FŐVÁROSI ITÉLŐTÁBLA (1697/2004)
3.Kf.27.20112003/4. szám
A Fővárosi Ítélőtábla a Heinzelmann és Társai Ügyvédi Iroda (1114 Budapest, Bartók Béla út 15/B I/5. ügyintéző: dr. Hargitai László ügyvéd) által képviselt Szent Lázár Megyei Kórház (3100 Salgótarján, Füleki út 64.) felperesnek a dr. Nagy László Gábor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2003. március 4. napján kelt 12.K.32.227/2002/8. számú ítélete ellen az alperes részéről 9. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50 000 (ötvenezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.
A kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A felperes megbízásából eljáró Hospitrade Kft. a Közbeszerzési Értesítő 2002. március 13-i számában ajánlati felhívást tett közzé nyílt eljárás megindítására, I. mobil berendezéssel elvégezhető kezelések, II. mobil berendezéssel nem elvégezhető kezelések tárgyában szolgáltatási szerződés megkötésére a Szent Lázár Megyei Kórház és vonzáskörzetébe tartozó betegei vesekőzúzásainak biztosítása tárgyában. Az ajánlati felhívás lehetővé tette részajánlat tételét a 3. a) pont I. és II. feladataira külön-külön is.
A dokumentáció 16. pontja az ajánlattevői nyilatkozatok, ismertetések, szerződési alapfeltételek körében előírta az ajánlattevő nyilatkozatának szükségességét arról, hogy a szerződés időtartama alatt a berendezést tartozékaival, működéséhez szükséges anyagokkal és kiszolgálószemélyzettel mindenkor hiánytalan, a rendelteltetésének megfelelő állapotban bocsátja ajánlatkérő rendelkezésére (16.l. pont második francia bekezdés). A 16.2. pont értelmében az ajánlattevő tudomásul veszi, hogy felelősségi és hatáskörébe tartozik:
- a berendezéssel kezelendő betegek kiválasztása, a kezelésről való tájékoztatás,
- a kőzúzással kapcsolatban szükséges kiegészítő intézkedések megtétele,
- a zúzás elvégzése és a betegek kívánatos utókezelése,
- a géphiba vagy abból származó, a kezelt betegnek vagy harmadik személynek okozott károsodás.
16.3. pont szerint tudomásul veszi, hogy a kezelések (zúzás elvégzése) alatt ajánlattevő orvosa a saját költségén jelen lehet.
Az UVEK Kft. kérelmező 2002. április 11-én kelt levelében jelezte a kiírónak, hogy nem egyértelmű az ajánlati felhívás, vajon az bérleti vagy egészségügyi szolgáltatási szerződésre szól. Az ajánlati dokumentáció 16.1. második, harmadik, negyedik, 16.4. harmadik francia bekezdése és 16.5. pontja bérleti jogviszonyra utaló szöveg, a 16.2. első, második, harmadik francia bekezdés szolgáltatásra utaló szöveg. A 16.3. pont szerinti kitétel értelmetlen a szolgáltatás esetén, értelme csak bérlet esetén van. A bonyolító válaszlevelében közölte, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívás 2. b) pontjának megfelelően egészségügyi szolgáltatási tevékenység végzésére vonatkozó, szolgáltatási szerződésre kér ajánlatot.
A I. szerinti feladatra két ajánlat - a Yuppie-Cassandra Bt. és a kérelmező részéről - érkezett. A Yuppie-Cassandra Bt. által benyújtott szerződéstervezet szerint arra vállalt kötelezettséget, hogy a birtokában lévő kőzúzót a felperes részére biztosítja és a megrendelő által kiválasztott betegeket kezelésben részesíti saját orvosával. Az általa csatolt szerződéstervezet VI. fejezete a működtetésre azt tartalmazta, hogy a szolgáltató a kezelést vagy saját, vagy a megrendelő kórházából bérelt szakorvossal végzi el. A betegek utókezeléséért a felelősség a megrendelőt terheli (VIII. 1.). Az UVEK Kft. szerződéstervezetének VI. pont ja szerint a szolgáltató feladatkörébe tartozik a kezelendő betegek kiválasztása, a kezelésről való tájékoztatás, a kőzúzással kapcsolatos kiegészítő intézkedések megtétele, a kőzúzás elvégzése és a betegek kívánatos utókezelése.
