FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (3675/2004)
25.K.31.618/2003/6
A bíróság a dr. Patay Géza ügyvéd (1026 Budapest, Pasaréti út 72.) által képviselt Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (1011 Budapest, Fő u. 44-45.) felperesnek a dr. Sárkány Izolda jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit körút 85.) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott (hivatkozási szám: D.167/20/2003.) - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30 000 forint, azaz harmincezer forint perköltséget.
A kereseti illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell a Fővárosi Ítélőtáblához előterjeszteni.
INDOKOLÁS
Felperes mint ajánlatkérő 10144/2002 szám alatt nyílt közbeszerzési eljárás megindítására ajánlati felhívást tett közzé a Közbeszerzési Értesítő 2002. december 18-án megjelent 51. számában. Az ajánlati felhívás 3. a) pontjában a beszerzés tárgyát és mennyiségét a perrel érintett részterület tekintetében a következők szerint határozta meg: "Algyő, Farki rét 8. szám alatti területen, a korábban elvégzett lokalizációs kármentesítés hatásának ellenőrzése céljából a területen és a közvetlen környezetében kiegészítő tényfeltárási dokumentáció készítése". Felperes részletes dokumentációt is készített. A dokumentáció I. 2. pontjában meghatározta a kiegészítő tényfeltárás célját és feladatát. E szerint a közbeszerzési eljárás keretében végrehajtandó feladat a korábban elvégzett lokalizációs műszaki beavatkozás (kármentesítés) hatásának ellenőrzése céljából a területen és közvetlen környezetében kiegészítő tényfeltárási dokumentáció készítése az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség az elsőfokú környezetvédelmi hatóság által kiadott 76.936-2/2002. október 30. számú határozatában (államigazgatási határozat) foglaltaknak megfelelően. Az eljárás közvetlen célja a területen lévő szennyező források feltárása, a talaj- és felszín alatti vízszennyezések megismerése, lehatárolása, készletezése, a szennyezettség felmérése és a kockázat mérlegelése. Felperes előírta még azt is, hogy a kiegészítő tényfeltárási záró dokumentációnak meg kell felelnie a vonatkozó 33/2000. (III. 17.) Korm. rend. 6. számú mellékletében előírt tartalmi követelményeknek. Ugyanakkor az ajánlattevők számára a cél meghatározása és az adott követelmények ismerete mellett lehetőség van saját szakmai tapasztalatuk alapján a legalkalmasabbnak tartott eljárások, technológiák alkalmazására, a tartalmi és formai követelmények betartása mellett. A tényfeltárás során elvégzendő feladat ismertetése körében felperes előírta, hogy a mintavételeket és méréseket csak akkreditált laboratórium végezheti. A dokumentáció 1-es számú melléklete az államigazgatási határ
ozat. E szerint a szennyezést a 10/2000. (VI. 2.) KÖM-EÜM-FVM-KHVM együttes rendelet 2. és 3. számú mellékletében előírt "B" szennyezettségi határértékig kell vertikálisan és horizontálisan lehatárolni. A mintavételeket és a méréseket csak akkreditált laboratórium végezheti. A dokumentáció 3. A. függelékének 1. táblázatában ismertette a tételes műszaki tartalom összesítő táblázatát a tényfeltárás vonatkozásában. E körben megadta az előkészítő munkákat, a terepi munkákat és az elvégzendő laboratóriumi vizsgálatokat is mind talajra, mind talajvízre. A táblázat "*"-gal jelezte azon vizsgálatokat, amelyek esetében a listát a projektre jellemzőkkel ki lehet egészíteni (mikrobiológia, levegővizsgálat és hulladékvizsgálatok körében). A dokumentáció III. B. függelékében a kiegészítő tényfeltárás követelményei között előírta, hogy az analitikai vizsgálatokat csak az adott vizsgálattípusra akkreditált laboratórium mérése esetén fogadja el.
Az ajánlati felhívás 13. pontja szerint felperes az ajánlatokat az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján bírálja el. Felperes a harmadik bírálati részszempontként a vállalt vizsgálatok számát jelölte meg, amelynek súlyszáma 3. Felperes az ajánlattételi határidőre beérkezett ajánlatokat értékelte, majd az eredményt nyilvánosan kihirdette. A perrel érintett részterület vonatkozásában a Rex-Terra Építőipari Fővállalkozó és Környezetvédelmi Szolgáltató Kft. (Rex-Terra Kft.) ajánlata a második lett. Az eljárásról készült összegzés szerint a Rex-Terra Kft. ajánlata a harmadik bírálati részszemponthoz kapcsolódóan 142 darab vállalt vizsgálatot tartalmaz.
