LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (0657/2004)
Kf.VI.38.194/2001/5. szám
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Krivik Gábor ügyvéd (6000 Kecskemét, Rákóczi út 24.) által képviselt Bács-Kiskun Megyei Állami Közútkezelő Kht. (6000 Kecskemét, Bocskai u. 5.) felperesnek a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult ügyben a Fővárosi Bíróság 13.K.30.997/2001/4. számú ítélete ellen a felperes részéről 5. sorszám előterjesztett fellebbezés elbírálása folytán az alulírott napon megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és - az alperes D.21/6/2001. számú határozatát megváltoztatva - a jogorvoslati kérelmet elutasítja.
A le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli.
Köteles az alperes 15 nap alatt megfizetni a felperesnek 20 000 (húszezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A felperes - mint ajánlatkérő - a Közbeszerzési Értesítő 2000. november 22-i számában ajánlati felhívást tett közzé a kezelésében lévő országos közutak 2001. évi téli síkosságmentesítési feladatainak ellátásához szükséges útszóró só biztosítására, meghatározott üzemmérnökségre történő teljesítéssel.
Az ajánlati felhívás 14. pontja szerint az ajánlattevő az ajánlati felhívásban foglalt vállalkozás teljesítésére 1 db alapajánlatot (az összes üzemmérnökségre) és 2 db alternatív (egy vagy több üzemmérnökségre vonatkozó) ajánlatot tehet.
Az ajánlati dokumentáció 1.6. pontjában a felperes a leszállítandó útszóró só 1 tonnájára vonatkozó ajánlatot telephelyenként (egyedi ár) kérte megadni a mellékelt nyomtatványon, amelynek alkalmazását az 5. pontban is előírta.
A dokumentáció 4. számú mellékletének megfelelően az adatlapon fel kell tüntetni a szállítót, ismertetni kell a szállítandó só minőségére vonatkozó paramétereket, be kell csatolni a bizonylatokat, valamint táblázatba kell foglalni a telephely nevét, az adott telephelyekhez tartozóan külön-külön oszlopban a nettó és a bruttó ajánlati ár forint/tonna összegét.
A Várfalvi Kft. kérelmező ajánlatához olyan tartalmú, 4. számú adatlapot csatolt, amely 3 szállítási határidőre vonatkozóan külön-külön közölte a megjelölt telephelyek nettó és bruttó ajánlati árait.
A felperes a kérelmező ajánlatát érvénytelennek nyilvánította, azzal az indokkal, hogy nem a 4. számú melléklet szerinti adatlapnak megfelelően adta meg az ajánlati árat, másrészt abban számszaki hiba volt.
A kérelmező jogorvoslati kérelmében arra hivatkozott, hogy az adatlap szerkezetével kapcsolatos kifogás csupán formai hiba, a számszaki hiba kijavítására pedig a felperesnek lehetősége lett volna, ezért jogsértő módon nyilvánította az ajánlatát érvénytelenné.
Az alperes D.21/6/2001. számú határozatával a jogorvoslati kérelemnek helyt adott; megállapította, hogy a felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 52. § (1) bekezdését, ezért 1 000 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és a bírság törlését kérte, hivatkozással arra, hogy a kérelmező ajánlatát jogszerűen minősítette érvénytelennek.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint az ajánlati dokumentáció 4. számú mellékletében szereplő adatlap tartalmazza a szállító nevét, a szállítandó só minőségére vonatkozó paramétereket, és a telephelyeknek megfelelően írja elő a nettó és bruttó ajánlati árak forint/tonna összegének feltüntetését.
Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy többváltozatú ajánlattétel esetére a felperes külön ajánlati adatlapmintát nem közölt.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a kérelmező Várfalvi Kft. három különböző szállítási határidőre eltérő ajánlati árért vállalta az útszóró só szállítását, az egyes változatokra vonatkozó ajánlatát a 4. számú ajánlati adatlapján a dokumentáció 4. számú mellékletének megfelelő tartalommal és szerkezetben állította össze; az eltérés mindössze annyi, hogy az adatlapon a különböző szállítási határidők szerinti három változatban adta meg a nettó és bruttó ajánlati árakat, ugyanazon telephelyek vonatkozásában. Ez a megoldás a dokumentáció 4. számú mellékletének a többváltozatú ajánlatra történő adaptálása, amely sem formai, sem tartalmi szempontból nem kifogásolható.
A Kbt. 43. § (7) bekezdésére utalva az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kérelmező ajánlati adatlapján a nettó árhoz képest a bruttó ár számítása pontatlanul történt; az áfa százalékos mértéke azonban egyértelmű volt, így a bruttó összeg hibás számítása nyilvánvaló számítási hibának minősül, amely kijavítható.
Kifejtette továbbá, hogy a felperesnek a Kbt. 52. § (1) és (2) bekezdése alapján vizsgálnia kellett az ajánlatok érvényességét; amennyiben ennek során a kellő körültekintést elmulasztja, mulasztásának jogkövetkezményeit maga tartozik viselni.
Hangsúlyozta továbbá, hogy a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja szerint a törvényt megszegő szervezettel szemben a bírság kiszabása kötelező.
