FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (1688/2004)
3.Kf.27.096/2003/3. szám
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Bokor Ferenc Ügyvédi Iroda (1214 Budapest, Béke tér 8. I/3. ügyintéző: dr. Bokor Ferenc ügyvéd) által képviselet dr. Czirmes György budapesti (1035 Budapest, Szél u. 21. sz.) lakos felperesnek a dr. Nagy László Gábor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében - amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a Dr. Szentmiklósi és Társa Ügyvédi Iroda (1036 Budapest, Kolosy tér 5-6. ügyintéző: dr. Szentmiklósi Péter ügyvéd) által képviselt PM Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (1095 Budapest, Mester u. 7.) beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2002. szeptember 12. napján kelt 13. K. 30.571/2002/9 számú ítélete ellen az alperesi beavatkozó részéről 10. sorszám, az alperes részéről 11. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezéssel támadott részét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és az alperesi beavatkozónak egyenként 50 000-50 000 (ötvenezer-ötvenezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak - az illetékhivatal külön felhívására 10 000 (tízezer) forint kereseti és 27 000 (huszonhétezer) forint fellebbezési illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az alperesi beavatkozó - mint ajánlatkérő - 2001. december 19-én ajánlati felhívást tett közzé nyílt eljárás megindítására "a PM Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága részére közbeszerzési eljárások teljes körű lebonyolítására 2002. és 2003. években" tárgyban, melyet a Közbeszerzési Értesítő 2002. január 23-i számában megjelentetett hirdetményével módosított. A beszerzés tárgya és mennyisége a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 7. és 9. §-aiban értelmezett árubeszerzés és szolgáltatás tárgykörben és a Kbt. 26. §-ában felsorolt beszerzési eljárástípusokban megbízási keretszerződés elkészítésére vonatkozott. Az ajánlatkérő ajánlatkérői dokumentációt is rendelkezésre bocsátott. 2002. február 20-án előzetes összesített tájékoztatót jelentetett meg a Közbeszerzési Értesítőben a beszerzés tárgyaira, mennyiségeire vagy értékére vonatkozóan, külön részletezve az árubeszerzés, építési beruházás és szolgáltatás megrendelését.
Az alperes a felperes jogorvoslati kérelme folytán meghozott D.2/16/2002 számú határozatában a módosított ajánlati felhívást és dokumentációt több ponton támadó jogorvoslati kérelmet megalapozatlannak találta és elutasította.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának felülvizsgálatát, annak megváltoztatását és a Kbt. 88. § (1) bek. b)-d) pontjainak megfelelő alkalmazásával a jogorvoslati kérelmének megfelelő döntést.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének részben helyt adott és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a beszerzés tárgyának nem pontos, bizonytalan jövőbeni ajánlatkérői elvárásokat is tartalmazó megjelölése miatt sem a verseny tisztasága, sem az ajánlattevők esélyegyenlősége nem biztosított, ezért sérültek a Kbt. 24. §-ában foglalt alapelvek. Rögzítette, hogy a felperes által kifogásolt ajánlati dokumentáció ellenértékének, a biztosíték összegének, valamint a teljesítési garancia megkövetelésének vizsgálatánál az alperes nem tett eleget a tényállás felderítésére vonatkozó kötelezettségének, ezért megalapozottan nem foglalható állás a Kbt. 37. § (3) bekezdése és 41. § helytálló alkalmazásáról. A pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasság igazolására kért adatok vizsgálata körében megállapította, hogy az sérti az esélyegyenlőség elvét, és nincs összhangban az ajánlati dokumentációval sem. Megállapította, hogy a szerződés teljesítésére alkalmatlanná minősítés szempontjai olyan kritériumokat is tartalmaznak, amelyeknek pozitív ellentételezése nem szerepel az alkalmassági feltételek között, ezzel sérült a Kbt. 44. § (4) és (5) bekezdése. Leszögezte, hogy az ajánlati felhívás olyan okirat becsatolását írta elő, amelynek természetes személy nem tud megfelelni, a beszerzés tárgyát lefedő tevékenységi kör hiánya pedig olyan követelmény, amely az alkalmassági feltételek jogszabálysértő kiterjesztését jelenti. Egyebekben a felperes keresetét egyrészt a jogorvoslati kérelem kereteit meghaladó mértéke, másrészt megalapozatlanság miatt nem találta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes és az alperesi beavatkozó terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, valamint perköltségben marasztalását kérték.
