FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (2496/2004)
3.Kf.27.156/2003/5.
A Fővárosi Ítélőtábla dr. Czebe Zsuzsanna ügyvéd (1033 Budapest, Polgár u. 8-10.) által képviselt INVITEL Távközlési Szolgáltató Rt. (2040 Budaörs, Edison u. 4.) felperesnek a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében, amely perben az alperes pernyertessége érdekében a dr. Halmay Katalin ügyvéd (1126 Budapest, Böszörményi út 20-22.) által képviselt Hírközlési Főfelügyelet (1015 Budapest, Ostrom u. 23-25.) beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2002. október 1. napján kelt 13.K.31.812/2002/3. számú ítélete ellen a felperes által 4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20 000 Ft (húszezer forint) másodfokú perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 24 000 Ft (huszonnégyezer forint) fellebbezési illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
A beavatkozó mint ajánlatkérő 2000. december 13-án nyílt közbeszerzési eljárást indított a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 32. § (1) bekezdése alapján, számítógépes kommunikációs rendszerhez adatátviteli vonali szolgáltatás beszerzésére. A felperes az ajánlattevők pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságának igazolásaként többek között megkívánta az ajánlattételt megelőző két év mérlegének és eredménykimutatásának csatolását azzal, hogy alkalmatlanná minősítési szempontként vette figyelembe e mérlegbeszámolók bármelyikének negatív eredményét.
A beavatkozó a felperest több okból, köztük az 1998. és 1999. évi mérlegek negatív eredménykimutatása miatt, a szerződés teljesítésére alkalmatlannak minősítette. A felperes jogorvoslati kérelmében ezt vitatta azzal, hogy e feltétel a közbeszerzési eljárásokban a távközlési piac résztvevőinek teljes körű részvételét, az esélyegyenlőséget és a valódi verseny kialakulását lehetetlenné teszi. Jogalapként megjelölte a Kbt. 24. § (2), a 33. § (1) bekezdését, valamint a 44. § (5) bekezdését.
Az alperes a D. 28/11/2001. számú határozatával a jogorvoslati kérelmet részben elkésettség, részben megalapozatlanság miatt utasította el azzal, hogy az alkalmatlanná minősítési szempont megfelelt a törvényi rendelkezéseknek, a felperes ajánlata érvénytelen volt.
A felperes a kereseti kérelmében továbbra is jogsértőnek tartotta a negatív mérleg kérésére vonatkozó ajánlatkérői elő írást. Arra hivatkozott, hogy e kritérium negatív diszkriminációt valósít meg a pályázatban részt venni kívánó vállalkozók között, kizárva azon szolgáltatók részvételét, akiknek mérlege a nagymértékű beruházásaik és hitelfelvételük alapján veszteséget mutat. A negatív mérleg nem mutat a társaságok rentabilitásáról és likviditásáról valós képet, és nem jelenik meg benne a tőkeerős cégcsoporthoz való tartozás sem.
Az elsőfokú bíróság megismételt eljárás során a felperes keresetét alaptalannak találta. Vizsgálta az ajánlati felhívás jogszerűségét.
A Kbt. 24. § (2), a 33. § (1), (5) bekezdései, valamint a 44. § (1), (4), (5) bekezdései alapján arra a jogkövetkeztetésre jutott, hogy az alkalmassági feltétel előírására a beavatkozónak jogszerű lehetősége volt. Jogosult volt meghatározni olyan alkalmassági feltételt, amely által a legaggálytalanabb módon biztosítottnak látta a beszerzés teljesítését. A mérlegeredmény egy vállalkozás vagyoni helyzetének hiteles állapotát mutatja, a negatív eredmény nem vitásan veszteséges gazdálkodást jelent. Ennek megfelelően a beavatkozó a közbeszerzési eljárásban jogszerűen kötötte a szerződés teljesítésére való alkalmasságot ahhoz a feltételhez, hogy az előző két évben a pályázó társaság gazdálkodása ne legyen veszteséges. Kiemelte, hogy a kritérium minden lehetséges ajánlattevővel szemben érvényesülő feltétel volt, arra bizonyíték nem merült fel, hogy annak meghatározása a felperes vagy bármely más lehetséges ajánlattevő eljárásból való kizárására irányult volna, ebből következően az esély egyenlőség elvének sérelme nem valósult meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérve a felperes terjesztett elő fellebbezést. A negatív mérleg alkalmatlansági feltételként való előírása körében változatlanul fenntartotta a kereseti álláspontját. Előadta, hogy az a törvényes lehetőség, hogy a beavatkozó a pénzügyi alkalmasság megítélésénél bekérje a mérleget, illetőleg hogy az alkalmatlanság feltételeit maga meghatározza, nem jelentheti azt, hogy mindezt jogsértő módon tegye a törvény általános elveit figyelmen kívül hagyva, azt mellőzve. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a Kbt. 44. § (l) bekezdés b) pontjának és (4) bekezdésének alkalmazását aszerint, hogy a törvény alapelvei sérültek-e.
Alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és felperes perköltségben marasztalását indítványozta, fenntartva a határozati és az elsőfokú eljárás során kifejtett jogi álláspontját.
Az alperesi beavatkozó ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét, annak helyes indokai alapján hagyja helyben. A fellebbezésben foglaltakra a következőket kívánja a másodfokú bíróság kiemelni:
Az ajánlatkérő szabadon élhet azzal a jogával, hogy az alkalmatlansági szempontokat meghatározza. E jogosultságának korlátját csak a Kbt. 44. § (5) bekezdése és a Kbt. alapelvei képezik. Önmagában a mérlegadatok bekérése jogszabályi rendelkezésbe nem ütközik, és nem valósít meg jogsértést az sem, hogy az ajánlatkérő alkalmatlansági szempontként írta elő ezen mérlegek negatív eredményét. A jogszerűség körében ugyanis nem azt kell vizsgálni, hogy a mérlegadatok mennyiben mutatják egy adott gazdasági társaság gazdasági helyzetét, hanem azt, hogy az ajánlatkérőnek jogában áll-e ilyen kitételt tenni. Amennyiben önmagában ezen feltétel meghatározása folytán sérülnének a Kbt. alapelvei, ez azt jelentené, hogy nagymértékben szűkülne és egyes esetekben el is veszne az ajánlatkérő jogosultsága arra, hogy olyan előírásokat tegyen, amely általa vélten minél biztonságosabban szolgálja a szerződés teljesítését, illetőleg hogy a feltétel meghatározása elősegítse azt, hogy biztonságosabban és pontosabban kiválasztható legyen a szerződés teljesítésére alkalmas pályázó személye. A Kbt. 44. § (5) bekezdése annyiban korlátozza az ajánlatkérőt, amennyiben az alkalmassági feltételek meghatározását a konkrét beszerzés súlyához kell igazítania. A felperes a beszerzéssel összefüggésben jelentkező aránytalanságra nem hivatkozott.
A másodfokú bíróság egyetért a felperes fellebbezésében foglaltakkal a tekintetben, hogy önmagában egy negatív mérleg szerinti eredmény még nem jelenti, hogy a vállalkozás ne lenne tőkeerős, prosperáló, illetőleg megfelelő likviditással rendelkező. Az ajánlati felhívás ilyen feltétel szerinti meghatározása valóban elzárja a negatív mérleggel rendelkező társaságokat az ajánlattétel lehetőségétől. Ez azonban nem jelenti az esély egyenlőség sérelmét, hiszen ez a feltétel minden lehetséges ajánlattevőre nézve azonos, és csak azt az ajánlatkérői "kívánságot" tükrözi, amely feltétel előírását a Kbt. szabályai nem tiltják.
Ezért alaptalanul hivatkozott a felperes a jogszabályok meg felelő figyelembevételének hiányára. Az elsőfokú bíróság - idézve a hivatkozott rendelkezéseket - egyértelműen állást foglalt arról, hogy az esélyegyenlőség elve nem sérült. A felperes ezt vitató érveket az elsőfokú bíróság által már értékelteken kívül, a fellebbezésében sem adott elő. A versenyjogi szempontok megítélése pedig nem jelen eljárás tárgya.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A felperes fellebbezése sikertelen volt, ezért a Pp. 78. § (1), (2) és 79. § (1) bekezdése értelmében kötelezte a másodfokú bíróság az alperes javára a másodfokú perköltség megfizetésére. Az alperesi beavatkozónak költsége nem merült fel, ezért arról rendelkezni nem kellett.
A felperest terhelő, a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viseléséről, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 39. § (3) bekezdés c) pontja, a 46. § (1) bekezdése, valamint a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdés alapján rendelkezett a másodfokú bíróság.
Budapest, 2004. február 18.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Szőke Mária s. k.,
a tanács elnöke előadó bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
bíró