Más mellett a Rex-Terra Kft. is jogorvoslati kérelmet terjesztett elő az alperesnél. Sérelmezte, hogy az ajánlatában ténylegesen vállalt 3098 vizsgálat helyett felperes 142 vizsgálatot vett figyelembe az értékelésnél. Felperes a jogorvoslati eljárás során előadta, hogy a 3. részszempont tekintetében valóban vétettek számítási hibát, és a Rex-Terra Kft.-nél az értékelt 142 vizsgálat helyett 162 vizsgálatot kellett volna figyelembe venni. A többi kifogásolt vizsgálattal kapcsolatban azonban előadta, hogy azok egy része nem sorolható az államigazgatási határozat és a dokumentáció által meghatározott vizsgálatok közé, vagy egyes vizsgálatok nem részei a feladatnak, mások pedig nem minősülnek akkreditált vizsgálatnak, illetve az elemcsoportokra vonatkozó mérést elemcsoportonként vette figyelembe függetlenül attól, hogy az hány elemre vonatkozik. Álláspontja szerint e vizsgálatok számát az értékelésnél jogszerűen mellőzte, a számítási hiba pedig az eljárást lezáró döntést nem befolyásolta. Az alperes a 2003. május 22. napján kelt D.167/20/2003. számú határozatában megállapította, hogy felperes a perrel érintett részterület tekintetében megsértette a Kbt. 55. § (6) bekezdését, ezért az erre vonatkozó eljárást lezáró döntést megsemmisítette, és felperessel szemben 1 000 000 forint bírságot szabott ki. Továbbá kötelezte az igazgatási szolgáltatási díj viselésére. Az indokolásban az alperes kifejtette, hogy az értékelés részszempontjaként felperes kizárólag a "vállalt vizsgálatok száma" kifejezést alkalmazta. Felperesnek a dokumentációban nem volt olyan elő írása az értékelés körében, hogy a vállalt vizsgálatok vonatkozásában csak az bír relevanciával, amely laboratóriumi vizsgálat, vagy hogy csak azokat a vizsgálatokat fogja az értékelésbe bevonni, amely a szennyezettség meghatározására közvetlenül irányul vagy amely vizsgálathoz a vonatkozó rendelet értelmében határérték kapcsolódik stb. Önmagában az, hogy az ajánlatkérő a dokumentáció részévé tette a feltárást elrendelő környezetvédelmi hatósági határozatot, illetve az
elvégzendő feladat célját kifejti, még nem teremti meg a jogszerű alapját annak, hogy utóbb előre nem közölt szempontok alapján bizonyos vizsgálatoknak prioritást biztosítson, illetve más vizsgálatokat mellőzön az értékelés során. Felperes jogsértő módon, utólag határozta meg, mit is ért a 3. részszempont alatt, ezzel pedig az előre megadott részszempont körében nem a Kbt. 55. § (6) bekezdésének megfelelő tartalmi elemeket értékelve végezte el az értékelést.
Felperes jogszabálysértésre hivatkozással kérte a közigazgatási határozat felülvizsgálatát, ennek körében a határozat megváltoztatását azzal, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy felperes nem sértette meg a Kbt. 55. §-ának (6) bekezdését. Erre tekintettel kérte a kiszabott bírság mellőzését és az eljárást lezáró döntés megsemmisítésére vonatkozó rendelkezés törlését. Perköltségre igényt tartott. E körben ügyvédi munkadíjat, illetve készkiadást nem kívánt érvényesíteni, kérte viszont az alperest a közigazgatási eljárásban viselt 150 000 forint igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére kötelezni. Álláspontja szerint a beszerzés tárgyának és céljának pontos megjelölésével az államigazgatási határozatnak a dokumentáció részévé tételével egyértelműen meghatározta a vitatott 3. részszempont pontos tartalmát. Ez alapján minden olyan vizsgálatot értékelt, amely az államigazgatási határozatban foglalt hatósági elő írásoknak és ezáltal a dokumentáció feltételeinek megfelelt. Az államigazgatási határozatban foglaltaknak akkor felel meg a vizsgálat érvelése szerint, ha az ajánlattevő a vizsgálatot akkreditált laboratóriumban kívánta elvégeztetni, és az adott vizsgálatra a hivatkozott jogszabály határértéket állapított meg. Egyes vizsgálattípusokat pedig az értékelésnél azért sem vehetett figyelembe, mert olyan vizsgálattípusokról volt szó, amelyeket a dokumentációban közölt táblázat mint elvégzendő feladatot nem tüntetett fel, és a táblázat kiegészítését e vizsgálattípusokra vonatkozóan felperes a dokumentáció szerint nem engedte meg (nem látta el "*" jelzéssel).
