FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (3073/2004)
3.K.30919/2001/5.
A Fővárosi Bíróság a dr. Szentmártony Kristóf ügyvéd (1051 Bp., Bajcsy Zs. u. 22.) által képviselt M + A Kft. (2220 Vecsés, Temető u. 14-16.) felperesnek a Kalmárné Diósy Ildikó közbeszerzési biztos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Bp., Margit krt. 85.) alperes ellen, akinek pernyertessége érdekében a dr. Palkó József ügyvéd (1325 Bp., Pf. 405.) által képviselt Üllő Nagyközség Önkormányzata (2225 Üllő, Templom tér 3.) beavatkozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a keresetet elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és az alperesi beavatkozónak 7500-7500 Ft perköltséget és az állam javára külön felhívásra 10 000 Ft feljegyzett illetéket.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet ennél a bíróságnál lehet 4 pld.-ban, írásban, jogi képviselettel, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve előterjeszteni.
INDOKOLÁS
A bíróságnak az előtte folyamatban volt perekből az alábbiakról van hivatalos tudomása: három önkormányzat - Vecsés, Üllő és Gyál önkormányzata - 1995-ben határozták el Vecsés területén szennyvízkezelő létesítését, a befogadási pontig nyomott - szennyvízvezeték építését és a három település bel- és külterületein kommunális szennyvízcsatorna-hálózatok létesítését céltámogatás igénybevételével. A céltámogatás odaítéléséről szóló tájékoztató 1997. június 5-én jelent meg a Magyar Közlöny 49. számában.
A három település megbízottja a Közbeszerzési Értesítő 1997. évi 28., 1997. július 23-án megjelenő számában nyílt előminősítési eljárásra tett közzé felhívást a három település szennyvízcsatornájának építése kivitelezésére.
1997. november 27-én jött létre a három önkormányzat, Vecsés, Üllő és Gyál együttműködési megállapodása, amely tartalmazta a közös és a települések önálló bonyolításban megvalósuló beruházási feladatait. Az ad) 2.3. pontja szerint a települések önálló bonyolításában megvalósuló beruházások esetében a gesztor szükség szerinti közreműködésével és folyamatos tájékoztatása mellett a felek önállóan választják ki és bízzák meg a kivitelezőket, a kivitelezés lebonyolítóit és műszaki ellenőreit. A beruházásokkal összefüggő pénzügyi feladatokat az átadott és átvett pénzeszközök kezelésére vonatkozó számviteli és pénzügyi szabályok betartása mellett a gesztor pénzügyi apparátusának hatáskörében bonyolítják. Mind a közös bonyolításban, mind pedig az önálló bonyolításban megvalósuló beruházásoknál főszabályként fogadják el, hogy a beruházások elfogadott költségvetésébe tartozó kivitelezési munkák, valamint egyéb járulékos költségek számláit a gesztor csak a települési polgármesteri hivatal által igazolt formában fogadja el és egyenlíti ki az átadott és átvett pénzeszközök, valamint a céltámogatási keret terhére. A beruházási és egyéb költségek megoszlása tekintetében a közös beruházásban megvalósuló szennyvízkezelő telep létesítése a nyomott szennyvízfővezeték és a központi bővített átemelő építése beruházási költségeit Vecsés 41,65%; Gyál 41,65%; Üllő 16,70%-ban viselte. A saját bonyolításban megvalósuló beruházások volumenének megoszlási arányában viselik a települések a közösen felmerülő költségeket, Vecsés 25,63%; Gyál 49,10%; Üllő 25,27 arányban, amely megegyezik a saját bonyolításban elnyert beruházási céltámogatási összegek arányával. Az állami pénzeszközök felhasználására tekintettel a felek gesztorként Vecsés Nagyközség Önkormányzatát jelölték meg.
