FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (2089/2004)
3.Kf.27.207/2003/10.
A Fővárosi ítélőtábla a dr. Czifra Károly ügyvéd (5000 Szolnok, Dózsa György út 2.) által képviselt Soltvadkert Város Önkormányzata (6230 Soltvadkert, Kossuth L. u. 6.) felperesnek a dr. Nagy Gizella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a dr. Csvila István ügyvéd (6722 Szeged, Kálvária sgt. 19.) által képviselt VIZÉPSZOLG 94. Kft. (6400 Kiskunhalas, Kéve u. 41.) beavatkozott a Fővárosi Bíróság 2002. december 3. napján kelt 12.K.30.796/2002/5. számú ítélete ellen a felperes által 6. sorszám alatt előterjesztett 8. sorszám alatt indokolt fellebbezésre meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és az alperesi beavatkozónak egyenként 30 000-30 000 Ft (harmincezer-harmincezer forint) másodfokú perköltséget.
A fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A felperes mint ajánlatkérő 2001. november 7. napján nyílt közbeszerzési eljárást indított a városi szennyvízcsatorna-hálózat V. ütemének kivitelezési munkáira. Az ajánlati felhívás 13. a) pontja szerint az ajánlatokat az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontjai alapján bírálta el, meghatározva a részszempontokat és azok súlyszámát az alábbiak szerint:
részszempontok súlyszámok
- ajánlat műszaki tartalmának pontossága, kidolgozottsága 20
- vállalt teljesítési határidő 15
- fizetési feltételek 10
- jóteljesítési biztosíték mértéke és időtartama 10
- a teljesítésben kis- és középvállalkozás minél nagyobb részvételi aránya 5
- vállalási összeg 5
Az adható pontszám valamennyi fenti részszempont esetében 1-10-ig terjedt. A részletes ajánlati dokumentáció 7.5. pontja tartalmazta az értékelés elvégzésének szabályait akként, hogy az egyes részszempontok értékelésénél a legkedvezőbb ajánlat kaphatja a legmagasabb pontszámot, a többi az ajánlat tartalmával arányos pontszámot kap. A legmagasabb és a legalacsonyabb pontszám nem kerül kiosztásra, ha azt az ajánlatok tartalma nem indokolja. Az elbírálási részszempontonként adott pontszámoknak a súlyszámmal való megszorzását követően a súlyozott pontszámok összegzésre kerülnek, és a legmagasabb súlyozott pontszámot elérő ajánlatot benyújtó ajánlattevő az eljárás nyertese.
A felperesnek az eljárást lezáró döntése szerint minden benyújtott ajánlat érvényes volt. A nyertes a Somogy és Társa Kft. lett 612,5 ponttal, az általa megajánlott ár 172 620 000 Ft volt, míg a beavatkozó, akinek a vállalási összege 148 000 000 Ft-ot tett ki, 598,2 pontszámot kapott. A további ajánlatok közül a legjobb ajánlati ár 133291 292 Ft volt, míg a legrosszabb 182 000 000 Ft. A felperes a vállalási ár részszempont értékelése során a dokumentációban rögzített lineáris arányosítási módszer helyett (amelynek során az értékelési tartomány 1-10-ig terjedő ponthatár között mozgott) az egyszerűbb, a legalacsonyabb árhoz viszonyított arányosítási módszert alkalmazta, ezáltal az értékelési tartomány e részszempont esetében lecsökkent 10-7,32 ponthatár közé.
A beavatkozó több jogsértést megjelölő, köztük a vállalási ár részszempont-értékelését is vitató jogorvoslati kérelmében kérte az eljárást lezáró döntés megsemmisítését.
Az alperes határozatában a jogorvoslati kérelemnek részben helyt adva megállapította, hogy a felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 24. § (2) és az 59. § (1) bekezdését, ezért 5 M Ft bírsággal sújtotta. A vállalási ár értékelésével kapcsolatosan rögzítette, hogy sérült az esélyegyenlőség elve azáltal, hogy e részszempontnál alkalmazott eltérő értékelési módszer a pontszámok olyan kialakítását eredményezte, amely az eljárás eredményét befolyásolta. Az hogy a felperes e részszempont értékelésénél más matematikai módszert alkalmazott, nem vette figyelembe a teljes ponthatárt, az értékelés torzulásához vezetett. Az alperes vizsgálta, hogy az ajánlatkérőnek ez az eljárása sértette-e a nyertes személyének kiválasztását, megállapította, hogy az összes résszempontra a felperes által alkalmazott két matematikai módszer bármelyikét következetesen alkalmazva- nem a nyertesnek nyilvánított társaság ajánlata lett volna a legmagasabb pontszámot elérő.
