FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (2147/2004)
S.Kf.27.181/2003/3.
A Fővárosi ítélőtábla a dr. Karas Mónika ügyvéd (1055 Budapest, Nyugati tér 8.) által képviselt City Service Rt. (1024 Budapest, Szemlőhegyi u. 1.) felperesnek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, amely perbe az alperes oldalán a dr. Salamonné dr. Bódis Enikő ügyvéd (1012 Budapest, Vérmező u. 14.) által képviselt Semmelweis Egyetem (1085 Budapest, Üllői út 26.) beavatkozott a Fővárosi Bíróság 2003. január 28. napján kelt 13.K.33.137/2002/4. számú ítélete ellen az alperes részéről 5. sorszám alatt benyújtott fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50 000 (ötvenezer) forint együttes első és másodfokú perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 10 000 Ft (tízezer forint) kereseti, és 24 000 Ft (huszonnégyezer forint) fellebbezési illetéket.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az alperesi beavatkozó mint ajánlatkérő 2002. június 26-án közzétett ajánlati felhívásával nyílt közbeszerzési eljárást indított az I. Számú Sebészeti Klinika épülettakarítási szolgáltatása tárgyában 5800 m2 területre. Az ajánlati felhívás a pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasság igazolására kért adatok és tények sorában többek között a közbeszerzés tárgyára vonatkozó szerződések ismertetését várta el az egészségügyi intézmény takarítására vonatkozó legalább három, az ajánlattal azonos nagyságú igazolt referencia és a tervezett takarítást végző személyek szakmai önéletrajzának csatolásával. Alkalmatlan az az ajánlattevő, amelynek referenciái között nincs legalább három igazolt, az ajánlattal azonos nagyságú egészségügyi referencia, továbbá a takarítást végző személyeknek nincs legalább féléves, egészségügyi intézményben szerzett gyakorlata jelen szolgáltatás tárgyára vonatkozóan. Az ajánlattételi határidő 2002. augusztus 6-án járt le, amely határidő alatt a felperes ajánlatot nem nyújtott be.
A felperes 2002. augusztus 12-én fordult jogorvoslati kérelemmel az alpereshez kérve a jogsértés megállapítását, az eljárást lezáró döntés megsemmisítését. Álláspontja szerint az alperesi beavatkozó az ajánlati felhívásban jogellenesen írta elő az alkalmasság igazolására három, az ajánlattal azonos nagyságrendű egészségügyi intézmény takarítását és a takarítást végző személyek szakmai önéletrajzának benyújtását, ezzel megsértve a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 24. § (2) és 33. § (1) bekezdését. Tekintve, hogy az alperesi beavatkozó a főváros legnagyobb egészségügyi intézménye, hasonló nagyságrendű egészségügyi intézmény takarítására vonatkozó referencia elvárása indokolatlanul leszűkítette a lehetséges ajánlattevők körét. A takarítási munka az egészségügyben nem ÁNTSZ-engedélyhez kötött tevékenység, ezért indokolatlanul követelte meg az alperesi beavatkozó az egészségügyben végzett takarítási munka referenciát, és indokolatlanul írta elő a takarítást végző személyek szakmai önéletrajzának csatolását is, hiszen a takarítás nincs szakképesítéshez kötve. A jogsértésről való tudomásszerzéssel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a döntési jogkörrel rendelkező vezérigazgató a pályázat megjelenésének időpontjában szabadságát töltötte, így a jogsértő kiírásról csak az első munkanapján, 2002. július 29-én szerzett tudomást.