A közbeszerzési eljáráshoz kapcsolódóan a Pest Megyei Víz- és Csatornamű-építő Kft. és a Betonútépítő Nemzetközi Építő ipari Rt. fordult jogorvoslati kérelemmel az alpereshez a Közbeszerzési Értesítő 1997. évi 40. számában közzétett döntéssel szemben. Az alperes 1997. december 16-án kelt D.238/2211997. sz. határozatával - többek között - a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 26. § (2) bekezdése, továbbá 42. § (2) és (7) bekezdésének sérelmét állapította meg az ajánlatkérők részéről. Felhívta az ajánlatkérőket, hogy legkésőbb az ajánlatok eredményének kihirdetéséig a Földfémgépgyártó Kft. által vezetett Földfémkonzorciumot, illetve a Vecsési Közműépítő Kft.-t és a Swietelsky Kft.-t a közbeszerzési eljárásból zárják ki, és a fennmaradó ajánlattevők által benyújtott ajánlatok értékelése alapján hirdessék ki a közbeszerzési eljárás eredményét. Az alperes határozatát a Fővárosi Bíróság 8.K.30010/1998/6. számú ítéletében vizsgálta felül, mely döntést a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Kf.I.28131/1998/3. számú 1998. november 16-án jogerős ítéletében megváltoztatott és a határozat ellen benyújtott kereseteket elutasította.
Gyál város önkormányzata 1997. december 23-án a közbeszerzési eljárás nyertesét kihirdette és a szerződést a kivitelezésre megkötötte.
Vecsés és Üllő önkormányzata 1998. január 15-én az eljárás eredménytelenségét hirdette ki. A Pest Megyei Víz- és Csatornaműépítő Kft., valamint a Betonútépítő Nemzetközi Építőipari Rt. jogorvoslati kérelme alapján az alperes 1998. március 10-én kelt D.25/14/1998. sz. határozatában megállapította, hogy Vecsés és Üllő önkormányzata megsértette a Kbt. 60. § (1) bekezdés d) pontját, egyebekben a jogorvoslati kérelmeket elutasította . A jelen per beavatkozója által előterjesztett kereseti kérelmet a Fővárosi Bíróság 8.K.31006/1998/3. sz. ítéletével elutasította, melyet a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Kf.I.28961/1998/2. sz. ítéletével helybenhagyott. Az alperes határozatával szemben a Pest Megyei Víz- és Csatornamű-építő Kft., is kereseti kérelmet terjesztett elő, melyet a Fővárosi Bíróság 8.K.31634/1998/3. sz. ítéletével utasított el. Az ítélet rendelkező része ellen nem, az indokolási része ellen került fellebbezés benyújtására sor.
Ilyen előzmények után Vecsés és Üllő önkormányzata 1998. január 28-án a Közbeszerzési Értesítő 1998. évi 4. számában új nyílt előminősítési eljárást tett közzé a szennyvízcsatorna építése kivitelezésére a települések területén. A közzététellel szemben a Pest Megyei Víz- és Csatornamű-építő Kft. élt jogorvoslati kérelemmel, amely eredményeként az alperes 1998. március 23-án kelt D.32/7/1998. sz. határozatában a jogorvoslati kérelmet elutasította. A jogorvoslati kérelmet előterjesztő kereseti kérelmét a Fővárosi Bíróság 3.K.38441/1999/4. sz. ítéletében elutasította, melyet a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Kf.IV.35162/2000./6. sz. ítéletével helybenhagyott. Az előminősítés tárgyában hozott döntéssel szemben benyújtott jogorvoslati kérelemre az alperes által hozott D.67/20/1998., továbbá az azt követő eljárással szemben benyújtott jogorvoslati kérelem alapján az alperes által hozott D.82/16/1998. sz., illetőleg az eljárás lezárására hozott döntést kifogásoló jogorvoslati kérelem alapján hozott D.106/16/1998. sz. határozatok bírósági felülvizsgálatára indult perek (8.K.37050/1998; 8.K.30768/1998 (új szám: 3.K.38306/1999); 8.K.31125/1998. sz. alatt) megszűntek.
