FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (2114/2004)
3.Kf.27.206/2003/3.
A Fővárosi ítélőtábla a MOLDOVÁN, MAROSI ÉS TÁRSAI Ügyvédi Iroda (1051 Budapest, József nádor tér 12. 1/1., ügyintéző: dr. Moldován András ügyvéd) által képviselt Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar (6720 Szeged, Tisza István kit. 107.) I. r. és az EUROMEDIC Trading Kft. (1051 Budapest, Vörösmarty tér 1.) II. r. felpereseknek a dr. Nagy László Gábor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2003. január 9. napján kelt 25.K.32.706/2002/3. számú ítélete ellen az alperes által 4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperesek keresetét elutasítja.
Kötelezi az I-II. r. felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyenként az alperesnek 50 000-50 000 (ötvenezer-ötvenezer) forint együttes első és másodfokú perköltséget.
Kötelezi a II. r. felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 10 000 (tízezer) forint kereseti és 24 000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.
Az I. r. felperes kereseti és fellebbezési illetékét az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az I. r. felperes a Közbeszerzési Értesítő 2002. május 8-i számában egyszer használatos műtéti izolációs anyagok beszerzése 83 tétel tárgyú nyílt közbeszerzési eljárást kezdeményezett ajánlati felhívás közzétételével. AII. r. felperes az eljárás lefolytatásával megbízott gazdasági társaság.
Az alperes jogorvoslati kérelemre eljárva D.429/17/2002 számú határozatával megállapította, hogy az I. r. felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel az 52. § (1) bekezdését, a 34. § (3) bekezdés a) pontjára és a 34. § (4) bekezdésére tekintettel az 55. § (6) bekezdését, majd a Kbt. 79. § (6) bekezdésében biztosított jogkörében hivatalból eljárva megállapította, hogy az L r. felperes megsértette a Kbt. 55. § (4) bekezdését és a 61. § (1) bekezdését, ezért 43 tételre vonatkozó közbeszerzési eljárást lezáró döntését megsemmisítette, és az I. r. felperessel szemben 4 millió Ft, a II. r. felperessel szemben 2 millió Ft bírságot szabott ki. Egyebekben a jogorvoslati kérelmet elutasította. A bírság kiszabásánál figyelembe vette, hogy az eljárást lezáró döntés megsemmisítése által a jogsérelem reparálható, valamint hogy a jogsértések a közbeszerzési eljárás több részét (bírálati részszempontok, az ajánlatok figyelembevétele, érvénytelenség, értékelés) érintették. A II. r. felperes vonatkozásában tekintettel volt arra, hogy a felelős személy üzleti tevékenysége körében hivatásszerűen foglalkozik más szervezetek közbeszerzési eljárásainak lebonyolításával.
Az alperes határozata ellen a felperesek terjesztettek elő keresetet. A határozatnak a jogsértéseket megállapító rendelkezéseit nem vitatták, kereseti kérelmük a határozatnak a bírság kiszabásával kapcsolatos rendelkezéseire vonatkozott. Kereseti kérelmük e vonatkozásban a határozat megváltoztatására és a bírság összegének a minimális l-l millió forintra történő leszállítására vonatkozott. Álláspontjuk szerint a kiszabott bírság a beszerzés 32 198 310 Ft értékéhez, valamint a jogsérelem reparálhatóságához képest eltúlzottan magas. Ilyen magas összegű bírság kiszabása példátlan az alperesi gyakorlatban. Ennek igazolására összeállítást készítettek az alperes bírságolási gyakorlatáról. Hivatkoztak még arra, hogy az alperes nem értékelte kellően az eljárás során tanúsított segítő, együttműködő magatartásukat, és azt, hogy őket elmarasztalás korábban még nem érte.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatának bírságot kiszabó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az alperest a felperesek terhére kiszabandó bírsággal kapcsolatban új eljárásra kötelezte. A felperes részére perköltséget állapított meg. Indokolásában hivatkozott a Kbt. 79. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 26. § (1) bekezdésére és 43. § (1) bekezdésére és megállapította, hogy az alperes határozata a tényállás tisztázási és indokolási kötelezettség követelményének nem tett eleget. A Kbt. 88. § (5) bekezdése értelmében a bírság összegét az eset összes körülményére - így különösen a jogsérelem súlyára, a közbeszerzés tárgyára és értékére, az eljárást segítő, együttműködő magatartásra, az e törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell megállapítani. A bírság összegének megállapítása körében a törvény az alperes döntését korlátozza egyrészt azzal, hogy meghatározza annak minimális és maximális összegét, másrészt azzal, hogy meghatározza az értékelendő szempontok körét. Megállapította, hogy az alperesi határozat, különösen a II. r. felperes vonatkozásában olyan általánosságokat tartalmaz, amelyből a konkrét elbírálás indokai nem állapíthatók meg, így az sem, hogy a kötelezően vizsgálandó szempontokat figyelembe vette-e. A határozat nem terjed ki arra, hogy milyen körülményeket vizsgált még az alperes a jogsérelem reparálásán és a jogsértések mennyiségén túl. Ezért határozata a bírság vonatkozásában megalapozatlan, és nem jogszerű. Az elsőfokú bíróság iránymutatást adott a megismételt eljárásban figyelembe veendő és kötelezően vizsgálandó szempontokra.
