FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (2494/2004)
25.K.32.370/2003/7.
A biróság a dr. Kiss József ügyvéd (2700 Cegléd, Damjanich u. 19.) által képviselt MSZP Vas Megyei Szervezete (9700 Szombathely, Berzsenyi Dániel tér 2/B) felperesnek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott (hivatkozási szám: D. 338/11/2003.) - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében, amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Zalán Gábor köztisztviselő által képviselt Vas Megyei Önkormányzat (9700 Szombathely, Berzsenyi tér 1.), mint I. rendű beavatkozó, és a dr. Popgyákunik Péter ügyvéd (9700 Szombathely, Uránia udvar 4.) által képviselt TRI-MED V. 4. 0. Egészségügyi Szolgáltató Kft. (8200 Veszprém, Óváry F. u. 3.), mint II. rendű beavatkozó beavatkoztak, meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a Fővárosi Illetékhivatal felhívására fizessen meg az államnak 5000 Ft, azaz ötezer forint kereseti részilletéket.
Kötelezi továbbá a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30 000 Ft, azaz harmincezer forint perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell a Fővárosi Ítélőtáblához előterjeszteni.
INDOKOLÁS
I. rendű beavatkozó nyílt közbeszerzési eljárás megindítására ajánlati felhívást tett közzé a Közbeszerzési Értesítő 2003. április 30. megjelent 18. számában állami gondoskodás alatt állók elhelyezésére szolgáló lakásotthon és igazgatási épület megépítése tárgyban. Az ajánlattételi határidőre egy ajánlattevő, a II. rendű beavatkozó nyújtotta be ajánlatát, amelyet I. rendű beavatkozó nyertesnek hirdetett ki.
Felperes jogorvoslati kérelmet terjesztett elő az alperesnél. A közigazgatási szerv a 2003. augusztus 1. napján kelt D.338/11/2003. számú határozatával a jogorvoslati kérelmet felperesi kérelmező ügyfélképességének hiánya miatt érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
A Kbt. 79. § (1) bekezdése és (3) bekezdése, valamint az Áe. 3. § (4) bekezdése alapján azt állapította meg, hogy egyéb érdekeltként csak az nyújthat be jogorvoslati kérelmet, akinek jog- vagy jogos érdeksérelme közvetlenül kimutatható a vitatott közbeszerzéssel összefüggésben. Hangsúlyozta, hogy a felperesi kérelmező mint szervezet nem tagja az I. rendű beavatkozónak, mivel annak természetes személy tagjai vannak. A megyei önkormányzat legfőbb döntéshozó szerve a közgyűlés, amelynek tagjai között maga a kérelmező nem szerepel. A kérelmező felperes jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül nem sérti és veszélyezteti, így ügyfélképességgel nem rendelkezik. A jogorvoslati eljárás érdemi vizsgálatának így eljárásjogi akadálya van.
Felperes jogszabálysértésre hivatkozással kérte a közigazgatási határozat felülvizsgálatát, ennek körében elsődlegesen a határozat megváltoztatását. Kérte, hogy a bíróság a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján a perbeli szerződés semmisségét állapítsa meg, továbbá kérte a Kbt. 88. § (1) bekezdésének c)-e) , g) pontjaiban foglalt intézkedések megtételét, ennek megfelelően a jogsértés megtörténtének megállapítását, a Vasber Rt.-t és a II. rendű beavatkozót meghatározott időre a közbeszerzési eljárásokban való részvételtől eltiltani, az I. rendű beavatkozót az adott költségvetési évben a Kbt. szerinti eljárásra kötelezni. Másodlagosan kérte a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését. Perköltségre igényt tartott. Felperes álláspontja szerint a határozat mind eljárási, mind anyagi jogilag jogszabálysértő, illetve az alperes eljárása során az általa alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezte. Felperes azzal érvelt, hogy a jogorvoslati eljárásban egyéb érdekelt félnek minősül tekintettel arra, hogy képviselői útján tagja a Vas Megyei Közgyűlésnek. A felperesi szervezet így közvetett módon közgyűlési tagnak tekintendő, ugyanakkor a vonatkozó jogszabályi rendelkezések nem tartalmaznak olyan kitételt, szemben a határozatban foglaltakkal, hogy a jogsértésnek közvetlen módon kellene megnyilvánulnia. Sérelmezte azt is, hogy a Kbt. 79. § (2) és (6) bekezdésében