FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (0674/2004)
13.K.31.8021200312.
A bíróság a Tőke László ügyvezető által képviselt V + K Víz- és Környezetgazdálkodási Mérnökszolgálati Kft. (9022 Győr, Czuczor G. u. 13.) felperesnek a dr. Nagy Gizella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85., hiv. sz.: D.51916/2002.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő
ÍTÉLETET
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10 000 Ft (tízezer forint) perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell írásban, 3 példányban, a Fővárosi Ítélőtáblához címezve benyújtani.
INDOKOLÁS
Dombóvár Város Önkormányzata mint ajánlatkérő a 2002. május 8-án közzétett - 2002. június 19-én módosított - ajánlati felhívásával a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 32. § (1) bekezdése alapján nyílt közbeszerzési eljárást indított Dombóvár kistérség (72 település) térségi szennyvíz-elhelyezési programjának és további, a beruházását előkészítő tervezés, az elvi vízjogi engedélyezési tervek elkészítése, környezeti hatásvizsgálat és megvalósíthatósági tanulmány elkészítése tárgyában.
Az ajánlati felhívása 11. a) pontjában az ajánlatkérő meghatározta az ajánlattevők pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságának igazolására kért adatokat és tényeket. A műszaki alkalmasság igazolásának körében az 1. és 3. bekezdés szerint az ajánlattevőnek csatolnia kellett az előző 3 év jelentősebb konzulensi feladatainak ismertetését (időpont, összeg), minimum 3 hasonló természetű szennyvíztisztítási, tervezési és tanácsadói munka megvalósítását, mely közül legalább 1 ISPA- projekt legyen (a megbízó megnevezését és telefonszámát kérjük megadni), az ajánlattevő minőségbiztosítási rendszerének meglétéről - bármely nemzeti rendszerben akkreditált - tanúsító igazolását.
Az ajánlati felhívás 11. b) pontjában az ajánlatkérő - többek között - alkalmatlanná minősítette az ajánlattevőt, ha nem tud referenciaként megnevezni az elmúlt 3 év figyelembevételével 3 szennyvíztisztítási projektet, melyben a konzulensi és tervezési munkákat ő végezte el, az általa megjelölt referenciák ellenőrzése során elmarasztaló visszajelzés érkezik, nem rendelkezik minőségbiztosítási rendszerének - bármely nemzeti rendszerben akkreditált - tanúsító általi igazolásával.
Az ajánlatkérő a részajánlat, illetve a többváltozatú ajánlat benyújtásának a lehetőségét kizárta.
Az ajánlati felhívása 13. a) pontja értelmében az ajánlatok elbírálása az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztásával történik a b) pontban meghatározott értékelési részszempontok, súlyszámok, ponthatárok és értékelési módszer alapján.
Az ajánlati felhívása 16. pontjának 3. bekezdése szerint az ajánlatkérő a hiánypótlásra a Kbt. 43. § (4) bekezdésében foglaltak szerint lehetőséget biztosított, a 6. bekezdésben pedig közölte, hogy az eljárás nyertesének visszalépése esetén az őt követő második legkedvezőbb ajánlattevővel köti meg a szerződést, amennyiben őt az eredményhirdetéskor megnevezte.
Az ajánlati felhívás 16. pontjának 5. bekezdésében az ajánlatkérő előírta, hogy az ajánlatokat cégszerűen aláírva, két példányban (egy eredeti, egy másolat) kell benyújtani.
A 2002. július 30-ig tartó ajánlattételi határidőben a Benkó Bt., a K + K Kft., a Keviterv Kft. és a felperes nyújtott be ajánlatot.
A felperes az ajánlatának 33. oldalán a Det Norske Veritas Magyarország Kft. által az alábbi tartalommal kiállított igazolást csatolta: "a Víz- és Környezetgazdálkodási Mérnökszolgálati Kft. minőségirányítási rendszer auditja ISO 9001:2000 szabvány szerint 2002. április 26-án sikeresen lefolytatódott. A tanúsítvány kiadása folyamatban van."
Az eljárás során hiánypótlásra, felvilágosítás kérésére nem került sor. Az ajánlatkérő 2002. augusztus 5-én írásban a felperestől és a Keviterv Kft.-től magyarázatot kért a Kbt. 57. §-ára hivatkozással az ajánlati ár rendkívül alacsony összegéről, amelyre mindkét felhívott írásban nyilatkozott adott.
