FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (1698/2004)
25.30.531/2003/6.
A bíróság a dr. Antal Péter ügyvéd (4028 Debrecen, Magyari út 13/D) által képviselt Képalkotó Diagnosztikai Központ-DOTE Egészségügyi és Szolgáltató Kereskedelmi Kft. (Debrecen, Nagyerdei körút 98.) felperesnek a dr. Nagy László Gábor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit körút 85.) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott (hivatkozási szám: D.787/13/2002.) - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30 000 forint, azaz harmincezer forint perköltséget.
A felperes által lerótt kereseti illetéket a felperes maga viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell a Fővárosi Ítélőtáblához előterjeszteni.
INDOKOLÁS
A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum ajánlatkérőként nyílt közbeszerzési eljárást folytatott le hagyományos és digitális képalkotó diagnosztikai vizsgálatok , valamint intervenciós radiológiai beavatkozások végzése tárgyban.
Az ajánlattételi határidőig, 2002. december 2-ig két ajánlattevő nyújtott be ajánlatot. Felperes a dokumentációt megvásárolta, de ajánlatot nem tett.
Az ajánlatkérő az eljárás nyertesével a szerződést megkötötte.
Felperes 2002. december 27-én jogorvoslati kérelmet terjesztett elő az alperesnél.
Mindenekelőtt előadta, hogy az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárást annak ellenére folytatta le és hirdetett eredményt, hogy az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára körlevelet intézett azon orvostudományi képzést folytató egyetemek rektoraihoz, ahol betegellátás folyik, melyben kérte a privatizációs eljárások, így a közbeszerzési eljárások felfüggesztését is.
Álláspontja szerint egyébként az ajánlati felhívás tartalma több okból is jogsértő; az ajánlatkérő nem rendelkezett sem megfelelő fedezettel, sem pedig a tevékenység folytatásához szükséges engedélyek egy részével, illetve jogszabályellenesek a felhívásban meghatározott térítési díjak.
Mindezeken túl, a létrejött szerződést is sérelmezte, különösen azért, mert az átvett, illetve az egyetem közalkalmazottjaként továbbfoglalkoztatottak listája nem azonos a szerződéstervezetben, illetve a nyertes ajánlattevő ajánlatában, az ajánlati dokumentációban és a végleges szerződésben.
Az alperes a 2003. február 5. napján kelt D.787/13/2002. számú határozatában a jogorvoslati kérelmet elutasította.
Az ajánlatkérő és a felügyeleti szerve közötti levélváltással kapcsolatos kérelem vonatkozásában megállapította, hogy az az ajánlatkérő belső tevékenységével kapcsolatos, az nem a közbeszerzési eljárás része, így e kérdést a Kbt. 76. § (1) bekezdése alapján, hatáskör hiányában, érdemben nem vizsgálhatja.
A fedezet rendelkezésre állásával, illetve az engedélyek meglétével kapcsolatos kérelmi elem vonatkozásában az alperes megállapította, hogy felperes az ajánlati felhívás, illetve a dokumentáció tartalmát legkésőbb 2002. december 2-án megismerte, így a Kbt. 79. § (7) bekezdése alapján 2002. december 17-ig terjeszthetett volna elő jogorvoslati kérelmet. Felperes kérelmét azonban a jogvesztő határidő letelte után nyújtotta csak be, így az elkésett.
Az alperes álláspontja szerint ugyancsak elkésettek az ajánlati felhívás, illetve dokumentáció feltételeinek jogszerűségével kapcsolatos kérelmi elemek is a Kbt. 79. § (7) bekezdése alapján.
A szerződés tartalmára vonatkozó kérelmi elem tekintetében pedig az alperes megállapította, hogy miután felperes ajánlatot a közbeszerzési eljárásban nem nyújtott be, az eljárás ajánlattétel időpontját követő részeiben már merülhet fel felperest érő joghátrány, jogainak és jogos érdekeinek sérelme, ezért a Kbt. 79. § (3) bekezdésére való hivatkozással, felperes ügyfélképességének hiánya miatt, a szerződés tartalmát érdemben nem vizsgálta.