foglaltak ellenére az eljárást hivatalból nem folytatta le. A közbeszerzési eljárás során álláspontja szerint különböző jogsértések történtek. Az ajánlati biztosítékkal kapcsolatban azzal érvelt, hogy a nyertes ajánlat 2003. június 4-i keltezésű, ugyanakkor az ajánlati biztosíték szerinti összeget a nyertes csak 2003. június 6-án utalta át az I. rendű beavatkozó számlájára. Tekintettel arra, hogy az ajánlati anyagban jogszerű fedezetigazolás nincs, ezért álláspontja szerint a II. rendű beavatkozó a beruházás megvalósításához szükséges pénzügyi fedezet meglétét nem igazolta. Hivatkozott arra is, hogy a II. rendű beavatkozó magatartása sért
i a Kbt. eljárási alapelveit, a jóhiszeműség és a tiszta verseny elvárhatóságát, hiszen a kiírás alapján azt vélelmezhetjük, hogy az I. rendű beavatkozó ajánlatkérő egy legalább 2-3 éve rentábilisan, biztonságosan működő céggel kívánna szerződni, így ezt a feltételt megkerülni egy új társaság alapításával jogszerűtlen és etikátlan. A jóteljesítési biztosítékkal kapcsolatban kifogásolta, hogy a nyertes ajánlatban a bankgarancia mértékét nem jelölték meg, egyébként erre vonatkozóan semmilyen irat nincs is az ajánlati anyagban. Hivatkozott arra is, hogy a II. rendű beavatkozó tevékenységi körében csupán ingatlanberuházás szerepel, ebből következtetni lehet alvállalkozók igénybevételére, ám az I. rendű felperes e körülményt, illetve a feltételeket nem vizsgálta. Álláspontja szerint mindkét beavatkozó jogszabályellenesen járt el a pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasság igazolásával kapcsolatban. Azzal is érvelt, hogy az ajánlati felhívás 14. pontja szerint kizárt a többváltozatú ajánlat előterjesztése, ugyanakkor az ajánlatokról készült értékelés a "B" változat elfogadását javasolja. A megvalósulási garanciával kapcsolatban a részszámlázásra vonatkozó ajánlati részt tartotta jogsértőnek, figyelemmel arra, hogy ellenszolgáltatásként ingatlant jelölt meg az ajánlatkérő.
Az alperes nyilatkozatában fenntartotta a határozatban foglalt indokait. Álláspontja szerint a határozat nem jogszabálysértő, ezért kérte a kereset elutasítását és felperes perköltségben marasztalását. Változatlan az álláspontja, miszerint egyéb érdekeltként csak az nyújthat be jogorvoslati kérelmet, akinek jog- vagy érdeksérelme közvetlenül kimutatható a vitatott beszerzéssel összefüggésben. Felperes keresetében maga is arra hivatkozik, hogy közvetett módon tekintendő közgyűlési tagnak, így jogát vagy jogos érdekét a vitatott közbeszerzési eljárás közvetlenül nem sérti és veszélyezteti, így ügyfélképességgel nem rendelkezik. A közvetlen érintettség szükségességének alátámasztására hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére is (BH 2001. 44.). Az alperes előadta, hogy a Kbt. 79. § (6) be kezdése alapján lehetősége van az alperesnek hivatalból is eljárnia abban az esetben, ha folyamatban lévő jogorvoslati eljárás során az addig vizsgáltakon túli jogsértésről szerez tudomást. Tekintettel azonban arra, hogy az ügy érdemi vizsgálatának eljárásjogi akadálya volt, a hivatalból történő eljárás lehetősége nem állt fenn.
Az I. rendű beavatkozó csatlakozott az alperes által előadottakhoz. Álláspontja szerint a közigazgatási határozat nem jogszabálysértő, ezért kérte a kereset elutasítását.
A II. rendű beavatkozó ugyancsak csatlakozott az alperes által előadottakhoz, maga is hivatkozott az alperes által felhívott eseti döntésre. Álláspontja szerint felperes jogorvoslati kérelmét az alperes jogszerűen utasította el érdemi vizsgálat nélkül, megállapítva azt, hogy felperes nem rendelkezik ügyfélképességgel a jogorvoslati eljárásban.
Felperes keresete nem alapos.
A bíróság az alperes határozatának felülvizsgálata során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. § (1) bekezdése alapján, a polgári perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 324. § (1) bekezdése szerint lefolytatott eljárásban, a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a határozat megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és az eljárási szabályoknak.