Vecsés és Üllő település szennyvízcsatorna-hálózata két, műszakilag elkülönített létesítmény, így a két községre külön-külön kellett ajánlatot tenni. Az ajánlatkérők külön-külön bírálták el saját beszerzéseikben benyújtott ajánlatokat és 1998. május 26-i eljárást lezáró döntés kihirdetésekor Üllő nagyközség a csatornahálózat építésére a felperest hirdette ki nyertesnek, a szerződés aznap megkötésre került. (A döntés felülvizsgálata az alperes részéről D.106/1611998. sz. alatt történt meg.) A beavatkozó és a felperes között hibás teljesítésből eredő jogvita keletkezett, a beavatkozó 1999. március 31-én kelt, 10/1999. (III. 31.) Z.Ö.H. határozatával megállapította, hogy a felperes a közöttük létrejött fővállalkozói szerződésben foglaltakat megszegte, így elrendelte a szerződésszegés jogkövetkezményeinek alkalmazását, utasítva a polgármestert, hogy a szerződéstől való elállás jogával élve a szerződést a határozat keltének napjával bontsa fel. Vecsés Nagyközség Önkormányzata mint gesztor a szerződés felmondására vonatkozó beavatkozói nyilatkozatot megerősítette.
A beavatkozó a Közbeszerzési Értesítő 1999. május 12-i 19. számában nyílt előminősítési eljárásra szóló felhívást tett közzé a szennyvíztisztító hálózat beruházásának megvalósítására. A beszerzés tárgya és mennyisége a szennyvízcsatorna-hálózat beruházásának megvalósítása, a hozzá kapcsolódó átemelőberendezésekkel és a meglévő üzemeltetési rendszerbe való illesztéssel. A 12.1. pont arról tájékoztat, hogy az ajánlatkérő az előminősítési eljárás lefolytatását segítő részvételi dokumentációt készített, aminek megvásárlása az érvényes jelentkezés feltétele. Az ajánlati dokumentáció I/4. pontja részletezi a közbeszerzési eljárás tárgyát a beruházáson belül is rögzítve a mintegy 3250 db házi bekötést, kiemelve, hogy a házi bekötések jelen beszerzések hatálya alá tartoznak, de forrásuk nem a céltámogatás. A beruházás fedezete az üllői önkormányzatnál, illetve az Üllői Vízközműtársulatnál rendelkezésre áll. Az ajánlati dokumentáció 7. pontjában az ajánlatkérő kijelentette, hogy a Kbt. 32. § (3) bekezdésével összhangban olyan biztosítékkal rendelkezik, hogy a teljesítés időpontjában a szerződés teljesítéséhez részére szükséges anyagi fedezet rendelkezésre áll. A II/3. pont alatt 3.1.3. szerint a beruházás tervezett összegéből 40% céltámogatás, 32,25% önkormányzati rész és 27,75% a vízközműtársulatot terheli.
A dokumentáció részét képezte a H.11504-2/94. alatti víz jogi létesítési engedély, valamint azok módosításai (többek között a H.21823-6/96. sz. határozat) és a vonatkozó tervdokumentáció, továbbá a hozzá kapcsolódó vezető tervező által kiadott tervezői nyilatkozat.
Az előminősítés eredményéről szóló hirdetmény közzététele a Közbeszerzési Értesítő 1999. július 7-én megjelent 27. számában történt meg.