Az alperes fellebbezésében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem élt a Kbt. 91. § (5) bekezdésében biztosított - az alperes határozatának megváltoztatását biztosító - jogkörével, ezzel figyelmen kívül hagyta az eljárás gyorsítását szolgáló jogalkotói célt. Álláspontja szerint nem volt akadálya a határozat megváltoztatásának, mivel az elsőfokú bíróság nem állapította meg a tényállás tisztázatlanságát, nem állapított meg eltérő tényállást, csupán az alperestől eltérő jogi véleménye alapján hozta meg döntését.
Az elsőfokú bíróság megállapításaival ellentétben leszögezte, hogy az árubeszerzések és szolgáltatások köre ismert volt, ezért a beszerzés tárgyának meghatározási módja nem sértette az ajánlattevők esélyegyenlőségét, mert minden ajánlattevő azonos adatokat és iratokat, egységes dokumentációt kapott, egyenlő eséllyel indulhattak az eljárás során.
A dokumentáció ellenértékének és az ajánlati biztosíték összegének megjelölése az eljárás kivételesen bonyolult voltára, a beszerzés tárgyának összetettségére, valamint munkaigényességére tekintettel, azzal arányban álló volt, alatta maradt a nemzetközi tendergyakorlatból ismert százaléknak.
A pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasság igazolása körében arra hivatkozott, hogy nem lehet a hátrányára értékelni adott ajánlattevőnek, ha működése jellegéből adódóan nem képes eleget tenni bizonyos feltételeknek. A vitatott feltételek összhangban vannak a Kbt. rendelkezéseivel.
Az alkalmatlanná minősítést eredményező feltételeket illetően vitatta az elsőfokú bíróságnak a kétszintű alkalmassági és alkalmatlansági feltételrendszer kialakulására vonatkozó álláspontját, mert nézete szerint csak olyan alkalmatlansági feltételeket tartalmazott az ajánlati felhívás, amelyek az ajánlathoz becsatolandó iratok, adatok között mint alkalmassági feltételek szerepeltek.
Nem osztotta az elsőfokú bíróságnak azon álláspontját sem, hogy a cégokmányok csatolása és a tevékenységi kör igazolásának előírása az alkalmassági feltételek jogszabálysértő kiterjesztését jelentik, mert ezek előírása nem alkalmassági, hanem érvényességi feltétel.
A teljesítési garancia összegét a beszerzés értékének ismeretében megítélhetőnek tartotta.
A beavatkozó arra hivatkozott, hogy sem a verseny tisztasága, sem az ajánlattevők esélyegyenlősége nem sérült az eljárás folyamán. Ellenkezőleg, a verseny tisztaságát szolgálta annak jelzése, hogy a beszerzés tárgya bővülhet, mert lesznek olyan beszerzések, amelyek év közben érik el a közbeszerzési értékhatárt. A bővülés nem sérti az esélyegyenlőség elvét sem, mivel az ajánlatkérő keretszerződést köt. A dokumentáció árára és az ajánlati biztosíték összegére nézve hivatkozott a nemzetközi tendergyakorlatra és arra, hogy a felmerült költségek kifejtése részleteiben megtörtént. A pénzügyi, műszaki és gazdasági alkalmasság körében előírt igazolások azért nem sértik az esély egyenlőség elvét - ellentétben az elsőfokú bíróság megállapításával -, mert olyan személyek vagy szervezetek esetében, akik azért nem képesek ennek megfelelni, mert az előírt igazolásokkal nem is kell rendelkezniük, az ajánlatkérő nem alkalmazta volna az érvénytelenség jogkövetkezményét.
Iratellenesnek minősítette az elsőfokú bíróságnak a kétszintű alkalmassági és alkalmatlansági feltételrendszer kialakulása tekintetében kifejtett álláspontját arra figyelemmel, hogy az ajánlati felhívás ezen pontjait összességében, együttesen kell kezelni és értelmezni. Egyebekben osztotta az alperesi fellebbezés indokait.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének - helyes indokai alapján - helybenhagyását és perköltségének megállapítását kérte. Előadta, hogy az ajánlatkérő ajánlati felhívását utóbb visszavonta. Álláspontja szerint az ajánlati felhívás visszavonása azt jelentette, hogy a beavatkozó a jogsértés tényét maga is elismerte, és ez felveti az alperes és beavatkozó fellebbezésének alaptalanságát. Arra hivatkozott, hogy a beszerzés értéke akkor lett volna meghatározható, ha a beszerzéseket az ajánlatkérő konkrétan megjelölte volna.