A bíróságnak a perben azt kellett megítélnie, hogy felperes jogorvoslati kérelme alapján az alperesnek a jogorvoslati eljárást érdemben le kellett-e folytatnia, felperes ügyfélképességének fennállása esetén megállapíthatók-e az általa megjelölt jogsértések, van-e helye a kereseti kérelemben megjelölt intézkedések bíróság általi megtételére, és mindezekre tekintettel jogszabálysértő-e a közigazgatási határozat.
A bíróság a keresetlevél, az alperes nyilatkozata, a felek és a beavatkozók előadásai, becsatolt iratai, valamint a közigazgatási iratok alapján megállapított tényállásból kiindulva a következőkre alapozta döntését.
A közbeszerzésekről szóló, többször módosított 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 79. § (1) bekezdése szerint a bizottság eljárására, ha a Kbt. másként nem rendelkezik, az Áe. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Kbt. 79. § (3) bekezdése kimondja, hogy jogorvoslati kérelmet az ajánlatkérő, az ajánlattevő vagy az olyan egyéb érdekelt nyújthatja be, akinek jogát vagy jogos érdekét a Kbt.-be ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti vagy veszélyezteti. Az Áe. 3. § (4) bekezdése szerint ügyfél az a magánszemély, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet, amelynek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti. A fenti rendelkezések helyes egybevetése alapján megállapítható, hogy a közbeszerzési jogorvoslati eljárásban a kérelem benyújtására jogosult mindenekelőtt az ajánlatkérő és az ajánlattevő. Azáltal, hogy a Kbt. konkrétan nevesíti őket, egyben dekralálja is ügyfélképességüket. A szabályozás indoka logikus, hiszen a közbeszerzési eljárás alanyai számára a Kbt. jogot, kötelezettséget állapít meg, a közbeszerzési ügy jogos érdeküket kétségtelenül érinti. Alapvető érdekük fűződik ahhoz, hogy az a közbeszerzési eljárás, amelynek akár ajánlatkérőként, akár ajánlattevőként alanyai voltak, jogszerű legyen. Mellettük azonban lehet olyan egyéb érdekelt is, akire nézve a közbeszerzési eljárásban közvetlenül jog vagy kötelezettség nem keletkezik, meghatározott döntés mégis az adott közbeszerzéssel kapcsolatban helyzetét érintheti, jog- vagy érdeksérelmet okozhat. Az ilyen egyéb érdekeltnek nem csak azt kell igazolnia, hogy jogát, jogos érdekét érinti az adott ügy, hanem a Kbt. 79. § (3) bekezdése alapján azt is, hogy a jogorvoslati eljárással érintett közbeszerzési eljárásban megvalósult, Kbt.-be ütköző tevékenység vagy mulasztás meghatározott jogát vagy jogos érdekét konkrétan sérti vagy veszélyezteti. A bíróság megítélése szerint - figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság BH. 2001. évi 44. számú jogesetében foglaltakra is - az ügyféli minőség és az ahhoz kapcsolódó jogorvoslati kérelem előterjesztésének jogosultsága szempo
ntjából a döntő kérdés az, hogy a Kbt.-be ütköző tevékenység vagy mulasztás a kérelmező jogához vagy jogos érdekéhez közvetlenül úgy kapcsolódik-e, hogy azt egyenesen, direkt módon sérti vagy veszélyezteti. Felperes érvelése annyiban helytálló, hogy a Kbt. idézett rendelkezése a jogorvoslati kérelem előterjesztésének alanyi feltételének meghatározásakor a jog vagy jogos érdek közvetlen fennállását szó szerint nem írja elő, ám a felhívott rendelkezések értelmezéséből ez egyértelműen következik. Helyesen állapította meg az alperes, hogy egyéb érdekeltként csak azok a személyek nyújthatnak be jogorvoslati kérelmet, akiknek jog- vagy érdeksérelme közvetlenül kimutatható a vitatott beszerzéssel összefüggésben. A felperes által előadottak pedig az ügyfélképesség olyan tág értelmezését jelentik, amely a hatályos szabályozásból nem következik, azokból nem vezethető le. Felperes maga is elismeri, hogy a Kbt.-be ütköző tevékenység közvetett módon sérti tulajdonosi jogának gyakorlását, illetve egyéb jogos érdekét, a közvetlen sérelem az általa vitatott közbeszerzéssel kapcsolatban nem vitásan nem áll fenn, ezért felperes ügyfélképességgel nem rendelkezik, így jogorvoslati kérelem benyújtására sem jogosult.
