FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (1903/2004)
3.Kf.27.060/2003/7.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Prekub János ügyvéd (4400 Nyír egyháza, Bercsényi u. 4.) által képviselt Pátroha Község Ön kormányzata (4523 Pátroha, Kossuth u. 82.) felperesnek a dr. Csanády Péter jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott köz igazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. szeptember 27. napján kelt 13.K.31.728/2002/3. számú ítélete ellen az alperes által 4. sorszám, a felperes által 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére és a Fővárosi Ítélőtábla előtt 3. sorszám alatt előterjesztett felperesi csatlakozó fellebbezésre meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy az ítélet indokolásának 7. oldal 6. bekezdését mellőzi.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 Ft (harmincezer forint) másodfokú perköltséget.
A fellebbezési és csatlakozó fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A felperes - mint ajánlatkérő - 2000. április 12-én ajánlati felhívást tett közzé nyílt eljárás megindítására "életveszélyes tanterem kiváltása, egy négy tantermes iskolaépítés meglévő épületszárnyhoz, hagyományos falazatszerkezetű, magas tetős, földszint + 1 emelet üzemelésre kész állapotban a tervben meghatározottak szerint" tárgyban. Az ajánlati felhívás 13. pontjában az ajánlatok elbírálásának szempontja között az összességében legelőnyösebb ajánlat bírálati szempontot jelölte meg. Hat részszempontot határozott meg, köztük harmadikként a szerződéses feltételek elfogadását (kötbér, teljességi nyilatkozat, teljesítési és jóteljesítési garanciák), valamint negyedik részszempontként a határidőt. Megjelölte a súlyszámokat és a részszempont szerint adható pontszámokat. Határidőben hat gazdasági társaság, köztük a Havacs Építőipari Vállalkozási Kft. (a továbbiakban: kérelmező) nyújtotta be ajánlatát. Az ajánlatokról értékelési szakvélemény készült, amely az összességében legkedvezőbb ajánlatot tevő pályázónak a kérelmezőt jelölte meg, a második helyre rangsorolta a Nyírép Kft.-t. A felperes képviselő-testületi ülésén ezt a javaslatot nem fogadta el, a második helyre rangsorolt céget hirdette ki nyertesnek, majd vele a szerződést 2000. június 23-án megkötötte.
A kérelmező jogorvoslati kérelmében a felperes értékelését támadva az eljárást lezáró döntés megsemmisítését, a felmerült költségei megtérítését kérte arra hivatkozással, hogy nem az összességében legelőnyösebb ajánlat lett az eljárás nyertese.
Az alperes D.246/12/2000. számú határozatában megállapította, hogy a felperes nem az összességében legelőnyösebb ajánlatot hirdette ki nyertesnek, ezzel sérült a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 55. § (6) bekezdésére tekintettel az 59. § (1) bekezdése. Észlelte, hogy a felperes az összegzést az eljárásról nem a Kbt. 5. sz. melléklete szerint készítette el, az ajánlatok tartalmi elemeit nem rögzítette, ezért sérült a Kbt. 61. § (1) bekezdése is. Mindezek alapján a felperessel szemben 1 millió forint bírságot szabott ki. Elvégezte a két ajánlat összehasonlítását, amelynek eredményeként a kérelmező összpontszámát 963,25 pontra, a nyertesét 950,15 pontra módosította. Megállapította, hogy a felperes a harmadik résszemponton belül a teljesítési és jóteljesítési garanciát nem értékelte, az adható minimális és maximális pontszámot nem osztotta ki, a kötbér kétszer szerepel. Ezért a kérelmező korrigált, súlyszámmal megszorzott pontszámát 162, a nyertesét 144 pontban határozta meg. A negyedik részszempontként megjelölt határidő tekintetében a nyertes 60, a kérelmező 45 nappal korábbi befejezési határidőt vállalt az ajánlati felhívásban megjelöltnél, ezért a felperes pontozási módszerét elfogadta, de a 15 napos eltérést értékelve a kérelmező pontszámát megváltoztatva javára 131,25 pontot állapított meg. A további részszempontok pontozásán nem változtatott.
A határozat ellen a felperes nyújtott be keresetet annak hatályon kívül helyezése érdekében azzal, hogy a jogsértéseket nem követte el. Az alperesnek nincs jogszabályi lehetősége az újrapontozásra, a felperesi pontozás felülmérlegelésére.
Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban kihirdetett ítéletével a felperes keresetét elutasította. Elfogadta az alperes határozatának megállapítását a hiányos értékelést és a határidőt illetően, de nem osztotta azt az alperesi kifogást, hogy az adható pontszámok legszélső értékei kiosztásának hiánya jogszabálysértést valósít meg, mert álláspontja szerint erre nézve nincs jogszabályi rendelkezés. Megállapította, hogy az alperes újrapontozásának eredményeként a kérelmező részére járó emelt pontszám az eljárás eredményét megváltoztatta, így a Kbt. 55. § (6) bekezdésének megfelelő értékelés alapján az eljárás nyertese a kérelmező lett volna. Ezért a Nyírép Kft. nyertesként történő kihirdetésével a Kbt. 59. § (1) bekezdésében foglaltakat is megsértette a felperes. A Kbt. 61. § (1) bekezdésének sérelmét az alperessel egyezően ugyancsak megállapította. A bírságot illetően arra utalt, hogy az nem lehetséges, hanem kötelező jogkövetkezménye valamely jogsértésnek, így annak mellőzésére vagy mérséklésére nem volt lehetőség.
