FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0708/2004)
2.Kf.27.062/2003/5. szám
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Patócs Zsolt jogtanácsos által képviselt Tiszántúli Gázszolgáltató Rt. (4200 Hajdúszoboszló, Rákóczi u. 184.) felperesnek a dr. Nagy Gizella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85. hivatkozási szám: D.292/13/2001.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. évi szeptember hó 2. napján kelt 12.K.31.736/2001/11. számú ítélete ellen a felperes által 12. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen 2003. évi október hó 15. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest arra, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10 000 Ft (azaz tízezer forint) másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13 500 Ft (azaz tizenháromezer-ötszáz forint) fellebbezési illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint a TIGÁZ Rt. több hónapon keresztül tárgyalásokat folytatott az ABP Kft.-vel és az EUROBETON Kft.-vel mint jövőbeni fogyasztókkal a részükre történő gázszolgáltatásról, majd a tárgyalások eredményeképpen 2001. április 24-én szerződést kötött velük, amelyben vállalta a gázvezeték kiépítését, és a gázszolgáltatás megkezdését 2001. szeptember 1-jei, illetőleg október 1-jei határidővel. A felperes ezt követően hirdetmény közzététele nélküli közbeszerzési eljárást indított, amelynek jogalapjaként a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 70. §-ának (1) bekezdés c) pontját jelölte meg és erről 2001. május 7-én értesítette az alperesi döntőbizottság elnökét is. Az elnök D.T. 225/2001. szám alatt hivatalból döntőbizottsági eljárást kezdeményezett és D.292/3/2001. számú határozatával ideiglenes intézkedésként elrendelte a közbeszerzési eljárás felfüggesztését, majd D.292/10/2001. számú határozatával a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontjának megsértésére tekintettel a felperes, mint ajánlatkérő által indított közbeszerzési eljárást és az azt követő döntéseket megsemmisítette. Határozatának indokolása szerint a tárgyalásos eljárásra a jogszabályi feltételek hiányában nem volt jogszerűen lehetőség, mivel a sürgősségi helyzet előállása a felperes mulasztásának következménye volt, mert a szerződés megkötésekor nem vette figyelembe, hogy nyílt közbeszerzési eljárásra az idő rövidségére figyelemmel nem lesz mód.
A felperes keresetében az alperes határozatának megsemmisítését arra hivatkozással kérte, hogy a rendkívüli sürgősség nem az ő, hanem a fogyasztók oldalán merült fel, amely előre nem volt látható. Az alperes részéről csak a sürgősség, mint objektív körülmény lett volna vizsgálat tárgyává tehető. Hivatkozott továbbá arra, hogy a Kbt. csak az ajánlatkérő felróható magatartása esetén zárja ki a tárgyalásos eljárást, mely az ő esetében nem áll fenn. Utalt a MOL Rt., mint konkurens fellépésének lehetőségére, és a fentieken túl több eljárási jogsértésre is.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, miután a felperes, mint ajánlatkérő oldalán rendkívüli sürgősség nem merült fel, a teljesítési határidővel már a szerződéskötéskor tisztában volt, és eleve csak a tárgyalásos eljárás lehetőségével számolt. Hangsúlyozta, hogy a felperes magatartásában felróhatóságot nem állapított meg, csak azt, hogy a sürgős helyzet előre látható volt, amely tény elegendő a jogsértés megállapításához.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felperes kizárólagos jogosítvánnyal rendelkezett a perbeli fogyasztók esetén: nem piaci körülmények között, hanem a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Gszt.) szabályai szerint végezte közszolgáltatói tevékenységét, és mint monopolhelyzetben lévő, számára a Gszt. és az annak végrehajtására kiadott jogszabály rendelkezéseiből nem következik, hogy előre nem látható okból előállt rendkívüli sürgősségi okkal kellett szembenéznie, illetőleg piaci körülményekkel kellett megküzdenie. A fogyasztói oldalon fennálló sürgős helyzet nem jelenti az ajánlatkérő sürgős helyzetbe kerülését. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy eljárási szabálysértésre nem került sor, mert a jogszabály nem követeli meg az eljárás megindításáról való értesítés esetén a határozati formát, míg az ideiglenes intézkedés nem érdemi határozat, így az közigazgatási perben nem vizsgálható felül. Az alperes továbbá a perrel érintett érdemi határozatban eleget tett indokolási kötelezettségének, ezért az alperes döntése minden tekintetben jogszerű volt.