Ezt követően a bíróság azt vizsgálta, hogy jogszabálysértést követett-e el a közigazgatási szerv, amikor hivatalból nem folytatott le jogorvoslati eljárást. Ezzel kapcsolatban a bíróság a következőket emeli ki. A Kbt. 79. § (2) bekezdése ugyan akként rendelkezik, hogy a bizottság eljárása kérelemre vagy hivatalból indul, ám a hivatalbóli eljárás feltételeit a Kbt. ugyancsak pontosan meghatározza. A Kbt. 79. § (4) bekezdése felsorolja azokat a szervezeteket vagy személyeket, amelyek a hatáskörük ellátása során tudomásukra jutott, és az alperes hatáskörébe tartozó eseményekkel kapcsolatban kezdeményezhetnek hivatalból jogorvoslati eljárást. Jelen esetben az arra jogosultak egyike sem kezdeményezett hivatalbóli eljárást, holott felperes kérelmezői jogosultságának hiányában kérhette volna a törvényben felsorolt szervektől vagy személyektől a kezdeményezést, ám felperes e szervekhez, személyekhez nem fordult. A Kbt. 79. § (6) bekezdése viszont akként rendelkezik, hogy amennyiben a bizottság előtt a Kbt. vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően, kérelmezett vagy kezdeményezett folyamatban lévő jogorvoslati eljárása során az addig vizsgáltakon túli jogsértésről szerez tudomást, úgy a határozat meghozatala előtt ezek vonatkozásában is eljárhat hivatalból. Tekintettel azonban arra, hogy jelen esetben nem volt a Kbt. vonatkozó szakaszainak megfelelően kérelmezett vagy kezdeményezett, folyamatban lévő jogorvoslati eljárás, így az alperesnek nem volt jogszerű lehetősége a Kbt. 79. § (6) bekezdésének alkalmazásával hivatalból eljárni.
A kifejtettek alapján a bíróság az alperes határozatát a felperes által vitatott részeiben felülvizsgálta. Ennek során megállapította, hogy a közigazgatási szerv helyesen tárta fel az ügyben irányadó tényállást, a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján, törvényes jogi következtetéseket vont le, határozata jogszerű rendelkezéseket tartalmaz. Tekintettel arra, hogy a bíróság a közigazgatási határozat felülvizsgálata során a Pp. 339. § (1) és (2) bekezdései alapján csupán a közigazgatási határozat jogszerűségét vizsgálhatja, a bíróságnak nem volt lehetősége arra, hogy a perrel érintett közbeszerzési eljárás jogszerűségét a felperes által kifogásoltak szerint felülvizsgálja. A közigazgatási határozat nem jogszabálysértő a felperes által kifogásolt körben, ezért a bíróság a keresetet mint alaptalant elutasította.
Felperes kereseti kérelmével kapcsolatban a bíróság még rámutat arra, hogy a Kbt. 91. § (5) bekezdése szerint a bíróság a bizottság határozatát megváltoztathatja, és megteheti a Kbt. 88. § (1) bekezdésének b) - g) pontjai szerinti intézkedéseket. Ezen intézkedések egyike sem ad lehetőséget azonban arra, hogy a bíróság a közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött szerződés semmisségét megállapítsa. Ugyanakkor a Kbt. 88. §-ának (9) bekezdése alapján a Kbt. szerinti jogkövetkezmények alkalmazása nem zárja ki a Ptk. 200. § (2) bekezdésének alkalmazását a Kbt.-be ütköző módon kötött szerződés semmisségének megállapítása tekintetében. Ebből az következik, hogy a Ptk. 200. § (2) bekezdésére még abban az esetben is lehet alappal hivatkozni, ha a Kbt. szerinti jogkövetkezmények alkalmazására sor került, még inkább így van ez akkor, ha jogkövetkezményeket bármilyen oknál fogva nem alkalmaztak. A szerződés semmisségének megállapítását bíróságtól lehet kérni, ám azt a Kbt. 91. § (5) bekezdése alapján nem a közigazgatási határozatot felülvizsgáló bíróságtól kell kérni, hanem a határozattól függetlenül, polgári eljárás keretében.
A bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest a perköltség megfizetésére.
A kereseti illeték viseléséről a bíróság a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján határozott, figyelemmel arra, hogy felperes keresetlevelén az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. § (1) bekezdésének h) pontjában biztosított illetékfeljegyzési jog ellenére 10 000 Ft illetéket lerótt, ám az Itv. 43. § (3) bekezdése alapján a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás illetéke 15 000 Ft 2003. január 1-jétől.
Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kbt. 92. §-a biztosítja.
Budapest, 2004. január 27.
Dr. Vitál-Eigner Beáta s. k.,
bíró