A hidrogeológiai vizsgálatokkal kapcsolatban azzal érvelt, hogy azok önállóan nem nyújtanak információt a szennyeződés anyagi minőségére, mennyiségére, horizontális és vertikális kiterjedésére, mert azok a kúttelepítési és mintavételezési eljárások kötelező kiegészítő mérései. Ennek alátámasztására hivatkozott a közigazgatási eljárásban is előterjesztett Vituki Rt. szakvéleményére, és a perben csatolt Közép-Duna-völgyi Víz ügyi Igazgatóság Vízgazdálkodási és Víziközmű Osztálya 2003. november 7-én kelt szakvéleményéhen foglaltakra. Mindezek alapján a hidrogeológiai vizsgálatok számát felperes mint a feltárás elválaszthatatlan részének minősülő vizsgálatokat a vállalt feltárások száma második bírálati részszempont alatt vette figyelembe. E körben hivatkozott még arra is, hogy maga a Rex-Terra Kft. sem a szennyezettség megállapítására vonatkozó vizsgálatok között, hanem a terepi munkák körében helyezte el a hidrogeológiai vizsgálatokat ajánlatában. A talaj ammóniumtartalmának vizsgálatát felperes azért nem értékelte, mert az államigazgatási határozatban megjelölt jogszabályban erre vonatkozó határérték nincs, ezért a kiegészítő tényfeltárásnál a talaj ammóniatartalmát nem kell megvizsgálni, azaz nem része a feladatnak. Egyébként a dokumentációban közölt táblázat sem tüntette fel elvégzendő feladatként ezt a vizsgálattípust, és a táblázat kiegészítésére e körben nem volt lehetőség. Az AOX-méréssel kapcsolatban ugyancsak kifejtette, hogy nem felel meg az államigazgatási határozatban foglalt egyik feltételnek sem, továbbá a dokumentáció szerinti táblázat elvégzendő feladatként nem tüntette fel, és a táblázat kiegészítését e körben felperes nem engedte meg. Az XRF-mérések vonatkozásában arra hivatkozott, hogy ez a mérésfajta nem felel meg az államigazgatási határozatnak az akkreditált laboratóriummal kapcsolatos elő írásának. A dokumentációban szereplő táblázat egyébként XRF-vizsgálatot nem tartalmaz, és a táblázat kiegészítését e vizsgálattípusra vonatkozóan felperes ugyancsak nem engedte meg.
Az alperes nyilatkozatában fenntartotta a határozatban foglalt indokait. Álláspontja szerint a határozat nem jogszabálysértő, ezért kérte a kereset elutasítását és felperes perköltségben marasztalását. Hangsúlyozta, hogy a vitatott részszempont a felhívás és a dokumentáció szerint a "vállalt vizsgálatok száma" megjelölés volt. Felperes nem határozott meg az elbírálás részszempontjaként további elő írásokat, ahhoz további magyarázatot nem fűzött. Nem tájékoztatta előre az ajánlattevőket arról, hogy a dokumentációban meghatározott vizsgálatok közül melyeket fogja relevánsan értékelni, és melyek azok a vizsgálatok, amelyeket a részszempont értékelésénél figyelmen kívül fog hagyni. Álláspontja szerint az ajánlattevők által megajánlott valamennyi vizsgálatot a vitatott részszempont értékelése során figyelembe kellett volna vennie felperesnek.
Felperes keresete nem alapos.
A bíróság az alperes határozatának felülvizsgálata során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. § (1) bekezdése alapján, a polgári perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 324. § (1) bekezdése szerint lefolytatott eljárásban a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a határozat megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és az eljárási szabályoknak.
