FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (1917/2004)
3.Kf.27.188/2003/7.
A Fővárosi Ítélőtábla a Fónyad és Társa Ügyvédi Iroda (3527 Miskolc, Soltész N. K. u. 4., ügyintéző: dr. Fónyad Dezső ügyvéd) által képviselt Elix-Bau 2000 Kft. (3527 Miskolc, Soltész N. K. u. 32.) felperesnek a dr. Csanády Péter jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2003. február 11. napján kelt 12.K.31.212/2002/6. számú ítélete ellen az alperes által 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésre meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja,
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50 000 (ötvenezer) forint együttes első- és másod fokú perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 10 000 (tízezer) forint kereseti és 24 000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az FVM Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Földművelésügyi Hivatala (a továbbiakban: ajánlatkérő) 2002. január 16. napján nyílt közbeszerzési eljárás megindítására tett közzé ajánlati felhívást "négyszintes, 1456 m 2 alapterületű laborépület átalakítása, külső és belső felújítása" tárgyában. Az ajánlati felhívás 16. pont első francia bekezdése szerint csatolandóak voltak a közbeszerzési eljárásról szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 46. § (1)-(6) bekezdéseiben meghatározott nyilatkozatok, és igazolások. Az utolsó francia bekezdés alapján mindezek hiánya az ajánlat érvénytelenségét okozta.
A felperes a közbeszerzési érték 10%-át meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozók (Csőépszer Kft. és a Minkovill Kft.) bevonásával tett ajánlatot, melyben a Kbt. 46. § (1) és (2) bekezdéseire vonatkozóan külön nyilatkozott és csatolt igazolásokat a felperes és külön-külön a bevont két alvállalkozó.
Az ajánlatkérő a felperes ajánlatát érvénytelennek nyilvánította azzal, hogy a Kbt. 46. § (1) és (2) bekezdése szerinti nyilatkozatokat az alvállalkozóira vonatkozóan a felperes nem tette meg, ezzel sérült a Kbt. 46. § (4) bekezdése.
E döntést vitató felperesi jogorvoslati kérelmet az alperes a D.141/11/2002. számú határozatával elutasította. A kérelem megalapozatlansága körében - a Kbt. 43. § (1) bekezdését, valamint a 46. § (1), (2) és (4) bekezdéseit megjelölve - megállapította, hogy a felperes nem tett eleget a Kbt. 46. § (4) bekezdésének azzal, hogy nem csatolt megfelelő nyilatkozatot az alvállalkozóira nézve, ezért az ajánlatkérő helyesen nyilvánította érvénytelennek az ajánlatot.
A felperesnek az alperesi határozat felülvizsgálatát kérő kereseti kérelmét az elsőfokú bíróság alaposnak találta, és a határozat hatályon kívül helyezése mellett az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság a Kbt. 46. § (4) bekezdésének nyelvtani értelmezéséből arra a következtetésre jutott, hogy a jogalkotó nem az alvállalkozók helyett és nevében történő nyilatkozatot, hanem a megtett írásbeli nyilatkozat csatolását kívánja meg. Ebből következően az ajánlattevő kötelezettsége nem a teljes körű nyilatkozat megtétele, hanem a teljes körű "nyilatkozatcsomag" csatolása lehet. Megítélése szerint logikailag sem helytálló az alperesi álláspont, mivel a Kbt. célját is figyelembe véve nincs különbség a két megoldás között. A nyilatkozat tartalmi adatait ugyanis az alvállalkozó szolgáltatja, azonban az abban foglalt információ valóságtartalmáért az ajánlattevő felel az ajánlatkérővel szemben. Ennél fogva a nyilatkozat nem lesz hitelesebb attól, hogy az ajánlattevő mintegy közvetítőként maga is aláírja az alvállalkozó nyilatkozatát, vagy azt beépíti a sajátjába. Mindezek alapján megállapította, hogy a felperes ajánlatának érvénytelenné nyilvánítása jogszabálysértő volt. Utalt a Közbeszerzések Tanácsa elnökének a Közbeszerzési Értesítő (továbbiakban: Értesítő) 2001. október 3. napján megjelent 40. számú, a 10307-10308. oldalán közzétett tájékoztatójára, mely álláspontja szerint ezt az értelmezést támasztotta alá.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását, a kereset elutasítását, és a felperesnek perköltségben való marasztalását. Eltérően értelmezve a Kbt. 46. § (4) bekezdését arra hivatkozott, hogy a nyelvtani és a logikai értelmezés eredményének, valamint a Ptk.-nak a vállalkozási szerződésre vonatkozó rendelkezéseinek együttes értelmezése alapján az a következtetés vonható le, hogy a nyilatkozatokat az ajánlattevőnek kell megtennie az alvállalkozók vonatkozásában is. A hivatkozott tájékoztató megítélése szerint nem tartalmaz többet annál, hogy az elkülönített állami pénzalapok vonatkozásában a Kbt. 46. § (4) bekezdésére tekintettel az ajánlattevőnek, illetőleg az alvállalkozónak nyilatkoznia kell.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, fenntartva korábbi álláspontját. A helyes jogértelmezésének alátámasztására hivatkozott az értesítőben írottakra, idézve a tájékoztatóból a következőt: "az ajánlattevőnek, illetőleg az alvállalkozónak nyilatkoznia kell".
