FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (1919/2004)
25.K.32.585/2003/3.
A bíróság a dr. Kovács Zoltán ügyvéd (3525 Miskolc, Széchenyi út 58. I. 4.) által képviselt Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata Semmelweis Kórház-Rendelőintézet (3529 Miskolc, Csabai kapu 9.) felperesnek a dr. Nagy László Gábor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit körút 85.) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott (hivatkozási szám: D.391/12/2003) - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20 000 forint, azaz húszezer forint perköltséget.
A kereseti illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell a Fővárosi Ítélőtáblához előterjeszteni.
INDOKOLÁS
Felperes ajánlatkérőként 2355/2003 szám alatt nyílt közbeszerzési eljárás megindítására ajánlati felhívást tett közzé a Közbeszerzési Értesítő 2003. április 16. napján megjelent 16. számában kórházi integrált informatikai rendszer beszerzése, telepítése, karbantartása tárgyban. Az ajánlati felhívás 13. a) pontja szerint az ajánlatok elbírálásának szempontja az összességében legelőnyösebb ajánlat. A 13. b) pont többek között azt írta elő, hogy az értékelés során adható pontszám részszempontonként: 1-10. A legjobb ajánlat kapja a maximumpontszámot, a többi arányosan kevesebbet. Felperes 2003. július 28-án eredményt hirdetett, amelyen kihirdette az eljárás nyertesét, továbbá ismertette valamennyi ajánlat pontozását is. Az eredményhirdetésről jegyzőkönyv készült, amely tartalmazza többek között azt is, hogy az értékelési pontszámokat a törvény elő írásainak megfelelően öt munkanapon belül meg kell küldeni valamennyi ajánlattevőnek, illetve meg kell jelentetni a Közbeszerzési Értesítőben (8. oldal 3. bekezdés). Az eljárásról készült Összegzés 2. a) pontja egyebek mellett tartalmazza az elbírálás tartalmi elemeinek felsorolását, azonban az egyes ajánlatok értékelésre kerülő tartalmi elemeit nem tüntették fel. Az Összegzés 2. c) pontja a táblázatban szereplő értékelési pontszámok indokolása körében többek között azt tartalmazza, hogy a legjobb ajánlati elem kapta a maximális pontszámot, a többi arányosan kevesebbet. Ennek megfelelően a legjobb ajánlattal szembeni ellenkező végponton elhelyezkedő ajánlati elem kapta az 1 pontot, a köztes ajánlatok pontszáma arányosítással került meghatározásra. 2003. július 29-én az egyik ajánlattevő jogorvoslati kérelmet terjesztett elő az alperesnél. A kérelem többek között azt tartalmazza, hogy a "fenti közbeszerzési eljárás - megítélésünk szerint jogsértő - eredményének kihirdetésére 2003. július 28-án került sor, az ajánlatkérő nem a közbeszerzési törvény által megkívánt módon, többek között a Kbt. 56. § (2) bekezdését megsértve hozta meg döntését". Jogorvoslati kérelmét a kérelmez
ő az alpereshez 2003. augusztus 15-én érkezett beadványában kiegészítette. A kiegészítés egyebek mellett azt is tartalmazza, hogy az eljárásról készült összegzést a kérelmező 2003. augusztus 4. napján kapta kézhez.