A bíróságnak a perben azt kellett megítélnie, hogy a perrel érintett közbeszerzési eljárásban felperes a vállalt vizsgálatok száma harmadik értékelési résszempont körében a Rex-Terra Kft. ajánlatát helytállóan értékelte-e, amikor egyes vizsgálatok számát az értékelés során figyelmen kívül hagyta, és erre tekintettel jogszabálysértő-e az alperes határozata.
A bíróság a keresetlevél, az alperes nyilatkozata, a felek előadásai és becsatolt iratai, továbbá a közigazgatási iratok alapján megállapított tényillásból kiindulva a következőkre alapozta döntését.
A közbeszerzésekről szóló, többször módosított 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 33. § (1) bekezdése szerint az ajánlati felhívás tartalmát úgy kell meghatározni, hogy annak alapján az ajánlattevők egyenlő eséllyel megfelelő ajánlatot tehessenek. A Kbt. 43. § (1) bekezdése alapján az ajánlattevőknek az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell ajánlataikat elkészíteni. A Kbt. 26. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott feltételekhez, az ajánlattevő pedig az ajánlatához kötve van. A Kbt. felhívott rendelkezéseiből következik, hogy az ajánlati felhívás és a dokumentáció meghatározó jelentőségű a közbeszerzési eljárás jogszerű, eredményes lefolytatása tekintetében. Ha az ajánlatkérő kellően részletes, egyértelmű ajánlati felhívást, illetve dokumentációt készít, az ajánlattevők is az ajánlatkérő igényeinek megfelelő ajánlatot tehetnek. Ha a felhívás vagy a dokumentáció nem tartalmazza félreérthetetlenül az ajánlatkérő elvárásait, az azzal a következménnyel jár, hogy az ajánlatok teljesítik ugyan a Kbt. 43. § (1) bekezdésében foglaltakat, ám nem elégíti ki az ajánlatkérő elvárásait. Az ajánlatkérő rejtett, ki nem nyilvánított szándéka nem vehető figyelembe. A Kbt. 55. § (6) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálja el. Ha az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja választani, akkor az ajánlatoknak az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemeit kell a felhívásban meghatározott ponthatárok között értékelni. Mindez azt jelenti, hogy az ajánlatkérő a törvény keretei között szabadon dönthet arról, hogy milyen szempontrendszer alapján kívánja elvégezni az ajánlatok értékelését, és az egyes értékelési részszempontokat is maga választhatja ki. Az ajánlatkérőnek lehetősége van tehát arra, hogy kialakítsa azt az értékelési skálát, amely a közbeszerzési eljárás specifikációjának, sajátosságainak megfele
lően az ajánlatkérő számára az adott eljárásban a legfontosabb érdekeket szolgáló részszempontok és az azokhoz rendelt fontossági, prioritási rangsornak megfelelő súlyszámok alapján biztosítja a legkedvezőbb ajánlat kiválasztását. Az ajánlatkérőnek szabadkeze azonban csak addig van, amíg megfogalmazza és közzéteszi az elbírálási szempontrendszert. Ettől kezdve viszont már a törvény kógens szabályai szerint köteles eljárni. A közzétett elbírálási szempontoktól az ajánlatkérő az ajánlatok elbírálása során még abban az esetben sem tekinthet el, ha időközben változnak az egyes prioritások, vagy azt állapítja meg, hogy a beérkezett ajánlatokból az eredetileg meghatározott szempontrendszer szerinti kiválasztás alapján mégsem a számára legkedvezőbb ajánlatot kell nyertesnek kihirdetnie. E körben arra sincs lehetősége, hogy az ajánlati felhívás vagy dokumentáció egyes tág értelmezésre lehetőséget adó megfogalmazását az értékelés során akár célszerűségi, vagy ésszerűségi vagy bármely más okból is szűkítse, és az elő írásnak utóbb olyan tartalmat tulajdonítson, amely a kiírás szövegéből nem következik. A Kbt. 55. § (6) bekezdése tehát egy olyan kötelező elő írás az ajánlatkérő számára, amelytől semmilyen indoknál fogva nem térhet el. Amennyiben az ajánlatkérő az ajánlatokat nem az előre meghatározott értékelési szempontrendszer alapján bírálja el, az még akkor is jogszabálysértő, ha a menet közben megváltoztatott értékelési rend alkalmazásával ugyanaz a végeredmény, mint a felhívásban meghatározottak szerint szárasított eredmény.