Az ajánlatkérő 2002. augusztus 27-én kihirdette az eljárást lezáró döntését, amely szerint az eljárás nyertese a Keviterv Kft., az őt követő legkedvezőbb ajánlattevő pedig a K + K Kft. lett. A felperest az ajánlati felhívás 11. b) pontjának második és második bekezdésére hivatkozással alkalmatlanná nyilvánította, megállapítva azt, hogy a pályázat időpontjában nem rendelkezett bármely nemzeti rendszerben akkreditált minőségbiztosítási rendszerrel, továbbá a referenciák között nem volt legalább egy - a 11. a) pontban a műszaki alkalmasság igazolására kért - ISPA-projekt.
A felperes (kérelmező) 2002. szeptember 2-án jogorvoslati kérelmet nyújtott be az alpereshez, kérve az ajánlatkérő eljárást lezáró döntésének megsemmisítését. Vitatta alkalmatlanná minősítésének megalapozottságát és a többi ajánlattevő ajánlatának érvényességét. Azzal érvelt, hogy az ajánlatkérő a referenciával kapcsolatos alkalmatlansági szempontnál nem tüntette fel az ISPA-projekt követelményét, így erre nem alapíthatta volna döntését, de a szerződés teljesítésére ISPA-projekt feltüntetése nélkül is alkalmas, mivel egyik szakembere nemzetközileg elismert ISPA-szakértő. Hivatkozott arra, hogy a többi ajánlattevő ajánlata a miatt érvénytelen, hogy ajánlatukba nem eredeti tanúsítványt csatoltak a minőségbiztosítási rendszerük meglétéről, pedig az ajánlatkérő előírta, hogy annak az egyik ajánlati példányban eredetinek kell lennie.
A felperes kifejtette, hogy az általa becsatolt igazolás a minőségbiztosítási rendszerével kapcsolatban megfelel az ajánlatkérő követelményének. Az ajánlatkérő a tanúsító általi igazolást kért, és az auditot végző cég állította ki az igazolást, így minőségbiztosítási rendszerrel már rendelkezik. Előadta, hogy az erre vonatkozó tanúsítványt Németországban állítják ki és az auditot végző cégen kívül szükséges az ottani irodavezető aláírása is. Amennyiben pedig az ajánlatkérő hiányosnak találta a becsatolt igazolását a tevékenységi kör megjelölésének hiánya miatt, köteles lett volna hiánypótlásra felhívni. Bejelentette, hogy az auditja mérnöki tevékenységre, tanácsadásra vonatkozik.
Kifogásolta továbbá, hogy az ajánlatkérő a kirívóan alacsony ellenszolgáltatásra vonatkozó magyarázatkérésről a többi ajánlattevőt írásban nem értesítette, ezzel megsértette a Kbt. 57. § (1) bekezdését.
Az alperes a 2002. szeptember 23-án kelt D.51916/2002. számú határozatával a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította.
Döntését azzal indokolta, hogy az ajánlatkérő megalapozottan nyilvánította alkalmatlannak a kérelmezőt minőségbiztosítási rendszerének hiánya miatt. Az ajánlati felhívás 11. a) pont 3. bekezdése szerint az ajánlatkérő a minőségbiztosítási rendszer meglétének igazolását kérte a tanúsító által, a 11. b) pont utolsó bekezdésében az ajánlatkérő szintén a minőségbiztosítási rendszer igazolását kérte a tanúsító által. E két rendelkezés összevetéséből az a következtetés vonható le, hogy az ajánlatkérő elvárása a minőségbiztosítási rendszer meglétére vonatkozott, az egyes ajánlattevők akkor minősülnek alkalmasnak, ha rendelkeznek minőségbiztosítási rendszerrel.
