FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (1585/2004)
3.Kf.27.196/2003/7.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kökény László ügyvéd (Petneházy és Társai Ügyvédi Iroda, 1111 Budapest, Bercsényi u. 9.) által képviselt NEPTUN Könyvvizsgáló és Pénzügyi Tanácsadó Kft. (1181 Budapest, Vándor S. u. 13.) I. r. és a Fővárosi Önkormányzat Szerb Tanítási Nyelvű Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon (1074 Budapest, Rózsák tere 6-7.) II. r. felpereseknek a dr. Csanádi Péter jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2003. január 21. napján kelt 13.K.32.252/2002/4. számú ítélete ellen a felperesek által 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyja. A perköltségre vonatkozó részében azzal egészíti ki, hogy a II. r. felperes kereseti illetékét az állam viseli.
Kötelezi az I. r. és II. r. felpereseket, hogy 15 napon belül egyenként fizessenek meg az alperesnek 30 000-30 000 (harmincezer-harmincezer) forint másodfokú perköltséget.
A II. r. felperes fellebbezési illetékét az állam viseli.
Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
A felperesek között 2001. november 21-én megbízási szerződés jött létre, amelyben az I. r. felperes vállalta közbeszerzési eljárás keretében a II. r. felperes bútorozási és járulékos beszerzési igényének a bonyolítását. Közzététel nélküli tárgyalásos eljárás útján kívánták - még 2001-ben - a közbeszerzési eljárást lebonyolítani, de az alperes az eljárás során hozott döntéseket megsemmisítette. Ilyen előzmények után változatlan tárgyban - I-III. csoportra bontva - bútorok, különböző felszerelések és informatikai, híradástechnikai eszközök beszerzésére nyílt közbeszerzési eljárás keretében került sor. A közbeszerzési eljárás közzététele 2002. április 3-án megtörtént. A kitűzött eredményhirdetés időpontja 2002. június 3-a volt. Az eljárás bonyolításában részt vett az I. r. felperes megbízási szerződésben kapcsolattartó személyként megnevezett könyvvizsgálója is.
Az eredményhirdetés kitűzött időpontjában az ajánlatkérő képviselője a megjelenteket arról tájékoztatta, hogy technikai okok miatt az eredményhirdetésre csak a következő napon kerül sor. Így az eljárás eredményének kihirdetése 2002. június 4-én történt meg, az összegzés kiküldése az érintetteknek megtörtént.
Az egyik ajánlattevő fordult jogorvoslati kérelemmel az alpereshez - többek között - kifogásolva a késedelmes eredményhirdetést. Az alperes D.347/11/2002. számú határozatában megállapította, hogy az a II. r. felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 55. § (2) bekezdését, ezért az I. r. felperest - amely társaság az eredményhirdetés szabálytalanságáért felelősségét elismerte - 1 M Ft bírsággal sújtotta.
A felperesek határozat felülvizsgálatára irányuló keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a közbeszerzési eljárás - ellentétben a felperesi hivatkozással - 2002. január 1. napját követően indult, így a közzétételkor hatályos jogszabályok alkalmazása jogszerű volt. Az eredményhirdetés elhalasztására vonatkozó szabályoknak a felperesek eljárása nem felelt meg, a halasztás indokául felhozott érvek és az a körülmény, hogy az ajánlattevőket hátrány nem érte a jogsértés bekövetkezésének szempontjából, közömbös. A jogsértés következménye volt a bírság kiszabása, melynek mértékét az alperes a törvényi keretek között megfelelően mérlegelve határozta meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek nyújtottak be fellebbezést annak megváltoztatását, az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, a jogkövetkezmények alóli mentesítést és az alperes perköltség fizetésére kötelezését kérték. Arra hivatkoztak, hogy a perbeli közbeszerzési eljárást megelőzően a perbeli beszerzésre közzététel nélküli tárgyalásos eljárást kezdeményeztek, amely ellen az alperes elnöke hivatalból eljárást kezdeményezett, így a beszerzéshez kapott összeg felhasználása 2001. december 31-ig nem történt meg. IIyen előzményeket követően került sor a nyílt eljárás megindítására. Az I. r. felperes felelőssége azonban a 2001. november 21-i szerződés, és csak a 2001. évi szabályok szerint állt fenn. A Kbt. szabályai időközben szigorodtak, amelyre nézve a felperesek között létrejött szerződés megfelelő rendelkezést nem tartalmaz. A II. r. felperes igazgatójától származó 2002. május 13-i megbízásra is figyelemmel az I. r. felperesnek a perbeli beszerzésre nem volt megbízása, az I. r. felperes felelősségét csak a 2001-ben érvényben lévő szabályok szerint ismerte el. A felperesek utaltak arra is, hogy az alperes a jogorvoslati kérelmet az alkalmatlanná minősítés tekintetében nem találta alaposnak. Ismét hivatkoztak arra, hogy az egynapos késedelem semmiféle hátrányt nem okozott az ajánlattevőknek.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és perköltségének megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a 2002. január 1. napjától hatályos jogszabályokat kellett alkalmazni, így nem volt mérlegelésre lehetőség a bírság kiszabásának kérdését illetően. Az I. r. felperes nyilatkozatában nem tett olyan korlátozást, hogy csak a felperesek között létrejött megbízási szerződés keretei között ismerné el a felelősségét.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló az abból levont jogi következtetése is, azt a másodfokú bíróság megismételni nem kívánja. A fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban a Fővárosi Ítélőtábla a következőkre kíván rámutatni.
A pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló 2001. évi LXXIV. törvény 151. § (1) bekezdése módosította a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontját. Rendelkezéseit a 175. § (1) bekezdése szerint a hatálybalépését - 2002. január l. napját - követően megkezdett beszerzésekre és az azokkal kapcsolatban kérelmezett, kezdeményezett vagy hivatalból indított jogorvoslati eljárásokra kell alkalmazni. Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy a perbeli beszerzés a Kbt. 32. § (1) bekezdése alapján a közzététellel indult, ezért a közzététel napjához igazodóan a 2002. január 1. napja után hatályos jogszabályi rendelkezéseket kellett alkalmazni. E szempontból közömbös, hogy a felperes beszerzési igénye korábban keletkezett, és egy másik típusú közbeszerzési eljárást korábban - eredménytelenül - kezdeményezett. Az az eljárás nyilvánvaló módon valamilyen formában lezárult, hiszen egy újabb - a perbeli - eljárás megindítására került sor. A jogszabály nem kellő ismerete a felpereseket a felelősség alól nem mentesíti. A közöttük létrejött megbízási szerződés tartalma csak annyiban vehető figyelembe, hogy e szerződés alapján kerülhetett sor a jogorvoslati eljárásban a felelősségi rend megállapítására. Erre nézve a jogorvoslati eljárás során felvett jegyzőkönyv (3. oldal 5-6. bekezdés) egyértelmű nyilatkozatot tartalmaz. Nem volt vitatott az sem az eljárás korábbi szakaszában, hogy a beszerzés bonyolítója az I. r. felperes volt. Ezt az I. r. felperes által utóbb hivatkozott, a II. r. felperes igazgatójától származó megbízólevél sem cáfolta, tekintve, hogy a szervezeten belüli, a közbeszerzési eljárás bonyolítására vonatkozó megbízás a felperesek között fennálló megbízási jogviszonyt nem befolyásolja. A beszerzés iratai (bontási jegyzőkönyv stb.) alapján megállapítható volt, hogy az eljárás az I. r. felperes mint bonyolító képviselőjének jelenlétében és részvételével zajlott. A felperesek, minden további, a megbízási jogviszonyból eredő kérdést végső soron polgári peres úton tisztázhatnak. Helyesen hivatkozott a
rra az elsőfokú bíróság, hogy önmagában a Kbt. 55. § (2) bekezdésének sérelme - függetlenül a jogsérelemmel okozott joghátránytól - megalapozta a Kbt. 88. § szerinti jogkövetkezmények alkalmazását. A Kbt. szankciórendszerét tekintve a felperesek terhére megállapított jogsértés, bírság és az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére kötelező rendelkezés jogszerű alkalmazását nem teheti kétségessé az a körülmény sem, hogy a kérelmező jogorvoslati kérelme csak kisebb részt volt alapos. Kizárólag a bírság összegének a törvényi keretek közötti meghatározása jelenthet az alperes számára mérlegelési szabadságot, a minimumbírság kiszabásától azonban ilyen és hasonló esetekben sem tekinthet el. A Kbt. 88. § (1) bekezdés h) pontja szerint kizárólag a jogsértés hiánya indokolhatja a kérelmező költségekben marasztalását, így az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére kötelező rendelkezés is a jogszabályoknak megfelelt.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében fenti kiegészítésekkel a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A felperesek fellebbezése sikertelen volt, ezért a Pp. 78. § (1), (2) és a 79. § (1) bekezdése alapján kötelesek az alperes jogi képviseletével felmerült másodfokú perköltség viselésére.
A másodfokú bíróság észlelte, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztott a kereseti illeték viseléséről rendelkezni, és a felperesek által lerótt kereseti illetékre vonatkozó indokolás elírást tartalmaz. Az II. r. felperes 9000 forint, az I. r. felperes 60 000 forint kereseti, az I-II. r. felperesek 60 000 forint fellebbezési illetéket leróttak. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5 .§ (1) bekezdés c) pontja alapján a II. r. felperes személyes illetékmentes, a terhére számítandó kereseti és fellebbezési illetéket az Itv. 59. § (1) bekezdésére figyelemmel a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli. Az I. r. felperes köteles a kereseti és a fellebbezési illeték viselésére az Itv. 39. § (3) bekezdésének c) pontja, a 47. § (1) bekezdése és a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése szerint. Az I. r. felperes az Itv. 62. § (1) bekezdésének rendelkezése ellenére a törvényes mértéket meghaladóan illetéket rótt le, ezért 50 000 forint kereseti és 36 000 forint fellebbezési illetéket az Itv. 80. § (1) bekezdés f) pontja alapján a Fővárosi Illetékhivataltól visszaigényelhet.
Budapest, 2004. január 28.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Matheidesz Ilona s. k.,
a tanács elnöke, előadó bíró bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
bíró