A felperes 1999. július 9-én nyújtott be jogorvoslati kérelmet előadva, hogy az előminősítési eljárás eredményéről szóló hirdetményből 1999. július 8-án szerzett arról tudomást, hogy az ajánlatkérő újabb előminősítési közbeszerzési eljárást hirdetett meg. A felperes a jogorvoslati kérelemben arra hivatkozott, hogy az államháztartási törvény kötelező rendelkezéseit sértette meg a beavatkozó, amikor kezdeményezte a közbeszerzési eljárást, amelyről a felperes csak az előminősítési eljárás eredményéről történő tájékoztató közzététele napján szerzett tudomást, amely jogsértő esemény az 1999. május 12-i közzététellel és az előminősítési eljárás eredményére vonatkozó tájékoztató közzétételével valósult meg. A felperes álláspontja szerint a Kbt. 32. § (2) bekezdése értelmében az ajánlatkérő nem rendelkezik a szükséges engedélyekkel, amelynek alapján a hirdetmény közzétételére sor kerülhetne. Ezt arra alapította, hogy a jogerős és végrehajtható vízjogi létesítési engedélyben nem szerepelnek a házi bekötések, ezen engedélyek hiányának ellenére mind a korábbi eljárásban, mind - tudomása szerint - a jogorvoslati kérelemmel érintett eljárásban a házi bekötések az elvégzendő munkák körében megtalálhatók. Ezen túlmenően a pénzügyi fedezet sem áll rendelkezésre. Ezen utóbbi álláspontját azzal kívánta alátámasztani, hogy az ajánlatkérő a beruházás anyagi fedezetét céltámogatás igénybevételével kívánta biztosítani. Ismeretei szerint, bár az ajánlati felhívásban a házi bekötések szerepelnek, ezek forrása azonban nem biztosított, hiszen az állami céltámogatást erre a célra a beruházó nem igényelte, illetve azt csak érvényes vízjogi engedély birtokában tehette volna. A beruházás tudomása szerint négy pénzügyi évet érint, a beruházás pénzügyi forrása az ajánlatkéréskor nem állt rendelkezésre, erre figyelemmel - mivel az ajánlatkérő éves költségvetésből gazdálkodik - a beruházás fedezetét, illetve annak biztosítékát az ajánlat kiadásakor biztosítani nem tudta. Az állami céltámogatás igénybevétele céljából bár három település kötött me
gállapodást, a három érintett település közös beruházásként kívánta megvalósítani a céltámogatás igénybevételével azt és a társulás gesztora Vecsés Nagyközség Önkormányzata, a beavatkozó mint ajánlatkérő nem jogosult a céltámogatás igénybevételére, így a beruházás fedezete erre figyelemmel sem tekinthető biztosítottnak. A továbbiakban a felperes utalt arra, hogy közte és a gesztor önkormányzat között létrejött vállalkozási szerződés hatályos, a felek között jogvita van, amely érinti a már megvalósult létesítmények sorsát. A felperes törvényes zálogjogát bejelentette és érvényesíteni kívánja, így a munkaterületet nem bocsátotta a jogvita rendezéséig a felperes rendelkezésére. Mindezekre figyelemmel a felperes kérte, hogy az alperes a Kbt. 88. § (1) bekezdés második fordulata alapján kösse a beavatkozó döntésének meghozatalát feltételhez akként, hogy az ajánlatkérésben meghatározott munkákra korábban megkötött fővállalkozói szerződés megszűnésével kapcsolatos jogi helyzetet rendezze, illetve hívja fel a jogsértő ajánlatkérőt a törvény szabályainak megfelelő eljárásra és a törvény által előírt feltételek biztosítására. A Kbt. 85. § (1) bekezdés c) pontja alapján semmisítse meg a közbeszerzési eljárás során eddig hozott döntéseket, szabjon ki bírságot, az f) pont alapján és a g) pont szerint kötelezze az ajánlatkérőt az eljárási díj és költségek viselésére.
Az alperes 1999. augusztus 19-én kelt D.148/14/1999. sz. határozatában a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a jogorvoslati kérelem alaptalan. Elsődlegesen abban a kérdésben foglalt az alperes állást, hogy van-e hatásköre az ügyben, illetve rendelkezik-e a felperes ügyfélképességgel. A Kbt. 76. § (1) bekezdés a)-c) pontjaira hivatkozott, melyből azt a következtetést vonta le, hogy mindaz a jogvita, ami a szerződés teljesítéséből, illetőleg a szerződés nem teljesítéséből eredő igény, a bíróság hatáskörébe tartozik. E rendelkezés alapján hatáskör hiányában utasította el az alperes a kérelem azon részét, melyben a felperes a korábban megkötött