FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0939/2004)
3.Kf.27.057/2003/4.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Harsányi István ügyvéd (1145 Budapest, Varsó u. 10.) által képviselt Partner Építő Kft. (1183 Budapest, Nefelejcs u. 1.) felperesnek a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében - amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a dr. Tálas K. József ügyvéd (1126 Budapest, Böszörményi út 20-22. IV. emelet) által képviselt Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Magyar Tartománya (1085 Budapest, Horánszky u. 17.) beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2002. május 31. napján kelt 13.K.30.831/2002/4. számú ítélete ellen az alperes által 5. sorszám és az alperesi beavatkozó által 6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az alperest és az alperesi beavatkozót, hogy 15 napon belül egyenként fizessenek meg a felperesnek 10 000-10 000 (tízezer-tízezer) forint másodfokú perköltséget.
A fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen a végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Magyar Tartománya ajánlatkérő (alperesi beavatkozó) 2001. augusztus 29-én közzétett ajánlati felhívásával nyílt közbeszerzési eljárást indított a Nagyboldogasszony Ház bővítése új épületszárnnyal, kapcsolódó tereprendezési munkákkal tárgyban. Az ajánlattételi határidőben három társaság nyújtott be ajánlatot, köztük a felperes, akit az ajánlatkérő a 2001. október 17-én megtartott eredményhirdetésen nyertesnek hirdetett ki. A kihirdetés és az ajánlati felhívásban megjelölt szerződéskötés (2001. október 27.) közötti időpontban az ajánlatkérő tudomást szerzett arról, hogy a felperes által becsatolt, az ajánlati felhívás 11. b) pontjában foglaltak szerinti mérlegek adataiban az 1998. és 1999. évre vonatkozó adatok nem valósak, mert az árbevétel ezekben az években nem érte el a megkívánt 300 M Ft-ot. Az ajánlatkérő 2001. november 16-án kelt levelében tájékoztatta a felperest a kihirdetett döntés módosításáról, közölte, hogy őt az eljárásból kizárja, egyben a jogsértés megállapítása érdekében az alpereshez fordul. A jogorvoslati kérelem előterjesztésére 2001. november 14-én sor került, ezt az alperes azonban D.723/18/2001. számú határozatával elkésettség miatt elutasította. Ezt követően az ajánlatkérő 2002. január 9-én az eljárásról összegzést készített, a felperes ajánlatát a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 53. § (1) bekezdés c) pont szerint érvénytelenné nyilvánította és az okiratot a felperes részére 2002. január 17-én 17 óra 3 perckor faxon megküldte. A 2002. január 11-én megtartott eredményhirdetésen az alperesi beavatkozó a Bau System Kft.-t hirdette ki nyertesnek.
A módosított ajánlatkérői döntés ellen a felperes jogorvoslati kérelmet terjesztett elő, amelyet az alperes jelen perben sérelmezett D.42./13/2002. számú határozatával a Kbt. 79. § (7) bekezdése alapján elkésettség miatt utasított el. Indokolása szerint a sérelem abban állt, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban megjelölt időpontban nem kötött a felperessel szerződést, erről pedig - mivel a szerződéskötés időpontja munkaszüneti nap volt - 2001. október 29-én már tudomást szerzett, ehhez képest a 2002. január 28-án előterjesztett jogorvoslati kérelem elkésett.
A felperes keresettel támadta meg az alperes határozatát, amelyet az elsőfokú bíróság alaposnak talált és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra kötelezte. Indokolásában hivatkozott a Kbt. 79. § (7) és (8) bekezdésében foglalt határidőkre és megállapította, hogy a felperes jogorvoslati kérelme nem szűkíthető le a korábbi ajánlatkérői döntésnek megfelelő szerződéskötés kikényszerítésére. A kérelem ugyanis a 2002. január 11-én hozott döntés megsemmisítésére, a szerződés megkötésének megtiltására, illetve - a szerződés megkötése esetén - a jogsértés megállapítására vonatkozott. Álláspontja szerint a 2001. november 16-án kelt tájékoztatást tartalmazó levél a kihirdetett eredmény módosításaként nem fogadható el. A jogorvoslati kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő kezdő időpontja 2002. január 17-étől számítandó, ehhez képest pedig a január 28-án előterjesztett kérelem határidőben érkezett. Előírta, hogy az új eljárásban az alperesnek a jogorvoslati kérelemről érdemben kell dönteni.
A határozat ellen az alperes és az alperesi beavatkozó terjesztettek elő fellebbezést. Az alperes a megalapozatlan elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes az általa sérelmezett döntésről - amelyet a szerződés megkötésének elmaradásában és a kizárásában jelölt meg - 2001. november 16-án tudomást szerzett, mert ekkor közölte vele az ajánlatkérő a kizárást. A kizárásról szóló döntés és annak jegyzőkönyvbe foglalása a Kbt. 54. § alapján az ajánlatkérő kötelezettsége, de arra már nem köteles, hogy új eredményhirdetést tartson. A kizárást követően a felperesnek jogi érdeke a közbeszerzési eljárási cselekmények kifogásolásához nem fűződhet.
Az alperesi beavatkozó az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Jogi álláspontja szerint a kizárás következtében a Kbt. 53. § (2) bekezdés értelmében a felperes az eljárás további szakaszában nem vehet részt. A ki zárást követő eredményhirdetés az eljárásnak egy újabb szakasza, azon csak az vehet részt, akit a korábbi eljárásból nem zártak ki, vagy aki a kizárást megtámadta. A kizárásról a felperes értesült, azt jogorvoslattal nem támadta. A kizárásra tekintettel az újabb eredményhirdetésen már nem vehetett részt, az ott kihirdetett döntéssel szemben nem volt jogosult jogorvoslati eljárás kezdeményezésére. Hivatkozott arra, hogy a jogorvoslati eljárásban a felperes lényegében a kizárást támadta, amire már nem volt jogszabályi lehetősége.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte annak helyes indokai alapján.
