FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (0994/2004)
3.Kf.27.064/2003/4.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Bálint Éva ügyvéd (1126 Budapest, Kléh I. u. 4.) által képviselt Multi Linqua Kft. (1011 Budapest, Bem rkp. 26.) felperesnek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a Wallacher Lajos által képviselt Igazságügyi Minisztérium (1055 Budapest, Kossuth L. tér 4.) beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2002. április 11. napján kelt 13.K.32.723/2001/7. számú ítélete ellen az alperes által 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20 000 (húszezer) forint másodfokú perköltséget.
A fellebbezési illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
Az alperesi beavatkozó mint ajánlatkérő 2001. május 16-án részvételi felhívást tett közzé tárgyalásos eljárás megindítására európai közösségi joganyag fordítása, valamint magyar jogszabályok angol nyelvre történő fordítása tárgyban. A beszerzés mennyiségét 27 000 lefordított oldalban jelölte meg. A részvételi felhívás rögzítette, hogy az elbírálás az összességében legelőnyösebb ajánlat bírálati szempont szerint történik az alábbi pont- és súlyszámok szerint:
- ajánlati ár 80
- vállalt részhatáridő 20
A részszempontok 1-20-ig voltak pontozhatóak.
A részvételi jelentkezés határidejében öt ajánlattevő nyújtotta be jelentkezését, akik közül az alperesi beavatkozó három jelentkezőt - köztük a felperest - minősített alkalmasnak, és őket az ajánlati felhívás átadásával ajánlattételre felhívta. Az ajánlattevők részére az alperesi beavatkozó dokumentációt is biztosított, melynek 1. pontjában a kész fordítási csomagra vonatkozó követelmények között többek között előírta, hogy annak tartalmaznia kell minden egyes átadott fordítási csomag vonatkozásában a fordításra kiadott eredeti anyagot, a fordítást papíron és mágneslemezen, a kísérőlapot megfelelően kitöltve. A fordításnak szükség esetén tartalmaznia kell a fordító által készített szószedetet, a fordítandó anyagban szereplő nem szöveges elemeket, valamint az elkészült fordítás helyesírásának számítógépes ellenőrzését. A dokumentáció 2. pontja tartalmazta a minőségi garanciára vonatkozó előírást, amelynek értelmében az ajánlattevő térítésmentesen volt köteles kijavítani a hibás fordítást, olyan hiba esetén, amely túlmutat a lektori tevékenység keretein. Az ajánlattevőnek rendelkeznie kell a hibajavításra visszaküldött fordítások térítésmentes és gyors javításához szükséges kapacitással. A dokumentáció 3. pontjában a minőségbiztosítás keretében előírta, hogy az ajánlattevőknek rendelkezniük kell olyan rendszerrel, amely dokumentált folyamatszabályozást ír elő a fordítandó anyag átvételétől a végtermék leszállításáig, ideértve a hibás termék kijavítását is. Az ajánlatban be kellett mutatni, hogy milyen rendszerrel tudja biztosítani az ajánlattevő az alábbi követelményeket:
- A fordítási csomag hiánytalanul tartalmazza valamennyi dokumentumot, az egyes dokumentumok teljes terjedelmükben lefordításra kerültek (oldalszám, szerkesztési ellenőrzés).
- Az egyes fordítások útja nyomon követhető, a fordítás aktuális fázisára vonatkozó adatok visszakereshetők.
- A kiadott fordítások elkészítési határideje betartásának figyelemmel kísérése, az időbeni teljesítés biztosítása.
- A fordításokra a további lektorálási szintekről, valamint a jogi-nyelvi ellenőrzésből adódó észrevételeknek a fordítókhoz való visszacsatornázásra.
A részhatáridőre vonatkozóan előírta, hogy az ajánlattevő közölje, hogy egy 1500 fordított oldal (1500 karakter/oldal szóközökkel) terjedelmű (elméleti) fordítási csomagot, amely maximum harminc jogszabályból áll és öt szakterületet fed le, az átadástól számított milyen, munkanapokban számított határidőre tud leszállítani az ajánlatkérő részére. Az ajánlattételi határidőben valamennyi felkért ajánlattevő benyújtotta ajánlatát. A részhatáridőt a felperes négy munkanapban, a Németh & Pásztor Kft. hat munkanapban, míg a Suprex Kft. kilenc munkanapban jelölte meg. A tárgyalások eredményeként a felperes és a Németh & Pásztor Kft. ajánlatát nem módosította, a Suprex Kft. a részhatáridőre vonatkozó vállalását a külön tárgyalás során fél munkanapra szállította le, majd az együttes tárgyalás során azt egy munkanapban jelölte meg. Az alperesi beavatkozó nyertes ajánlattevőként a Suprex Kft.-t hirdette ki.
A felperes által előterjesztett jogorvoslati kérelem a jogsértés megállapítására, az eljárást lezáró döntés megsemmisítésére, ideiglenes intézkedés alkalmazására és a költségek megtérítésére vonatkozott. Indokolásában arra hivatkozott, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) alapelvi rendelkezéseit azáltal, hogy lehetetlen vállalást tartalmazó ajánlatot fogadott el nyertes ajánlatnak.
