FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0675/2004)
3.Kf.27.174/2003/7.
A Fővárosi ítélőtábla a Simon, Bűrös és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Bűrös László ügyvéd (1092 Budapest, Kinizsi u. 21-25. B/I/1.) által képviselt Bábolna Környezetbiológiai Központ Magyar-Francia Kft. (1107 Budapest, Szállás u. 6.) felperesnek a dr. Nagy Gizella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2003. január 28. napján kelt 12.K.32.092/2001/10. számú ítélete ellen a felperes által 11. sor szám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, a fellebbezéssel támadott részét annyiban változtatja meg, hogy az alperes D.371/11/2001. számú határozatát részben megváltoztatja és megállapítja, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 61. § (7) bekezdését.
Kötelezi felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20 000 Ft (húszezer forint) együttes első és másodfokú perköltséget.
Kötelezi felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 8000 Ft (nyolcezer forint) kereseti és 12 000 Ft (tizenkettőezer forint) fellebbezési rész illetéket, a fennmaradó illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Tata Város polgármestere mint ajánlatkérő (a továbbiakban: ajánlatkérő) 2001. február 1-jén írásban kért ajánlatot többek között a felperestől, a város egész területére vonatkozó rágcsáló-mentesítés tárgyában. Ennek során tájékoztatta a felperest arról, hogy hivatala ISO 9001 minőségbiztosítási szabvány követelményei szerint végzi tevékenységét, így a megküldött kérdőívek kitöltése alapján elkészített, minősített beszállítói listán szereplő vállalkozásokkal köthető szerződés.
Az ajánlatkérő 2001. május 8-án kelt beadványában tájékoztatta az alperes elnökét, hogy e tárgyban hirdetmény közzététele nélküli, tárgyalásos eljárást indít.
Az általa célzott szervezetek az Arzén Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., a D.D.D. Bábolna Kft. és a felperes voltak. A részvételi felhívás az ajánlattevők pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmassága igazolására kért adatok körében cégbemutatási referenciákat kért, az ajánlattevők alkalmassága elbírálásának szempontjai között pedig 5 éves ellenőrizhető referencia meglétét kívánta meg. Az ajánlatok elbírálásának szempontjaként megjelölte a megrendelő megnevezését tartalmazó ellen őrizhető referenciákat. Az ajánlatok benyújtásának határidejét 2001. május hó 25. napjának 10.00 órájában határozta meg, annak helyét a Polgármesteri Hivatal 206-208-as szobájában.
Az ajánlattételi határidőben mindhárom felhívott társaság nyújtott be ajánlatot. Az ajánlatok bontásán a részvételi felhívásban megjelölt időpontban és helyen csak az ajánlatkérő képviselői voltak jelen. A bontásról készült jegyzőkönyv, amelyben feltüntetésre került az ajánlattevők neve, székhelye, a nettó vállalási ár és a teljesítési határidő. Nincs adat arra, hogy a jegyzőkönyv megküldése megtörtént volna. 2001. május 31-én tartott az ajánlatkérő, valamennyi ajánlattevő részvételével, tárgyalást. Az ajánlatok értékelésének eredményéről "összegzés az eljárásról" című tájékoztatót készített. A nyertes ajánlattevő a D.D.D. Kft. lett.
A felperes az eljárást lezáró döntés megsemmisítése, valamint ideiglenes intézkedésként a szerződés megkötésének megtiltása iránti jogorvoslati kérelmet terjesztett elő. Ebben, többek között kifogásolta, hogy az ajánlatkérő nem készített az ajánlatok bontásáról jegyzőkönyvet illetőleg, hogy a nyertes ajánlattevő referenciája nem volt megfelelő, mert nem kifejezetten a város területén végzett munkákra vonatkozott.