Az alperes a 2003. augusztus 28. napján kelt D.391/12/ 2003. számú határozatában megállapította, hogy felperes megsértette a Kbt. 55. § (6) bekezdését, és erre tekintettel a Kbt. 59. § (1) bekezdését, valamint a Kbt. 61. § (1) bekezdését. Felperes közbeszerzési eljárást lezáró döntését megsemmisítette, vele szemben 2 000 000 forint bírságot szabott ki, továbbá kötelezte az igazgatási szolgáltatási díj viselésére. A határozat indokolása szerint az alperesnek eljárása során az egyes beadványokat azok tartalma alapján kell elbírálni. Megállapította, hogy az eredeti jogorvoslati kérelem nevesítetten csak a Kbt. 56. § (2) bekezdésének megsértését vitatja, azonban emellett az ajánlatok értékelését, illetve a nyertes ajánlat érvénytelenségét is sérelmezte. Ennek megfelelően az érvénytelenséggel és az értékeléssel kapcsolatos kérelmi elemek nem elkésettek, azokat érdemben az alperes vizsgálhatja, a kérelemkiegészítés csupán e kérelmi elemek pontosítása volt. Ebből kiindulva megállapította, hogy felperes nem az ajánlati felhívásban meghatározott pontozási módszert alkalmazta, mert nem a maximális pontszámhoz képest arányosított pontszámot adott a nem legjobbnak minősített ajánlatra. Ezáltal felperes megsértette a Kbt. 55. § (6) bekezdését. Tekintettel arra, hogy felperes által végzett értékelés végeredménye nem a Kbt. 55. § (6) bekezdése szerint lefolytatott értékelési eljárás alapján került megállapításra, így az nem felel meg a Kbt. 59. § (1) bekezdés rendelkezéseinek sem. Az Összegzéssel kapcsolatban kifejtette, hogy annak tartalmával kapcsolatos tudomásszerzés időpontja a kérelmező esetében 2003. augusztus 4-e volt, így az erre vonatkozó jogorvoslati kérelem is határidőben érkezett. Azzal pedig, hogy felperes az Összegzés 2. a) pontjában az egyes ajánlatok értékelésre kerülő tartalmi elemeit nem tüntette fel, megsértette a Kbt. 61. § (1) bekezdését. E körben nem fogadta el felperes azon védekezését, hogy a tartalmi elemek feltüntetése szükségtelen volt, hiszen ezeket a bontási jegyzőkönyv tartalmazza, és azt valamenn
yi ajánlattevőnek át is adták már, nem fogadta el tekintettel arra, hogy az ajánlatkérő e kötelezettségét a Kbt. nevesíti. A bírság kiszabásával kapcsolatban az indokolás azt tartalmazza, hogy az ügy összes körülménye között mérlegelte a beszerzés értékének 150 000 000 forintot meghaladó értékét és a beszerzés tárgyát. Figyelembe vette továbbá azt, hogy felperes a jogszabályi kötelezettségeinek teljesítésén túl a bírság összegének meghatározását befolyásoló eljárást segítő együttműködő magatartást nem tanúsított, valamint azt, hogy felperes Kbt.-be ütköző magatartását először állapította meg. Mérlegelte továbbá a jogsértés súlyát és azt, hogy az eljárást lezáró döntés megsemmisítése által a jogsértések reparálhatók. Mindezek alapján az alperes megítélése szerint felperessel mint jogi személlyel szemben a minimális összegű bírságnál magasabb összegű bírságot indokolt alkalmazni. A kiszabott bírság összege arányban áll a jogsértések súlyával, amely összeg a beszerzés értékének még az 1,5%-át sem éri el.
Felperes jogszabálysértésre hivatkozással kérte a közigazgatási határozat felülvizsgálatát, ennek körében elsődlegesen a határozat hatályon kívül helyezését. Másodlagosan kérte a határozat megváltoztatását azzal, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy felperes csak a Kbt. 61. § (1) bekezdését sértette meg, továbbá a kiszabott bírság mértékét 1 000 000 forintra mérsékelje. Perköltségre igényt tartott. Előadta, hogy felperes eredeti jogorvoslati kérelme kizárólag a Kbt. 56. § (2) bekezdésének megsértését tartalmazza, és említést sem tesz az ajánlatok értékelésével, illetve a nyertes ajánlat érvénytelenségével kapcsolatban. Figyelemmel a Kbt. 80. § (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakra is a kérelmező csak egy jogsértésre hivatkozással terjesztette elő kérelmét, amely kérelmet nem lehet kiterjesztően értelmezni, a kérelem kiegészítése ténylegesen nem a kérelem pontosítása, hanem új jogorvoslati kérelem, ez pedig a jogvesztő határidőn túl került elő terjesztésre. A Kbt. 55. § (6) bekezdésével kapcsolatban azzal érvelt, hogy matematikai törvényszerűség miatt volt kénytelen az Összegzésben is rögzített értékelési módszert alkalmazni. "0"-val ugyanis egy számot nem lehet sem megszorozni, sem elosztani, miután pedig az ajánlattevők több alszempontra is "0"-t tartalmazó ajánlatot tettek, ezáltal volt