FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0975/2004)
2.Kf.27.052/2003/6.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Farkas Gyöngyi (1067 Budapest, Csengery u. 53.) ügyvéd által képviselt Budapest Főváros XVII. Kerületi Önkormányzat (1173 Budapest, Pesti út 165.) felperesnek a dr. Nagy Gizella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Buda pest, Margit krt. 85., hivatkozási szám: D.282/7/2000., D.283/6/2000.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott köz igazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. évi július hó 2. napján kelt 12.K.32.665/2001/4. számú ítélete ellen az alperes által 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen 2003. évi október hó 15. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a fel peresnek 10 000 (azaz tízezer) forint másodfokú perköltséget.
A fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az ajánlatkérő felperes nyílt eljárás lefolytatására ajánlati felhívást tett közzé a Közbeszerzési Értesítő 2000. február 2-i számában a fenntartásában lévő általános iskolák, gimnázium és nyári napközis tábor, valamint az óvodák és szociális intézmények közétkeztetési feladatainak ellátására, mert e feladat teljesítésére a szolgáltatóval megkötött szerződésének időtartama 2000. június 30. napjáig tartott.
Az ajánlatok közül 2000. június 2-án a felperes az általános iskolák, a gimnázium és nyári napközis táborok közétkeztetési feladatai vonatkozásában a Pensio 17 Kft.-t, míg az óvodák és szociális intézmények közétkeztetésére a Plásztán Kft.-t hirdette ki nyertesnek.
Az ajánlattevők által kezdeményezett jogorvoslati eljárásra figyelemmel a felperes 2000. június 22-én értesítette az alperest arról, hogy a közétkeztetési feladatok ellátására 2000. június 21-én - ismételten - közbeszerzési eljárást írt ki, és a fennálló szerződése megszűnésének nagyon közeli időpontjára, valamint e feladata különleges fontosságára figyelemmel, ezúttal hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos gyorsított eljárást folytat le, az ajánlati felhívásokat pedig a nyílt eljárás nyerteseinek megküldte.
Az alperes a 2000. június 28. napján kelt D.211/15/2000. számú határozatával felperesnek a nyílt eljárást lezáró, és a nyerteseket kihirdető döntését megsemmisítette azzal az indokolással, hogy az ajánlattevők által benyújtott pályázatok (és így a nyertesnek kihirdetett ajánlattevők ajánlatai is) érvénytelenek voltak. A Plásztán Kft. a határozat bírósági felülvizsgálatára pert kezdeményezett. A Fővárosi Bíróság a 2001. május 10-én kihirdetett 3.K.34.575/2000/4. számú ítéletében azt állapította meg, hogy a Plásztán Kft. ajánlata érvényes volt.
Az alperes elnöke 2000. június 30-án jogorvoslati eljárást indított a felperes ismételt közbeszerzési eljárása ellen, melynek során az alperes a 2000. július 31-én kelt D.282/7/2000. számú határozatával az általános iskolák, gimnázium és nyári napközis tábor, a D.283/6/2000. számú határozatával az óvodák és szociális intézmények közétkeztetésére lefolytatott eljárásra vonatkozóan állapította meg a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 70. §-ának (1) bekezdés c) pontja megsértését, mely miatt 1 000 000-1 000 000 Ft megfizetésére kötelezte a felperest. A határozatok azonos tartalmú indokolása szerint a tárgyalásos eljárásnak a Kbt. 70. §-ának (1) bekezdés c) pontjában rögzített egyik feltétele, az ajánlatkérő mulasztásának a hiánya nem állt fenn, ugyanis a rendkívüli sürgősséget indokoló körülményt a felperes idézte elő azzal, hogy elmulasztotta a nyílt eljárásban beérkezett ajánlatok érvénytelenné nyilvánítását annak ellenére, hogy azok nem feleltek meg az ajánlati dokumentációjában foglalt feltételeknek.
Keresetében a felperes a bírságfizetésre kötelező határozatok hatályon kívül helyezését kérte, mert álláspontja szerint az önhibáján kívüli rendkívüli sürgősség indokolta a tárgyalásos gyorsított eljárást, mivel a korábbi közétkeztetési szolgáltatási szerződés 2000. június 30-ával megszűnt, az alperes korábbi eljárása folytán pedig nem volt érvényes és nyertes pályázó, akivel szerződést köthetett volna.
Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság az alperesi határozatokat hatályon kívül helyezte arra hivatkozással, hogy - miután a nyílt eljárásban is volt érvényes ajánlat - az alperes téves D.211/15/2000. számú határozata miatt került a felperes a rendkívüli sürgősség helyzetébe, abba a helyzetbe, hogy tárgyalásos gyorsított eljárást folytasson le.
Az alperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását, és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, mert a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárásokat a felperes már akkor elkezdte, mielőtt a nyílt eljárást lezáró döntését megsemmisítő alperesi határozat megszületett volna, tehát nem annak következményeként folytatta le a tárgyalásos gyorsított eljárást, illetve nem az alperesi eljárás eredményezte a rendkívüli sürgősség helyzetének kialakulását. Egyebekben fenntartotta a határozataiban foglaltakat.
A felperes ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte arra hivatkozással, hogy a fellebbezésben megjelölt időpontok nem változtatnak az ítélet jogszerűségén.
Az alperes fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan rögzítette ítéletében (amellyel kapcsolatban a jogkövetkeztetéseket mellőzve), a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiakat emeli ki: a felek által nem vitatottan a felperes az alperes döntését be nem várva, a D.211/15/2000. számú határozat meghozatala előtt, és annak tartalma ismerete nélkül indította meg a tárgyalásos gyorsított eljárást.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. §-ának (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: az óvodáról, a szociális ellátásról, valamint a gyermek és ifjúsági feladatokról való gondoskodás. Az e törvényben rögzített ezen feladatai körében megszervezett közétkeztetés folyamatos ellátását helytállóan minősítette a felperes kiemelt fontosságúnak. A Kbt. 70. §-ának (1) bekezdés c) pontja szerint az ajánlatkérő tárgyalásos eljárást alkalmazhat, ha az ajánlatkérő által előre nem látható okból előállt rendkívüli sürgősség miatt e törvényben előírt határidők nem lennének betarthatóak; a rendkívüli sürgősséget indokoló körülmények azonban nem eredhetnek az ajánlatkérő mulasztásából.
Miután a 2000. június 2-ai eredményhirdetést követően négy ajánlattevő fordult jogorvoslati kérelemmel a nyílt közbeszerzési eljárás ellen az alpereshez, és 2000. június 30-áig tartó szerződése volt a felperesnek a közétkeztetés szolgáltatására, illetve mert a közétkeztetés biztosítása kiemelt feladat, és az alperesi döntés sem volt ismert, a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint helytállóan értékelte a felperes a kialakult helyzetet a rendkívül sürgősség esetének.
A felülvizsgálni kért határozatok 3. oldalán az ötödik bekezdés első mondatában határozta meg az alperes a felperesi mulasztást abban, hogy a beérkezett ajánlatokat nem nyilvánította érvénytelennek. Ezzel azonban az alperes nem igazolta, nem bizonyította azt, hogy a rendkívüli sürgősséget indokoló körülmények a felperes mulasztásából eredtek volna, az ugyanis, hogy a beérkezett ajánlatokat a felperes érvényesnek minősítette, nem mulasztó magatartás, hanem (függetlenül az alperes D.211/15/2000. számú határozatában, illetve a Fővárosi Bíróság 3.K.34.575/2000/4. számú ítéletében foglaltaktól) felperesnek szakértői véleményeket is figyelembe vevő álláspontja. Nem tekinthető mulasztásnak, nem róható a felperes terhére, hogy a jogorvoslati kérelmekre figyelemmel, az eljárásról való tájékoztatását követően (mintegy jogkövető magatartással), jogszerű közbeszerzési eljárást kívánt lefolytatni.
Mindezek folytán megfelelő az elsőfokú bíróságnak a bírság megfizetésére kötelező határozatokat hatályon kívül helyező döntése, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a sikertelenül fellebbező alperest a felperes másodfokú perköltsége megfizetésére, míg a fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2003. október 15.
Borsainé dr. Tóth Erzsébet s. k., Dr. Kurucz Krisztina s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Rothermel Erika s. k.,
bíró