FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (3094/2004)
2.Kf.27.058/2003/3. szám
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Horinka Gábor jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzat (1024 Budapest, Mechwart liget 1. hivatkozási szám: P.1822.) felperesnek, a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85., hivatkozási szám: D.125/26/2000.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. évi szeptember hó 17. napján kelt 13.K.35.779/2000/13. számú ítélete ellen az alperes által 14. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10 000 Ft (azaz tízezer forint) együttes első és másodfokú perköltséget.
A kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az elsőfokú bíróság az alperes D.125/8/2000. számú határozatát megváltoztatta úgy, hogy a VM Pro Kft. jogorvoslati kérelmét elutasította. Az irányadó tényállás szerint a Fővárosi II. kerületi Önkormányzat, mint ajánlatkérő 2000. április 5-én a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 32. §-ának (1) bekezdése alapján nyílt közbeszerzési eljárást indított a Moszkva téri biztonsági célú térfigyelő rendszer megszervezése és kivitelezése tárgyában. Az ajánlati felhívás 6. a) pontja szerint a beszerzés tárgyát képező feladat teljesítésének határideje a szerződéskötést követő 8 nap volt, majd a határidőt az ajánlatkérő a 38. napra módosította.
A VM Pro Kft. mint kérelmező az alpereshez benyújtott jogorvoslati kérelmében sérelmezte, hogy a felperes mindössze 8 nap határidőt hagyott a teljesítésre, ami csak akkor tartható, ha valakinek úgynevezett kapcsolatrendszere van az engedélyező hatóságokkal, amely esetben azonban fennáll az egyenlőség sérelmének veszélye. Kérelmét a felperes által módosított határidő ismeretében is fenntartotta, mivel álláspontja szerint a feladat elvégzéséhez 80 nap szükséges. Az önkormányzat a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte, mivel álláspontja szerint a 38 nap elegendő idő, amely még az eredményhirdetés és szerződéskötés közötti 9 nappal meghosszabbodik, és így valójában 47 nap áll rendelkezésre a teljesítéshez.
Az alperes a 2000. május 17-én kelt D.125/8/2000. számú határozatában megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 33. §-ának (1) bekezdését, ezért az ajánlati felhívás teljesítési határidőre vonatkozó részét megsemmisítette, és az ajánlatkérőt 1 000 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint a teljesítési határidő irreálisan rövid, a feladat teljesítése 84 napot venne igénybe. A bírság kiszabásánál figyelembe vette, hogy a felperes a teljesítési határidőt időközben önként módosította.
A felperes keresetében a határozat megváltoztatását, a jogsértő magatartás hiányának megállapítását, erre tekintettel a szankció mellőzését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes tévesen állapította meg, hogy a teljesítési határidő túl rövid, ezt az ajánlattevők többsége sem kifogásolta. A teljesítési határidő betarthatóságára nézve szakértői bizonyítást indítványozott. Az alperes a határozatában kifejtett indokok alapján a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó ítéletének indoklásában kifejtette, hogy a perben kirendelt szakértői vélemény szerint - kedvező feltételek esetén - az ajánlatkérő által meghatározott teljesítési határidő tartható lehet, különös tekintettel arra, hogy a II. kerületi építésügyi hatóság 10 napos engedélyezési határidőt vállalt. Miután az alperes a jogsértést kizárólag a teljesítési határidőre tekintettel látta megvalósultnak, annak irreális voltát pedig a szakértői vélemény nem támasztotta alá, nincs olyan ok, amely a felperes elmarasztalását alátámasztaná.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását, valamint perköltséget kért. Álláspontja szerint a szakértő tévedései azt eredményezték, hogy szakvéleménye elkészítésénél számos olyan tényezőt nem vett figyelembe, amely a teljesítés időigényét növelte. A fentiekre figyelemmel a szakértői vélemény alapján nem tekinthető bizonyítottnak a felperes által megállapított teljesítési határidő realizálhatósága. A téves szakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság megalapozatlan ítéletet hozott. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Az alperes fellebbezése alapos.
A Kbt. 33. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az ajánlati felhívás tartalmát úgy kell meghatározni, hogy annak alapján az ajánlattevők egyenlő eséllyel megfelelő ajánlatot tehessenek. Az elsőfokú bíróság részletesen feltárta és ítélete indokolásában megfelelően rögzítette az ügyben irányadó tényállást, abból azonban téves jogi következtetést vont le.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli szakértő is 38 helyett 58 napban véleményezte a feladat teljesítéséhez szükséges minimális időt, amelyet azonban olyan kedvező körülmények reménybeli bekövetkezhetőségére alapozott, ami az alábbiak miatt teljesen irreális. A Moszkva tér, ahova a térfigyelő rendszert ki kellett volna építeni, három önkormányzat által határolt, mely tény az engedélyezési eljárásnál jelentős körülmény. Az ajánlatkérőnek valamennyi ajánlattevőnek felhatalmazást kellett volna adnia az engedélyezési eljárás lefolytatására, ha annak idejét a teljesítési határidőbe nem számítja be. A 60 napos ügyintézési határidő 10 naposra lecsökkentése ugyancsak irreális, miként a szereléshez való tulajdonosi hozzájárulás beszerzése is hosszadalmas lehet. A szakértő számos olyan körülményt rögzített szakvéleményében, aminek bekövetkezte esetén az előírt teljesítési idő nem (lenne) tartható. A felperes pedig az időközben megvalósult térfigyelő rendszer megvalósulási idejét a bíróság felhívása ellenére sem közölte.
Az elsőfokú bíróság a szakvélemény értékelésénél egyoldalúan csak a felperesi állításokat alátámasztó körülményeket vette figyelembe, az annak ellentmondó számos részletkérdést, és az arra adható vagy adott válaszokat mellőzte. A szakértői véleményből - amely helyenként maga is téves feltételezésekből indult ki - téves következtetéseket vont le, ezért ítélete nem helytálló. Egyetért a másodfokú bíróság az alperessel abban, hogy a felperes irreális teljesítési határidőt írt elő, sértve ezzel azon pályázók esélyegyenlőségét, akik az ezen teljesítési határidőben rejlő kockázatot nem tudták vállalni.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) közigazgatási perekre vonatkozó XX. fejezeté nek eltérő rendelkezése hiányában alkalmazandó Pp. 164. §-ában foglalt bizonyítási kötelezettségének a felperes eleget tenni nem tudott, csak állította az alperesi határozat jogsértő voltát, az indítványára lefolytatott szakértői bizonyítás azt ténylegesen nem támasztotta alá. A felperes által megjelölt 8, illetve 38 nap teljesítési határidőhöz képest véleményezett 58 nap jelentős eltérés, és a felperes az időközben megvalósult térfigyelő rendszer kialakításának tényleges teljesítési határidejével sem támasztotta alá pályázati kiírása helyességét.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes határozata jogszerű és megalapozott volt, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú eljárásban pervesztes felperest az alperes első- és másodfokú eljárásban felmerült költségének megfizetésére a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésben foglaltak alapján kötelezte a másodfokú bíróság, míg a felperes személyes illetékmentessége folytán a kereseti és a fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2003. október 8.
Borsainé dr. Tóth Erzsébet s. k., Dr. Rothermel Erika s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Kurucz Krisztina s. k.,
bíró