A határozat bírósági felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetében a felperes a vállalási ár részszempontra vonatkozó megállapításokat vitatta azzal, hogy az eltérő matematikai módszer alkalmazása nem eredményezte a Kbt. 59. § (1) bekezdésének sérelmét.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes határozata részletes, tényszerű és okszerű volt. A felperes azzal, hogy a szűkített ponttartománnyal számolt, megváltoztatta és ezáltal súlytalanná tette a vállalási ár részszempontját. Helytállónak találta azt az alperesi megállapítást is, amely az értékelést összességében olyannak ítélte, amely torzította az eredményt, megvalósítva ezzel a Kbt. tételes szabályainak és alapelvi követelményeinek sérelmét.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatását kérve. A Kbt. 25. §, valamint 55. § (6) bekezdése alapján mind az ajánlati felhívást, mind pedig az annak alapján történő értékelését jogszerűnek tartotta. Hivatkozott arra, hogy a Kbt. 2002. január l-jét megelőző szabályai nem tartalmazták az értékelési módszertanok részszempontként! azonosságát, ezért önmagában nem jelenthet
jogsértést az egyes részszempontoknak az eltérő módszer szerinti értékelése. Az ajánlati árnál választott értékelési módszere teljes mértékben arányban állt e részszempont tényleges súlyával, amelyet a súlyszám is megfelelően tükrözött. Éppen a többi részszempontnál alkalmazott úgynevezett "teljes ponttartományt igénybe vevő lineáris arányosítás" módszerének alkalmazása vezetett volna az ajánlati árak egymáshoz való viszonyának torzított értékeléséhez. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 26. § (1) bekezdésére való utalással megjegyezte, hogy az alperes csak szűkítve vizsgálta meg a különböző számítási módokkal elérhető eredményeket, mivel számításához csak a felperes által használt két módszert alkalmazta, holott az eredménymegállapításnak igen sok módozata ismert.
Az alperes és az alperesi beavatkozó fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Az alperes az Áe. 26. §-ára való hivatkozást jogalap nélkülinek tartotta, e jogszabályi kötelezettségének eleget tett, feltárta az ügy megítéléséhez szükséges releváns tényeket. Fenntartva mind a határozati, mind az első fokú bírósági eljárásban kifejtett jogi álláspontját, kiemelte, hogy az általánosan elfogadott bírói gyakorlat szerint is a matematikai módszerek biztosítják az ajánlatok tartalmi elemeinek objektív értékelését, különösen az ajánlati árak esetében, amelyek jellegüknél fogva alkalmasak az ilyen összehasonlításra. A felperesi állítással ellentétben az ajánlati árak között hozzávetőlegesen 30%-os eltérés van, és az ajánlatok értékelésének éppen az a lényegi eleme, hogy e meglévő különbségeket kifejezze az l-l0-ig terjedő ponttartományban. Végül megjegyezte, hogy a Kbt. szabályrendszere az ajánlatkérő döntési kompetenciájába utalja az ajánlatok értékelését a nyertes személynek kiválasztását. Erre figyelemmel nem volt jogosult az összes létező matematikai módszerrel elvégezni az ajánlatok értékelését, csak kizárólag a felperes által alkalmazott és elfogadott módszereket alkalmazhatta és vonhatott le következtetést a nyertes személyére.
A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
A Fővárosi ítélőtábla az elsőfokú bíróság helytálló döntését a kiegészített tényállás alapján az alábbi indokolásbeli kiegészítéssel hagyja helyben.