Felperes jogszabálysértésre hivatkozással kérte a közigazgatási határozat felülvizsgálatát, ennek körében a határozat hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését.
Előadta, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatása már alapjaiban megkérdőjelezhető, hiszen az eljárás lefolytatását a felügyeleti szerv kifejezetten megtiltotta, e tilalom alól pedig felperesnek a felügyeleti szerv egyedi felmentést nem adott. Az ajánlatkérő olyan felügyeleti intézkedést szegett meg, amely miatt a közbeszerzési eljárás legális nem lehet. A Kbt. 76. § (1) bekezdésének b) pontja alapján pedig a jogsértés megállapítása a közigazgatási szerv hatáskörébe tartozik. E körben az alperesnek a tényállást tisztáznia kellett volna, és a jogsértés megállapítása után, a közbeszerzési eljárás további jogszabálysértései már nem is vizsgálhatók.
Az elkésettséggel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az ajánlatok elbírálásának időpontjában az ajánlatkérőnek már kellett volna rendelkeznie a szükséges engedélyekkel. Az ajánlatkérő azonban maga is elismerte, hogy a tevékenység folytatásához szükséges ÁNTSZ-engedéllyel a szerződés megkötésekor sem rendelkezett, és ugyancsak nem állt rendelkezésére a megfelelő kapacitás sem, ezek hiánya pedig önmagukban olyan tényezők, amelyek miatt jogorvoslati kérelem előterjesztésére nyílt lehetőség.
Az ügyfélképesség vonatkozásában azzal érvelt, hogy az ajánlatkérő és közte 1993 óta olyan szolgáltatási szerződés áll fenn, illetve szerződésen kívül is, olyan szolgáltatási jogviszony áll fenn, amely a perrel érintett közbeszerzési eljárás tárgyát képező szolgáltatások jelentős részére vonatkozik. Amennyiben a közbeszerzési eljárás lefolytatására nem került volna sor, úgy továbbra is felperes lenne az, aki e szolgáltatásokat az ajánlatkérő részére teljesítené. Így nem mondható az, hogy felperes jogát, jogos érdekét a közbeszerzési eljárás nem sérti.
Az alperes nyilatkozatában fenntartotta a határozatban foglalt indokait. Álláspontja szerint a határozat nem jogszabálysértő, ezért kérte a kereset elutasítását, és felperes perköltségben marasztalását.
Az alperes azzal érvelt, hogy nincs relevanciája az ajánlatkérő oldalán a felettes szerv utasításának (kérésének), hiszen a felettes szerv a közbeszerzési eljárásnak nem résztvevője, a közbeszerzési eljárás résztvevőjének pedig csupán az ajánlatkérő tekinthető, ajánlatkérői oldalon. A Kbt. és az Áe. rendelkezései alapján a felettes szerv utasításának jogszerűségét az alperes még abban az esetben sem vizsgálhatja, ha az közbeszerzési eljárással kapcsolatos rendelkezést tartalmaz, illetve a közbeszerzési eljárás leállítására szólítja fel az irányítása alatt álló intézményt.
Az elkésettséggel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a Kbt. rendelkezései az ajánlati felhívás közzétételéhez, illetve a közbeszerzési eljárás megindításának feltételeként határozzák meg a megfelelő engedélyek beszerzését. Felperes tartós gazdasági kapcsolatban állt az ajánlatkérővel, így tudomása volt a beszerzés tárgyát képező szolgáltatás végzéséhez szükséges engedélyek meglétéről, illetve hiányáról. Felperes pedig semmilyen olyan bizonyítékot nem tárt fel, illetve nem adott elő semmit annak alátámasztására, hogy az ajánlattételi határidőnél későbbi időpontot lehetne a tudomásszerzés időpontjaként figyelembe venni.
