FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0871/2004)
3.Kf.27.187/2003/4.
A Fővárosi Ítélőtábla a Forgács & Kiss Ügyvédi Iroda (1065 Budapest, Podmaniczky u. 16., ügyintéző: dr. Szekér Gyula ügyvéd) által képviselt Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (1132 Budapest, Visegrádi u. 49.) felperesnek a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. október 11. napján kelt 13.K.31.791/2002/4. számú ítélete ellen a felperes által 6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 (harmincezer) forint másodfokú perköltséget.
A fellebbezési illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKLÁS
A felperes 2002. február 4-én hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást indított a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 70. § (3) bekezdés c) pontjára alapítottan az egyes igazgatóságainak ideiglenes elhelyezéséhez szükséges irodák bérlete tárgyában. A felperes a Budapest, VIII. kerület Fiumei úti székháza felújítása időtartamára a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság Budai, Dél-pesti, és Észak-pesti Területi Nyugdíjbiztosítási Irodája dolgozóinak elhelyezésére és ügyfélszolgálat biztosítására alkalmas helyiséget keresett határozatlan időre szóló tartós irodabérletre. Részajánlat tételére lehetőséget adott.
A felperes hat ajánlattevőt - köztük a Szikra Lapnyomda Rt.-t - hívott fel ajánlattételre. A Szikra Lapnyomda Rt. (a továbbiak ban: kérelmező) pályázatában a Budapest, XIII. Visegrádi u. 116. szám alatti ingatlant kínálta fel egyben, és külön-külön is a bérleti szerződés megkötésére. Ennek megfelelően rögzítette a pályázat a bérbeadási ajánlatot nettó területekre is lebontva. A tárgyalásokat követően kérelmező írásban is rögzítette, hogy ajánlata a kiírásban szereplő területekre külön-külön is érvényes.
A felperes a kérelmező ajánlatát csak az észak-pesti irodabérletre bírálta el. A felperes eredményhirdetést tartott, majd az eljárásról készített összegzést megküldte az ajánlattevőknek.
A kérelmező jogorvoslati kérelmében azt kifogásolta, hogy a felperes ajánlatát nem teljeskörűen bírálta el.
Az alperes bizonyítást folytatott le arra vonatkozóan, hogy a jogorvoslati kérelem elkésetten érkezett-e. Megállapította, hogy az eredményhirdetésen ismertetettekből nem volt megállapítható, hogy a felperes a kérelmező két részajánlatát nem értékelte. Erre figyelemmel az összegzés kézhezvételéhez képest határidőben érkezett jogorvoslati kérelemben foglaltakat érdemben vizsgálta, és megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 55. § (1) bekezdését, ezért vele szemben 3 M Ft bírságot szabott ki.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát kérte változatlanul a jogorvoslati kérelem elkésettségére, továbbá annak megalapozatlanságára hivatkozva.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Elfogadta azt az alperesi érvelést, mely szerint a jogorvoslati kérelem határidőben érkezett figyelemmel arra, hogy az eredményhirdetésen a felperes nem közölte a megjelentekkel, hogy a kérelmező két részajánlatát nem értékelte, az kizárólag a harmadik beszerzési tárgyra vonatkozó ajánlatként került elbírálásra. Utalt a jogorvoslati eljárás során rögzített tanúvallomásokra, mely alapján nézete szerint nem volt egyértelműen tisztázható az összegzésből ismertetett adatok köre, ezért csak az összegzés kézbesítésekor győződhetett meg a kérelmező arról, hogy az első és második ajánlatának értékelése elmaradt. Ezért a tudomásszerzés időpontja 2002. március 29-e volt, melyhez képest a 2002. árpilis 10-i benyújtott jogorvoslati kérelem határidőn belül érkezett. Az elsőfokú bíróság az értékelés érdemét illető felperesi álláspontot sem találta alaposnak.
Tényként állapította meg, hogy a kérelmező által benyújtott pályázat a kiíráshoz igazodóan a három beszerzési tárgyra egyben és külön-külön is bérleti szerződés megkötését ajánlotta fel. A pályázat a három beszerzési tárgy szerint elkülönítve is tartalmazta a bérlésre felajánlott épületrészek területi adatait, amely összhangban volt a pályázat korábbi részében közölt alapterületi adatokkal. Az is egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes kizárólag a harmadik beszerzési tárgyra tett részajánlatot bírálta el, ezért megsértette az alperes által hivatkozott jogszabályt. A kereseti kérelemben foglaltakkal kapcsolatban kiemelte, amennyiben a kérelmező részajánlatai az ajánlati felhívásnak, illetőleg dokumentációnak nem feleltek meg, a felperesnek az érvénytelenséget kellett volna megállapítania. A felperes a bírság összegszerűségével kapcsolatban jogszabálysértésre nem hivatkozott, ezért az alperesi határozat e részére az elsőfokú bíróság sem tért ki.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérve annak megváltoztatását, és a kereseti kérelemnek megfelelő döntés meghozatalát. A fellebbezés indokaiként a kereseti kérelemben előterjesztetteket ismételte meg, változatlanul állítva, hogy a kérelmező 2002. március 19-én tartott eredményhirdetésen tudomást szerzett a budai területi iroda és a dél-pesti iroda elhelyezésére vonatkozó ajánlata sorsáról. Nézete szerint a kérelmező akkor tett volna az ajánlati felhívásnak megfelelő ajánlatot, ha mindhárom, így az összes területi igazgatóságra külön-külön önállóan is értelmezhetően adja be ajánlatát, vagy pedig az észak-pesti elhelyezésre tesz részajánlatot. Értelmezése szerint a kérelmező ténylegesen egy ingatlant ajánlott három helyre, az ajánlatban nem volt három, a részajánlatoknak megfelelő specifikációt tartalmazó, a felperes által igényelt bérleti szerződéstervezet sem. Nem vitatta ugyanakkor, hogy az ajánlati felhívás nem tartalmazott tiltást a három területi iroda egy épületben történő elhelyezésére nézve, azonban fizikai képtelenségnek tartotta különböző teljesítési helyek egy épületben való elhelyezését. Kifogásolta a Kbt. 88. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazását, nem merült fel arra adat, hogy nyilvánvaló jogsértés ismeretében kötött volna a felperes szerződést.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, a felperes költségeiben marasztalását kérte. Az alperes korábbi álláspontját megismételve a továbbiakban arra hivatkozott, hogy a bírság kiszabásának alkalmazására a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontjának első fordulata szerint került sor.
A másodfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 256/A. § (1) bekezdés f) pontja alapján a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között megfelelő terjedelemben feltárta és abból helytálló jogi következtetést vont le. Annak helyes indokait a másodfokú bíróság megismételni nem kívánja.
A fellebbezéssel kapcsolatban az alábbiakat emeli ki:
A tárgyalásos eljárás speciális szabályai az eljárás eredményének kihirdetésére és közzétételére eltérő szabályokat nem tartalmaznak. A Kbt. 61. § (1) bekezdése szerint az ajánlatkérő köteles az ajánlatok elbírálásának befejezésekor az 5. számú mellékletben meghatározott minta szerint írásbeli összegzést készíteni az ajánlatokról, az ebben foglalt adatokat az eljárás eredményének vagy eredménytelenségének kihirdetése során ismertetni és azt az eredményhirdetést követő öt munkanapon belül megküldeni az összes ajánlattevőnek.
Az alperes igen részletes bizonyítást folytatott le arra vonatkozóan, hogy az eredményhirdetésen ténylegesen mi hangzott el. Az elsőfokú bíróság ezeket az adatokat teljeskörűen értékelte. Helyesen állapította meg, hogy az összegzés jogszabályi adattartalma alapján - tekintve, hogy nem volt megállapítható pontosan az ismertetett adatok köre - a kérelmező számára csak a kézbesítést követően, az összegzés kézhezvételével válhatott egyértelműen nyilvánvalóvá, hogy nem valamennyi részajánlatának értékelése történt meg. Ezt az elsőfokú ítéleti érvelést támasztja alá az a körülmény is, hogy a felperes a kérelmezői ajánlatot részajánlatnak tekintve végezte el az értékelést, így a kereseti kérelemben hivatkozott, egyébként az érvénytelenségre tartozó kifogásai sem jelentek meg az összegzésben a megfelelő helyen. Ezért a kérelmező az összegzés adatainak részletes vizsgálata alapján juthatott csak el arra a következtetésre, hogy az ajánlatának értékelése nem volt teljes körű.
A Kbt. 43. § (1) bekezdése szerint az ajánlattevőnek az ajánlati felhívásban, illetve az dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell ajánlatát elkészítenie. Az ajánlatnak tartalmaznia kell az ajánlattevő kifejezett nyilatkozatát a felhívás feltételeire, a szerződés teljesítésére és a kért ellenszolgáltatást összegére. A tárgyalásos eljárásban a nyílt eljárás lefolytatására vonatkozó rendelkezéseket a tárgyalásos eljárásra vonatkozó rendelkezések szerinti eltérésekkel alkalmazni kell. Az ajánlat tartalmának a Kbt. 43. § (1) bekezdése szerinti előírásai a tárgyalásos eljárásban is érvényesülnek. Ezért helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy a felperes nem hagyhatta volna figyelmen kívül a kérelmező ajánlattevői nyilatkozatát. Amennyiben úgy ítélte meg, hogy ez a kifejezett nyilatkozat az ajánlat tartalmával ellentétes, illetve a felhívás tartalmi követelményeinek az ajánlat egyébként nem felel meg, úgy az érvénytelenség következményét kellett volna alkalmaznia, ezt azonban nem tette, így az ajánlat teljes körű értékelésének elmaradása a Kbt. szabályait sértette.
A felperes a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontjának helytelen alkalmazására sem hivatkozhat sikerrel, figyelemmel arra, hogy a beszerzés idején hatályos Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontjának első fordulata szerint az alperes határozatában bírságot köteles kiszabni a Kbt. szabályait megszegő szervezettel szemben. Figyelemmel arra, hogy a Kbt. 55. § (1) bekezdésének sérelme a felperes terhére róható volt, így a bírság alkalmazására is jogszerűen került sor.
Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A sikertelenül fellebbező felperes köteles az alperes másodfokú perköltségének viselésére a Pp. 78. § (1), (2) és 79. § (1) bekezdése alapján.
Az illetékfeljegyzési jog folytán feljegyzett fellebbezési illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) be kezdés h) pontja és a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2004. január 7.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
tanácselnök, előadó bíró bíró
Dr. Matheidesz Ilona s. k.,
bíró