Az első fokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása és a felperesek keresetének elutasítása érdekében. Arra hivatkozott, hogy határozatát összességében kell figyelembe venni, ennek során a feltárt jogsértéseket részletesen ismertette, a Kbt. 88. § (5) bekezdésében nevesített körülményekből a jogsérelem súlya meghatározásra került, igaz, hogy nem a határozatnak a kifejezetten a bírságra vonatkozó indokolási részében. Az eljárást segítő együttműködő magatartással kapcsolatban a határozat azért nem tartalmaz megállapítást, mert ezzel az I. r. felperes csak törvényben rögzített kötelezettségét teljesítette, az ismételt jogsértések vizsgálata csak akkor releváns, ha ténylegesen ismételt jogsértés történt. Értékelte az eset összes körülménye körében a jogsérelem reparálhatóságát, a jogsértések kiterjedését a közbeszerzési eljárás egészére, ül. több részletére, a bírság megfelelt a törvényi előírásoknak és a határozat kellő mértékű indokolást is tartalmazott.
Az I., II. r. felperesek ellenkérelmükben az első fokú ítélet helybenhagyását kérték annak helyes indokai alapján.
Az alperes fellebbezése alapos.
Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság a Kbt. 2002. január l-jétől hatályos 88. § (1) bekezdésének/) pontjára, amely rendelkezés jogsértés esetén a bírság kiszabását kötelezővé teszi. Helyes a bírság összegének megállapításánál irányadó szempontokat tartalmazó Kbt. 88. § (5) bekezdésének felhívása is. Részletesen kifejtett érvelése az egységes elbírálás követelménye és az arányosság elvének érvényesülése körében is helytálló megállapításokat tartalmaz. Nem osztja azonban a másodfokú bíróság azt a következtetését, amely szerint az eset összes körülményei vizsgálatánál a különböző, a konkrét esethez fűződő, egyedileg meghatározott szempontok értékelésén túl nem lehet eltekinteni a törvényi felsorolást tartalma szerint meghatározott szempontok nevesítésétől, mert a Kbt. azt kötelezően előírja. A Kbt. hivatkozott rendelkezéséből ez a megállapítás nem vezethető le. Mint arra az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott, a törvény éppen azért nem tartalmazza taxatív felsorolásként az értékelési szempontokat, mert azzal szükségtelenül megkötné a jogalkalmazó kezét és akadályozná a szabad mérlegelés lehetőségét, ezzel a bírságolás mechanikus szempontok szerinti alkalmazását teremtve meg. Az "így különösen" megfogalmazás segítséget kíván nyújtani a jogalkalmazónak abban, hogy "az eset összes körülménye" vizsgálatakor a lehető legkörültekintőbben járjon el. Nincs azonban akadálya annak, hogy a jogszabályban kiemelt szempontok hiányában azok a határozatból kimaradjanak. Helyesen érvelt az alperes azzal, hogy a határozat egésze vizsgálandó a bírság kiszabásának jogszerűsége vizsgálata során. A határozat szerkezetéből következik, hogy pl. a jogsértések súlyát, terjedelmét és részletes indokolását a határozat jogi indokolásának első része tartalmazza, míg az ennek eredményeként alkalmazott bírság mértékének megállapításánál elegendő ezekre csak utalni, de megismételni felesleges, mert az a határozat szerkezetét megbontaná.
Az alperes határozatában feltárta és kellő mélységben értékelte mindkét felperes vonatkozásában a mérlegelés szempontjait, azok a határozatból teljes mértékben megismerhetők voltak. E vonatkozásban az alperes mind tényállás-megállapítási, mind indokolási kötelezettségének eleget tett. Szükségtelen a Kbt.-be ütköző magatartás ismételt tanúsítására utalni, ha ilyen magatartás nem valósult meg. Az eljárást segítő, együttműködő magatartás tanúsításának megállapításához az a jogorvoslati eljárásban tett bejelentés, hogy a szerződést a nyertessel nem köti meg az I. r. felperes az eljárás lezárásáig, nem elegendő, mert érdemi segítséget az eljárás mielőbbi befejezése érdekében nem jelent ez elvárás a közbeszerzés résztvevőivel szemben. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a bírságolásnál figyelembe vett szempontok és azok indokai - ellentétben az elsőfokú bíróság álláspontjával - a határozatból a konkrét ügy kapcsán meghatározhatóak voltak. Önmagában az a megállapítás, hogy a II. r. felperes közbeszerzési eljárások lebonyolítására szakosodott cég, vele szemben fokozott elvárást fogalmaz meg, mulasztása, jogsértései nem magyarázhatók azzal, hogy több ügyet ellátva nagyobb hibaszázalékkal dolgozik.
Mindezek alapján a Fővárosi ítélőtábla megállapította, hogy az alperes indokolási kötelezettségének eleget tett, a mérlegelés szempontjai megállapíthatók voltak, azok alkalmazására helyesen került sor. Az alperes döntését mérlegelési jogkörében eljárva hozta meg, annak felülmérlegelésére - amennyiben a jogsértés ténye nem vitatott - nincs jogszabályi lehetősége a bíróságnak, és nem veheti figyelembe a felperesek által hivatkozott bírságolási gyakorlatot sem, mert a kiszabott bírságot mindig a konkrét esetre vetítetten kell megállapítani.
A fentiekre tekintettel a Fővárosi ítélőtábla a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. § (2) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította.
A sikeresen fellebbező alperes együttes első és másodfokú perköltségét a felperesek a Pp. 78. § (1), (2) és 79. § (1) bekezdése alapján kötelesek megfizetni.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (3) bekezdés c) pontja, a 46. § (1) bekezdése értelmében a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdés alapján köteles a II. r. felperes megtéríteni. Az I. r. felperest az Itv. 5. § (1) bekezdésének c) pontja alapján megillető illetékmentességre tekintettel a reá háruló illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2004. február 4.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
a tanács elnöke előadó bíró
Dr. Matheidesz Ilona s. k.,
bíró