Az ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezett. Az alperes fellebbezése az ítélet indokolására vonatkozott, a 7. oldal 6. bekezdésében a bírság kiszabásával kapcsolatos indokolás mellőzését kérte arra hivatkozással, hogy a bírság kiszabása a Kbt. módosításáról szóló 2001. évi LXXIV. törvény 151. §-a alapján, a 2002. január 1-jétől, illetve ezt követően indult közbeszerzési eljárásokban kötelező.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a közigazgatási határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a döntéshozó szerv minden vonatkozásban az ajánlati felhívásban közölt részszempontok tartalmi keretei között végezte a pontozást, annak felülmérlegelésére az alperesnek nincs jogszabályi felhatalmazása. Álláspontja alátámasztására hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére, továbbá arra, hogy az alperes is tévesen pontozott, amikor az ajánlati felhívásban értékelési szempontként nem szereplő ISO-minősítést figyelembe vette. Az alperes fellebbezésére ellenkérelmet és csatlakozó fellebbezést is előterjesztett. Az alperes fellebbezésével egyetértett, csatlakozó fellebbezését akként terjesztette elő, hogy arra az esetre, ha a felperesi fellebbezésének nem adna helyt a másodfokú bíróság, akkor úgy változtassa meg az elsőfokú bíróság ítéletet, hogy mellőzze a bírság kiszabását.
Az alperes ellenkérelmében a felperesi fellebbezés elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogsértést nem az ISO-minősítés értékelési szempontkénti megjelenése, hanem a harmadik részszempont két alszempontja értékelésének elmaradása, valamint a kötbér kétszeres értékelése alapozta meg. A negyedik részszempontnál nem kifogásolta a nyertesnek adott pontszámot, de a kérelmezőnek 0,75 ponttal magasabb pontszámot adott, amely értékeléssel az elsőfokú bíróság is egyetértett.
Az alperesi fellebbezés alapos, a felperes fellebbezése és csatlakozó fellebbezése - az alábbiak szerint - nem alapos.
Helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy a Kbt. 88. § (1) bekezdésének 1999. szeptember 1. napjától hatályban lévő és a perben alkalmazandó f) pontja a bírság kiszabását nem kötelező jogkövetkezményként szabályozta. Az 1999. szeptember 1-jétől hatályban lévő, a Kbt. 88. § (1) bekezdésének f) pontja - amelyet az 1999. évi LX. törvény 39. § (1) bekezdése állapított meg - szerint az alperes bírságot szab ki az e törvény szabályait megszegő, illetőleg a nyilvánvaló jogsértés ismeretében szerződést kötő szervezettel és a jogsértésért, illetve a szerződéskötésért felelős személlyel, illetőleg a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel és szervezettel szemben. A (4) és (5) bekezdés alapján az alperes mérlegelhette, hogy a Kbt. 88. § (1) bekezdésében felsorolt intézkedések (szankciók) közül melyiket alkalmazza, lehetősége volt több intézkedés együttes alkalmazására is. Bírság kiszabása esetén annak összegét a Kbt. adta keretek között határozhatta meg. E jogszabályi rendelkezésekből következően a jelenlegi szabályozástól eltérően az alperes dönthetett úgy is, hogy indokolatlan a törvény szabályait megszegőkkel szemben a bírság kiszabása. A Kbt. módosításáról szóló 2001. évi LXXIV. törvény 151. §-a 2002. január 1-jétől kezdődően a bírság kiszabását kötelezővé tette és a bírság összegénél irányadó szempontokat részletesen meghatározta. Az ajánlati felhívás közzétételének időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések szerint a bírság kiszabása nem volt kötelező, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az első fokú ítélet fentiekben írt, a kötelező bírság kiszabására vonatkozó megállapításait, az ítélet hetedik oldalának hatodik bekezdését mellőzte.