Az alperes D.477/8/2001. számú határozatával a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította azzal az indokkal, hogy a tárgyalásos eljárás lefolytatásának módja a Kbt. alapelvi rendelkezéseinek érvényesülését biztosította, mert valamennyi ajánlattevő előtt ismert volt a többi ajánlattevő vállalása, és lehetősége volt ennek ismeretében saját ajánlatának módosítására. Lehetetlen feltétel vállalása azért nem állapítható meg, mert az eljárásban részt vevő másik ajánlattevő sem zárta ki a teljesítés egy nap alatti lehetőségét. Kifejtette, hogy a nyertes ajánlattevő felelőssége a szerződés teljesítése, nemteljesítés esetén a szerződésszegésből eredő következményeket viselnie kell.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt, kérve a jogorvoslati kérelemben megjelölt intézkedések megtételét. Álláspontja szerint a verseny tisztaságának alapelvét az ajánlatkérő nem biztosította, és sérelmet szenvedett mindezek miatt az esélyegyenlőség alapelve is.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Indokolásában megállapította, hogy az egynapos teljesítési határidőt tartalmazó ajánlat legkedvezőbb ajánlatkénti minősítése - a határidő teljesíthetőségének szakmai megvizsgálása nélkül - komolytalanná teszi az ajánlatok egymással való versenyeztetését, sérti az esélyegyenlőség és a verseny tisztaságának elvét, valamint a nyertes ajánlattevő kiválasztására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Az új eljárás során előírta az alperes részére a per során becsatolt, a Magyar Fordítók Egyesületének Etikai Bizottsága szakmai véleményének vitatása esetére a szükséges bizonyítás lefolytatását és a közbeszerzési eljárás szabályainak megsértése esetén az alkalmazandó jogkövetkezmények tárgyában való döntést.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az eljárás során nem merült fel adat arra nézve, hogy az egy- napos vállalási határidő lehetetlen lenne, ezt erősítette az egyik ajánlattevő nyilatkozata is. Ezért az ajánlatkérő döntése és az alperes határozata jogszerű volt. A vállalás reális vagy irreális voltának vizsgálata álláspontja szerint a teljesítés körébe tartozó kérdés, amely nem tartozik az alperes hatáskörébe. Ez utóbbi megállapítása vonatkozásában hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Kf.III.27.697/1998/4. számú eseti döntésére.
A felperes ellenkérelme a megalapozott elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Az alperesi beavatkozó észrevételt nem terjesztett elő. A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból helyes jogi következtetést vont le, megállapításával a Fővárosi Ítélőtábla is egyetért, indokait maga is osztja.
Az alperes fellebbezésében kifejtettekre utalással kiemeli a Fővárosi Ítélőtábla, hogy nem elegendő az ajánlatkérői döntés vizsgálatánál annak a megállapítására szorítkozni, hogy a legrövidebb vállalási határidőt tartalmazó ajánlat e bírálati résszempont alapján a legkedvezőbb ajánlat, és ezért az értékelés szempontjai nem sérültek. Azt is vizsgálni kell, hogy az így vállalt határidő objektíve alkalmas-e az ajánlati felhívásban és dokumentációban megjelölt követelményrendszer megvalósulásának biztosítására. A Kbt. személyi hatálya alá tartozó szervezetek beszerzéseik megrendelése során - amennyiben annak értéke a külön meghatározott értéket meghaladja - kötelesek a Kbt. szabályai szerint eljárni. A Kbt. 33. § (1) bekezdése szerint az ajánlati felhívás tartalmát úgy kell meghatározni, hogy annak alapján az ajánlattevők egyenlő eséllyel megfelelő árajánlatot tehessenek. A Kbt. 37. § (1) bekezdésére figyelemmel, ha az ajánlatkérő a megfelelő ajánlattételhez szükséges dokumentációt készít, a részletes szerződési feltételeket a dokumentáció tartalmazza. Az alperesi beavatkozó a megfelelő ajánlattételhez az ajánlati felhívásban és dokumentációban részletesen rögzítette elvárásait. Ezzel összefüggésben nem csupán a szerződés teljesítésére tartozó kérdés, hogy a nyertes ajánlattevő vállalása teljesíthető-e vagy sem.
Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy az alperesi érvelés olyan helyzetet teremthet, amely jogtalan előnyhöz juttatja az egyik ajánlattevőt a másik rovására. Ez sérti az esély egyenlőség elvét, mert azt az ajánlattevőt részesíti indokolatlan előnyben a többihez képest, aki teljesíthetetlen feltétel vállalásával kívánja kiszorítani a versenyből a teljesíthető feltételt vállaló versenytársakat. Ez a közbeszerzések céljával összeegyeztethetetlen és megengedhetetlen eljárás. Ebben a körben van jelentősége az elsőfokú bíróság által hivatkozott Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltak vizsgálatának, melyre a megismételt eljárás során az alperesnek is figyelemmel kell lennie.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján a Pp. 253. § (2) be kezdése értelmében helybenhagyta.
A sikertelenül fellebbező alperest a Pp. 78. § (1), (2), és a Pp. 79. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperesnek járó másodfokú perköltség megfizetésére.
A per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (1) bekezdésnek c) pontja, a 46. § (1) bekezdése alapján le nem rótt fellebbezési illetéket az alperest az Itv. 5. § (1) bekezdésének c) pontja alapján megillető teljes személyes illetékmentessége folytán a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2003. december 17.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Szőke Mária s. k.,
bíró