Az alperes megállapította, hogy a kérelmező által becsatolt igazolás csak azt tartalmazza, hogy a kérelmezőnél megtörtént a minőségbiztosítási rendszernek a szabványokban előírt auditja. Az auditálást lefolytató cég által kiállított, igazolásnak nevezett okirat sem tartalmazza, hogy a kérelmező rendelkezik minőségbiztosítási rendszerrel, csak annyit, hogy a tanúsítvány kiadása folyamatban van. A minőségbiztosítási rendszer meglétét köztudottan az arról kiállított tanúsítvány igazolja, a tanúsító általi igazolás sem értelmezhető másként, mint tanúsítvány vagy azzal egyenértékű más okirat. A kérelmező ajánlatában minőségbiztosítási rendszere meglétéről tanúsítványt vagy azzal egyenértékű más okiratot nem csatolt, saját nyilatkozata szerint is az auditot végző cégen kívül a minőségbiztosítási rendszer meglétét igazoló tanúsítvány mint okirat kiállításához szükséges a külföldi cég aláírása is, amely még mindig nem történt meg. Önmagában tehát az eredményes audit lefolytatása még nem nyújt alapot ahhoz, hogy a kérelmező jelen eljárásban minőségbiztosítási rendszere meglétére hivatkozhasson.
Az alperes utalt arra, hogy a becsatolt igazolás alapján az sem állapítható meg, hogy az auditálás milyen tevékenységre történt meg, de e körben az ajánlatkérő nem követett el mulasztást azzal, hogy hiánypótlást nem rendelt el, mert magából az igazolásból is megállapíthatóan az ajánlatkérő által elvárt tanúsítványt a kérelmező nem tudta csatolni.
Az alperes megállapította, hogy a kérelmező az ajánlatában az ajánlati felhívás 11. a) pontja szerinti műszaki alkalmassága igazolására ISPA-projektreferenciát (időpont, összeg, megbízó megnevezése, telefonszáma) nem tüntetett fel, e követelmény teljesítését nem helyettesíti az, hogy a kérelmező rendelkezik ISPA-projektekben jártas szakemberrel. Tévedett azonban az ajánlatkérő akkor, amikor az ISPA-projekt hiányát az alkalmasság körében értékelte, mivel az nem szerepelt az alkalmatlansági szempontok között, és azt az érvényesség körében kellett volna elbírálnia.
Az alperes megállapította, hogy a kérelmező vonatkozásában egy alkalmatlansági és egy érvénytelenségi ok állt fenn, amelyeknek azonos a jogkövetkezményük.
Az alperes álláspontja szerint nem volt megalapozott a kérelmezőnek a Kbt. 57. §-ának megsértésére és a többi ajánlattevő ajánlatának érvénytelenségére vonatkozó jogorvoslati kérelem sem.
A többi ajánlattevő ajánlatával kapcsolatban kifejtette, hogy az ajánlati felhívás 16. pontjának 5. bekezdése szerint a két példányban benyújtandó ajánlat közül az egyiknek eredetinek kellett lennie. Az ajánlatkérő felhívásában és dokumentációjában az ajánlatokkal szemben további, illetve olyan külön formai követelményt nem támasztott, hogy az ajánlatba becsatolandó más szervek által kiállított igazolásoknak, okiratoknak eredetinek kell lenni, csak igazolások, nyilatkozatok csatolását kérte. Külön elő írás hiányában az igazolásokkal, nyilatkozatokkal kapcsolatban nem támasztható követelményként az eredetiség, maga a Kbt. sem írja elő, hogy az igazolásokat, nyilatkozatokat eredetiben kell csatolni. Mivel az ajánlatok eredeti példányban történő benyújtási kötelezettsége azt jelenti, hogy az ajánlattevő által tett nyilatkozatoknak kell eredetiben kiállítottnak lenni, míg a külső hatóságok, szervek igazolásaival szemben ez a követelmény nem áll fenn, a többi ajánlattevő megfelelt az ajánlatkérő elő írásának a minőségbiztosítási rendszerre vonatkozó tanúsítványaik másolatban való csatolásával.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt, továbbra is vitatva a vele szemben megállapított alkalmatlansági, ill. érvénytelenségi ok fennálltát. Előadta, hogy az ISPA-projekt konkrét megnevezésének hiánya miatt az ajánlatkérőnek felvilágosítást kellett volna kérnie társaságuktól a Kbt. 57. § (1) bekezdése és az ajánlati felhívás 16. pontjának harmadik bekezdése alapján, a többi ajánlatot pedig érvénytelenné kellett volna nyilvánítani, mivel nem feleltek meg a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltaknak. Álláspontja szerint a Kbt. 57. §-a alapján a megajánlott alacsonyabb ajánlati árra vonatkozó felvilágosítás kérésről a többi ajánlattevőt is értesíteni kellett volna, ezt az ajánlatkérő elmulasztotta, így megsértette a Kbt.-t.