vállalkozási szerződés létével kapcsolatosan kérte a jogorvoslati eljárás lefolytatását, a szerződés megkötésének megtiltását, a korábbi fővállalkozói szerződés megszűnésével kapcsolatos jogi helyzet rendezését. A kérelem további részét, amely az ajánlatkérői jogosultság, forráshiány, illetőleg engedélyek meglétével volt kapcsolatos, az alperes érdemi vizsgálat tárgyává tette. A Kbt. 79. § (3) bekezdése alapján az alperes a felperest olyan egyéb érdekeltnek tekintette, amelynek jogát vagy jogos érdekét sértheti, amennyiben jogszabályba ütköző módon történik a jelen közbeszerzési eljárás megindítása. Az ügy érdemét tekintve az alperes a Kbt. 32. § (2) bekezdés sérelmére való hivatkozással szemben megállapítatta a csatolt iratokból, hogy a céltámogatásban részesült három község a támogatást önállóan kapta, csupán a lebonyolítás, a beruházás megvalósítása érdekében kötöttek együttműködési megállapodást. A 9/1998. (I. 23.) Korm. r. - mely a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatásának a cél jellegű decentralizált támogatási igénybejelentése, döntéselőkészítési és elszámolási rendjéről, valamint a Magyar Államkincstár finanszírozási, elszámolási és ellenőrzési feladatairól, továbbá a TÁKISZ feladatairól szól - 9. §-a lehetővé teszi a közös beruházás megvalósítását, azonban attól még a közös beruházásban szereplő önkormányzatok önál
lóan kapják az igényelt céltámogatást és rendelkeznek a felhasználásról. Az alperes azt is megállapította, hogy a beruházás forrását jelenti a Vízközmű Társulaton keresztül befolyt lakossági hozzájárulás 27,75%-ban, illetőleg az önkormányzat saját forrása 32,25%-ban. Így a Kbt. 32. § (2) bekezdésében megkövetelt forrás az ajánlatkérő rendelkezésére állt. Az ajánlatkérő ajánlati dokumentációt bocsátott az ajánlattevők rendelkezésére, amely az 1/1996. (II. 7.) KTM rendeleten alapult. Ezen dokumentáció részét képezte a vízjogi engedély. Így a Kbt. 32. § (2) bekezdésében foglalt megfelelő engedéllyel is rendelkezett az ajánlatkérő. Az alperes kifejtette azon álláspontját a továbbiakban, hogy ha egy ajánlatkérőnek bármilyen oknál fogva beszerzési szándéka keletkezik és a közbeszerzési törvény személye és tárgyi hatálya alá tartozik, nemcsak hogy jogosult, hanem köteles közbeszerzése eljárást lefolytatni. A jelen esetben megállapítható volt, hogy az ajánlatkérő a törvény személyi hatálya alá tartozik a beszerzése pedig annak tárgyi hatálya alá, így jogosult volt önállóan közbeszerzési eljárását megindítani.
A felperes keresetében a közigazgatási határozat felülvizsgálatát, annak megváltoztatását kérte azzal, hogy a jogorvoslati kérelmében foglaltak szerint a bíróság a jogsértés megtörténtét állapítsa meg és szabjon ki bírságot, továbbá marasztalja az alperest perköltségben. A jogorvoslati kérelemben foglaltak megismétlésén túl hivatkozott arra, hogy a felperesnek 52 M Ft-os, alvállalkozójának pedig 21 M Ft-os számlakövetelése áll fenn a beavatkozóval szemben, így ezen összegek figyelembevételével is - amely a felek között fennálló jogvita tárgya - megalapozott a forráshiányos közbeszerzés kiírására való hivatkozás. Hivatkozott arra továbbá egyrészt, hogy a finanszírozást továbbra is a gesztor intézte, másrészt arra, hogy a házi bekötések tekintetében lényegében a bírósági tárgyalás során, az iratok ismertetésekor derült ki számára egyértelműen, hogy az ajánlati dokumentáció arra vonatkozóan is tartalmaz kiírást, az erre vonatkozó H.40637-6/1999. sz. vízjogi létesítési engedély viszont 1999. szeptember 14-én kelt, amely engedélyt az iratokhoz csatolta. A bíróság megállapította, hogy az engedély a községi csatornahálózat H.21823-6/1996. sz. kapott vízjogi létesítési engedélyre hivatkozik. A már engedélyezett gerinccsatornához csatlakozó, a telekhatárig terjedő közterületi kapcsolódó csatornaszakaszok képezték az engedély tárgyát.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és perköltségének megállapítását kérte. A kereseti kérelemben foglaltakkal szemben a határozatában foglaltakat tartotta fenn. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperes jogorvoslati kérelme elkésett.