lehetséges az ajánlatok tartalmi elemeinek százalékos arányban történő értékelése, mivel a "0"-hoz nem lehetséges arányosítani. Ténylegesen azonban így is a legelőnyösebb ajánlat a maximális, a legelőnytelenebb ajánlat minimális pontszámot kapott, a köztes ajánlatok pedig 1 és 10 között, egyenes arányosítású pontszámot kapták. A Kbt. 59. § (1) bekezdése vonatkozásában előadta, hogy többféle számítást is végzett, de minden esetben az eredeti nyertes ajánlattevő ajánlata éri el az összességében legmagasabb pontszámot, tehát a legelőnyösebb ajánlat nyerte és nyeri az eljárást. Az Összegzéssel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az eredményhirdetésen a jogorvoslati kérelmet előterjesztő jelen volt. Az eljárás eredményének részlet
es kihirdetése megtörtént, így a kérelmező ekkor tudomást szerzett arról, hogy az összegzés nem tartalmazza az értékelési részszempontok tartalmi elemeit. Az alperes által megjelölt tudomásra jutási időpont akkor lenne helytálló, ha a szóbeli ismertetés és az írásbeli összegzés között tartalmi különbség lenne. Ilyen tartalmi eltérés azonban nem volt, így a jogorvoslati kérelem erre vonatkozó része elkésett. Azt egyébként nem vitatta, hogy az összegzés az egyes ajánlatok tartalmi elemeit ténylegesen nem tartalmazza. Álláspontja szerint a törvény vonatkozó mellékletének minta szerinti táblázata oszlopai félreértelmezésre adnak lehetőséget, ugyanis azokról hiányzik a tartalmi elemekre történő utalás. A bírság vonatkozásában azzal érvelt, hogy az alperes nem határozta meg, hogy a beszerzés értékét és tárgyát súlyosbító vagy enyhítő körülményként vette-e figyelembe. Kifogásolta, hogy az eljárást segítő együttműködő magatartását annak ellenére nem értékelte javára a közigazgatási szerv, hogy az iratküldés során felmerült technikai akadályt önként, rugalmasan leküzdötte. E körben érvelt azzal is, hogy kérdés nélkül nyilatkozott arról, hogy a határozat meghozataláig a nyertes ajánlattevővel nem köti meg a szerződést, éppen az esetleges jogsértés reparálhatósága érdekében. Ugyancsak bírságcsökkentő tényező véleménye szerint az, hogy az eljárás során észlelt jogsértő értékelést maguk észlelték, és új, általuk szabályosnak vélt értékelést készítettek. Hivatkozott még az alperes egyes eseti döntéseire, amelyek alapján megállapítható, hogy az alperes saját gyakorlatához képest is eltúlzott mértékű bírságot alkalmazott. Az alperes mérlegelése így okszerűtlen volt, különös tekintettel arra, hogy az eljárás során alapelvi rendelkezést nem sértettek meg, továbbá hogy a jogsértés reparálható volt.
Az alperes fenntartotta a határozatban foglalt indokait, álláspontja szerint a határozat nem jogszabálysértő, ezért kérte a kereset elutasítását és felperes perköltségben marasztalását. Álláspontja szerint az eredeti jogorvoslati kérelem tartalma alapján az állapítható meg, hogy a kérelmező kifejezetten kérte, hogy a közigazgatási szerv állapítsa meg, hogy a bírálat eredménye megfelel-e a Kbt. által megkívánt jogszerűségi követelményeknek. E kérelemrész alapján kellett az alperesnek a Kbt. 55. § (6) és 59. § (1) bekezdéseinek sérelmét vizsgálni. Hangsúlyozta, hogy a felperes pontozásos értékelése nem felelt meg annak a módszernek, amelyet előre meghatározott, ezáltal megsértette a Kbt. 55. § (6) bekezdését. A jogsértő értékelés alapján történő nyertes kiválasztásával pedig sérült a Kbt. 59. § (1) bekezdése is. Az Összegzéssel kapcsolatban kiemelte, hogy az eredményhirdetésen elhangzottak, és az Összegzés tartalma nem felel meg minden tekintetben egymásnak, a jogorvoslati kérelmet előterjesztő pedig csak az Összegzés kézhezvétele után, annak tartalmának tényleges megismerése alapján állapíthatta meg, hogy az megfelel-e a Kbt. 61. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A bírság vonatkozásában azzal érvelt, hogy döntése összhangban van a Kbt. rendelkezéseivel, felperes ugyanis csak a jogszabályi kötelezettségét teljesítette, ez pedig nem minősül javára értékelhető bírság mértékét csökkentő tényezőnek.
A bíróság az alperes határozatának felülvizsgálata során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. §-ának (1) bekezdése alapján, a polgári perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 324. §-ának (1) bekezdése szerint lefolytatott eljárásban, a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a határozat megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és az eljárási szabályoknak.