Az alperes a jogorvoslati kérelmet mint elkésettet elutasította. Döntését arra alapította, hogy a felperes - általa sem vitatottan - a Közbeszerzési Értesítőre előfizetett, a hirdetmények közzétételét és annak tartalmát rendszeresen figyelemmel kísérte, a kifogásolt hirdetmény tartalmát a megjelenést követően a társaság munkatársai pár napon belül megismerték. A mintegy 400 főt foglalkoztató cég esetében nem találta életszerűnek azt az előadást, amely szerint a vezérigazgató távollétében ne lenne döntési jogkörrel rendelkező személy. Mindezek figyelembevételével a tudomásszerzésként megjelölt időponthoz képest a 2002. június 26-i időpontot elfogadva a jogorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló határidő eltelt. Az alperes a továbbiakban az alperesi beavatkozó észrevételére figyelemmel vizsgálta a felperes ügyfélképességét is. Ezzel összefüggésben az ajánlati felhívás megjelenéséhez képest eltelt mintegy két hónapos időtartamra is figyelemmel azt állapította meg, hogy a felperes egyéb érdekeltnek sem tekinthető. Minden esetben a konkrét beszerzés vonatkozásában kell vizsgálni az ügyfélképességet. A felperes ajánlatot nem nyújtott be, a jogorvoslati kérelem beadásának időpontjában potenciális ajánlattevőnek sem volt tekinthető - lévén hogy az ajánlattételi határidő lejárt -, így az a körülmény sem alapozta meg a felperes érdeksérelmét, hogy piaci részesedéssel rendelkezik, mivel az üzleti életben elszenvedett sérelem nem válik automatikusan egy adott közbeszerzési eljárásban is sérelemmé.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát kérte, vitatta jogorvoslati kérelmének elkésettségét és ügyfélképességének hiányát. Utalt arra, hogy a gazdasági társaságnál felállított szervezeti és működési rend felülbírálata nem tartozhat az alperes hatáskörébe, így nem megalapozott a határozat hivatkozott tudomásszerzés időpontjával összefüggésben felhozott indok. Mivel a jogorvoslati kérelem előterjesztésére nyitva álló objektív határidő nem telt el, az alperes törvénysértő módon mellőzte a kérelem érdemi vizsgálatát. A felperes tevékenységi körébe a takarítási szolgáltatás beletartozik, az alperesi beavatkozónál jelenleg is végez takarítást, illetve épületfenntartási szolgáltatást. A jelen közbeszerzési eljárásban csak azért nem tudott ajánlatot tenni, mert az ajánlati felhívás sérelmezett feltételei ezt nem tették lehetővé.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes D.475/10/2002 számú határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte, továbbá marasztalta a felperes képviseletével felmerült perköltségben. A Kbt. 79. § (7)-(8) bekezdésének értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy a Kbt. 79. § (8) bekezdésében kiemelt olyan események esetében, amelyeknél a jogsértés bekövetkezésének időpontja meghatározott, a jogorvoslati határidő számítása szempontjából nem a jogsértésről való tényleges tudomásszerzés időpontját, hanem a jogsértő esemény bekövetkezésének jogi tényként meghatározott időpontját kell alapul venni. Mivel a felperes az ajánlati felhívásban foglalt alkalmassági kritériumokat sérelmezte, a kérelmének benyújtására a Kbt. 79. § (8) bekezdés a) pontja alapján számított határidő alatt volt jogszerű lehetőség. Ez pedig az ajánlattételi határidő lejárta, amely 2002. augusztus 6. volt. Ezen időponthoz képest a 2002. augusztus 12-én benyújtott és augusztus 23-án kiegészített jogorvoslati kérelem határidőben benyújtottnak tekintendő. A továbbiakban megállapította, hogy az a körülmény, hogy a felperes az ajánlati dokumentációt nem vásárolta meg, az ügyfélképesség szempontjából nem vehető figyelembe, mivel a felperes az ajánlati felhívás tartalmát kifogásolta. Az alperes jogos érdekeltségét jelen esetben önmagában megalapozza az a körülmény, hogy tevékenységi köre alapján a perbeli közbeszerzési eljárásban potenciális ajánlattevőnek tekintendő.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes élt fellebbezéssel, kérve annak megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását, és a felperes perköltségben marasztalását. Kifogásolta az elsőfokú bíróságnak az elkésettségre vonatkozó, a Kbt. 79. § (7)-(9) bekezdésével összefüggésben kifejtett álláspontját, amely a korábbi bírósági gyakorlattal is ellentétes. E körben részletesen értelmezte a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Hangsúlyozta, hogy a Kbt. 79. § (8) bekezdésében rögzített egyes jogsértő eseményeket az objektív határidő számításánál kell irányadónak tekinteni. A felperes ügyfélképességével kapcsolatban kifejtette, hogy az előírt határidőben nem vásárolta meg a dokumentációt, az ajánlatát nem nyújtotta be, így jogát, jogos érdekét az adott ügy nem sértheti, illetőleg nem veszélyeztetheti.
A felperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Az alperesi beavatkozó észrevételt nem tett.
A fellebbezés alapos.
A Kbt. 79. § (2) bekezdése szerint az alperes eljárása kérelemre vagy hivatalból indul meg. Kérelemre indult eljárás esetén a (7) bekezdés rendelkezései értelmében az eljárást a Kbt. szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított 15 napon belül, de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított 90 napon belül lehet kezdeményezni. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár. A (8) bekezdés akként rendelkezik, hogy a (7) bekezdés szerinti határidő lejártának kiszámításakor a jogsértő esemény bekövetkezésének kell tekinteni
a) jogellenes tartalmú felhívás, illetőleg dokumentáció esetén az ajánlattételi, illetve részvételi jelentkezési határidő lejártát;
b) az előírt határidőnél később közzétett hirdetmény esetén a hirdetmény megjelenését;
c) közbeszerzési eljárás mellőzésével történő beszerzés esetén a szerződés megkötését.