Hangsúlyozta, hogy a DET NORSKE VERITAS Magyarország Kft. 2002. április 26-án elvégezte a társaságuknál a kiépített és működtetett minőségbiztosítási rendszer igazoló auditját, az erről szóló igazolást 26946. szám alatt kiadta, amelynek közjegyző által hitelesített másolatát a pályázatuk 33. oldalán csatolták. Ez azt bizonyítja, hogy a keltétől számított időponttól kezdve már nemzetközi rendszer szerint akkreditált tanúsító által is auditált minőségbiztosítási rendszert működtet. Az ajánlatuk 140-168. oldalán mintegy 18 oldalon keresztül bemutatták a társaságuk minőségbiztosítási rendszerét, az ajánlatuk 169-181. oldalán pedig mintegy 13 oldalon keresztül a műszaki tervezésre vonatkozó minőségirányítási eljárásrendszert mutatták be.
Megalapozatlan az alperes azon megállapítása, hogy a minőségbiztosítási rendszer meglétét "köztudottan" az arról kiállított tanúsítvány igazolja. A tanúsító akkor végzi el valamely társaság minőségbiztosítási rendszerének auditját, ha a rendszer már kiépítésre került és működik, a rendszer kiépítésének és folyamatos működésének tehát meg kell előznie annak a minősítő szervezet általi auditját. Hivatkozott az érvényben lévő MSZ EN ISO 9000:2001 (2001. március) szabvány 2.8.2. pontjára, és idézte annak következő szövegét: "Az auditokat arra használják, hogy meghatározzák a minőségirányítási rendszer követelményeinek való megfelelés mértékét. Az audit megállapításait a minőségirányítási rendszer eredményességének értékelésére és a fejlesztési lehetőségek felfedésére használják." Ebből álláspontja szerint az következik, hogy auditálni csak már működő rendszert lehet, ha sikeres volt az audit, akkor működő minőségirányítási rendszer is van.
A felperes ellentmondásosnak találta, hogy a határozat egyik része szerint a minőségbiztosítási rendszer meglétét köztudottan a tanúsítvány igazolja és a tanúsító által kiállított igazolás sem értelmezhető másként, mint tanúsítvány vagy ezzel egyenértékű más okirat, utóbb pedig a határozat azt rögzítette, hogy ajánlatában a minőségbiztosítási rendszere meglétéről tanúsítványt, vagy azzal egyenértékű más okiratot nem csatolt. Leszögezte, hogy a működő rendszer sikeres auditjáról szóló igazolást becsatoltuk, ezt az igazolást nemzetközi rendszerben tanúsított auditcég állította ki. Az ajánlati felhívás egyértelműen igazolás becsatolását írta elő, ezt pedig közjegyző által hitelesített másolati példány becsatolásával teljesítették.
Fenntartotta a többi ajánlattevő ajánlatának érvénytelenségére vonatkozó álláspontját is. Rámutatott arra, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívás 16. pontjának 5. bekezdésében előírta, hogy a benyújtandó ajánlatok közül az egyiknek eredetinek kell lennie. Ez általános, az ajánlati dokumentáció egészére vonatkozó elő írás, amelynek a többi ajánlat nem felelt meg, így azok érvénytelenségét az alperesnek is meg kellett volna állapítania.
Hivatkozott arra is, hogy a pályázatban a projekt megvalósításába bevont szakértőket felsorolták, ezek között szerepeltették kifejezetten erre a célra bevont, előszerződéssel lekötött szakértőjüket. E szakértő konkrét munkáját az ISPA-projektek közül nem jelölték meg, de e miatt az ajánlatkérőnek felvilágosítást kellett volna kérnie társaságuktól a Kbt. 57. § (1) bekezdése alapján, ill. felvilágosítást kellett volna kérnie a miatt, hogy az ISPA-szakértő életrajzában nem emelt ki számtalan munkája közül valamelyiket.