Nem találta alaposnak a Fővárosi Ítélőtábla a felperes fellebbezését az alperes hatáskörének hiányára, melyet az alperes által elvégzett felülpontozásra alapított. A Kbt. 76. § (1) bekezdése határozza meg az alperes hatáskörét. Így hatáskörébe tartozik a Kbt. szabályaival kapcsolatos jogsértés miatt lefolytatott eljárás, illetve az ajánlatkérő döntésével kapcsolatos, bármely érdekelt által benyújtott kérelem elbírálása. Az alperes a jogorvoslati kérelemre indult eljárásban annyiban vizsgálta a felperesi értékelést, amennyiben annak eldöntéséhez szükséges volt, hogy a felperes az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevőt hirdette-e ki nyertesnek. Ennek során az alperes az ajánlati felhívásban és dokumentációban foglaltakhoz igazodott, tekintve hogy az a Kbt. szerint az ajánlatkérőt köti. Az ajánlatok értékelése során az ajánlatkérő akkor jár el jogszerűen, ha az ajánlati felhívásban és dokumentációban meghatározott feltételekhez igazodik. Az alperes eljárása során a felperes értékelését vette alapul, csak ott tért el attól, ahol a felperes nem tartotta magát az általa megadott szempontok szerinti értékeléshez. A felperes által hivatkozott eseti döntés nem az alperesi értékelést tilalmazza, hanem az ajánlatkérő speciális szempontjait figyelmen kívül hagyó, az egyes szempontok mechanikus összehasonlítását és ennek megfelelő értékelést rótta az elsőfokú bíróság terhére, ezért arra a felperes sikerrel nem hivatkozhatott. Annak megállapítása, hogy a beszerzés során kellően érvényre jutott-e a Kbt. 34. § (3) bekezdésének d) pontja alapján meghatározott módszer és nem szenvedett-e sérelmet a Kbt. 55. § (6) bekezdése, ebből következően a Kbt. 59. § (1) bekezdése más módon, mint az ajánlatok értékelésének ellenőrzésével nem is végezhető el, ezért az alperes eljárása nem terjeszkedett túl a Kbt. rendelkezésein.
A Fővárosi Ítélőtábla a továbbiakban az alperes érdemi megállapításait vizsgálta, melyet az elsőfokú bíróság is elfogadott. Tekintve hogy a fellebbezések nem érintették, a másodfokú bíróság sem érinthette azt az első fokú bírói általános megállapítást, hogy az adható ponthatár szélső értékeinek kiosztása nem jogszabálysértő.
A harmadik részszempont értékelésénél helyesen állapította meg az alperes és vele egyezően az elsőfokú bíróság is, hogy ezen belül két alszempont értékelése elmaradt, és egy alszempont értékelése kétszer történt meg. Ezért e részszempontnál megfelelően alkalmazta az alperes a kiíráshoz igazodó alszempontok szerinti értékelés módszerét. Az ajánlatok tartalmi összevetésével megállapításait a felperes cáfolni nem tudta. Nem találta alaposnak a Fővárosi Ítélőtábla a felperes fellebbezésének az ISO-minősítés értékelésére vonatkozó részét, mivel annak ellenére, hogy ez az ajánlati felhívásban nem szerepelt, annak meglétét a felperes valamennyi ajánlattevőnél értékelte. Az alperes ugyanakkor a felhívás szerinti alszempontokat vette figyelembe. A negyedik részszempont értékelésénél nem hagyható figyelmen kívül, hogy az alperes a felperesi értékelésre kidolgozott, a határidő előtti befejezést biztosító, hónapokra lebontott pontozást elfogadta. Ennek alapján jogszerű volt a felperes részéről a kiírástól 2 hónappal korábbi befejezési határidőt ajánló nyertes ajánlattevőnek 10 pontot, míg 1,5 hónappal korábbi befejezési határidőt vállaló kérelmezőnek 8 pontot adni. Az ettől való alperesi eltérést semmi nem indokolta, mert a felperesi értékelés következetes, és a két ajánlat közötti különbség a pontozásban is megjelent. A teljes ponttartomány kiosztásához kapcsolódó alperesi okfejtést pedig - amely a legkisebb különbséget is megjeleníthetővé teszi - az elsőfokú bíróság nem fogadta el. Mindez azonban nem befolyásolta az alperes számításának eredményét és így a jogsértés megvalósulására vonatkozó alperesi megállapítást.
A felperes a terhére rótt jogsértéseket elkövette. Az alperes döntésének e körben kellő indokát adta, figyelemmel volt a jogsértés súlyára és a beszerzés értékére. Közigazgatási perekben a hatóság döntésének felülmérlegelésére nincs lehetőség, így a másodfokú bíróság kizárólag azt vizsgálhatta, hogy az alperes a bírság kiszabása körében hozott döntése valamennyi jogszabályi rendelkezésnek megfelelt-e, mérlegelési kötelezettségét teljesítette-e, döntésének szempontjai a határozatban megjelentek-e. Eltérő indokokkal ugyan, de a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, az alperes határozatának megváltoztatására, a bírság kiszabására alkalmazandó jogszabályok ellenére a bírság mérséklésére, illetve elengedésére nem látott lehetőséget.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1957. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján az indokolás részbeni megváltoztatásával, illetve mellőzésével helybenhagyta.
A sikertelenül fellebbező felperes a Pp. 78. § (1), (2) és 79. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes másodfokú perköltségének megfizetésére.
A fellebbezési és csatlakozó fellebbezési illeték viselésére vonatkozó rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (3) bekezdés c) pontján, a 46. § (1) és (4) bekezdésén, az Itv. 48. §-án és az Itv. 5. § (1) bekezdésének c) pontjára tekintettel az Itv. 64. §-a folytán alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-án alapul.
Budapest, 2004. január 21.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Matheidesz Ilona s. k.,
bíró