A bíróság megállapította, hogy az alperes határozatában a Kbt. 55. § (6) bekezdésének megsértését anélkül állapította meg, hogy valamennyi figyelmen kívül hagyott vizsgálat vonatkozásában külön-külön állást foglalt volna a mellőzés jogszerűsége kérdésében. A bíróság megítélése szerint a kifejtettek alapján önmagában az a tény, hogy felperes elismerte, hogy a Rex-Terra Kft. ajánlatánál 142 vizsgálat helyett ténylegesen 162 vizsgálatot kellett volna az értékelésnél figyelembe venni, megalapozza a Kbt. 55. § (6) bekezdése megsértésének megállapítását.
Egyebekben pedig a bíróság teljes egészében osztja az alperes határozatban foglalt indokolását. Felperes a harmadik értékelési részszempontként kizárólag a "vállalt vizsgálatok száma" megjelölést adta. Tekintettel arra, hogy e körben felperes sem a felhívásban, sem a dokumentációban további értelmezést nem adott, a részszempont pontos tartalmát nem határozta meg, ezért felperesnek az ajánlatok értékelése során nincs jogszerű lehetősége arra, hogy a részszempont általa utóbb meghatározott tartalmára hivatkozással egyes vállalt vizsgálatokat figyelmen kívül hagyjon. A bíróság az alperessel egyezően jutott arra a következtetésre, hogy abból a körülményből, hogy felperes meghatározta pontosan a beszerzés tárgyát és célját, továbbá az államigazgatási határozatot a dokumentáció részévé tette, még nem következik az, hogy a harmadik értékelési részszempont körében nem kerülnek értékelésre azok a vizsgálatok például, amelyekhez jogszabály alapján meghatározott határérték nem kapcsolódik, vagy amelyek meghatározott eljárások kötelező kiegészítő mérései. A per során a bíróságnak a mellőzés szakmai indokainak felülvizsgálatára nem volt lehetősége. Ugyanakkor az előzőekben kifejtettek szerint felperesnek kell a felhívásban és a dokumentációban a szakmai indokokra is figyelemmel elő írásait meghatározni. Az értékelési szempontrendszer közlését követően azonban már az egyes részszempontok jelentéstartalmát az ajánlatkérő nem pontosíthatja, még szakmai érvekre tekintettel sem. Amennyiben felperes a vállalt vizsgálatok száma értékelési részszempont körében azokat a vizsgálatokat, amelyekhez jogszabályi határérték nem kapcsolódik, illetve amelyek más eljárások kötelező kiegészítő mérései, vagy bármely más oknál fogva számára nem relevánsak, úgy lehetősége lett volna ezt előírni, és a vitatott részszempontot ilyen tartalommal megtölteni. Ezáltal lehetőségük nyílt volna az ajánlattevőknek az ajánlatkérő elvárásait megismerni és ennek megfelelő ajánlatot tenni. Az ajánlati felhívás nem kellően egyértelmű elő írását az ajánlatkérő ut
óbb nem töltheti meg olyan tartalommal, amely a kiírásból kétséget kizáróan nem következik. A pontatlan, félreérthető megfogalmazás következményét nem lehet az ajánlattevő terhén értékelni.
Tekintettel arra, hogy felperes az ajánlatokat nem a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálta el, megsértette a Kbt. 55. § (6) bekezdését.
A kifejtettek szerint a bíróság az alperes határozatát a felperes által vitatott részében felülvizsgálta. Ennek során megállapította, hogy az alperes helyesen tárta fel az ügyben irányadó tényállást, a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján törvényes jogi következtetéseket vont le, határozata jogszerű rendelkezéseket tartalmaz. A határozat nem jogszabálysértő a felperes által kifogásolt körben, ezért a bíróság a keresetet mint alaptalant elutasította.
A bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes költségeinek megfizetésére.
A tárgyiilleték-feljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illeték viseléséről a bíróság - figyelemmel a felperes személyes illetékmentességére - a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VT. 26.) TM r. 14. §-a alapján határozott.
Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kbt. 92. §-a biztosítja.
Budapest, 2004. február 12.
Dr. Vitál-Eigner Beáta s. k.,
bíró