A bíróságnak a perben azt kellett megítélnie, hogy a jogorvoslati kérelemnek az ajánlatok értékelésére, a kihirdetett nyertesre és az összegzésre vonatkozó kérelmi elemei elkéstek-e, elkésettség hiányában felperes megsértette-e a Kbt. 55. § (6) és 59. § (1) bekezdéseit, valamint a 61. § (1) bekezdését, a bírság összege mérséklésének van-e helye, és mindezekre tekintettel jogszabálysértő-e a közigazgatási határozat.
A bíróság a keresetlevél, az alperes nyilatkozata, a felek előadásai és a közigazgatási iratok alapján megállapított tényállásból kiindulva a következőkre alapozta döntését.
A közbeszerzésekről szóló, többször módosított 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 80. § (1) bekezdése meghatározza a jogorvoslati kérelem kötelező tartalmi elemeit. Ezek egyike sem tartalmazza a jogsértés pontos megjelölését, így a felhívott törvényhely helyes értelmezéséből az következik, hogy nem tartozik a kérelem teljességéhez konkrétan sem a Kbt. sértett szabályának, sem nevesítve, a jogsértés megnevezése. Ugyanakkor a Kbt. 79. § (1) bekezdése szerint a bizottság eljárására, ha a Kbt. másként nem rendelkezik, az Áe. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Áe. 16. § (3) bekezdése pedig kimondja, hogy a kérelmet tartalma szerint kell elbírálni. Az Áe. 42. § (1) bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy az államigazgatási szerv mind az ügy érdemében, mind az eljárás során eldöntendő kérdésekben határozatot hoz. Az Áe. felhívott szabályaiból tehát az következik, hogy a közigazgatási szervnek teljes egészében meg kell vizsgálnia, a kérelmet tartalma szerint kell megítélni, minősíteni kell abból a szempontból, hogy az mire irányul. A bíróság az eredeti jogorvoslati kérelem tartalmának megvizsgálása után az alperessel egyezően jutott arra a következtetésre, hogy a kérelmező mind az ajánlatok értékelésének, mind pedig a kihirdetett eredmény jogszerűségét vitatja, és ezek mellett jelölte meg konkrétan a Kbt. 56. § (2) bekezdésének megsértését is. A kérelem negyedik bekezdése ugyanis azt tartalmazza, hogy az ajánlatkérő nem a közbeszerzési törvény által megkívánt módon hozta meg döntését. Ez a mondat az egyszerű nyelvtani értelmezés szerint is azt jelenti, hogy a kérelmező vitatja felperesnek azt az eljárását, amely alapján döntött a nyertes személyéről. Ez az eljárás pedig nem lehet más, mint az ajánlatok értékelése, vagyis a Kbt. 55. § (6) bekezdés teljesülésének a megkérdőjelezése. A kérelem harmadik bekezdése pedig azt tartalmazza, hogy a közbeszerzési eljárás a kérelmező megítélése szerint jogsértő eredményének kihirdetésére mikor került sor. Az eredményhirdetés legfontosabb eleme a nyertes ajánlattevő megnevezése. Az eljárá
s nyerteséről a Kbt. 59. § (1) bekezdése rendelkezik. Kérelmező tehát ténylegesen a Kbt. 59. § (1) bekezdésének felperes általi megsértésére is hivatkozik, amikor az eredményt jogsértőnek minősíti. A kifejtettek alapján, különös figyelemmel az Áe. 16. § (3) bekezdésében foglaltakra, a bíróság az alperessel egyezően állapította meg, hogy a jogorvoslati kérelem alapján mind a Kbt. 55. § (6), mind pedig az 59. § (1) bekezdésének megsértése vonatkozásában érdemben állást kell foglalnia. Nem fogadható el tehát felperesnek a kiterjesztő értelmezésre, illetve az elkésettségre való hivatkozása, a bíróság megítélése szerint a közigazgatási szerv éppen akkor járt volna el jogsértően, ha a kérelmet nem a tartalma szerint, hanem pusztán az abban konkrétan nevesített jogsértés vonatkozásában bírálja el.
