FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0673/2004)
3.Kf.27.087/2003/7. szám
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kovács László ügyvéd (5600 Békéscsaba, Andrássy út 7.) által képviselt Szabadkígyós Polgármesteri Hivatal (5712 Szabadkígyós, Kossuth tér 7.) felperesnek a dr. Bankó Ágnes jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen beszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, amely perben a felperes pernyertessége érdekében a dr. Ürmös Ferenc ügyvéd (6720 Szeged, Oskola u. 25.) által képviselt Struktúra-Bau-Typ Szerkezetépítő Kft. (5600 Békéscsaba, Andrássy út 49.) beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2002. október 9. napján kelt 13.K.32.54612002/19. számú ítélete ellen az alperes és a beavatkozó által 20. és 21. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére és a felperes Kf. 5. sorszám alatti csatlakozó fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyja.
Kötelezi a felperest és a felperesi beavatkozót, hogy 15 napon belül egyenként fizessenek meg az alperesnek 30 000-30 000 ( hamincezer-harmincezer) forint első-, másodfokú perköltséget.
Kötelezi a felperesi beavatkozót, hogy fizessen meg a magyar államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 27 000 (huszonhétezer) forint fellebbezési illetéket.
A kereseti és csatlakozó fellebbezési illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
A felperes mint ajánlatkérő pontosított ajánlati felhívást tett közzé a Közbeszerzési Értesítő 2001. május 25-i számában nyílt eljárás megindítására 14 szociális bérlakás és 6 üzlet építése, valamint 28 db parkolóhely létesítése tárgyban. Az elbírálás szempontja az összességében legelőnyösebb ajánlat volt, az értékelési résszempontok közül a megbízói igényeket kielégítő műszaki tartalom 10 súlyszámmal, az ajánlati ár és a fizetési feltétel 5-5 súlyszámmal szerepelt. Az értékelés során adható pontszám részszempontonként az ajánlati felhívás szerint 0-20-ig terjedhetett. Alternatív ajánlat benyújtására is volt lehetőség. Az eljárás bonyolítója a felperesi beavatkozó volt. Az ajánlattételi határidőben öt ajánlattevő, köztük az Endrényi és Társa Kft. (a továbbiakban: kérelmező) nyújtott be ajánlatot, valamennyien alternatív ajánlatot is tettek. Az ajánlatok bontásáról készült jegyzőkönyvet a felperes az ajánlattevők részére nem küldte meg. A nyertes alternatív ajánlatával a Vektor Kft. lett. Az értékelésről szóló összegzést az ajánlatkérő 2001. július 10-én készítette el, július 18-án küldve meg az ajánlattevőknek. A szerződéskötés 2001. július 27-én megtörtént.
A kérelmező jogorvoslati kérelmet terjesztett elő az eljárást lezáró döntés megsemmisítése érdekében, melynek az alperes részben helyt adott és D.478/18/2001 számú határozatával megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 55. § (6) bekezdését, valamint a Kbt. 61. § (7) bekezdésének első fordulatát, ezért vele szemben kettőmillió forint bírságot szabott ki. Ezt meghaladóan a jogorvoslati kérelmet elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy az ajánlatkérő az ajánlatokat nem a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálta el, külön értékelte az alap és az alternatív ajánlatokat, a műszaki tartalom értékelésénél a meghirdetett legmagasabb 20 pont helyett 30 pontot kaptak a legkedvezőbb ajánlatok. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy a jogsértés nem vezetett a Kbt. 59. § (1) bekezdésének megsértéséhez, mert a nyertes ajánlattevőre vonatkozó döntés nem volt jogsértő. Nem bizonyítható ugyanis, hogy a kérelmező bármelyik ajánlata magasabb pontszámot érhetett volna el a nyertesnél. A Kbt. 61. § (7) bekezdése azért sérült, mert az ajánlatkérő öt munkanapon belül nem küldte meg az ajánlattevőnek a bontási jegyzőkönyvet. A bírság mértékének megállapításánál az eset összes körülményeire, a közbeszerzés értékére, az éves költségvetési törvényben meghatározott egymillió forint kiszabható legkisebb összegre volt figyelemmel.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálatát kérte, egyrészt vitatta a jogsértések megvalósítását, másrészt arra hivatkozott, hogy azok jellegéből nyilvánvaló, hogy az eredményre semmiféle befolyással nem bírtak.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy a felperest terhelő bírság összegét egymillió forintra mérsékelte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A jogsértés ténye tekintetében osztotta az alperes megállapításait, de arra tekintettel, hogy a jogsértő értékelés nem volt kihatással a pályázat eredményére, jog- és érdeksérelmet egyik fél számára sem okozott, a jogsértést csekély súlyúnak minősítette és a legkisebb bírságot találta azzal arányban állónak.
