FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0872/2004)
3.Kf.27.136/2003/8.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Cziffra Csaba jogtanácsos által képviselt Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatósága (1055 Budapest, Kossuth L. tér 2-4.) felperesnek a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, amely perbe az alperes pernyertessége érdekében az RHD-Robinco-Hoda Dudley Kereskedelmi Rt. (ismeretlen) beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2002. november 29. napján kelt 2.K.33.283/2002/2. számú ítélete ellen az alperes által 3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából a hamis adatszolgáltatásra vonatkozó megállapítást mellőzi, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.
A fellebbezési illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKLÁS
A felperes a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 32. §-a szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított 2000. március 22-én "papír és papíráruk beszerzése 2,200 M Ft értékben a 125/1996. (VII. 24.) kormányrendelet hatálya alá tartozó intézmények részére" tárgyában. A részletes ajánlati dokumentáció III/15. pontja előírta az országos elosztó hálózat adatlapjának (L jelű) kitöltését. A közös ajánlatot tevő HO-DA Irodaszerkereskedelmi Rt. és a Papír-Ász Kereskedelmi Szolgáltató Kft. részére a felperes engedélyezte, hogy a raktárbázis megjelölése helyett esetükben fuvarozási bázis kerüljön feltüntetésre. Ennek keretében került sor a HO-DA Rt. és a Trans-O-Flex Kft. közötti 1999. augusztus 8-i keltű szerződés becsatolására. E szerződésben feltüntetett székhely nem volt azonos a cégjegyzék szerinti adatokkal. Az eltérés abból adódott, hogy az 1999. augusztus 8-i szerződésben feltüntetett címek csak a HO-DA Kft. esetében 2000. március 3-tól, a Trans-O-Flex Kft. esetében pedig 2000. február 28-tól voltak jogszerűen alkalmazhatóak. Utóbb a szerződés visszadátumozását a Trans-O-Flex Kft. a 2001. január 24-i nyilatkozatban elismerte. A felperes 2000. június hónapján tartott eredményhirdetésén a beérkezett négy ajánlatot - közös ajánlattevők ajánlatát is - érvénytelennek nyilvánította. Esetükben arra alapítottan, hogy az L jelű melléklet tartalma ellentmondásos adatokat tartalmazott, ennek folytán értékelhetetlen volt. A közös ajánlattevők jogorvoslati kérelme folytán az alperes a D.230/10/2000. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 52. § (2) bekezdése d) pontjára tekintettel az 52. § (1) bekezdését, és a 60. § (1) bekezdés b) pontját. Ezért a közös ajánlattevők ajánlatát érvénytelenné és az eljárást eredménytelenné nyilvánító felperesi döntést megsemmisítette.
Az alperesi döntés ellen annak felülvizsgálatát kérve a felperes keresetet terjesztett elő, fenntartva azon álláspontját, hogy a hamis adatszolgáltatásra kellő információval nem rendelkezett, azonban az elosztó hálózat megfelelőségének alátámasztására a közös ajánlattevők alkalmatlan szerződést nyújtottak be.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta, és az alperes határozatát megváltoztatva a felperesi döntés megsemmisítését és az igazgatási szolgáltatási díjak megfizetésére kötelezést mellőzte. Álláspontja az volt, hogy raktárbázis híján a perbeli volumenű szállítás biztonságos meg valósítása kételyt ébresztő szerződés révén nem valósult meg. Ezért a felperes helyesen állapította meg, hogy a közös ajánlat nem felelt meg az ajánlati felhívásnak és a dokumentációnak. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az írásbeli megállapodás keltezési ideje körében hamis adatszolgáltatás történt.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a Kbt. 52. § (1) bekezdése, valamint (2) bekezdése kógens szabályként rendezi, hogy mely esetekben nyilvánítható az ajánlat érvénytelennek. Megítélése szerint az, hogy az ajánlat ellentmondásos adatai miatt nem volt értékelhető, érvénytelenségi oknak nem tekinthető. Nem állnak fenn a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjában írt feltételek sem, mivel a közös kérelmezők csatoltak minden olyan dokumentumot, igazolást, kivonatot, amelyet a felperes megkövetelt, ezért arra alappal hivatkozni nem lehet, hogy a kérelmező ajánlata nem felelt meg a felhívásban, illetve a dokumentációban foglaltaknak. Hivatkozott továbbá arra, hogy az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, amikor az alperesi beavatkozó terhére a hamis adatszolgáltatás megtörténtét kimondta, holott ez okból a felperes nem nyilvánította érvénytelen né az ajánlatot és az alperes sem folytatott le erre nézve vizsgálatot.