Továbbra is kifogásolta, hogy az ajánlatok elbírálása során az ajánlatkérő a Kbt. 57. §-a alapján magyarázatot kért tőlük az ajánlati ár alacsony összegére vonatkozóan, de nem látta szükségesnek a többi ajánlattevő egyidejű értesítését.
Sérelmezte, hogy az alperes által is elismerten az ajánlatkérő érvénytelenségi okot alkalmatlansági okként értékelt, de ezt az ajánlatkérői tévedést az alperes nem rója fel hibául.
Az alperes - fenntartva a határozatában foglaltakat - a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy az ajánlati felhívás 11. a) pontjának 3. bekezdése szerint a minőségbiztosítási rendszer meglétéről kellett a tanúsító igazolását csatolni és a 11. b) pont utolsó bekezdése alkalmatlansági szempontként határozta meg azt, hogy az ajánlattevő nem rendelkezik minőségbiztosítási rendszerének tanúsító általi igazolásával. E rendelkezésekben az ajánlatkérő azt a követelményt támasztotta, hogy a minőségbiztosítási rendszer meglétéről kérte a tanúsító igazolását, a felperes azonban csak arra vonatkozó igazolást csatolt, hogy a minőségbiztosítási rendszerével kapcsolatban az auditja megtörtént.
Leszögezte, hogy a közbeszerzési eljárásban az alkalmasságot az ajánlatkérő által támasztott követelmények szerint kell megítélni. Az ajánlatkérő egyértelműen a már meglévő minőségbiztosítási rendszer igazolását kérte, így ennek az elő írásnak nem felel meg a felperes által csatolt okirat, annak vizsgálata pedig szükségtelen, hogy egyébként milyen folyamat eredményeként kaphatja meg egy jelentkező a minőségbiztosítási rendszere fennállását igazoló okiratot. Az alkalmasság igazolása akkor felel meg rendeltetésének, ha olyan okiratot kérnek és kerül csatolásra, amely külön vizsgálat nélkül is egyértelműen tanúsítja a minőségbiztosítási rendszer meglétét.
Az ISPA-projektre vonatkozó referencia hiányával kapcsolatban az alperes előadta, hogy a műszaki alkalmasságot kellett a referenciák bemutatásával (időpont, összeg, megbízó megnevezése, telefonszáma) igazolni, azok között a felhívás 11. a) pontjának első bekezdése szerint legalább egynek ISPA-projektnek kellett lennie. A 11. b) pont szerint a referencia hiánya miatti alkalmatlansági szempontnál nem került feltüntetésre az ISPA-projekt, de egyértelműen megállapítható, hogy az ajánlatkérő a felperest kizáró döntését arra alapította, hogy a felperes nem tüntette fel az ISPA-projektet a referenciái között. A felperes ajánlata nem tartalmaz ISPA-projektreferenciát, ennek hiánya miatt az eljárás további szakaszában nem vehetne részt. Az érvénytelenségnek és az alkalmatlanságnak a Kbt. 53. § (2) bekezdése alapján azonosak a jogkövetkezményei, így a jogorvoslati kérelemnek való helytadás a döntés ténybeli megalapozottságára való tekintettel kizárt.
Az ISPA-projektreferencia hiányát az alperes álláspontja szerint nem pótolja olyan szakértő munkában való részvétele, aki végzett munkát ilyen projektekben, ugyanis a referenciának az ajánlattevőre kell vonatkoznia és meg kell adni a kért adatokat is.
Az alperes nem találta alaposnak azt a felperesi előadást sem, hogy az ajánlatkérő jogsértősen járt el, amikor nem kért felvilágosítást az ajánlatával kapcsolatban (pl. minőségbiztosítási rendszere, ISPA-projektreferencia). Hivatkozott a Kbt. 57. § (1) bekezdésére, amely szerint az ajánlatkérő nem köteles felvilágosítást kérni, de az általa hivatkozott esetekben nem is áll fenn felvilágosítás kérési jogosultsága az ajánlatkérőnek, mert az csak nem egyértelmű kijelentések esetén illeti meg. Kirívóan alacsony ellenszolgáltatás miatti sem volt köteles az ajánlatkérő a többi ajánlattevőt egyidejűleg írásban értesíteni, mivel a Kbt. 57. § (1) bekezdésében szabályozott felvilágosításkérés nem azonos az 57. § (2) bekezdésében szabályozott magyarázatkérés jogintézményével. Az ajánlatkérő a Kbt. 57. § (2) bekezdését alkalmazta, e rendelkezés nem ír elő egyidejű tájékoztatási kötelezettséget és a Kbt. kógens szabályozása alapján a kiterjesztő értelmezés kizárt.
