FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0870/2004)
3.Kf.27.204/2003/5.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Balázs Tamás ügyvéd (1055 Budapest, Honvéd u. 40.) által képviselt Intercontact Budapest Kft. (1065 Budapest, Bajcsy-Zs. u. 27.) felperesnek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, amely perbe az alperes oldalán dr. Wallacher Lajos jogtanácsos által képviselt Igazságügyi Minisztérium (1055 Budapest, Kossuth tér 4.) beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2002. december 3. napján kelt 13.K.31.726/2002/6. számú ítélete ellen az alperes által 7. és az alperesi beavatkozó által 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az alperest és az alperesi beavatkozót, hogy egyenként 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 30 000-30 000 (harmincezer-harmincezer) forint másodfokú perköltséget.
A fellebbezési illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
Az alperesi beavatkozó, mint ajánlatkérő nyílt közbeszerzési eljárást indított 2002. február 6-án közzétett ajánlati felhívásával európai közösségi joganyag magyar nyelvre fordítása, valamint európai bírósági határozatok magyar nyelvre fordítása tárgyában. Az ajánlattevők pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságának igazolására [11. a) pont], előírta a teljesítésbe bevonni kívánt szakemberek bemutatását, melynek ki kellett terjednie a 11. b) pontban e tárgykörben meghatározottakra. A 11. b) pont szerint - többek között - alkalmatlan az ajánlattevő, ha az ajánlattevő és a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 43. § (2) bekezdés b) pontja szerinti alvállalkozó együttesen a felhívásban meghatározott szakterületeket a felhívásban ugyancsak részletezett feltételeket teljesítő fordítóval nem tudja lefedni. Az ajánlati felhívás szerint az alperesi beavatkozó hiánypótlásra lehetőséget biztosított. Ajánlati dokumentáció kiadása is megtörtént, amely a fordítóval szembeni elvárásokat tovább pontosította, kitérve arra, hogy a csatolandó szakmai önéletrajz milyen adattartalma, mely dokumentumok csatolása szükséges az alkalmasság teljes körű vizsgálatának elvégzéséhez.
Három pályázó - köztük a felperes - nyújtott be ajánlatot. Az alperesi beavatkozó mindhárom ajánlattevőt hiánypótlásra hívta fel, a másik két ajánlattevőt a nem megfelelő példányszámban benyújtott önéletrajzok, azok eredeti példánya, hiányzó bizonyítványok, oklevelek csatolásán túl adott önéletrajz tartalmát érintően a bemutatott személy EU-val kapcsolatos szövegek fordításában szerzett gyakorlat, adott szakterületen végzett fordítások, tanulmányok vagy munkatapasztalatok bemutatásával kérte kiegészíteni.
Az alperesi beavatkozó az ajánlatok érvényességét megállapította, a nyertes ajánlatot kihirdette.
A felperesnek az alperesi beavatkozó hiánypótlási lehetőséget biztosító intézkedését, ezzel összefüggésben az eljárást lezáró döntést kifogásoló jogorvoslati kérelmét az alperes elutasította. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nem megfelelő tartalmú önéletrajzok hiánypótlás keretében történő kiegészítése jogszerű volt, mert az a Kbt. 44. § és 46. § körében előírt alkalmassági feltételhez kapcsolódott.
A határozat felülvizsgálatára irányuló kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta és az alperes D.197/16/2002. számú határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Kifejtette, hogy a Kbt. 43. § (4) be kezdése alapján, amennyiben az ajánlat a Kbt. 44. és 46. § szerinti igazolásokat és nyilatkozatokat nem tartalmazza, azok hiánypótlás keretében utóbb is csatolhatóak. A már becsatolt, adott tartalmú nyilatkozatok, igazolások tekintetében észlelhető hiányosság esetén azonban kizárólag azok formai hiányosságainak pótlására van lehetőség. Minden olyan hiány formai jellegűnek minősül, amely az adott tárgyban kiadott igazolás, nyilatkozat tárgy szerinti tartalmát nem változtatja meg. Jelen esetben tartalmi kiegészítésre hívta fel az alperesi beavatkozó az ajánlattevőket, ahelyett, hogy a hiányos tartalmú ajánlatok érvénytelenségét állapította volna meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes és az alperesi beavatkozó nyújtott be fellebbezést kérve annak megváltoztatását, a kereset elutasítását. Az alperes határozati érveit ismételte meg, utalva arra, hogy a Kbt. 44. és 46. §-ai szerinti igazolásról lévén szó, a hiánypótlás intézménye azt a jogalkotói célt szolgálja, hogy minél több érdemi elbírálásra alkalmas ajánlat vegyen részt az eljárásban. Az alperes másodsorban az ügy érdemi elbírálását kérte, tekintve, hogy a bíróság rendelkezésére áll valamennyi adat a megváltoztatáshoz. Az alperesi beavatkozó nézete szerint az alkalmasságot alátámasztó, de nem kellően bemutatott adatok tisztázása volt a hiánypótlás célja, ami ekként jogszabályt nem sértett. Az alapelvi rendelkezések szem előtt tartásával - nézete szerint - nem minősíthető tartalminak az a hiány, amelynek pótlása révén jogtalan előnyhöz nem jut az ajánlattevő.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és perköltségének megállapítását kérte.