A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Az alperesi beavatkozó a megadott címeken ismeretlen, ezért a másodfokú bíróság a féllel közlendő határozatokat és iratokat vele közölni nem tudta.
A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 256/A. § (1) bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Az alperes fellebbezése az alábbiak szerint, részben alapos.
A Kbt. 52. § (2) bekezdése négy esetben teszi lehetővé az ajánlatkérő számára az ajánlatok érvénytelenné nyilvánítását:
a) ha azt az ajánlati felhívásban meghatározott ajánlattételi határidő lejárta után nyújtották be;
b) ha azt olyan ajánlattevő nyújtotta be, aki nem jogosult az eljárásban részt venni;
c) ha az ajánlattevő a biztosítékot nem, vagy nem az előírtaknak megfelelően bocsátotta rendelkezésre;
d) ha az nem felel meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek.
A Kbt. 53. § (1) bekezdés c) pontja szerint a hamis adatszolgáltatás kizárást von maga után. A (2) bekezdés szerint az eljárás további szakaszában nem vehet részt az az ajánlattevő, aki érvénytelen ajánlatot tett, illetve az eljárásból kizárták.
A részletes ajánlati dokumentáció által megkívánt, az országos elosztó hálózat bemutatását célzó L jelű adatlap kitöltését is érintően a felperes eltérést engedett az alperesi beavatkozó részére az ajánlati felhívás és dokumentáció tartalmához képest. Az ajánlatkérőnek ez az eljárása a jogorvoslati és a peres eljárás során már nem volt vizsgálható. Következésképpen az alperesi beavatkozó ajánlatának érvényessége a számára engedett eltérés figyelembevételével vizsgálható csak. Ezért helytállóan jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy az eltérés okán csatolt dokumentumok vizsgálata és a több kétséges adatot is tartalmazó szerződés következtében a felperes alappal hivatkozhatott arra, hogy az ajánlat a felhívás és dokumentáció szerinti követelményeket nem meríti ki, mert a szerződés nem tekinthető olyan hitelt érdemlő dokumentumnak, amely az általa engedélyezett fuvarozási bázis tanúsítására alkalmas. Ezért a felperes jogszerűen alkalmazta a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontját. Ennek folytán a Fővárosi Ítélőtábla az alperesi fellebbezést e vonatkozásban nem tartotta alaposnak.
A Pp. 324. § (1) bekezdése szerint a I-XIV. fejezet rendelkezéseit a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perekben a Pp. XX. fejezetében foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ilyen a közigazgatási perben is érvényesülő általános szabály a Pp. 215. §-a, amely szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen. Az alperes a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel az 52. § (1) bekezdésére, és a 60. § (1) bekezdés b) pontjára alapította a döntését. Helyesen hivatkozott arra, hogy sem a felperes, sem a jogorvoslati eljárás során az alperes nem vizsgálta a kizárás alkalmazásának lehetőségét, a hamis adatszolgáltatást. Ezért az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedett akkor, amikor az általa lefolytatott bizonyítási eljárás következményeként a jogorvoslati eljárásban nem vizsgált jogsértést állapított meg.
Erre tekintettel a másodfokú bíróság az ítéletnek erre vonatkozó indokolásbeli megállapításait mellőzte.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján azzal hagyta helyben, hogy a hamis adatszolgáltatásra vonatkozó megállapítást mellőzte.
A fellebbezés túlnyomórészt eredményre nem vezetett, a felperesnek azonban a másodfokú eljárásban költsége nem merült fel, ezért a Fővárosi Ítélőtáblának arról a Pp. 78. § (1), (2) bekezdése és 79. §-a szerint rendelkeznie nem kellett.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés b) pont ja, 39. § (3) bekezdés c) pontja, 46. § (1) bekezdés és a 62. § (1) bekezdés h) pontja értelmében az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illetéket a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2003. december 17.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Szőke Mária s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
bíró