A Kbt. 33. § (1) bekezdése szerint az ajánlati felhívás tartalmát úgy kell meghatározni, hogy annak alapján az ajánlattevők egyenlő eséllyel megfelelő ajánlatot tehessenek. A Kbt. 34. § (3) bekezdésének d) pontja alapján, ha az ajánlatkérő az összegében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, az ajánlati felhívásban köteles meghatározni azt a módszert, amellyel megadja a ponthatárok közötti pontszámot, amely módszer minden részszempont esetében azonos. A Kbt. 55. § (6) bekezdése pedig kimondja, hogy az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálja el. A felhívott rendelkezések alapján megállapítható, hogy a törvény keretei között az ajánlatkérő szabadon dönthet arról, hogy milyen szempontrendszer alapján kívánja elvégezni az ajánlatok értékelését. A közzétett elbírálási szempontoktól az ajánlatkérő az ajánlatok elbírálása során már nem térhet el, még abban az esetben sem, ha az ajánlatok értékelése során az ajánlatkérő azt állapítja meg, hogy matematikai vagy logikai okok folytán szükséges az eredeti felhívásban megfogalmazottaktól való eltérés. A Kbt. 55. § (6) bekezdése egy olyan kötelező elő írás az ajánlatkérő számára, amelytől semmilyen indoknál fogva nem térhet el. A bíróság teljes egészében osztja az alperes határozatban foglalt indokait. Ténybelileg felperes maga sem vitatta, hogy az ajánlatok értékelése során az Összegzésben rögzített és nem az ajánlati felhívásban előírt módszert alkalmazták. Amennyiben felperes az Összegzésben közölt módszer szerint akarta az ajánlatokat elbírálni, úgy lehetősége lett volna az ajánlati felhívásban azt előírni. Mivel azonban a felhívásban meghatározott elő írással szemben az ajánlatokat nem úgy értékelte, hogy a legjobb ajánlat kapta a maximumpontszámot a többi pedig arányosan kevesebbet, ezért megsértette a Kbt. 55. § (6) bekezdését.
A Kbt. 59. § (1) bekezdése szerint az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban meghatározott feltételek alapján a 34. § (1) bekezdésében meghatározott elbírálási szempontok egyike szerint a legkedvezőbb ajánlatot tette. Ebből az következik, hogy az eljárás nyertesévé csak az ajánlati felhívásban meghatározott értékelési módszer szerint végzett értékelés alapján legkedvezőbbnek minősített ajánlatot lehet nyilvánítani. Helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy egy jogsértő értékelés alapján az értékelés eredménye sem felelhet meg a jogszabályi elő írásoknak. A bíróság nem fogadta el a felperes azon érvelését, hogy többféle számítási módszer alapján is az általa nyertesnek hirdetett ajánlattevő ajánlata éri el a legmagasabb pontszámot. A jogsértő értékelés alapján hozott nyertesre vonatkozó döntés még akkor is a Kbt. 59. § (1) bekezdésébe ütközik, ha az egyébként jogszerűen végzett értékelés eredményeképpen a nyertes személye a felperes által nyertesnek hirdetett személyével megegyezik. Jogszerűen nyertest hirdetni ugyanis csak egy jogszerű értékelés alapján lehet, a Kbt. vonatkozó elő írásai összefüggnek, a kettő felperes általi szétbontására nincs lehetőség.
A Kbt. 61. § (1) bekezdése szerint az ajánlatkérő köteles az ajánlatok elbírálásának befejezésekor az 5. számú mellékletben meghatározott minta szerint írásbeli összegzést készíteni az ajánlatokról, az ebben foglalt adatokat az eljárás eredményének vagy eredménytelenségének kihirdetése során ismertetni kell, és azt az eredményhirdetést követő öt munkanapon belül meg kell küldeni az összes ajánlattevőnek. Azt, hogy az Összegzés megfelel-e a Kbt. 61. § (1) bekezdésében foglaltaknak, csak akkor lehet megállapítani, ha annak tartalmának tényleges megismerésére lehetőség van. Értelemszerűen az Összegzés jogszerűségét mindaddig nem kifogásolhatja egyetlen ajánlattevő sem, amíg magát az Összegzést kézhez nem vette. Nem helytálló felperes azon érvelése, hogy miután a szóbeli ismertetés és az írásbeli Összegzés között tartalmi különbség nem volt, az Összegzéssel kapcsolatos jogsértésről a kérelmező már az eredményhirdetéskor tudomást szerzett. A Kbt. szerint ugyanis az eredményhirdetésen történő ismertetés nem helyettesítheti az Összegzés megküldését. A törvény nem az eredményhirdetés, hanem az Összegzés tartalmi és formai követelményeit rögzíti az 5. számú mellékletben. A bíróság megítélése szerint az Összegzés jogszerűségét akár tartalmi, akár formai szempontból alappal csak akkor lehet kifogásolni jogszerűen legkorábban, ha annak tartalmának tényleges megismerésére lehetőség nyílik.