A beszerzéskor hatályos Kbt. 34. § (2) és (3) bekezdései szerint, ha az ajánlatkérő az ajánlatok elbírálásának módszereként az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, úgy meg kell határoznia az ennek megítélésére szolgáló szempontokat és a melléjük rendelt súlyszám szerint azok fontossági sorrendjét. A Kbt. 55. § (6) bekezdése alapján az ajánlati felhívásban előre meghatározott értékelési szempontok szerint kell az ajánlatokat elbírálni, adott részszempont tartalmi elemeit a megadott ponthatárok között értékelni, a súlyszámmal megszorozni és a szorzatokat ajánlatonként összeadni. E szabályozás szerint a részszempontok értékelésének módszerét az ajánlatkérő szabadon választhatja meg. A Kbt. rendelkezései nem tiltják, de nem is határozzák meg konkrétan azt, így a matematikai módszerrel történő értékelés is képezheti annak alapját. Ezért önmagában sem adott matematikai módszer alkalmazása, sem az egymástól eltérő számítási metódus nem ütközik a Kbt. szabályaiba.
Több, egymástól eltérő matematikai módszer jogszerű alkalmazásának kereteit nem az eltérés ténye jelenti, hanem az ajánlati felhívásban előre meghatározott és közölt szempontok fontossági sorrendjének esetleges megváltozása. Ezért az eltérő matematikai számítás választása nem járhat azzal, hogy az ajánlatkérő a felhívásban meghatározott részszempontok fontossági sorrendjét átrendezze azáltal, hogy adott részszempont fel vagy éppen leértékelődik az eredeti, súlyszám szerinti helyéhez képest.
A felperes a vállalási összeget a hat részszempont között utolsó helyre sorolta, jelezve ezzel e részszempont súlyát, hozzá ötös súlyszámot rendelve. Az eltérő értékelési módszer választása a perbeli esetben a Kbt. rendelkezéseit sértő módon adott részszempont helyéhez képest felértékelődött. Ez ténylegesen azt jelenti a megajánlott árak vizsgálatából megállapíthatóan, hogy a legmagasabb és a legalacsonyabb ár közötti mintegy 50 M Ft eltérés 1-10 közötti ponttartomány felső, alig hárompontos tartományba szorítása következtében a legkedvezőtlenebb ajánlat is a súlyszámmal történő szorzása után ténylegesen - súlyszám szerinti rangsorához képest - a szempontok sorában elfoglalt helyét megelőzte, befolyásolva ezzel a végeredményt.
Helytállóan vizsgálta az alperes azt, hogy a Kbt. 55. § (6) bekezdésének megfelelő értékelés eredményezhette-e a Kbt. egyéb szabályainak, jelesül az esélyegyenlőség alapelvének
- Kbt. 24. § - sérelmét összefüggésben a Kbt. 59. § (1) bekezdésének sérelmével.
A Kbt. 24. § (1) bekezdése szerint a közbeszerzési eljárásban
- az egyes eljárási cselekmények, az ajánlatok értékelése során hozott döntés, és a szerződés megkötése tekintetében - az ajánlatkérő köteles biztosítani, az ajánlattevő pedig tiszteletben tartani a verseny tisztaságát, illetve nyilvánosságát. E rendelkezésből következik, hogy az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása során a Kbt. 55. § (6) bekezdésének forma szerinti megtartása, de tartalmának meg nem felelő és a Kbt. 59. § (1) bekezdése sérelmét eredményező döntés megvalósítja az esélyegyenlőség elvének sérelmét.
A fellebbezésben foglaltakra utal arra is a másodfokú bíróság, hogy az alperes a felperesi értékelés vizsgálata során nem követett el jogsértést azzal, hogy a felperes által választott és alkalmazott két matematikai módszer szerint számolt. A Kbt. az ajánlatkérőnek biztosított e körben szabad választási jogot, ezért az alperes annak eldöntése érdekében, hogy az eljárást lezáró döntés jogszabálysértő-e vagy sem, kizárólag a felperes által alkalmazott módszerek vizsgálatát végezhette el.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A felperes fellebbezése sikertelen volt, ezért a Pp. 78. § (1),
(2) és 79. § (1) bekezdése értelmében kötelezte a másodfokú bíróság az alperes, valamint az alperesi beavatkozó javára a másodfokú perköltség megfizetésére.
A felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés b) pontja alapján teljes személyes illetékmentes, ennélfogva a fellebbezési illetéket a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM r. 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2004. február 11.
Dr. Sára Katalin s. k. Dr. Szőke Mária s. k.
a tanács elnöke előadó bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k., bíró