A (9) bekezdés rendelkezése alapján a jogorvoslati eljárást azonban a jogsértő eseménnyel előidézett állapot fennállása esetén a (8) bekezdésben meghatározott időpont előtt is meg lehet indítani.
E rendelkezésekből megállapíthatóan a Kbt. az eljárásjogokban egyébként nem szokatlan módon a jogorvoslati kérelem előterjesztésére szubjektív és objektív határidőt állapít meg. A két határidő számításának kezdetére a Kbt. eltérő terminológiát használ, amikor is a jogsértő eseményhez kapcsoltan a szubjektív határidő kezdetét a tudomásra jutáshoz az objektív határidő kiszámításának kezdő időpontját annak bekövetkezéséhez köti.
A Kbt. hatálya alá tartozó beszerzésekkel kapcsolatos valamennyi, a Kbt. által szabályozott eljárási cselekményhez fűződhet jogsértés. Mivel a jogorvoslati kérelem benyújtását kiváltó jogsértő esemény nem minden esetben határozható meg egyértelműen, a törvény az ilyen jellemzően előforduló, illetve a folyamatosan fennálló jogsértések esetei közül kiemel néhányat, és pontosan meghatározza a jogsértés bekövetkezésének időpontját. A Kbt. 79. § (7)- (9) bekezdéseinek rendelkezéséből következik, hogy az utóbbi jogalkotói segítség azonban csak az objektív jogvesztő határidők végső időpontjának meghatározására vonatkozik, a szubjektív határidő számítását nem érinti, annak megállapítására változatlanul a (7) bekezdés rendelkezései irányadóak és alkalmazandóak.
A perbeli esetben a jogsértő esemény az ajánlati felhívás tartalmához kapcsolható, melyet a felperes a közzététellel megismert. A tudomásszerzés bizonyított időpontjához képest a jogorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló szubjektív határidőt-a felperes elmulasztotta. A felperes belső ügye, hogy a társaság döntésre jogosult vezetője helyettesítését miként biztosítja. A Kbt. a jogorvoslati kérelem benyújtására jogvesztő határidőket határoz meg, így a mulasztás kimentésére nincs lehetőség.
Mindezek alapján tévesen ítélte meg az elsőfokú bíróság a Kbt.-nek a szubjektív és objektív határidő számítására vonatkozó rendelkezéseit.
A másodfokú bíróság jogértelmezését erősíti a törvény preambulumában megfogalmazott azon cél, mely a törvény rendelkezéseit sértő eljárás kiküszöbölését, a jogellenes döntések megelőzését célozza. A közbeszerzési törvénynek egy sor, a jogorvoslati eljárások gyorsítására irányuló szabálya van, abból a jogalkotói megfontolásból eredően, hogy minél rövidebb ideig álljon fenn jogbizonytalanságot eredményező állapot. A fentebb kifejtett jogszabályi törekvéseknek gyökeresen ellentmondana az elsőfokú bíróság jogszabály-értelmezésének elfogadása, amely végső fokon oda vezetne, hogy a közbeszerzési eljárás folyamatának első mozzanatában megvalósuló és ismert jogsértés esetén lehetőséget biztosítana a kivárásra és a jogorvoslat előterjesztésének késleltetésére.
Az elsőfokú bíróság által képviselt állásponttal ellentétes jogalkalmazást erősíti a Kbt. 79. § (9) bekezdése is, amely a jogorvoslati eljárás megindítását lehetővé teszi a (8) bekezdésben meghatározott időpont előtt is. Ennél fogva a Kbt. 79. § (8) bekezdésében foglalt szabály - amely segítséget nyújt az eljárásban részt vevőknek, a tekintetben, hogy mit kell a jogsértő esemény bekövetkezésének tekinteni - nem járhat azzal a következménnyel, hogy a jogsértő esemény bekövetkezését, függetlenül egyéb tényezőktől, a Kbt. 79. § (8) bekezdés a) pontjában írt feltétel bekövetkezésének mechanikus alkalmazásához kösse.
Tekintve, hogy a jogorvoslati kérelem elkésett az ügyfélképesség vizsgálata szükségtelen volt, így azt a másodfokú bíróság mellőzte.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes megalapozatlan keresetét elutasította.
A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1); (2) és 79. § (1) bekezdése értelmében kötelezte a sikeresen fellebbező alperes javára az első, másodfokú perköltség megfizetésére. Az alperesi beavatkozónak költsége nem merült fel, ezért arról rendelkezni nem kellett.
A felperes köteles az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 62. § (1) bekezdés h) pontja értelmében az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illeték viselésére a 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. § (2) bekezdése alapján.
Budapest, 2004. február 11.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Szőke Mária s. L,
a tanács elnöke előadó bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
bíró