Az ítélet ellen az alperes és a felperesi beavatkozó fellebbezést, a felperes csatlakozó fellebbezést nyújtott be.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a bírság kiszabásánál helyesen mérlegelt, értékelte az eset összes körülményeit, és jutott ennek alapján arra a következtetésre, hogy a felperes durva jogsértést valósított meg, amikor az értékelésnél eltért az ajánlati felhívásban közölt szempontoktól. Ezzel a közbeszerzési eljárás legfontosabb részének, az értékelési folyamatnak garanciális szempontjait sértette meg. A bontási jegyzőkönyv megküldésének elmaradása ugyan nincs kihatással a döntésre, de ez a nyilvánosság alapelvének hatékonyabb érvényesülése érdekében fontos érdek, amely az eljárásban sérelmet szenvedett.
A felperesi beavatkozó fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a bírság teljes mellőzését kérte. Arra hivatkozott, hogy az ajánlati felhívásban foglaltak szerint történt az értékelés, a Közbeszerzési Értesítőben rosszul jelentek meg a ponthatárok, mert a leadott ajánlati felhívásban az adható pontszámok 0-30 pontig terjedtek. A Kbt. 34. § (3) bekezdésének b) pontja a kiíráskor még nem volt hatályban, ezért az egyes részszempontok azonos ponthatárok közötti pontozása nem volt előírás. A bontási jegyzőkönyv megküldésének elmaradásával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a bontásnál valamennyi ajánlattevő jelen volt, a jegyzőkönyvben rögzítendő adatokról mindenki tudomással bírt. A bírság kiszabása körében hivatkozott még a felperes önhibáján kívüli forráshiányára, az éves költségvetési keret alacsony voltára, melyhez képest a bírság aránytalanul magas.
Az alperes a felperesi beavatkozó fellebbezésére előterjesztett ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a Kbt. 34. § (3) bekezdésének b) pontja 1999. szeptember 1-jétől hatályos rendelkezéseit a jelen eljárásban alkalmazni kellett, így jogsértő volt az eltérő pontszámok kiosztása. Utalt arra, hogy a Kbt. a közzétett hirdetményhez fűz jogkövetkezményeket, ezért nincs jelentősége a felperesi beavatkozó hivatkozásának.
A felperesi beavatkozó ellenkérelmében a fellebbezésében írtakat erősítette meg.
A felperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet keresetet elutasító részét kifogásolta és a felperesi beavatkozó fellebbezésének megfelelő döntés hozatalát kérte. Álláspontja szerint a pontozás terén megállapított jogsértés nem neki, hanem az alperesnek felróható, mert önkényesen megváltoztatta a ponthatárokat. A bírság vonatkozásában nehéz költségvetési helyzetére hivatkozott.
Az alperes fellebbezése alapos, a felperesi beavatkozó fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de az ennek alapján levont jogkövetkeztetésével a Fővárosi Ítélőtábla csak részben - a jogsértés tényét illetően - ért egyet. Az alperes és az elsőfokú bíróság a jogsértés megvalósulását illetően azonos álláspontot foglalt el, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla maga is oszt. E vonatkozásban helytelenül hivatkozott a felperesi beavatkozó arra, hogy a Kbt. 34. § (3) bekezdésének rendelkezései a hirdetmény közzétételekor még nem voltak hatály ban, mert azt az 1999. szeptember 1-jén hatályba lépett, a köz beszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény módosításáról szóló 1999. évi LX. törvény 19. § (2) bekezdése léptette hatályba. Ebből következően az ajánlatkérő köteles volt meghatározni az ajánlatok részszempontok szerinti tartalmi elemeinek értékelése során adható pontszám alsó és felső határát, mely minden részszempont esetében azonos kellett legyen. A Közbeszerzési Értesítőben e jogszabályi rendelkezésnek megfelelően jelent meg az ajánlati felhívás, az iratokból megállapíthatóan az ajánlatkérő és a szerkesztőség sokadik faxváltása eredményeként. Erre tekintettel helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy megfelelő gondosság tanúsítása esetén - e jogszabályi előírás szem előtt tartásával - a felperesi beavatkozónak figyelemmel kellett volna lennie arra, hogy a Közbeszerzési Értesítő számában milyen tartalmú hirdetmény jelenik meg, mert ehhez fűz a Kbt. 55. § (6) bekezdése további jogkövetkezményeket.