Az alperesi beavatkozó a kereset elutasítását és a felperesnek a felmerült költségeiben való marasztalását kérte. Előadta, hogy jogszerűen folytatta le az önkormányzat a közigazgatási területére kiírt szennyvízcsatorna-hálózat beruházásának megvalósításához szükséges megismételt közbeszerzési eljárást. A felperes rosszhiszeműen járt el, tekintve, hogy a korábbi közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött fővállalkozói szerződésben a dokumentáció mellékletét képező szerződési feltételeket feltétel nélkül elfogadta. Kifogásolta, hogy a felperes ügyfélképességének és a kérelem határidőben történt benyújtásának vizsgálatára nem került sor.
A Fővárosi Bíróság az ellenkérelemben foglaltakra figyelemmel 2000. május 9-én kelt 3. K.39697/1999/3. sz. ítéletével a felperes keresetét azzal az indokkal utasította el, hogy a jogorvoslati kérelem benyújtása a jogvesztő határidőn túl történt. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Kf.III. 38.327/2000/5. sz. végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította azzal, hogy a kereseti kérelmen és ellenkérelmen túlterjeszkedve járt el. A megismételt eljárásban a kereseti kérelemnek megfelelően, annak keretein belül kellett elvégezni az alperes határozatának felülvizsgálatát.
A kereset nem alapos.
A bíróság a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja a közigazgatási határozat felülvizsgálata során, hogy az megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és eljárási szabályoknak. Az eljárási szabályok megsértése eredményezte-e az anyagi jogszabályok megsértését is. A bíróság csak ilyen jogsértés esetén jogosult a határozat megváltoztatására vagy hatályon kívül helyezésére a Kbt. 91. § (5) bekezdése alapján a Pp. 339. § (1) és (2) bekezdés q) pontja szerint.
A közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárást a Kbt. 76. § (1) bekezdése az alperes hatáskörébe utalja. Az alperes eljárására - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - az államigazgatási eljárás általános szabályairól 1957. évi IV. törvény (Áe.) szabályait kell alkalmazni a Kbt. 79. § (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.), a beszerzés tárgya szerinti, végső soron helyi közügyként jelentkező feladatot az 1. § (1) bekezdés alapján a helyi önkormányzat feladat- és hatáskörébe utalja, melyben önállóan jár el. Az önkormányzati önállóság alkotmányosan védett jogosítványa az önkormányzatoknak. Feladatot vagy hatáskört csak törvény állapíthat meg önkormányzat számára. Az önkormányzati ügyekben az őt megillető jogosítványok gyakorlásába a beavatkozás lehetősége ugyancsak szűkre szabott, arra törvényi szintű szabályozás alapján végső soron alkotmánybírósági vagy bírósági döntés útján van lehetőség. A társulás szabályait az Ötv. 41. § és soron következő szabályai, illetve a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény (Ttv.) rendelkezései határozzák meg. Az Ötv. 41. § (2) bekezdés szerint a társulás nem sértheti az abban résztvevők önkormányzati jogait. A Ttv. 20. § (3) bekezdése a 9. és 16. §-ban meghatározott társulástípusokra teszi lehetővé az önkormányzati hatáskör átruházását. Ezen jogszabályi rendelkezések kiemelésével megállapítható, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatása, mint az önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartozó ügy az önkormányzat önálló döntését feltételezi. Ekként az önkormányzat dönthet úgy is, hogy a közbeszerzési eljárást társult formában folytatja le. A társult formában lefolytatott közbeszerzési eljárás során is azonban megilleti az önkormányzatot, hogy minden döntést igénylő kérdésben azt önállóan hozza meg, hatásköre az Ötv. szerint nem vonható el. A társulási szerződés az önálló bonyolításban megvalósuló beruházások esetében nem hatalmazta fel a gesztor önkormányzatot a döntésre, csupán szükség szerinti közreműködésre, melybe a beruházásokkal összefüggő pénzügyi feladatok bonyolítása azonban beletartozik. A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatásáról szóló 9/1998. (I. 23.) kormányrendelet (Korm. r.) elő írásai szerint közös beruházás esetén az önkormányzatok közösen részesednek a központi állami támo