A fellebbezések alaposak.
A közbeszerzésekről szóló törvény megalkotásával az Országgyűlés az államháztartási kiadások ésszerűsítését, a közpénzek felhasználásának átláthatóságát és széles körű nyilvánosságát, a közbeszerzések során a verseny tisztaságát, biztonságát kívánta elősegíteni. E célok érdekében határozta meg a közbeszerzési eljárásban részt vevőktől elvárt magatartásokat és fogalmazta meg az eljárás alapelveit. A Kbt. 24. § (1) bekezdése szerint a közbeszerzési eljárásban az egyes eljárási cselekmények, az ajánlatok értékelése során hozott döntés és a szerződés megkötése érdekében az ajánlatkérő biztosítani köteles a verseny tisztaságát, illetve nyilvánosságát, melyet az ajánlattevő köteles tiszteletben tartani. A 24. § (2) bekezdése fogalmazza meg az ajánlatkérővel szemben az esélyegyenlőség követelményének biztosítását az ajánlattevők számára. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint ez a két elv sérült az eljárás folyamán. A Fővárosi Ítélőtábla a rendelkezésre álló adatok alapján ezzel ellentétes jogi álláspontot foglalt el. A beszerzés tárgyának és mennyiségének az ajánlati felhívásban és a dokumentációban meghatározott módon történő megfogalmazását a beszerzés tárgyának jellege és a tervezett időszak indokolta. A közbeszerzési eljárások körének kibővülésére vonatkozó jelzés nem jelenti a beszerzés tárgyának és értékének meghatározatlanná válását, mert - mint arra az alperes helyesen hivatkozott - a megbízási keretszerződés lényegét az újonnan fellépő közbeszerzési igény nem érintette, mert az ajánlattevőknek mind az árubeszerzés, mind a szolgáltatások körében az ajánlati árat az eljárásfajtákra egyenként kellett megadni. A beszerzések körének bővülési lehetősége jellegénél fogva valóban foglalt magában bizonytalansági elemeket, de ez valamennyi ajánlattevő előtt ismert volt, ezért nem jelentett diszkriminációt, és nem valósította meg az esélyegyenlőség elvének sérelmét sem. Nem osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a beszerzés meghatározatlan volta miatt a verseny tisztaságának sérelmére alapított jogi állá
spontját sem. A beszerzés tárgya szerinti felsorolást az ajánlati felhívás tartalmazta, ebből következtetni lehetett a beszerzés értékének legalább a nagyságrendjére, majd ennél pontosabb számszerűsített adatokat tartalmazott az ajánlati határidő leteltét jóval megelőzően megjelent előzetes összesített tájékoztató, az ajánlati dokumentáció pedig további, a szolgáltatással összefüggő elvárásokat fogalmazott meg. Nem hagyható figyelmen kívül - mint arra az alperes is utalt - az a tény, hogy a felperes két éven át végzett az ajánlatkérőnél jogi tevékenységet, ezen belül a közbeszerzési jog területén is, így tudomása volt az egyes beszerzések nagyságrendjéről, és arról, hogy a jelen beszerzés nem egy szűk körre, egy-egy eljárásra, hanem a közbeszerzési eljárások teljes körű lebonyolítására vonatkozott. Ezért alappal a beszerzés tárgyának, a Kbt. rendelkezései szerinti értékhatárnak az ismeretében a felperes különösen nem hivatkozhat arra, hogy az érték meghatározása kétséges, ezzel összefüggésben a dokumentáció ára, valamint a biztosíték eltúlzott. A beszerzés tárgyának, értékének, de legalább nagyságrendjének ismeretében helyesen állapította meg az alperes, hogy az alkalmas azoknak az alapvető adatoknak a megismertetésére, amelyek alapján az ajánlattevők dönthetnek az eljárásban való részvételükről. Az eljárások sokrétűségére, a beszerzések fajtáira, azok nagyságrendjére és bonyolultságára nézve nem állapítható meg a Kbt. 37. § (3) bekezdésének, valamint a Kbt. 41. §-ának sérelme sem az ajánlati dokumentáció ellenértékére, sem pedig az ajánlati biztosíték összegszerűségére nézve. Ugyanez okból nem találta alaposnak a felperesi hivatkozást a Fővárosi Ítélőtábla a teljesítési garancia mértékét illetően is, figyelemmel arra, hogy annak indokoltsága a beszerzés értékével függ szorosan össze. Mivel a beszerzés értéke a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint megismerhető, a számszerű adatok tükrében megítélhető a teljesítési garancia mértékének indokoltsága is. Ezért nem tartotta helytállónak az elsőfokú bíróság érvelés