A felperes a Yuppie-Cassandra Bt. ajánlatát hirdette ki nyertesnek.
A kérelmező jogorvoslati kérelmét az alperes D.309/9/2002. sz. határozatával elutasította, egyben a Kbt. 79. § (6) bekezdésére alapítottan hivatalból eljárva megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 33. § (1) bekezdését és a 37. § (1) bekezdésére tekintettel a Kbt. 40. § (1) bekezdését. Ezért az ajánlatkérő közbeszerzési eljárása során az ajánlati felhívásra is visszamenően hozott döntéseit megsemmisítette, és vele szemben 1 M Ft bírságot szabott ki. Indokolásában hivatkozott a Kbt. 33. § (1) bekezdésére, mely szerint az ajánlati felhívás tartalmát úgy kell meghatározni, hogy annak alapján az ajánlattevők egyenlő eséllyel megfelelő ajánlatot tehessenek.
A felperes keresetében az alperesi határozat végrehajtásának felfüggesztése mellett a határozat megváltoztatását kérte annak megállapításával, hogy a felperes nem sértette meg a Kbt. 33. § (1), 37. § (1) bekezdésére tekintettel, a 40. § (1) bekezdését. Állás pontja szerint az alperesnek azt kellett volna vizsgálnia, hogy a beszerzés tárgya nyert-e olyan pontos meghatározást, amelynek alapján az ajánlattevők egyenlő eséllyel tehettek megfelelő ajánlatot. Önmagában az a tény, hogy értékelhető ajánlatok érkeztek, cáfolják az alperes e körben tett megállapítását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta akként, hogy a jogsértés és a jogkövetkezmények megállapítását mellőzte, és a felperes javára perköltséget állapított meg. Ítéletének indokolása szerint iratellenes volt a határozat azon megállapítása, hogy a Kbt. 37. § (1) bekezdése folytán sérült volna a Kbt. 40. § (1) bekezdése. A vita lényege az volt, hogy az ajánlati felhívás és a dokumentáció kellően pontos volt-e, azaz azokat a felperes úgy készítette-e el, hogy arra az ajánlattevők egyenlő eséllyel, megfelelő ajánlatot tehessenek. Kifejtette, hogy az ajánlati felhívás tartalmi követelménye kettős kötelezettséget ró az ajánlatkérőre, egyrészt a közbeszerzés tárgyát annak céljára is tekintettel egyértelműen és világosan kell meghatározni, de ez az egyértelműség nem mehet el addig, hogy az kizárólag egyetlen konkrétan meghatározható áruban vagy szolgáltatásban manifesztálódjék. E két alapelvben is megtestesülő szempont jelöli ki a kellően pontos meghatározás lehetséges határait, amely ezért egy szükségszerűen relatív pontosságot és egyértelműséget jelent. Elfogadta azt a felperesi álláspontot, hogy az adott piac struktúrája oligopolisztikus vonásokkal rendelkezett, amennyiben két nagy versenytárs a meghatározó piaci szereplő. Ez esetben a minél pontosabb meghatározást korlátozza a piaci szereplők csekély száma. A beszerzés tárgyának további differenciálása azt jelentette volna, hogy a részletesen specifikált szolgáltatás egy konkrét viszonyt ír le, amelyet eleve egy piaci szereplő képes teljesíteni. Ez a túlspecifikálás a verseny megszűnésére vezetne, az oligopol piac monopolisztikussá válna. Álláspontja szerint ezt a megállapítását az alperes nyilatkozata is alátámasztja, amennyiben maga is két végletként határozta meg a két pályázó ajánlatát. Ezért helyesen járt el a felperes, amikor lehetővé tette a kiírt egészségügyi szolgáltatás teljesítését mind saját, mind az ajánlattevő orvosaival. Osztotta a felperes álláspontját, mely szerint az adott termék piacán járatos, szakismeretekkel rende
lkező piaci szereplőknek elegendő volt az ajánlati felhívás és dokumentáció által nyújtott pontosság. Megállapította, hogy a 16. pont alpontjai kissé pontatlanok ugyan, csak értelmezést követően, a teljes szövegkörnyezet és a piac ismeretében voltak értelmezhetőek, de érvényes ajánlatok születtek, tehát a jelentkezők el tudták dönteni a piaci viszonyok és az orvosszakmai megoldások ismeretében, hogy mi a beszerzés tárgya. Ezért helytelenül vont le az alperes ezzel ellenkező következtetést.
Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatása, a felperes kereseti kérelmének elutasítása és perköltség megállapítása érdekében. Megismételte határozatában és a peres eljárás során kifejtett álláspontját. Sérelmezte az első fokú ítélet versenyjogra tartozó megállapításait, és megismételte azon álláspontját, hogy a beszerzés tárgyának az egyértelmű meghatározása hiányában sérült a Kbt. 33. § (1) és 37. § (1) bek. alapján a 40. § (1) bekezdése.
A felperes ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Arra hivatkozott, hogy olyan kiírást tettek, amelyik mindkét lehetséges ajánlattevő-típust rajthoz állította, vagyis tudatosan került a kiírás ilyen tartalommal meghatározásra. Változatlanul hivatkozott arra, hogy az alperes szubjektíven és kiterjesztően értelmezte a pontosság követelményét a beszerzés tárgyát illetően. Az érvényes és értékelt ajánlatok kimerítik a Kbt. 33. § (1) bekezdésében előírt megfelelőség követelményét. Az elsőfokú bíróság helyes értelmezéssel jutott a relatív egyértelműség és pontosság követelményének megállapítására. Álláspontja szerint, ha a piacon alapvetően kétféle megoldás létezik, az esélyegyenlőség elvének megsértése nélkül nem lehet csak az egyik, vagy csak a másik megoldásra kiírni a közbeszerzést.
Az alperes fellebbezése alapos.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Fővárosi Ítélőtábla a fentiekben írtak szerint kiegészítette, és az így kiegészített tényállás alapján vonta le azt a következtetést, hogy az elsőfokú bíróság helytelen jogi álláspontot alakított ki ítéletében az alábbiak szerint:
A Kbt. 33. § (1) bekezdése szerint az ajánlati felhívás tartalmát a Kbt. 2. sz. mellékletében meghatározott minta szerint úgy kell meghatározni, hogy annak alapján az ajánlattevők egyenlő eséllyel, megfelelő ajánlatot tehessenek. Elöljáróban rámutat a másodfokú bíróság arra, hogy helytelenül vonta le az elsőfokú bíróság azt a következtetést, hogy önmagában az a tény, hogy érvényes ajánlatok születtek, cáfolja az alperes határozati megállapításait. Egyrészt az egyik nem feltétlenül következik a másikból. Az ajánlati felhívásnak és dokumentációnak megfelelő ajánlat ez okból nyilvánvalóan nem érvénytelen, ettől függetlenül azonban a felhívás és dokumentáció sértheti a Kbt. adott rendelkezéseit. Másrészt az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az érvényes ajánlatok azt jelentették, hogy a jelentkezők el tudták dönteni a piaci viszonyok és az orvos-szakmai megoldások ismeretében, hogy mi a beszerzés tárgya, tekintve, hogy "megfelelő" ajánlatot tettek. Ezzel ellentétben a Fővárosi Ítélőtábla azt a következtetést vonta le, hogy az ajánlatok mellékletét képező szerződéstervezetek megfogalmazása egyértelműen tükrözi a beszerzés tárgyát érintő bizonytalanságot, és ezt támasztja alá a jogorvoslati kérelmet benyújtó UVEK Kft. pontosítást kérő levele is. A kérelmező által benyújtott szerződéstervezet ezért került vagylagos vállalásokkal meghatározásra, összhangban az ajánlati felhívás 16.2. és 16.3. pontjában írtakkal. Harmadrészt az elsőfokú bíróság utóbb [ítélet 6. oldal (3) bekezdés] az érvényesség-érvénytelenség kérdésének vizsgálatát maga is - helyesen - kizárja a peres eljárás tárgyához tartozó vizsgálandó kérdések köréből, ehhez képest a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátain túli megállapításként értékelhető csak adott ajánlat érvényességére [Kbt. 52. (2) bekezdés a) - d) pont] vonatkozó megállapítás, ami nem azonos azzal a jelen perben tehető megállapítással, hogy adott ajánlat a felhívásnak és dokumentációnak megfelelt [Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pont]. Ez utóbbi is kizárólag a határozatban kifogásolt jogsért