A fellebbezések nem alaposak.
A Kbt. 43. § (4) bekezdése szerint az ajánlatkérő egy ízben, az összes ajánlattevő számára azonos feltételekkel, legfeljebb tíznapos határidőt biztosíthat a 44. és 46. § szerinti igazolás vagy nyilatkozat utólagos csatolására, formai hiányosságának pótlására, valamint egyéb, az ajánlattal kapcsolatos formai hiányosságok pótlására, így különösen a nem megfelelő aláírással vagy példányszámban benyújtott ajánlat esetén. E jogszabályi rendelkezésből következően egyrészt az alkalmasság körébe eső igazolás vagy nyilatkozat utólagos csatolására, formai hiányosságának pótlására, másrészt egyéb, az ajánlattal kapcsolatos, kizárólag formai hiányosság pótlására van lehetőség. A Kbt. különbséget tesz "hiány" és "hiányosság" között is, előbbi kiküszöbölésére csak az alkalmasság igazolása során biztosítva lehetőséget. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a Kbt. 44. és 46. §-a alapján csatolandó igazolások és nyilatkozatok körében a hiánypótlás elrendelésére korlátlan lehetőség van. A jogszabály kizárólag a hiányzó nyilatkozatok és igazolások csatolására, illetve a csatoltak formai hiányosságainak pótlására biztosít lehetőséget.
Helyesen hivatkozott arra az elsőfokú bíróság, hogy az alperesi beavatkozó által biztosított hiánypótlás az igazolások és nyilatkozatok olyan tartalmi elemeit érintette, amely hiányosságok kiküszöbölésére nincs jogszabályi lehetőség. Az ajánlati felhívás és dokumentáció részletesen tartalmazta, hogy a személyi feltételek megfelelősége körében milyen szempontokat kíván az ajánlatkérő vizsgálni, ezzel összefüggésben határozta meg a szakmai önéletrajz tartalmával szemben támasztott követelményeket is. Ezért a hiánypótlási felhívás valamennyi olyan eleme, amely adott fordító szakmai rátermettségét vizsgálandó további, a gyakorlati tapasztalatok szélesebb körű bemutatására hívott fel, az alkalmasság tartalmi követelményeit meghatározó hiánypótlást fogalmazott meg, amelyre a Kbt. nem ad lehetőséget. Ez adott esetben valóban azt kell jelentse, hogy a szakmai önéletrajz csatolásának hiánya igen, a csatolt önéletrajz tartalmának kiszélesítése, bővítése nem lehetséges hiánypótlás keretében.
Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fenti indokolásbeli kiegészítéssel a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A Kbt. 91. § (5) bekezdése szerint a bíróság az alperes határozatát megváltoztathatja és megteheti a 88. § (1) bekezdésének b)-g) pontja szerinti intézkedéseket. A perbeli esetben az elsőfokú bíróság - bár a tényállás további felderítésének szükségessége, az alperesi határozat indokbeli hiányosságai nem indokolták - az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Nem élt a megváltoztatás lehetőségével, amely döntés azonban nem alapozta meg a Pp. 252. § (2) bekezdésének alkalmazását. Tekintettel arra, hogy a jogsértés bekövetkeztét az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta - mellyel a másodfokú bíróság is egyetértett - a jogsértés következményeit viselni köteles alperesi beavatkozóval és a szerződéskötésért felelős személlyel szemben méltánytalan lett volna, ha a Kbt. 88. § (1) bekezdése f) pontja szerint kötelezően alkalmazandó bírság kiszabásáról a végső fokon hozott, rendes jogorvoslattal már nem megtámadható másodfokú határozatban rendelkezett volna a jogsértés megállapítása mellett a másodfokú bíróság. Ezzel együtt nyomatékosan felhívja az elsőfokú bíróság figyelmét a Kbt. bírósági eljárásra vonatkozó speciális szabályainak megfelelő alkalmazására.
A megismételt eljárásban az alperesnek a Kbt. 43. § (4) be kezdése sérelmével összefüggésben kell a jogorvoslati kérelemben foglaltakra figyelemmel a jogsértésről és azzal összefüggésben a további szankciókról rendelkeznie.
Az alperes és az alperesi beavatkozó fellebbezése sikertelen volt, ezért a Pp. 78. § (1), (2) bekezdése és a 79. § (1) bekezdése alapján kötelesek a felperes jogi képviseletével felmerült másodfokú perköltség viselésére.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes alperes és alperesi beavatkozó terhére számítandó fellebbezési illetéket az Itv. 59. § (1) bekezdésére figyelemmel a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2004. január 14.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Matheidesz Ilona s. k.,
a tanács elnöke, előadó bíró bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
bíró