A felperes fellebbezésében elsődlegesen az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítás kötelezését kérte arra való hivatkozással, hogy a bíróság ítélete megalapozatlan, indokolása egymásnak ellentmondó megállapításokat tartalmaz. Fellebbezése további indokaként kihangsúlyozta, hogy a több hónapig tartó tárgyalássorozat a nagyberuházásokra tekintettel indokolt volt, és a gázszolgáltatás megkezdésének a fogyasztók által igényelt időpontját csak a szerződéskötéskor ismerte meg. Utalt arra is, hogy a szerződéskötési kötelezettség és természetes monopólium sem biztosított részére kizárólagos jogokat, ellenkezőleg, "quasi" piaci viszonyok alakultak ki. Továbbra is fenntartotta az eljárási jogsértéssel kapcsolatos álláspontját.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte arra hivatkozással, hogy a Kbt. idézett szakasza az ajánlatkérők vonatkozásában határozza meg a feltételeket, amelyek a perbeli esetben hiányoztak, hiszen sem a szerződéskötési kötelezettség, sem a legkisebb költség elve, sem az engedélyesnek előírt kötelezettség nem menti fel a Kbt. személyi hatálya alá tartozó ajánlatkérőt a reá vonatkozó szabályok betartása alól. Az eljárási szabályok megsértését - egyezően az elsőfokú bíróság érveivel - továbbra is cáfolta. Perköltséget kért.
A felperes fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékoknak a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ának (1) bekezdése szerinti helyes mérlegelésével állapította meg a tényállást, a rendelkezésre álló peradatokból - a jogsértés felperes által való elkövetése és a jogsértés súlya tekintetében is - okszerű következtetésre jutott, jogi okfejtésével a másodfokú bíróság mindenben egyetért. A felperes fellebbezésében olyan új tényt, vagy körülményt nem jelölt meg, amely fellebbezése kedvező elbírálását eredményezhetné.
Ezért a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A fellebbezésben foglaltakra utalással a következőkre mutat rá a másodfokú bíróság.
A felperes többször hivatkozott arra, hogy a rendkívüli sürgősség nem az ő, hanem a szerződő felek, a megrendelők oldalán merült fel, ugyanakkor nem vitásan a felperes a szerződéskötéskor tudatában volt annak, hogy a szerződésben vállaltakat csak a tárgyalásos eljárás alkalmazásával tudja teljesíteni. A Kbt. 70. §-ának (1) bekezdés c) pontja úgy rendelkezik, hogy az ajánlatkérő tárgyalásos eljárást alkalmazhat, ha az ajánlatkérő által előre nem látható okból előállt rendkívüli sürgősség miatt az e törvényben előírt határidők nem lennének betarthatóak; a rendkívüli sürgősséget indokoló körülmények azonban nem eredhetnek az ajánlatkérő mulasztásából. A Kbt. 70. §-ának (1) bekezdés c) pontja szerint tehát a rendkívüli sürgősségnek az ajánlatkérő oldalán kell felmerülnie, és azzal a veszéllyel kell fenyegetnie, hogy a Kbt.-ben rögzített határidők nem lesznek tarthatóak. A fentiekkel szemben - miként a felperes is hangsúlyozta - a rendkívüli sürgősség nem az ő oldalán merült fel, miután a fogyasztók által megjelölt szolgáltatás igénybevételi időpont nem tekinthető ilyennek.
Az sem felel meg a tényeknek, hogy ezen igény nem volt előre látható, tekintettel a szerződéskötést megelőző több hónapos tárgyalássorozatra, valamint a gázbevezetés köztudomásúan idényjellegű, évszakhoz kötött külső munkálataira.
Kiemeli továbbá a másodfokú bíróság, hogy felperesnek az eljárási jogsértésekre való hivatkozása is alaptalan, mivel eljárási szabálysértésre nem került sor, továbbá a közigazgatási eljárást kezdeményező aktus, valamint az ideiglenes intézkedés elrendelése nem tekinthető az ügy érdemére vonatkozó határozatnak, ezért azok bírósági felülvizsgálata is kizárt. Ebből következően az ügy érdemére vonatkozó határozat körében relevanciával nem is bírtak.
A sikertelenül fellebbező felperest az alperes másodfokú eljárásban felmerült költségének megfizetésére a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésben foglaltak alapján, míg a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték viselésére a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján kötelezte a Fővárosi Ítélőtábla.
Budapest, 2003. október 15.
Borsainé dr. Tóth Erzsébet s. k., Dr. Rothermel Erika s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Kurucz Krisztina s. k.,
bíró