Kérelmező csak az Összegzés kézhezvételével került abba a helyzetbe, hogy megállapítsa, hogy az megfelel-e a Kbt. elő írásainak, ezért helyesen járt el az alperes akkor, amikor a jogsértésről való tudomásszerzés időpontjaként az Összegzés kérelmező általi kézhezvételét vette figyelembe. Tekintettel arra, hogy az Összegzéssel kapcsolatos tartalmi hiányosságot felperes lényegében nem vitatta, ezért a bíróság az alperessel egyezően állapította meg a Kbt. 61. § (1) bekezdésének megsértését.
A bírság vonatkozásában a bíróság a következőket emeli ki. A Kbt. 88. § (5) bekezdése szerint a bírság összegét az eset összes körülményére - így különösen a jogsérelem súlyára, a közbeszerzés tárgyára és értékére, az eljárást segítő, együttműködő magatartására, az e törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell megállapítani. A Kbt. felhívott rendelkezéséből következik, hogy a közigazgatási szervnek a bírság összegét mérlegelés alapján kell megállapítania. E döntését korlátozza egyrészt maga a Kbt., miszerint meghatározza a bírság összegének lehetséges határait, másrészt előírja azt is, hogy a bírság kiszabásakor mely szempontokat kell értékelni. A határozat felülvizsgálata során a bíróságnak a kereseti kérelem korlátai között azt kell vizsgálnia, hogy a mérlegelési jogkörben hozott határozat e követelményeknek megfelel-e. A közigazgatási szerv által kiszabott bírság mérséklésének akkor van helye, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy az alperes által a felperes terhére rótt valamely jogsértést a felperes ténylegesen nem követte el, a bírság összegét nem a Kbt. szerinti határok között állapította meg, vagy pedig a bírság összegének meghatározásakor az alperes valamely értékelendő körülményt jogszabálysértő módon nem vett figyelembe. Ha a határozat a felsorolt okok alapján nem minősül jogsértőnek; a határozatot felülvizsgáló bíróságnak a bírság összegének megváltoztatására, úgynevezett felülmérlegelés alapján, nincs lehetősége. Márpedig a bíróság megítélése szerint az alperes eleget tett a Kbt. 88. § (5) bekezdésében foglalt kötelezettségének. A törvényben meghatározott valamennyi értékelendő szempontot figyelembe vette a közigazgatási szerv által kötelezően értékelendő körülmény figyelmen kívül hagyására vagy a bírság mértékét befolyásoló körülmény mellőzésére felperes maga sem hivatkozott. Felperes lényegében az eset körülményeinek súlyozását vitatta. A kereseti kérelemmel kapcsolatban a bíróság hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési eljárás résztvevőivel szemben általánosan elvárt követelmén
y az, hogy a Kbt. szabályait betartsák és a közbeszerzési eljárással kapcsolatban indult jogorvoslati eljárás során a közigazgatási szerv eljárását vele együttműködve segítse. E körülmény vizsgálata a bírság kiszabásakor nem mellőzhető, ám a jogszerű magatartás tanúsítása nem annyira a jogsértő javára, mint annak hiánya a jogsértő terhére esik. Felperes által hivatkozott alperes bírságolási gyakorlatát a kifejtettek miatt ugyancsak nem lehet figyelembe venni. A felperesi érveléssel szemben a bíróság rámutat arra, hogy az alperes a beszerzés tárgyát és értékét akként értékelte, hogy a minimális összegű bírságnál magasabb összegű bírságot indokolt alkalmazni.
A kifejtettek szerint a bíróság az alperes határozatát a felperes által vitatott valamennyi részében felülvizsgálta. Ennek során megállapította, hogy a közigazgatási szerv helyesen tárta fel az ügyben irányadó tényállást. A vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján törvényes jogi következtetéseket vont le, határozata jogszerű rendelkezéseket tartalmaz. A határozat nem jogszabálysértő a felperes által kifogásolt körben, ezért a bíróság a keresetet mint alaptalant elutasította.
A bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes költségeinek megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illeték viseléséről a bíróság - figyelemmel a felperes személyes illetékmentességére - a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján határozott.
Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kbt. 92. §-a biztosítja.
Budapest, 2004. január 15.
Dr. Vitál-Eigner Beáta s. k.,
bíró