gatásban. A támogatás összege azonban az egyes települési önkormányzatokat illeti, azt az önkormányzatokra jutó beruházási összköltség arányában kell megosztani. Az önkormányzatoknak a beruházás finanszírozásával összefüggő feladatok ellátására felhatalmazott önkormányzatot kell megjelölniük, azonban a társult települések valamennyien a Kbt. szabályai szerint ajánlatkérőnek tekintendők. A Kbt. szabályai más jogi kategóriákat tartalmaznak, mint a céltámogatás igénybevételét szabályozó jogszabályi rendelkezések, melyek a közös beruházás esetére valóban kialakítják a "céltámogatás címzettje" fogalmat, értve ezalatt a gesztor önkormányzatot. A támogatás elnyerésétől kezdődően ezen önkormányzat, mint a céltámogatás címzettje áll a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény (Cct.), illetve a Korm. r. szerint meghatározott szervezetekkel - jogviszonyban. A céltámogatásban azonban valamennyi önkormányzat a beruházás összköltségéből reá jutó mértékig részesül, miként a Kbt. szerinti közbeszerzési igény is valamennyi önkormányzat esetében fennáll, a Kbt. személyi és tárgyi hatálya alá tartozó önkormányzatok beruházásáról van tehát szó. A társulás ebből a szempontból a pénzeszközök megszerzése elszámolása stb. indokán csupán technikai megoldásként jelentkezik. Ezért a Kbt. szabályainak sérelmét nem jelenthette a gesztor önkormányzat felperes által hivatkozott közreműködése a perbeli közbeszerzésben. A Kbt. 32. § (2) bekezdésében megkövetelt forrás rendelkezésre állásakor az alperesi beavatkozóra jutó pénzeszközök biztosítottságát kellett vizsgálni. A Kbt. 32. § (2) bekezdés szerint az ajánlatkérő az ajánlati felhívást, illetőleg az előminősítési eljárással összefüggő hirdetményt - a szerződés megkötéséhez szükséges engedélyek megléte esetén - akkor teheti közzé, ha rendelkezik a szerződés teljesítését biztosító anyagi fedezettel, vagy az arra vonatkozó biztosítékkal, hogy a teljesítés időpontjában az anyagi fedezet rendelkezésre áll. A céltámogatásra vonatkozó finanszírozási
szerződések módosítása - a Korm. r. hatálybalépésekor folyamatban lévő beruházások esetén alkalmazandó átmeneti rendelkezésekből következően - megtörtént, a támogatás mindaddig fennállónak tekintendő, amíg a Korm. r. szabályai szerint annak elvonására valamilyen oknál fogva sor nem kerül. Erre a perben adat nem merült fel. Saját erő és társulásból biztosított pénzeszközök is rendelkezésre álltak, ezért helytállóan hivatkozott arra az alperes, hogy nem volt forráshiányos a beszerzés. Az alperes e körben nem lehetett figyelemmel arra, hogy a felperes és az alperesi beavatkozó között korábban azonos tárgyban lefolytatott közbeszerzési eljárás eredményeként létrejött szerződésből eredő elszámolási és egyéb viták esetlegesen a beszerzésre biztosított pénzeszközöket leköthetik, mivel ez utóbbi felperesi igény polgári jogi megítélést igénylő kérdés. A felperesnek végső soron kifizetendő követelés forrásának vizsgálata ugyancsak nem az alperes hatáskörébe tartozó kérdés. Tény, hogy az alperesi beavatkozó beszerzési igénye továbbra is fennáll, annak megvalósítására a források biztosítottak voltak, az ajánlatkérő a Kbt. szabályait nem sértette meg a kiírás közzétételével. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tv. (Áht.) 98. § (7) bekezdésére hivatkozást mint a Kbt. 32. § (2) bekezdés sérelmét megalapozó hivatkozást a bíróság nem fogadta el.