Az ügyfélképességgel kapcsolatban kifejtette, hogy felperes azzal, hogy az ajánlati dokumentáció megvásárlását követően nem nyújtott be ajánlatot, csupán az ajánlattételi időig lezajló, illetve az azzal kapcsolatos rendelkezések körében tekinthető ügyfélnek, benyújtott ajánlat hiányában azonban felperes saját magát zárta ki a vállalkozási szerződés elnyerése érdekében lefolytatott versenyből. Az ajánlattételi időpontot követő szakaszban felperes már nem érdekelt, így ügyfélképességgel nem rendelkezik.
Felperes keresete nem alapos.
A bíróság az alperes határozatának felülvizsgálata során, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. § (1) bekezdése alapján, a polgári perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 324. § (1) bekezdése szerint lefolytatott eljárásban, a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a határozat megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és az eljárási szabályoknak.
A bíróságnak a perben azt kellett megítélnie, hogy a felügyeleti szerv körlevelének tartalmának vizsgálatára kiterjed-e a közigazgatási szerv hatásköre, a fedezet és a szükséges engedélyek hiányával kapcsolatos jogorvoslati kérelem elkésett-e, továbbá elkésett-e az ajánlati felhívás, illetve a dokumentáció egyes előírásaira vonatkozó kérelmi elem, valamint hogy a közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött szerződés tartalmát az alperes köteles-e vizsgálni, és mindezekre tekintettel jogszabálysértő-e a közigazgatási határozat.
A bíróság a keresetlevél, az alperes nyilatkozata, a per során becsatolt, és a közigazgatási iratok alapján megállapított tényállásból kiindulva a következőkre alapozta döntését.
A felügyeleti szerv körlevelével kapcsolatban a bíróság a következőket emeli ki.
A közbeszerzésekről szóló, többször módosított 1995. évi XL. törvény (Kbt.) XI. fejezete, a bizottság eljárása cím alatt határozza meg a bizottság hatáskörét. A Kbt. 76. § (1) bekezdése szerint, a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslat körében a bizottság hatáskörébe tartozik
a) a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése miatt indult eljárás lefolytatása,
b) az 5. §-ban foglaltak, valamint a közbeszerzési eljárás alapelvei, illetőleg szabályai megsértésével kapcsolatos eljárás lefolytatása,
c) az ajánlatkérő döntésével szemben, bármely érdekelt által benyújtott kérelem elbírálása.
A felsorolásból is látható, hogy az alperes hatásköre a közbeszerzési eljárás szabályainak megsértésével kapcsolatos jogorvoslati ügyekre terjed ki. A közbeszerzési eljárás szabályait a Kbt. pontosan meghatározza. E körben rendezi - többek között - az ajánlatkérő feladatait, jogait, kötelezettségeit. A Kbt. azonban sehol nem rendelkezik a közbeszerzési eljárás egyes szereplőinek, és azok felettes szerveinek viszonyáról, a felettes szerv utasításának végrehajtásával kapcsolatban szabályozást nem ad, így az utasítás megtagadásához sem fűz jogkövetkezményt.
Mindezek alapján a bíróság az alperessel egyezően állapítja azt meg, hogy a felügyeleti szerv körlevelének tartalma a Kbt. szabályozási körén kívül eső kérdés, így a Kbt. 76. § (1) bekezdése alapján, annak érdemi vizsgálatára az alperes hatásköre nem terjed ki, az utasítás megtagadásának jogszerűségét nem vizsgálhatja, így ahhoz jogkövetkezményt sem fűzhet.
A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.
Felperes a Kbt. 76. § (1) bekezdésében foglaltakra alapozott alperesi érveléssel szemben, semmilyen jogszabályi hivatkozást nem adott, semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá, hogy a felettes szerv utasítása a Kbt. által szabályozott olyan kérdés, amely alapján a bizottság jogorvoslati eljárást lenne köteles lefolytatni.
A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes határozatának azon része, amely hatáskör hiányára való hivatkozással elutasította felperesnek a felügyeleti szerv utasításával kapcsolatos jogorvoslati kérelmi elemét, nem jogszabálysértő.
A bíróság az anyagi fedezet és a szükséges engedélyek hiányával kapcsolatban, a következőkre mutat rá.
