FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (1319/2004)
3.Kf.27.164/2003/4.szám
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szűcs Imre Zoltán ügyvéd (1142 Budapest, Dorozsmai u. 37/B) által képviselt Junior Vendég látó Rt. (1095 Budapest, Mester u. 29-31.) felperesnek a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Benke László jogtanácsos (1163 Budapest, Havashalom u. 43.) által képviselt Budapest Főváros XVI. Kerületi Önkormányzat (1163 Budapest, Havashalom u. 43.) beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2002. november 14. napján kelt 25.K.31850/2002/5. számú ítélete ellen az alperes által 7. sorszám alatt, az alperesi beavatkozó által 6. sorszám alatt előterjesztett és 8. sorszám alatt indokolt fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az alperest és az alperesi beavatkozót, hogy 15 napon belül egyenként fizessen meg a felperesnek 30 000-30 000 (harmincezer-harmincezer) forint másodfokú perköltséget.
A fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
Budapest Főváros XVI. Kerületi Önkormányzata mint ajánlatkérő 2002. március 27-én ajánlati felhívást tett közzé nyílt eljárás megindítására a fenntartásában lévő Fejlesztő Nevelési-Oktatási Központ intézményei (összesen 200 fő) számára közétkeztetés (tízórai, ebéd, uzsonna) biztosítása tárgyában. Az ajánlati dokumentáció többek között tartalmazta az ajánlattevők által követendő nyersanyagnormákat, és előírta mintaétrend csatolását. Az ajánlati felhívás az értékelés szempontjaként az összességében legelőnyösebb ajánlatot határozta meg. A felperes két alkalommal írásbeli tájékoztatást kért az ajánlatkérőtől az értékelés szempontja körében, majd az arra adott válaszok ismeretében 2002. május 5-én jogorvoslati kérelmet terjesztett elő, amelyben három pontra alapítottan vitatta az ajánlatkérő ajánlati felhívásának jogszerűségét. Ebben arra hivatkozott, hogy azzal, hogy
1. a beavatkozó a mintaétlapok teljesíthetőségét nem vizsgálja, sérül a Kbt. 34. § (3) bekezdésének a) pontja,
2. nem egyértelmű, hogy az ajánlatkérő minek alapján differenciál az ajánlatok között, és
3. a második részszempont minőség alszempontjánál nem biztosított az esélyegyenlőség.
Az alperes a jogorvoslati kérelmet elutasította az 1. pont vonatkozásában elkésettség, a 2., 3. pont vonatkozásában megalapozatlanság miatt. Indokolásában kifejtette, hogy az 1. pontban írt jogsértő esemény a felperes előtt már 2002. április 10-én ismert volt, ehhez képest a kérelem 2002. május 5-i benyújtása elkésett, a többi igény vonatkozásában pedig arra hivatkozott, hogy az ajánlatkérő által a jogorvoslati eljárásban kifejtettek alapján megállapítható volt, hogy az alkalmazni kívánt értékelési mód a kiíráshoz képest nem tartalmaz eltérést.
Az alperes határozat ellen előterjesztett keresetét az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elkésettség vonatkozásában osztotta a felperes álláspontját, és megállapította, hogy az ajánlati felhívás jogszerűségét vitató jogorvoslati kérelemnek előterjesztésére nyitva álló határidő az ajánlat tételi határidő lejártának a napján kezdődőik, melyhez képest a kérelem nem elkésett. Hivatkozott a Kbt. 79. § (7) bekezdésére és a (8) bekezdés a) pontjára. Rámutatott, hogy a szubjektív határidő csak a törvénysértő esemény bekövetkezése időpontjában kezdődhet legkorábban, mivel egy még be nem következett eseményről tudomást sem lehet szerezni. Megállapította, hogy az alperes érdemben nem vizsgálta az ajánlati felhívás és dokumentáció jogszerűségét a felperes által hivatkozott három pontban. A felperes azt kifogásolta, hogy a felhívás és a dokumentáció tartalma nem egyértelmű, bizonyos pontokban jogszabálysértő. Az alperesnek ezért ebben a kérdésben kellett volna állást foglalnia, ehelyett azt vizsgálta, hogy az ajánlatok értékelését az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban, és ajánlati dokumentációban foglalt feltételek alapján kívánja-e végezni. Utalt arra, hogy jogszabályi rendelkezés hiányában nincs lehetőség az ajánlati felhívás és dokumentáció bizonytalanságait a jogorvoslati eljárásban tartott tárgyaláson tisztázni, az ellentmondásokat feloldani. Mivel az alperes érdemben nem vizsgálta a dokumentáció és felhívás jogszerűségét, jogszabálysértést követett el, ezért a közigazgatási határozatot az Áe. 73. § (1) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletében előírta az új eljárás lefolytatásánál irányadó vizsgálati szempontokat.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes és az alperesi beavatkozó terjesztett elő fellebbezést az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása iránt. Az alperesi beavatkozó másodlagos fellebbezési kérelme arra vonatkozott, hogy az egyes kereseti kérelmeket külön-külön vizsgálva állapítsa meg a Fővárosi Ítélőtábla, hogy olyan súlyú jogszabálysértés nem történt, amely megalapozná az új eljárást.