Az Áht. 92. § és soron következő §-ai a költségvetési szervek gazdálkodásának szabályait rendezik, amely éves költségvetés alapján történik, az önkormányzatok esetén az Ötv. szabályai is alkalmazandók. A felperes által hivatkozott Áht. 98. § (7) bekezdés a Kbt. szerinti pénzügyi fedezet rendelkezésre állásának szabályait rögzíti - többek között - utalva a 12/A. § (2) bekezdésre, amely a tárgyéven túli fizetési kötelezettség vállalhatóságát szabályozza. Ilyen kötelezettség pedig akkor és olyan mértékben vállalható, ha a kötelezettségvállalás időpontjában ismert feltételek mellett az esedékesség időpontjában, a rendeltetésszerű működés veszélyeztetése nélkül a finanszírozás biztosítható. Az ajánlati felhívásban és dokumentációban a fentebb már hivatkozott hármas fonás megjelent, az ajánlatkérő a Kbt. szerint megkövetelt módon a fonások létére nyilatkozatot tett. A további - Áht. szerinti, számviteli stb. - mélységű vizsgálat ugyancsak nem az alperes feladata.
A bíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a házi bekötések szerepeltetése sértette-e a hivatkozott jogszabályi rendelkezésekét. A dokumentáció egyértelműen rögzítette, hogy a házi bekötések nem a céltámogatásból kerülnek finanszírozásra, így a Korm. r. 15. § (1) bekezdés elő írásai - amely a vízjogi létesítési engedélyben szereplő teljes műszaki tartalom költségét veszi figyelembe - nem sérültek, ezzel a házi bekötések szerepeltetése miatt a forráshiányos beszerzésre hivatkozás is megalapozatlan. A közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) kormányrendelet (R) a perbeli beruházás műszertartalmát meghatározó jogszabály. A felperes a Kbt. sérelmére a közzététellel kapcsolatosan hivatkozott, így azt kellett vizsgálni, hogy a Kbt. 32. § (2) bekezdésben megfogalmazott "szerződés megkötéséhez szükséges engedélyek megléte" kitétel sérült-e. A bíróság elégségesnek találta a Kbt. 32. § (2) bekezdés szerinti feltétel megvalósulásához a gerincvezetéket is magába foglaló H.11504-2/94. létesítési engedély meglétét. A közbeszerzés előéletéből megállapíthatóan a céltámogatás elnyeréséhez, a közbeszerzés megkezdéséhez kért létesítési engedély több módosítást megért, amely az idő múlásának következménye volt. A házi bekötések műszakilag is indokoltan a gerincvezetékhez kapcsolódó olyan létesítményt jelentenek, amelyre kiadott engedély a részvételi felhívás közzététele alapjául szolgáló engedély következményének, arra tekintettel kiadott engedélynek tekinthető. A felperes sikerrel a Kbt. 32. § (2) bekezdés sérelmére már csak azért sem hivatkozhat, mivel általa sem cáfoltan a vele kötött fővállalkozói szerződés létrejöttének akadályát sem jelentette a házi bekötésekhez kapcsolódó engedély hiánya. A Kbt. preambulumában megfogalmazott célok elérése nem jelentheti a beszerzések megvalósításának indokolatlan elnehezítését, ezért a konkrét beszerzés során az ajánlatkérő felelőssége annak eldöntése, mely engedélyek birtokában kezdi meg a beszerzést. Ez nem feltétlenül kell hogy valamennyi sz
ükség szerint beszerzendő engedélyt jelentse.
Mindezekre figyelemmel a bíróság a felperes keresetét elutasította.
A felperes pervesztes lett, ezért a bíróság a Pp. 78. § (1); 79. § (1) és 83. § (1) bekezdése alapján kötelezte a perköltség viselésére, amely az alperes és a beavatkozó jogi képviseletével felmerült képviseleti díjból állt, amely a 12/1991. (IX. 29.) IM r . 1. § (1) bekezdés d) pontja alapján került felszámításra. Az illeték viselésére vonatkozó rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. § (3) bekezdés, 59. § (1) bekezdés és 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján került megállapításra.
Budapest, 2001. október 11.
Dr. Sára Katalin s. k.,
bíró