Az alperes nem értett egyet a többi ajánlat érvénytelenségére vonatkozó felperesi előadással sem. Rámutatott arra, hogy ajánlati felhívása 16. pontjának 5. bekezdése értelmében az ajánlattevőknek két példányban kell az ajánlatokat benyújtani, amelyek közül az egyiknek eredetinek kell lenni. A Kbt. szabályozásában nem szerepel elő írás arra vonatkozóan, hogy az ajánlatokat miként kell benyújtani, lehetőséget ad mind eredeti, mind másolati példányok csatolására [pl. 46. § (5) bekezdése], így az ajánlatkérőnek kell követelményeket támasztania felhívásában. Jelen esetben az ajánlatkérő csak az ajánlatra kért eredetiséget, amely ajánlatkérői elő írást az eddig kialakult általános joggyakorlat is úgy értelmezi, hogy az ajánlattevő által kiadott iratoknak kell eredetieknek lenni. Amennyiben az ajánlatkérő a más által kiadott okiratokat is eredetiben kéri, akkor a felhívás 16. pontjában ezt külön előírják, és csak ilyen külön elő írás esetén nyilvánítható az ajánlat érvénytelennek. Jelen esetben ajánlatkérő ilyen külön elő írást nem tett, így az érvénytelenné nyilvánítás feltétele nem áll fenn.
A felperes keresete alaptalan.
A bíróság az alperes határozatát az államigazgatási eljárás általános szabályairól bekezdés c) pontja alapján vizsgálta felül, a tényállást a felek nyilatkozatai és a közigazgatási iratok alapján állapította meg.
A bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes ajánlata az alkalmassági, ill. érvényességi kritériumok alapján megfelelt-e az ajánlatkérői követelményeknek, valamint a felperes megalapozottan hivatkozott-e a többi ajánlattevő ajánlatának érvénytelenségére és az ajánlatkérőnek a Kbt. 57. §-át sértő eljárására.
A Kbt. 43. § (1) bekezdése értelmében az ajánlattevőnek az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell ajánlatát elkészítenie.
A Kbt. 43. § (3) bekezdése értelmében az ajánlattevő köteles igazolni a szerződés teljesítésére vonatkozó pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságát és az erre vonatkozó igazolásokat az ajánlathoz csatolni kell.
A Kbt. 52. § (1) bekezdése alapján az ajánlatkérő az ajánlatok felbontásakor, illetőleg azt követően megállapítja, hogy mely ajánlatok érvénytelenek. A (2) bekezdés d) pontja szerint érvénytelen az ajánlat, ha az nem felel meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek.
A bíróság megállapította, hogy az ajánlati felhívás 11. a) pont 3. bekezdése szerint az ajánlattevőnek a minőségbiztosítási rendszer meglétét kellett igazolnia az erre vonatkozó tanúsító általi igazolás becsatolásával A felperes az ajánlatában a Det Norske Veritas Magyarország Kft. által kiállított olyan igazolást csatolt, amely szerint a felperes minőségirányítási rendszerének auditja ISO 9001:2000 szabvány szerint 2002. április 26-án sikeresen lefolytatódott, és egyben a tanúsítvány kiadásának folyamatban létéről is tájékoztatott. A bíróság - az alperessel egyetértve - szintén nem látta elfogadhatónak ezt az igazolást, mivel az csak az eredményes audit lefolytatását igazolja, de nem egyenértékű azzal az ajánlatkérő által előírt - kiadás alatt álló -, a minőségbiztosítási rendszer meglétét hitelesen igazoló tanúsítvánnyal. Erre figyelemmel a felperes teljesítésre való alkalmatlanságát az ajánlatkérő jogszerűen állapította meg.