Összességében megállapította, hogy a felperes téves indokok alapján nyilvánította a kérelmező ajánlatát érvénytelennek.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát, a bírság törlését; másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
Előadta, hogy a kérelmező nem a megadott ajánlati adatlapon és az adatlap szerkezete szerint tette meg ajánlatát, így annak összehasonlítása nem történhetett egyértelmű módon, az értékelés alapjául nem szolgálhatott.
Álláspontja szerint a kérelmező ajánlatában megjelölt nettó és bruttó értékek eltérése nem minősíthető nyilvánvaló számítási hibának, az eltérő egységárak megadása a pályázatok értékelése során derült ki. Sérelmezte továbbá a bírság kiszabását, hivatkozással arra, hogy a kérelmező megadott áraival semmiképp sem nyerhette volna el a pályázatot.
Utalt arra, hogy a bírság a felperes - mint nonprofit gazdálkodó szervezet részére súlyos gazdasági hátrányt okoz.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, előadva, hogy a kérelmező jogszerűen állította össze többváltozatú ajánlatát úgy, hogy az ajánlati dokumentácíó 4. számú melléklete szerinti mintát alkalmazva azt a különböző változatokra adott ajánlathoz megismételte.
Fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy a felperesnek az ajánlatban lévő nyilvánvaló számszaki hibát ki kellett volna javítania.
Hangsúlyozta, hogy a felperes jogszerűtlenül nyilvánította a kérelmező ajánlatát érvénytelennek; ennek megállapítása során, illetve a bírság kiszabásakor pedig az alperes nem követett el jogsértést.
A fellebbezés alapos.
A Kbt. 43. § (1) bekezdése kategorikusan előírja, hogy az ajánlattevőnek az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell ajánlatát elkészítenie.
A Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja kimondja, hogy érvénytelen az az ajánlat, amely nem felel meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek.
Mind az alperes határozata, mind az elsőfokú bíróság ítélete abból a körülményből vezette le a kérelmező ajánlatának érvényességét, hogy az ajánlati felhívás 14. pontja arra a kérdésre, miszerint lehet-e többváltozatú ajánlatot tenni, a következőket tartalmazza: "Az ajánlattevő az ajánlati felhívásban foglalt vállalkozás teljesítésére 1 db alapajánlatot (az összes üzemmérnökségre) és 2 db alternatív (egy vagy több üzemmérnökségre vonatkozó) ajánlatot tehet."
A fenti előírást az alperes és az elsőfokú bíróság is többváltozatú ajánlattételnek tekintette. Ennek megfelelően az alperes arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a kérelmező a többváltozatú ajánlattétel lehetőségével élve vállalta a megadott szállítási időpontokban eltérő árért az útszóró só szállítását.
Az elsőfokú bír óság hasonlóképpen úgy foglalt állást, hogy a kérelmező három különböző szállítási határidőre adott eltérő ajánlati ára a dokumentáció 4. számú mellékletének a többváltozatú ajánlatra történő adaptálása.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az ajánlati felhívás 14. pontjában foglaltak a kérelmezőt nem jogosították fel a szállítási határidők vonatkozásában többváltozatú ajánlat tételére. Az ajánlati felhívás 14. pontja ugyanis kizárólag a tekintetben enged alternatív ajánlatot, hogy a pályázó az összes üzemmérnökségre, illetve egy vagy több üzemmérnökségre tesz-e szállítási ajánlatot. Ezt az értelmezést támasztja alá az ajánlati felhívás 3. d) pontja is, amely a részajánlat tételének szempontjaként azt a körülményt határozza meg, hogy az ajánlattevő egy vagy több üzemmérnökség útszóró só biztosítására ad ajánlatot.
Azzal, hogy a kérelmező ajánlati adatlapján az ajánlati dokumentáció 4. számú mellékletétől eltérő adatokat közölt, illetve meg nem engedett többváltozatú ajánlatot tett, a Kbt. 43. § (1) bekezdése értelmében a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja szerinti érvénytelenségi ok, ezért a felperes jogszerűen járt el, amikor a kérelmező ajánlatát érvénytelennek minősítette.
Minthogy a kérelmező ajánlata érvénytelen, a Kbt. 53. § (2) bekezdése alapján az eljárás további szakaszában - így az ajánlatok értékelésében sem - vehetett részt; tehát az ügy szempontjából nincs további jelentősége annak, hogy az ajánlati árakban mutatkozó számszaki eltérést az ajánlatkérőnek ki kellett-e javítania vagy sem.
A fentiekre figyelemmel az alperes és az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontra helyezkedett, amikor a kérelmező jogorvoslati kérelmét alaposnak találta, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és - az alperes határozatát megváltoztatva - a kérelmező jogorvoslati kérelmét elutasította [Pp. 253. § (2) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 239. §-a értelmében alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy az alperes köteles megfizetni a felperes első- és másodfokú perköltségét, míg az alperes illetékmentessége folytán a le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a].
Budapest, 2003. október 15.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Darák Péter s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Kovács Ákos s. k.,
bíró