Az alperes a felperes jogorvoslati kérelmét részben hatáskörébe nem tartozónak, részben elkésettnek, részben megalapozatlannak találta. Megalapozatlannak találta az ajánlatok felbontására és ennek jegyzőkönyvezésére, továbbá a felperesnek a nyertes ajánlattevő alkalmasságára vonatkozó kifogásait, idetartozóan a nyertes ajánlatot a referenciák vonatkozásában az ajánlati felhívásban feltüntetett feltételeknek megfelelőnek minősítette.
A felperes az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt keresetet terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította annak megállapítása mellett, hogy az alperes határozata jogszerű volt, kifejtette, hogy a bíróságnak nincs arra hatásköre, hogy utólag minősítse az ajánlati felhívást és megállapítsa a nem elég szakmai precizitással megfogalmazott referenciakérést, az oda vezetett, hogy a beszerzés speciális tárgyára a nyertesnek mégsem volt megfelelő referenciája. Utalt arra, hogy az alperesi eljárásban megállapított tényállás alapján sem volt világos a bontáskori jelenlét hiánya, ezért azt a bíróság megkísérelte tisztázni. Azonban még tanúbizonyítással sem sikerült kideríteni, hogy a felperes az ajánlatok bontásán miért nem tudott részt venni. Ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ennek a körülménynek ügydöntő jelentősége nincs, hiszen a felek ezt követően tárgyaltak egymással, ennek során a bontási jegyzőkönyv adatait megismerték, ily módon nem sérült a Kbt. 61. § (7) bekezdése.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását kérte. Jogorvoslati kérelmét két körülményre, a bontási jegyzőkönyv megküldésének elmaradására, valamint a nyertes ajánlat nem megfelelő referenciájára vonatkozott. A bontási eljárásról készült jegyzőkönyvvel kapcsolatosan előadta, hogy az a felperes részére nem került megküldésre a Kbt. 61. § (7) bekezdése szerinti határidőben. Az e körben kifejtett ítéleti állásponttal ellentétben arra hivatkozott, hogy a Kbt. 25. §-a szerint a Kbt.-ben rögzített szabályoktól csak annyiban lehet eltérni, amennyiben azt a törvény kifejezetten megengedi. A Kbt. pedig a tárgyalásos eljárást illetően sem enged eltérést a Kbt. 51. §, 61. § (7) bekezdésébe foglalt kötelezettségektől. Megjegyezte, hogy már az alperesi határozat sem foglalkozott érdemben a jegyzőkönyv megküldésének szükségességével, csupán annak megtörténtét rögzítette. Véleménye szerint a Kbt. rendelkezéseiből nem levezethető, sőt azzal kifejezetten ellentétes az elsőfokú bíróságnak azon álláspontja, hogy a jegyzőkönyv megküldése helyettesíthető az abban foglaltak tárgyalás során történő ismertetésével. A referenciákkal kapcsolatosan arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság értelmezésével szemben a konkrét feltételek nélkül megállapított referenciakénti meghatározásából az következik, hogy a megfelelő referenciaként csak a konkrét beszerzés tárgyában meghatározott tevékenységgel azonos munka értékelhető. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. A fellebbezésben sérelmezett a bontási jegyzőkönyvre és a nyertes ajánlat referenciájára vonatkozóan mind határozati, mind az arra vonatkozó elsőfokú ítéletben foglaltakat megalapozottnak tartotta.
A fellebbezés részben alapos.
A Kbt. az eljárás eredményének kihirdetése és közzététele címszó alatt a 61. § (7) bekezdésében akként rendelkezik, hogy az ajánlatok felbontásáról készült jegyzőkönyvet 5 munkanapon belül meg kell küldeni az ajánlattevőknek.
Az alperes a másodfokú bíróság felhívására csatolta a bontási jegyzőkönyvet, amelyet a másodfokú bíróság a bontás megtörténtének igazolására elfogad. Azonban az alperes e bontási jegyzőkönyv megküldésére vonatkozóan igazoló dokumentumot, a másodfokú bíróság erre vonatkozó kifejezett felhívása ellenére, becsatolni nem tudott. Az erre vonatkozó írásbeli dokumentum hiányában pedig a bontási jegyzőkönyv megküldésére vonatkozó előadást az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás során, dr. Szabolcs Tivadar tanúként meghallgatott, az ajánlatkérő jegyzőjének tanúvallomása tartalmazott. Aki a konkrét közbeszerzési eljárásra nem emlékezett, az általános eljárási rendet ismertette, arról nem volt tudomása, hogy a bontási jegyzőkönyvet mikor küldték meg a felperesnek és arról sem, hogy azt a felperes nem kapta meg.