A bontási jegyzőkönyv megküldésének elmaradásához fűzött jogkövetkezményre is helyesen hivatkozott az alperes és helytállóan értékelte azt az elsőfokú bíróság a jogsértés megállapítását illetően, csak annak súlyát értékelték különbözőképpen. A Kbt. 25. § rendelkezéséből következően a közbeszerzési eljárás szabályai kógens rendelkezések, amelytől eltérni csak akkor lehet, ha a Kbt. azt kifejezetten megengedi. A szabályozás kötelező jellegéből fakadóan vizsgálva a Kbt. 61. § (6) bekezdésének megsértését, a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy nem mellőzhető az ajánlatok felbontásáról készült jegyzőkönyvnek öt munkanapon belüli megküldésére vonatkozó kötelezettség, az nem váltható ki annak esetleges közlésével, amennyiben a bontáskor valamennyi érdekelt fél jelen van.
Az alperes által kiszabott bírság mértékét illetően a Fővárosi Ítélőtábla nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, és annak mérséklésére nem látott lehetőséget. A bíróság következetes gyakorlata szerint, amennyiben a bírság kiszabását megalapozó jogsértés sem a jogsértő esemény megítélése, sem a bírság összegszerűségének mérlegelése körében nem jogszabálysértő, a mérlegeléssel megállapított bírság megváltoztatására a bíróságnak nincs lehetősége. A bírósági felülvizsgálat során abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a jogsértés megvalósult-e, a bírság megállapításának jogszabályi feltételei fennállnak-e, a bírság összegszerűségének meghatározásakor az alperes nem sértette-e meg a Kbt. 88. § (4) bekezdésében foglalt kereteket. Ha az alperes a mérlegelésnél irányadó szempontokat helyesen alkalmazta, azokat megfelelően indokolta, az elsőfokú bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége a mérlegelés szempontjainak felülmérlegelésére, és a bírság mértékének megváltoztatására. (Kf.L27.623/1999 és Kf. I. 27.293/1999 sz. eseti döntések)
A bíróságnak jogszabályi felhatalmazás hiányában nincs lehetősége méltányosság gyakorlására sem, ezért nem vehető figyelembe a felperes és a felperesi beavatkozó hivatkozása a felperes nehéz anyagi helyzetére, forráshiányos voltára.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, a kiszabott bírság mértékét illetően a Pp. 253. § (1) bekezdése alapján részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
A sikertelenül fellebbező felperesi beavatkozót és a csatlakozó fellebbezést benyújtó felperest a Pp. 78. § (1), (2) és 79. § (1) bekezdése alapján kötelezte a per során felmerült első- és másodfokú perköltség megfizetésére.
A felperesi beavatkozót a tárgyi illetéfekfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére a Fővárosi Ítélőtábla az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (3) bekezdés c) pontja, a 46. § (1) és (3) bekezdése, valamint a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte. A felperesi beavatkozó álláspontjával ellentétben az Itv. 46. § (3) bekezdése a lerovandó illeték mértékére nézve ad eligazítást, és nem azt jelenti, hogy a felperesi beavatkozóra is kiterjed a felperest bármely okból megillető mentesség. A felperes mentessége személyéhez kötött, az csak az adott személyi körre terjed ki, a felperesi beavatkozó nem vonható e rendelkezés személyi hatálya alá.
A felperes által le nem rótt kereseti és csatlakozó fellebbezési illetéket az Itv. 5. § (1) bekezdésének b) pontja alapján, figyelemmel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-ra, az állam viseli.
Budapest, 2003. november 26. napján.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Szőke Mária s. k.,
bíró