Az alperes és az alperesi beavatkozó fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból levont jogi következtetése is helytálló, az ott írtakat a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezésekben foglaltakra tekintettel tett alábbi kiegészítésekkel maga is osztja:
Elöljáróban arra utal a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az alperesnek és az elsőfokú bíróságnak is olyan jogkérdésben kellett állást foglalnia, amelyet a Kbt. nem szabályoz. A kizárás intézményét a Kbt. az ajánlatok felbontása alcímben szabályozza [Kbt. 53. § (1) és (2) bekezdés], amelyet az eljárás folyamatában az ajánlatok elbírálása és az eljárás eredményének kihirdetése követ. A jelen esetben azonban a kizárásra nem az ajánlatok elbírálása előtt került sor, hanem az ajánlatok elbírálása, valamint az eljárás eredményének kihirdetését követő utóbbi - az eredmény kihirdetése és a szerződés megkötése közötti - időpontban, egy az ajánlatkérő tudomására jutott tény következtében. Arra nézve, hogy ez esetben mi a követendő eljárás, a Kbt. nem ad eligazítást. A felperes jogorvoslati kérelmének elbírálása szempontjából, mint arra az elsőfokú bíróság is helyesen utalt, az a vizsgálandó jogkérdés, hogy a kérelem elkésett-e vagy sem. A kérdés megválaszolásához azonban nem mellőzhető a jogsértő esemény meghatározása, mert csak ennek ismeretében foglalhat állást az alperes és a bíróság is abban a kérdésben, hogy a tudomásra jutás mikor következett be, és ehhez képest a jogorvoslati kérelem a Kbt. 79. § (7) bekezdésében meghatározott időpontban került-e benyújtásra. E vonatkozásban az alperes és az elsőfokú bíróság eltérő álláspontra helyezkedett. Az alperes álláspontja szerint a jogsérelem abban állt, hogy a közbeszerzési eljárás eredeti nyertesével a szerződést az ajánlatkérő nem kötötte meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint jogsértő esemény az újabb eljárást lezáró döntés volt. A Fővárosi Ítélőtábla helytállónak találta az elsőfokú bíróság azon érvelését, hogy a jogorvoslati kérelem nem szűkíthető le a korábbi ajánlatkérői döntésnek megfelelő szerződéskötés kikényszerítésére, hiszen utóbb azt az alperes is kiterjesztette a kizárásról hozott ajánlatkérői döntésre. Valójában a felperes jogorvoslati kérelme a jogsértést illetően ennél tágabb körre vonatkozott. Az alperes a jogorvoslati kérelem egy elemét ragadta ki, és ar
ra alapozva döntött anélkül, hogy vizsgálta volna a Kbt.-nek az ajánlatok felbontásától, azok elbírálásán át az eljárás eredményének kihirdetéséig, és a szerződés megkötéséig tartó szabályozott folyamatát.
Az alperes által a jogsértő eseményről való tudomásszerzés időpontjának minősített, 2001. november 16-án kelt ajánlatkérői levél a Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint két okból sem tekinthető ügydöntőnek. Egyrészt az nem az eljárást lezáró döntés keretében született, hanem tájékoztatás formájában, másrészt a jogorvoslati kérelem előterjesztésének kilátásba helyezésével maga is jelzi a jogsértés megállapítását illetően elfoglalt álláspontjának bizonytalanságát, amikor arra utal, hogy hatósági döntést követően kívánja az eljárást lezárni. Az eljárás lezáró döntés a Kbt. 61. § (1) bekezdése szerinti tartalommal a döntőbizottság határozatának ismeretében készült el, és ez volt az a dokumentum, amelyből a felperes kétséget kizáróan tudomást szerzett arról, hogy őt az eljárásból az ott nevesített okból kizárták. Ebből következően a jogsértő esemény az ajánlatkérőnek az eljárásról összegző döntése volt, amelyről nem vitásan a felperes 2002. január 17-én szerzett tudomást. Ettől az időponttól számítottan a 2002. január 28-án előterjesztett jogorvoslati kérelem nem tekinthető elkésettnek, ezért a jogorvoslati kérelem érdemi elbírálásának van helye. Tekintve, hogy az első lezáró döntést követő események láncolata egységes egészként értékelendő, a másodfokú bíróság - kizárólag az elkésettség szempontjából vizsgálva az eljárást - nem foglalhatott állást abban a kérdésben, hogy az eljárásból kizárt ajánlattevő jogosult-e jogorvoslati kérelmet benyújtani az eljárás további szakaszához kapcsolódó események kifogásolására.
Arra tekintettel, hogy az alperes eltérő jogi álláspontjánál fogva nem vizsgálta érdemben a jogorvoslati kérelmet, az elsőfokú bíróságnak a megváltoztatási jogkör gyakorlására nem volt jogszabályi lehetősége.
Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak érdemben helyes döntését a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A sikeresen fellebbező felperes fellebbezési eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére a Fővárosi Ítélőtábla az alperest és az általa támogatott alperesi beavatkozót a Pp. 78. § (1), (2) és 79. § (1) bekezdése alapján kötelezte.
Az alperes és alperesi beavatkozót az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. § (1) bekezdésének c) és e) pontja alapján megillető személyes illetékmentességre tekintettel a fellebbezési illetéket a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
Budapest, 2003. november 19.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Szőke Mária s. k.,
bíró