A Kbt. fentebb idézett 61. §-ának (7) bekezdése kifejezett egyértelmű kógens rendelkezést tartalmaz a tekintetben, hogy a bontásról készült jegyzőkönyvet meg kell küldeni az ajánlattevőnek. E megfogalmazásból következően a rendelkezésben foglaltaknak kell eleget tenni, a jogszabályban meghatározott módon és a "megküldést" nem lehet helyettesíteni semmilyen más módon történő tudomásszerzéssel. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak erre vonatkozóan érvelését elfogadni nem tudta. Az előadottak értelmében a másodfokú bíróság megállapította, hogy sem az alperesi, sem az elsőfokú bírósági eljárás során, a bontási jegyzőkönyv felperesnek történő megküldésére vonatkozó bizonyíték nem volt, ennek hiányában a Kbt. 61. § (7) bekezdésében foglalt jogszabályi követelmény megtörténtét megállapítani nem lehet. Ebből következően a másodfokú bíróság a felperes fellebbezését e tekintetben alaposnak találta.
Az ajánlatkérői részvételi felhívás a referenciák tekintetében csak az ötéves ellenőrizhető referencia meglétét kívánta meg anélkül, hogy e tekintetben bármilyen szűkítő vagy pontosító feltételt meghatározott volna. A referenciakérés az ajánlatkérőt megillető jogintézmény, amely azt célozza, hogy az ajánlatkérő az általa meghatározott módon és mértékig meggyőződhessen arról, hogy az ajánlattevő a beszerzés tárgyának megfelelő szolgáltatásra képes. Ennél fogva az ajánlatkérő kompetenciája az, hogy a közbeszerzési eljárás sikeres biztosításához milyen és mennyire részletesen megfogalmazott referenciák meglétét kívánja meg. A perbeli esetben az ajánlatkérő csak két feltételt szabott, egyrészt ötéves referencia meglétét, másrészt annak ellenőrizhető voltát kívánta meg. A nyertes ajánlata nem vitatottan mindkét feltételnek eleget tett. Abban egyetért a másodfokú bíróság a felperesi fellebbezési állásponttal, hogy nem lehet a referenciákat a beszerzés tárgyától elvonatkoztatva értékelni, azonban a nyertes referencia rágcsálóirtásra vonatkozott, arra pedig nincs a bíróságnak hatásköre, hogy a beszerzés tárgyán belül annak részletszabályait összevesse az adott referenciákkal. Ezen jogértelmezést erősíti a Kbt. 44. § (7) bekezdése, amelyben foglaltak szerint az ajánlatkérőnek az (1) és (2) bekezdésben meghatározott adatok és tények kérését is csak a közbeszerzési tárgyára kell korlátoznia. Mindezek folytán a másodfokú bíróság a fellebbezést e tekintetben nem tartotta alaposnak.
Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján fellebbezéssel támadott részében - részben - megváltoztatta megállapítva a Kbt. 61. § (7) bekezdésének megsértését.
A nagyobbrészt pervesztes felperest a Pp. 81. § (1) bekezdései értelmében kötelezte az alperes javára első- és másodfokú együttes perköltségének viselésére.
A felperest terhelő tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illeték viseléséről a másodfokú bíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. § (3) bekezdés c) pontja, a 46. § (1) bekezdése, valamint a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján rendelkezett.
Az fennmaradó illetéket az alperest az Itv. 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentesség folytán és a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. § alapján az állam viseli.
Budapest, 2003. november 12. napján
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Szőke Mária s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
bíró