőtábla elsődlegesen utal arra, hogy a Kbt. a bírság alkalmazásának körében az összegszerűség megállapítását mérlegelési jogkörben hozott döntésnek tekinti. Ennek lehetőségét ún. keretrendelkezés módszerével biztosítja, megadva annak alsó, felső és viszonyítási határait. A mérlegelési jogkörben hozott döntés jogszerűségét, a mérlegelés helyessége - és nem maga a döntés - biztosítja. Tehát az e jogkörben hozott döntés csak akkor minősül jogszabálysértőnek, ha a hatóság helytelenül mérlegelt.
A fellebbezéssel nem támadott tényállás szerint az I. r. felperes megsértette a Kbt. 34. § (4) bekezdésére figyelemmel, a Kbt. 55. § (6) bekezdését. A jogsértés esetén a Kbt. 2002. január 1. napjától hatályos 88. § (1) bekezdés f) pontja alapján, a jogszabály kifejezett rendelkezése folytán kötelezően alkalmazandó jogkövetkezmény a bírság kiszabása. A Kbt. 88. § (4) bekezdése a bírság összegének alsó és felső határát határozza meg. Ezen összeghatárokon belül az alperes mérlegelve állapítja meg a kiszabandó bírság összegét. Az előadottak értelmében, ha az elsőfokú bíróság a jogsértésre vonatkozó alperesi megállapításokat jogszerűnek találja, a bírság összegszerűségének körében a Kbt. keretei között csak azt vizsgálhatja, hogy az alperes megtartotta-e az összeghatárra vonatkozó rendelkezéseket, okszerűen mérlegelt-e, és mérlegelésének szempontjai a határozatból megállapíthatóak-e.
Tévesen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a fenti feltételeket az alperes határozata nem teljesíti. Az összeghatárok betartása kétségtelenül megállapítható, továbbá kitűnik az is, hogy milyen szempontokat mérlegelt. A bírság kiszabására vonatkozó döntés jogszerűségének értékelése során az alperesi határozat egésze vizsgálandó, hiszen a jogsértéssel összefüggésben került sor a bírság szankciójának alkalmazására. Ekként értelmezve a határozat - e részében - a mérlegelésen alapuló határozatok jogszerűségével szemben állított jogszabályi követelményeknek megfelel.
Nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy a felperesi jogsértést az alperes a bírság megállapítása körében már figyelembe vette és értékelte. Így ugyanazon körülmény ismételt figyelembevétele az elsőfokú bíróságnak, a bírság összeg csökkentésére alapot nem adhat, amennyiben e körben a helytelen és okszerűtlen alperesi mérlegelést a bíróság nem mondja ki. Ez pedig a perbeli esetben nem történt meg.
Egyetértett a másodfokú bíróság az alperessel a bírság jogintézményének rendeltetésével kapcsolatosan előadottakkal. Való ban a bírság preventív jelleggel is bíró jogintézmény, amelynek körében a jogalkotó azért is biztosította - az egyébként ritkán alkalmazott - jogkört az alperesnek, hogy annak célja, az ügyek egyedi jellegére figyelemmel is megvalósítható legyen.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között, az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A pervesztes I. r. felperest a Pp. 78. § (1), (2) és 79. § (1) bekezdése, értelmében kötelezte a sikeresen fellebbező alperes javára első- és másodfokú együttes perköltség megfizetésére.
Az I. r. felperes kereseti és fellebbezési illetékét, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. § (1) bekezdés b) pontja alapján megillető személyes illetékmentessége folytán, valamint a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Mivel a II. r. felperes az alperes határozatának rá vonatkozó része ellen külön terjesztett elő keresetet, az Itv. 43. § (3) bekezdése alapján őt önálló, nem megosztható kereseti illetékfizetési kötelezettség terheli. Ezért a Fővárosi ítélőtábla a Pp.78. (2) bekezdésére figyelemmel, - az illetéket hivatalból vizsgálva - a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján rendelkezett a kereseti illeték viseléséről.
Budapest, 2003. december 3.
Dr. Sára Katalin s. k.,
tanácselnök
Dr. Szőke Mária s. k., Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
előadó bíró bíró