A Kbt. 32. § (2) bekezdése szerint, az ajánlatkérő az ajánlati felhívást a szerződés megkötéséhez szükséges engedélyek megléte esetén akkor teheti közzé, ha rendelkezik a szerződés teljesítését biztosító anyagi fedezettel, vagy az arra vonatkozó biztosítékkal, hogy a teljesítés időpontjában az anyagi fedezet rendelkezésre áll.
A Kbt. felhívott rendelkezése alapján megállapítható, hogy mind a szerződés megkötéséhez szükséges engedélyek megléte, mind pedig a szerződés teljesítéséhez szükséges anyagi fedezet a közbeszerzési eljárás megindításának, vagyis az ajánlati felhívás közzétételének feltétele. Az engedélyek megléte, illetve az anyagi fedezet rendelkezésre állása, az ajánlati felhívás tartalmához kapcsolódó olyan kérdések, amelyek bármelyikének hiánya az ajánlati felhívás jogellenességét eredményezi.
A Kbt. 79. § (7) bekezdése szerint a jogorvoslati eljárást a Kbt. szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított 15 napon belül, de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított 90 napon belül lehet kérelmezni. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.
A Kbt. 79. § (8) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy a (7) bekezdés szerinti határidő lejártának kiszámításakor, a jogsértő esemény bekövetkezésének a jogellenes tartalmú felhívás esetén, az ajánlattételi határidő lejártát kell tekinteni.
Figyelemmel arra, hogy a perrel érintett közbeszerzési eljárásban, az ajánlattételi határidő 2002. december 2-án járt le, e napot kell tekinteni a jogsértő esemény bekövetkezésének időpontjaként. Ez időben pedig felperes - általa sem vitatottan - már tudomással bírt arról, hogy az ajánlatkérő a szükséges engedéllyel és fedezettel nem rendelkezik. A Kbt. 79. §-ának (7) bekezdése alapján, így 2002. december 2-től számított 15 nap alatt volt felperesnek lehetősége arra, hogy az ajánlati felhívás tartalmával kapcsolatban jogorvoslati kérelmet előterjesszen. Ehhez képest azonban jogorvoslati kérelmét csak a jogvesztő határidőn túl, 2002. december 27-én terjesztette elő, ezért az elkésett.
Felperes, a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére, sem jogszabályi hivatkozást, sem pedig bizonyítékot nem adott arra nézve, hogy az alperes - bíróság által helyesnek tartott - határidő-számítása mennyiben jogsértő, illetve, mely jogszabályi rendelkezés, milyen indok és bizonyíték alapján kell jogorvoslati kérelmét határidőben érkezettnek tekinteni.
A kifejtettek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes határozatának az engedély és anyagi fedezet hiányával kapcsolatos jogorvoslati kérelemre vonatkozó része ugyancsak nem jogszabálysértő.
Felperes jogsértőnek találta az ajánlati felhívás és dokumentáció egyes elemeit is. Tekintettel arra, hogy felperes - általa sem vitásan - az ajánlattételi határidő lejártakor, mind az ajánlati felhívás, mind a dokumentáció tartalmát már ismerte, ezért a fentebb kifejtett indokolás alapján, a Kbt. 79. § (7) és (8) bekezdéseire figyelemmel, felperesnek az ajánlattételi határidő lejártától számított 15 napon belül lett volna jogszerű lehetősége a jogorvoslati kérelem előterjesztésére. E jogvesztő határidőt felperes elmulasztotta, ezért az alperes helyesen utasította el elkésettre hivatkozással felperes jogorvoslati kérelmének az ajánlati felhívás, illetve dokumentáció tartalmára vonatkozó kérelmi elemeit.
A Pp. 164. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére, felperes e körben sem adta sem jogszabályi hivatkozását, indokát, bizonyítékát annak, hogy az alperes határidő-számítása mennyiben és milyen okból jogsértő.
A perrel érintett közbeszerzési eljárás nyomán megkötött szerződéssel kapcsolatban a bíróság a következőkre mutat rá.
A Kbt. 76. § (2) bekezdése szerint, a bíróság hatáskörébe tartozik a közbeszerzésekkel kapcsolatos, a Kbt. 76. § (1) bekezdésében nem említett, egyéb jogvita elbírálása.