ét a tényállás felderítetlensége okán megalapozatlannak minősített döntésről. Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság az ajánlattevő pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságának igazolására irányadó jogszabályi rendelkezésekre, de téves jogi következtetésre jutott akkor, amikor azt állapította meg, hogy az ajánlatkérő olyan alkalmassági kritériumokat állított fel, amelyeknek pozitív ellentételezése nem szerepel az alkalmassági feltételek között, valamint olyan adatok igazolását kérte, amelyekkel teljeskörűen természetes személy nem rendelkezik, ezáltal sérült az esély egyenlőség elve. A pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasság igazolására bekérhető adatok és igazolások körét a Kbt. 44. § (1) és (2) bekezdése taxatíve sorolja fel. Ezen túlmenően feltételeket előírni a Kbt. sérelme nélkül nem lehetséges, de a perbeli esetben ilyen feltétel nem is került meghatározásra. Nem osztotta a Fővárosi Ítélőtábla e körben az elsőfokú bírósági érvelést az egyes dokumentumok - például az éves beszámoló - csatolását illetően. E kötelezettségnek az egyéni ügyvéd eleget tud tenni, egyszerűsített mérleg és éves beszámoló kötelezettsége ugyanis mind az egyéni ügyvédnek, mind az egyéni vállalkozónak van, és rendelkezik az alkalmasság körében előírt igazolásokkal is. E vonatkozásban tehát nem valósult meg az esély egyenlőség elvének sérelme. Az alkalmasság igazolására vonatkozó pontnak az alkalmatlanná minősítés szempontjaival történő összevetése után megállapítható, hogy nincs olyan alkalmatlansági ok, amely nem szerepel az alkalmasság igazolására szolgáló adatok és tények között. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint önmagában az a tény, hogy az ajánlattevő nem csatolja be a Kbt. 44. § (1)-(2) bekezdése alapján azokat a dokumentumokat, amelyekkel eleve nem rendelkezhet, nem eredményezhet alkalmatlanságot. A cégbejegyzési okmányok és a beszerzés lefedésére alkalmas tevékenységi kör hiánya sem eredményezheti az ajánlattevő alkalmatlanságát, de ezt az ajánlatkérő nem is sorolta fel az alkalmatlanná minősítés szempontjai kö
zött tekintve, hogy a Kbt. 44. § (1), (2) bekezdéseiben felsorolt igazolási módok sorába ezek nem tartoznak. E következmények az egyéb információk rovatban szerepeltek, ebből következően azok hiánya nem eredményezhet alkalmatlanságot; e dokumentumok csatolásának elmaradása érvénytelenségi ok lehet. Értelemszerűen nem vonatkozik ez arra az esetre, ha az ajánlattevő nem rendelkezhet személyéből fakadóan adott dokumentummal - a konkrét esetben a cégnyilvántartás adatainak csatolásával kapcsolatos követelményeket értve ez alatt. Az ajánlatkérő módosított ajánlati felhívása lehetőséget biztosított természetes személyek, egyéni vállalkozók, ügyvédek jelentkezésére, ezért az ajánlati felhíváshoz kötöttség sérelme nélkül az ajánlatkérő e személyek terhére adott igazolások és egyéb információk csatolásának hiányát nem értékelhette volna. A 20 millió Ft-os árbevétel-előírás indokoltsága a beszerzés értékének ismeretében ugyancsak nem kifogásolható.
A fentiek szerint a Fővárosi Ítélőtábla megállapította - ellentétben az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel -, hogy az alperes a fellebbezéssel érintett jogorvoslati kifogásokat érintő tényállás teljes körű feltárása után helytállóan határozott a jogorvoslati kérelem elutasításáról, melynek megfelelő indokát adta, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, és a felperes keresetét mint megalapozatlant elutasította a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján.
A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1), (2) és 79. § (1) bekezdése, valamint a 83. § (1) bekezdése értelmében kötelezte az alperes és alperesi beavatkozó perköltségei megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illeték viselésére vonatkozó rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. § (3) bekezdésén, a 39. § (3) bekezdés c) pontján és a 64. § folytán alkalmazandó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul.
Budapest, 2003. október 15.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Szőke Mária s. k.,
bíró