éssel összefüggésben értékelhető.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ítéletében megállapította, hogy a kiírt egészségügyi szolgáltatás teljesítésére mind saját, mind az ajánlattevő orvosai útján lehetőség volt. Ez a kiírásból ugyanis nem állapítható meg. Vannak olyan elemek (lásd 16.2. pont), amelyek arra utalnak, hogy ez az ajánlattevő feladata, és vannak olyan elemek is (lásd 16.3. pont), amelyek ezzel ellentétes megállapításra engednek következtetni. Ugyanez megállapítható az ajánlati dokumentáció I. sz. mellékletének I.1. pontjából is, amely a vesekőzúzás biztosításához szükséges berendezés és technikai személyzet rendelkezésre bocsátásáról beszél az ajánlatkérő részére. Ennek alapján az ajánlattevő orvosainak kezelési tevékenysége nem tárgya a beszerzésnek. Ezzel ellentétes megállapítást tartalmaz a 16.4. második francia bekezdésben írt azon megfogalmazás, mely szerint az ajánlatkérő biztosítja, hogy csak a kiképzett kezelőszemélyzete nyúlhasson a berendezéshez. Ez utóbbi arra enged következtetni, hogy az ajánlatkérő csak saját orvosai részére biztosította az egészségügyi beavatkozás elvégzésének lehetőségét.
Azt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy mi a perbeli jogvita lényege. Azzal a megállapítással is egyetért a másodfokú bíróság, hogy a közbeszerzés tárgyának meghatározása nem minden esetben egyszerű. Az ajánlatkérőnek az ajánlati felhívás megfogalmazásakor azonban saját beszerzési igényével tisztában kell lennie, hiszen ez készteti az eljárás megindítására. Ezért tudnia kell, hogy mit kíván megvalósítani. Amennyiben kellő szakorvosi és kezelőszemélyzeti hátérrel rendelkezik, de a tárgyi eszközök nem állnak rendelkezésére, ennek megfelelően kell ajánlati felhívását és a dokumentációt megfogalmaznia. Ha ilyen személyi kör nem áll rendelkezésére, a felhívást és dokumentációt úgy kell megfogalmaznia, hogy abból egyértelműen kitűnjön mind a személyi, mind a tárgyi feltételek biztosításának szükségessége. Az a felperesi hivatkozás, hogy tudatosan került a kiírás ilyen formában megfogalmazásra, mert ezzel lehetővé vált mindkét pólus és lehetséges ajánlattevő típus "rajthoz állítása", nem alapos, mivel a típusok keveredése, a szolgáltatási szerződéshez kevert bérleti elemek megvalósították a Kbt. 33. § (1) bekezdésének sérelmét. A Kbt. 37. § (1) bekezdése az ajánlatkérő számára lehetőséget biztosít - amennyiben szükségesnek ítéli - ajánlati dokumentáció készítését. Az esetben, ha az ajánlatkérő úgy dönt, hogy dokumentációt készít, annak a megfelelő ajánlattételhez szükséges, részletes szerződési feltételeket tartalmaznia kell. Helyesen hivatkozott arra az alperes fellebbezésében, hogy ez utóbbi rendelkezés a Kbt. 33. § (1) bekezdésében foglaltakkal összefügg, a két jogszabályhely együttesen jelöli ki a Kbt. 40. § (1) bekezdésében foglalt, a közbeszerzés tárgyára vonatkozó részletes műszaki leírás követelményének kereteit. Így e rendelkezések sérelme együttesen következik be, ha a beszerzés tárgya egyértelműen, az alapelvi követelményeknek megkívánt módon nem meghatározható.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes megalapozatlan keresetét elutasította.
A perköltség viseléséről szóló rendelkezés a Pp. 78. § (1), (2) bekezdésén alapul.
A feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket a pervesztes felperes teljes személyes költségmentessége folytán az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 64. § folytán alkalmazandó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
Budapest, 2003. október 29.
Dr. Sára Katalin s. k., . Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Szőke Mária s. k.,
bíró