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bíróság okfejtésével annyiban, hogy a perben eldöntendő kérdés a Kbt. 46. § (4) bekezdésének értelmezése volt, azonban helytelenül járt el az elsőfokú bíróság, amikor a jogértelmezést kizárólag a hivatkozott bekezdés jogszabályszövegének nyelvtani, logikai vizsgálata alapján végezte el.
A Kbt. 46. § (4) bekezdése az ajánlattevő kötelezettségévé teszi, hogy az ajánlathoz, illetve a részvételi jelentkezéshez legkésőbb az ajánlattételi, illetve a részvételi jelentkezési határidő lejártáig írásbeli nyilatkozatot csatoljon arról, hogy ő, illetőleg az alvállalkozó nem tartozik a Kbt. 46. § (1) bekezdés a) , c) pontja, illetve a (2) bekezdés hatálya alá, és hogy az (1) bekezdés b) pontjában említett elkülönített állami pénzalapok közül melyik irányában áll fenn jogszabály alapján fizetési kötelezettsége.
A helyes értelmezés során mind a Kbt. rendszerét, mind kiemelten annak egyes szakaszait (különösen a 43. és 46. § rendelkezéseit) kell figyelembe venni. A közbeszerzési eljárás rendszerét tekintve, annak egyik pólusát jelentő ajánlatkérőre (aki az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeket ír elő), valamint a másik pólust jelentő ajánlattevőre (akinek ezen tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell az ajánlatát megtenni) tartalmaz szabályozást kógens jelleggel. Ez a kétpólusú viszony nem válik hárompólusúvá azáltal, hogy az ajánlattevő alvállalkozót vesz igénybe, akkor sem, ha a Kbt. 43. § (2) bekezdés b) pontja az igénybevételre nyilatkozattételi kötelezettséget ír elő (megjegyzendő az ajánlattevő számára). Továbbá azáltal sem, hogy a 44. § mind az ajánlattevőre, mind az alvállalkozóra nézve tartalmaz alkalmassági szempontokat. A Kbt. tehát több esetben ad szabályozást az alvállalkozóra nézve, azonban ezen elő írásai minden esetben a közbeszerzési eljárás jellegéből adódóan is csak az ajánlattevőn keresztül érvényesülhetnek. Ezt példázza nyilvánvaló módon, hogy az alvállalkozó igénybevételéhez kapcsolható bármely, Kbt. rendelkezéseit sértő körülmény (összeférhetetlenség, alkalmatlanság stb.) az ajánlat, így az ajánlattevő további részvételét akadályozza meg az eljárásban (Kbt. 52-53. §.). Ebből következően a korábban kifejtett elveket figyelembe véve az a jogkövetkeztetés vonható le, hogy a nyilatkozattételi kötelezettség, amely az alvállalkozókat is érinti, az ajánlattevőn keresztül érvényesül, vagyis ezen nyilatkozatokat az ajánlattevőnek kell megtennie ajánlatában, hiszen a Kbt. az ajánlattevő nyilatkozatához fűz az ajánlat sorsára kiható jogkövetkezményeket.
A perben eldöntendő kérdésre a válasz a Kbt. szabályaiból vezethető le, ezért az értelmezés során a Ptk. rendelkezései csak annyiban és abban a körben vehetők figyelembe, amennyiben a két szabályozási mód egymáshoz logikusan illeszkedik.
Az értesítőben foglaltak a bíróságot nem kötik. Annak a kérdéses jogszabályhoz írt ajánlása az értelmezéshez sem hívható sikerrel segítségül, egyrészt csak a Kbt. 46. § (4) bekezdése második részében írtakhoz, az állami pénzalapokkal kapcsolatban tartalmaz ajánlást, másrészt követi a Kbt. 44. §-ának terminológiáját, amely az "ajánlattevő, illetőleg alvállalkozó" megjelölést alkalmazza az alkalmasság igazolásához szükséges igazolások csatolásáról rendelkező szabályozás során, holott a Kbt. 46. § (4) bekezdése ettől eltérően csak az ajánlattevőt nevesíti kötelezettként.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes megalapozatlan keresetét elutasította.
A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1), (2) és 79. § (1) bekezdése értelmében kötelezte a sikeresen fellebbező alperes javára első és másodfokú perköltség megfizetésére.
A felperes köteles az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 62. § (1) bekezdés h) pontja értelmében az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. § (2) bekezdése alapján megfizetni.
Budapest, 2004. február 11. napján
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Szőke Mária s. k.,
a tanács elnöke előadó bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
bíró