A Kbt. 76. § (2) bekezdése tehát a megkötött szerződésekkel kapcsolatos jogviták elbírálását a bíróság hatáskörébe utalja. A közbeszerzési eljárással összefüggő polgári jogi ügyekben a bizottságnak a Kbt. 76. § (1) bekezdése alapján nincs hatásköre eljárni, így a közbeszerzési eljárás eredményeként létrejött szerződés érvénytelenségével kapcsolatos jogvitával nem az alpereshez, hanem közvetlenül a polgári bírósághoz kell fordulni. A Pp. 339. § (1) és (2) bekezdései alapján, a bíróság csak a jogszabálysértő közigazgatási határozatot helyezheti hatályon kívül, illetve változtathatja meg. A bíróság megállapította, hogy az alperes a közbeszerzési eljárás lefolytatása nyomán megkötött szerződés tartalmát érdemben nem vizsgálta, annak érvénytelensége tárgyában állást nem foglalt. A Kbt. 76. § (1) bekezdésével kapcsolatban kifejtettek alapján e kérdésben az alperesnek nincs is hatásköre eljárni. A határozatot felülvizsgáló bíróság a fentiek értelmében pedig csak arról dönthet, hogy a közigazgatási szerv határozata jogszabálysértő-e, a szerződés érvényessége kérdésében ugyancsak nem foglalhat állást.
Tekintettel arra, hogy a szerződés érvénytelenségére vonatkozó jogorvoslati kérelem elbírálása nem tartozik az alperes hatáskörébe, ezért a bíróság megítélése szerint, szükségtelen annak vizsgálata, hogy egyébként felperes a közbeszerzési eljárás ajánlattételt követő szakaszában ügyfélnek tekinthető-e, vagy sem. Amennyiben ugyanis a jogorvoslati kérelem elbírálására az alperes hatáskör hiányában nem jogosult, úgy ugyancsak nem jogosult annak megállapítására, hogy a jogorvoslati kérelem előterjesztésének feltételei fennállnak-e. Amennyiben a közigazgatási szervnek az ügy elbírálására nincs hatásköre, úgy a hatáskör hiányának megállapításán túl az ügyben semmilyen vizsgálódást nem folytathat, így semmilyen egyéb megállapítást sem tehet.
A fenti indokolásbeli módosítással a bíróság megállapította, hogy az alperes rendelkezése a megkötött szerződés érvénytelenségével kapcsolatos jogorvoslati kérelem vonatkozásában, ugyancsak nem jogszabálysértő.
A bíróság a fentiekre tekintettel, az ügyfélképességgel kapcsolatos kereseti kérelem tárgyában nem döntött, hiszen az a jogvita elbírálása szempontjából nem releváns kérdés.
A kifejtettek alapján a bíróság az alperes határozatát a felperes által vitatott valamennyi részében felülvizsgálta. Ennek során megállapította, hogy az alperes helyesen tárta fel az ügyben irányadó tényállást, a módosított indokolás mellett is, törvényes jogi következtetéseket vont le, határozata jogszerű rendelkezéseket tartalmaz. A közigazgatási határozat nem jogszabálysértő a felperes által kifogásolt körben, ezért a bíróság a felperes keresetét, mint alaptalant, elutasította.
A bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján, kötelezte a pervesztes felperest az alperes költségeinek megfizetésére. Ennek összegét a bíróság hivatalból állapította meg, figyelemmel a jogi képviselő által kifejtett munka színvonalára, az ügyben tartott tárgyalások számára, és az ügy bonyolultságára.
A kereseti illeték viseléséről a bíróság a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján határozott, figyelemmel arra, hogy felperes keresetlevelén, az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 62. § (1) bekezdés h) pontjában előírt illetékfeljegyzési jog ellenére, keresetlevelén 15 000 forint illetéket lerótt.
Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kbt. 92. §-a biztosítja.
Budapest, 2003. november 6.
dr. Vitál-Eigner Beáta s. k.,
bíró