Az alperes fellebbezésében megismételte a jogorvoslati határozatban az elkésettségre vonatkozó jogi álláspontját, elemezte az objektív és szubjektív határidő fogalmát és kifejtette, hogy a Kbt. 79. § (8) bekezdése az objektív és nem az elsőfokú bíróság értelmezése szerinti szubjektív határidőre vonatkozik. Amennyiben a tudomásszerzés időpontja megállapítható, a 15 napos szubjektív határidő ettől az időponttól kezdődik, ha a tudomásszerzés időpontja nem állapítható meg, segítségül hívható az objektív határidő- számítás szabálya. Sérelmezte az elsőfokú ítélet megállapítását a további két kérelem vonatkozásában, és arra hivatkozott, hogy nem azért tartotta megalapozatlannak a kérelmet, mert a beavatkozó a tárgyaláson feloldotta az ellentmondásokat, hanem azért, mert a tárgyaláson tett nyilatkozatai meggyőzték arról, hogy az értékelésre van jogszerű megoldás a látszólagosnak bizonyult ellentmondások ellenére is.
A beavatkozó fellebbezésében az elkésettséget illetően osztotta az alperes érvelését, a második kérelmet illetően az volt az álláspontja, hogy azt az alperes érdemben bírálta el, ennek során megállapítva a kiírás egyértelmű és jogszabályoknak megfelelő tartalmát. A harmadik szempont vizsgálata is megtörtént érdemben, mert ennek eredményeként jutott az alperes arra a megállapításra, hogy az ajánlatkérő által megadott számítási mód ugyan bonyolult, de egyértelmű, nem sérült a Kbt. egyetlen rendelkezése sem. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem jelölt meg jogszabálysértést.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai alapján történő helybehagyását kérte.
A fellebbezések nem alaposak.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján érdemben helytálló döntést hozott, a felperes 1. pontban írt kereseti kérelmével kapcsolatban azonban a Fővárosi Ítélőtábla nem osztotta az elsőfokú bíróság jogi indokolását.
A Kbt. 79. § (7) bekezdése szubjektív és objektív határidőt állapít meg. A két határidő számításának kezdete nem feltétlenül esik egybe. A szubjektív határidő értelemszerűen a jogsértő eseményről történő tudomásszerzéstől veszi kezdetét. Sok esetben azonban a tudomásszerzés időpontja nem határozható meg egyértelműen. Ezért a törvény a folyamatosan fennálló jogsértések esetei közül néhányat kiemel és meghatározza, hogy mit kell a jogsértés bekövetkezésének tekinteni. A Kbt. 79. § (7) és (9) bekezdésének rendelkezéseiből következik, hogy ez utóbbi jogalkotói segítség csak az objektív határidők végső időpontjának meghatározására vonatkozik. A Fővárosi Ítélőtábla osztotta e vonatkozásban az alperes fellebbezésében is kifejtett jogi álláspontját, de a tudomásszerzés időpontját az alperestől és az elsőfokú bíróságtól eltérően más eseményhez kötötte. Az alperes jogi álláspontja szerint a felperes 2002. április 10-én már tudomást szerzett a jogsértésről, mert ekkor a mintaétlapok teljesíthetőségének vizsgálatával kapcsolatban kérdést intézett az ajánlatkérő felé. Ettől az időponttól számítottan a 2002. május 5-én előterjesztett kérelem a Kbt. 79. § (7) bekezdése alapján elkésett. Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontjánál fogva nem foglalkozott a tudomásszerzés időpontjával, mert egyértelműen a Kbt. 79. § (8) bekezdés a) pontjához kötötte a határidő kezdetét. A Fővárosi Ítélőtábla fentiekben kifejtett határidők számítására vonatkozó jogi álláspontja szerint a jogorvoslati kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő megállapításánál a Kbt. 79. § (7)-(9) bekezdését kell megfelelően alkalmazni és ehhez képest nem mellőzhető a tudomásszerzés időpontjának vizsgálata. Ez az időpont nem azonosítható a kérdés feltevésének időpontjával, mert önmagában a kérdések felvetése csak azt jelzi, hogy az ajánlati felhívás tartalma az ajánlatkérő előtt aggályos, nem egyértelmű, további kifejtésre szorul, de nem vonható le abból az a megállapítás, hogy jogsértő is. A felperes kérdéseire a választ 2002. április 25-én kapta meg, és ebb
ől vonta le következtetését az ajánlati felhívás jogsértő voltáról. A tudomásszerzés időpontja ehhez a dátumhoz köthető, melyhez képest a 2002. május 5-én előterjesztett jogorvoslati kérelem határidőben érkezett.
A további kérelmek vonatkozásában a Fővárosi Ítélőtábla mindenben osztotta az elsőfokú bíróság döntésének indokait. A fellebbezésekkel kapcsolatban kiemeli, hogy az alperesi határozatból egyértelműen megállapítható, az alperes annak vizsgálatára szorítkozott, hogy az ajánlati felhívásban írtakhoz képest az ajánlatkérő által szándékoltan alkalmazni kívánt értékelési mód tartalmaz-e eltérést, de a jogorvoslati kérelem nem erre vonatkozott. Az alperes eljárása kimerült az ajánlatkérő által alkalmazni szándékozott értékelési mód vizsgálatában, amelynek elvégzése objektív adatok hiányában teljességgel szükségtelen. Ezért helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor az alperesi határozat tartalmát felülvizsgálva - és nem a határozathoz utóbb fűzött magyarázatot - annak hatályon kívül helyezéséről döntött.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az elkésettség tekintetében kifejtett eltérő indokolással a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján helybenhagyta.
A sikertelenül fellebbező alperes és alperesi beavatkozó a Pp. 78. § (1), (2), a Pp. 79. § (1) és a Pp. 83. § (1) bekezdése alapján köteles a felperes másodfokú költségeinek megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (3) bekezdésének c) pontja, a 47. § (1) bekezdése alapján, figyelemmel az Itv. 5. § (1) bekezdésének c) pontjára, a költségmentességről szóló 6/1986 (VI. 26.) IM rendelet 14. § szerint az állam viseli.
Budapest, 2003. november 26.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Szőke Mária s. k.,
bíró