A Kbt. 53. § (2) bekezdése értelmében az eljárás további szakaszában nem vehet részt az, aki érvénytelen ajánlatot tett, illetve, akit az eljárásból kizártak.
A bíróság megállapította, hogy az ajánlattevőknek az ajánlati felhívás 11. a) pontja szerint a műszaki alkalmassága igazolására egy ISPA-projektreferenciát is csatolniuk kellett, de a felperes referenciái között ilyen projekt nem szerepelt. Mivel a felperes ajánlata nem felelt meg az ajánlati felhívásban foglaltaknak, ajánlata érvénytelennek minősült.
A bíróság megállapította, hogy a fenti érvénytelenségi ok alkalmatlansági okként való figyelembevétele nem jelent jogsérelmet a felperes számára, mivel mindkét eset az eljárásból való kizárását eredményezi.
A Kbt. 43. § (4) bekezdése értelmében az ajánlatkérő egy ízben, az összes ajánlattevő számára azonos feltételekkel, legfeljebb tíznapos határidőt biztosíthat a 44. és 46. § szerinti igazolás vagy nyilatkozat utólagos csatolására, formai hiányosságának pótlására; valamint egyéb, az ajánlattal kapcsolatos formai hiányosságok pótlására, így különösen a nem megfelelő aláírással vagy példányszámban benyújtott ajánlat esetén.
Az (5) bekezdés előírja, hogy a (4) bekezdés szerinti hiánypótlás lehetőségének biztosításáról vagy ennek kizárásáról az ajánlatkérőnek a felhívásban kell rendelkeznie. Ha az ajánlatkérő nem zárja ki a hiánypótlást, és ennek körébe eső hiányt állapít meg, a hiánypótlási felhívásban pontosan megjelölt hiányokról, a hiánypótlási határidőről egyidejűleg, írásban köteles tájékoztatni az összes ajánlattevőt.
A Kbt. 57. § (1) bekezdése alapján az ajánlatok elbírálása során az ajánlatkérő írásban és a többi ajánlattevő egyidejű értesítése mellett felvilágosítást kérhet az ajánlattevőtől az ajánlattal kapcsolatos nem egyértelmű kijelentések tartalmának tisztázása érdekében. A (2) bekezdés szerint ha az ajánlat kirívóan alacsony ellenszolgáltatást tartalmaz, az ajánlatkérőnek írásban kell magyarázatot kérnie.
A bíróság osztotta az alperes álláspontját a Kbt. 57. §-ának megsértésére vonatkozó felperesi állítással kapcsolatban is. Rámutat arra, hogy csak a Kbt. 43. § (4) bekezdésén alapuló hiánypótlás esetén köteles az ajánlatkérő a többi ajánlattevő felé írásbeli tájékoztatást adni, de ilyen kötelezettség a Kbt. 57. §-ának alkalmazása során nem terheli.
A felperes által megjelölt, a többi ajánlattevő ajánlatával szembeni érvénytelenségi okot a bíróság szintén megalapozatlannak találta. Az ajánlati felhívás 16. pontjának 5. bekezdése azt írta elő, hogy a két példányban benyújtandó ajánlat közül az egyiknek eredetinek kell lennie, de ez az eredetiség - eltérő ajánlatkérői kikötés hiányában - csak az ajánlattevő által tett nyilatkozatokra vonatkozik. Az ajánlathoz csatolandó, más szervek által kiállított igazolások, okiratok tekintetében a Kbt. rendelkezéseiből sem következik eredetiségre irányuló követelmény. A többi ajánlattevő eleget tett az ajánlatkérői elvárásoknak, a minőségbiztosítási rendszerre vonatkozó tanúsítványaikat is másolatban becsatolták, így ajánlatukkal szemben érvénytelenségi ok nem volt megállapítható.
A kifejtettek alapján a bíróság nem látott okot az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére, ill. megváltoztatására, ezért a felperes keresetét elutasította.
A bíróság a perköltség viseléséről a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján határozott.
A felperes a kereseti illetéket a keresetlevelén lerótta, így a bíróságnak a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapuló illetékviselésről rendelkeznie nem kellett.
Budapest, 2003. október 15.
Nagyné dr. Fürjes Erzsébet s. k.,
bíró